Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
24 OTTLYK ERNŐ: EGYHÁZUNK ELSŐ TALÁLKOZÁSA... A memorandum minden egyéb egyházi megnyilvánulás hangjától kirívóan eltér, hűen tükrözi a magyar egyházi vezetés magatartását a forradalommal szemben. Az általános helyzet politikai zűrzavarának megfelelően nagy a széthúzás az evangélikus lelkészek sorában is. A legkülönfélébb politikai irányok jelentkeznek lelkészeink körében is. Talán a Habsburg-ellenesség az egyetlen, amely általánosnak nevezhető a lelkészi karban. Jelentős lépés volt, amikor az Örálló leközölte a Népszava 1919. február 16-i számából azt a figyelmeztetést, hogy a papok rendszerint az ellenforradalom oldalán dolgoznak, szembefordulnak a nincstelen, dolgozó tömegek érdekeivel, pedig ezzel a törekvésükkel minden evangéliumi tanítással szembehelyezkednek. „Az olyan jóhiszemű és jószándékű papok, amilyenek szerkesztőségünkben is többen megfordultak, akik mindezt belátják, akkor cselekednének leghelyesebben, ha paptársaikat igyekeznének meggyőzni arról, hogy népellenes politikájuk egyúttal öngyilkos politika.” Az Örálló ennek a figyelmeztetésnek a közlésével bölcsen cselekedett, mert azokban a válságos és sorsdöntő időkben az elharapózott tanácstalanság, széthúzás idején biztos kézzel mutatott utat, amikor az evangélikus lelkészt a népe felé irányította. Felvetődött az egyház és állam szétválasztásának kérdése. Ez nem okozott meglepetést sem az ország közvéleményében, sem egyházunkban, hiszen a világháborút követően Európa-szerte uralkodóvá lett az egyház és állam szétválasztásának követelése nemcsak szocialista, hanem polgári oldalról is. A kérdés elől nálunk sem lehetett kitérni. A szocialista tanítók küldöttségileg kérték a közoktatásügyi minisztertől a kötelező hitoktatás megszüntetését. A középiskolás diákok között szocialista ifjúsági szervezet jött létre, amely programjába foglalta az iskolák államosítását és a középoktatás újjászervezését. De nemcsak szocialista alapról, hanem polgári oldalról is sokan ezt kívánták, például a radikális párt programjába is felvette a fakultatív hitoktatás megvalósítását. Haladó egyházi emberek is e mellett foglaltak állást. Ugyanakkor voltak az egyházunkban olyan erők is, amelyek megpróbáltak szervezkedni más egyházak képviselőivel a régi helyzet fenntartására. A Tanácsköztársaság „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat” — tudatta az ország népével az új Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 22-én „Mindenkihez” című röpirata. A Harangszó „A Magyar Tanácsköztársaság” címmel kommentálja a nagy eseményt. Többek között ezt írja: „Átmentünk a második forradalmon — írja egyik fővárosi lap —, mely hasonlíthatatlanul gyökeresebb és mélyebben szántó, mint volt az első. Egyetlen csepp vér kiontása nélkül: — ezt jelenti a világ proletariátusának Kun Béla külügyi népbiztos és hogy ezt jelentheti, az elévülhetetlen érdeme a szédítő változásnak és azoknak, akik az átalakulás irányát megszabják.” (Harangszó, 1919. 94.) A Harangszó folyamatosan ismerteti további számaiban a proletárhatalom újabb és újabb intézkedéseit. Ilyenek: a címek és rangok eltörlése, a házak és üzemek szocializálása, az egyház és állam szétválasztása, az állami közoktatás megvalósítása, nyolcosztályos kötelező oktatás bevezetése, munkás
