Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
OTTLYK ERNŐ: EGYHÁZUNK ELSŐ TALÁLKOZÁSA... 25 egyetemek és középfokú tanfolyamok létesítése, munkás-betegsegélyezés és balesetbiztosítás bevezetése, a lakbérek leszállítása, a közép- és nagybirtok szocializálása, termelőszövetkezetek alakítása, új alkotmány előkészítése, a munkás-katona-földműves tanácsok megalakulása, a tanácsrendszer továbbépítése, választójogból eddig kizártak bevonása az állampolgári jogok gyakorlásába stb. Mindenkinek megnyugtatására közli a Harangszó a vallás szabad gyakorlásáról szóló rendeletet. Eszerint a Tanácsköztársaság, amely a materialista világnézet alapján áll s ennek szellemében kívánja a nevelés- és oktatásügyet is átalakítani, mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít. A papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja. (Harangszó, 1919. 114.) Egyházunk és minden egyház vallásszabadságot élvezett a proletárdiktatúra alatt. Természetesen az egyház és állam szétválasztásának következményeként új helyzet alakult ki az előzőkhöz képest, de ez nem érintette egyházunk legfőbb funkcióját, az igeszolgálatot. Még a legfelső egyházvezetés is úgy igyekszik az egyház és állam szétválasztásának következményeit hátráltatni, hogy közben az egyházalkotmány demokratikus felépítettségével mutatja ki egyházunk készséges beilleszkedését az új rendbe. „Egyetemes egyházunk vezetői a jogügyi bizottságban jöttek össze a múlt héten Budapesten, s tanácskoztak azon teendőkről, amelyek szükségesek a magyarországi új politikai alakulat alkalmából. Ami az egyház belső életét illeti, a bizottság megállapítja, hogy alkotmányunkban nem tart semmiféle reformot szükségesnek, mert az, akár csak a mai kormányzó elvek, a nép akaratán és önrendelkezési jogán alapszik. A tanácsrendszer az egyházközségi közigazgatásban szintén be van vezetve. Csupán annak a közigazgatási felsőbb fórumokon is ki kell épülnie, akkor teljesen bele tudunk illeszkedni egyházi életünkkel az új világrendbe.” Egyházunk egyetemes felügyelője és kerületi elnökségei memorandumot nyújtottak át a Tanácsköztársaság kormányának. Ebben a fenti szellemben bizonyítják egyházunk alkalmazkodó képességét: „A mi ev. egyházunk szervezete keletkezése óta a tanácsrendszerre van építve. Ez a viszony az új társadalmi rendhez való alkalmazkodásunkat különben is igen megkönnyíti.” A jóindulat megnyerésének szándéka után következtek azok a kérdések, amelyek az egyház anyagi helyzetének régi körülményeit akarták fenntartani, ha csak ideiglenesen is. Ilyen kérdés volt a kötelező egyházi adózás fenntartása, az egyházi vagyon meghagyása, az államsegélyek további folyósítása. A memorandumot négytagú küldöttség adta át a kormánynak. Dr. Raffay Sándor püspök az átadáskor joggal hangsúlyozta, hogy a „protestáns egyházak voltak Magyarországon az egyetlen harcosai az emberi jogoknak, védelmezői a polgári társadalmi szabadságnak és előkészítői mindazon társadalmi irányzatnak, amelyen most a Tanácsköztársaság felépült”. Ennek alapján kért támogatást a lelkészek számára. Fáber Oszkárnak, a közoktatásügyi népbiztos vallásügyi politikai megbízottjának a rendelete nyomán 1919. július 1-től megszűnt a lelkészi állami segélyezés, a vallástanárok pedig illetményeiket augusztus végéig kapták meg, ezen kívül végkielégítés címén 1000 koronát kaptak a családtalan, 2000 koronát pedig a családos lelkészek. Minden istentiszteleti vagy gyülekezeti
