Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
OTTLYK ERNŐ: EGYHÁZUNK ELSŐ TALÁLKOZÁSA... 23 demokratikus reformok bevezetésével befejezettnek tekintette a forradalmat. Célja a polgári demokratikus köztársaság megőrzése volt. A néptömegek azonban a tőkés rend megdöntésére törekedtek. Ezért a hatalmi harc a polgári és népi forradalmi erők között tovább folyt. A döntő lökést az Oroszországból november közepén hazatért, kommunistává fejlődött magyar hadifoglyok adták meg, akik Kun Béla vezetésével forradalmi marxista párt alapításán fáradoztak. Kun Béla tárgyalásainak eredményeként november 24-én megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. Egyházi lapjaink nagy teret szentelnek az eseményeknek, részletesen ismertetik a történteket. A Habsburg-monarchia bukásán nem sajnálkoznak, sőt az általános forradalmi és békehangulat hatása alatt pozitívan értékelik az eseményeket. A Harangszó közli, hogy az Országház kupolatermében november 16-án kikiáltották a független magyar köztársaságot. (1918. 230.) Az Evangélikus Őrálló ezt írja: „A reformációnak 401. évfordulóján, hazánk fővárosa, Budapest, nagy eseményeknek volt színhelye. A protestáns egyház története hazánkban össze van forrva hazánk történelmével. A vallás- és lelkiismereti szabadság küzdelmei egybeesnek hazánk függetlenségéért vívott harcokkal” (Evangélikus Őrálló, 1918. 309.) Ezt a józan és reális hangot képviseli az Evangélikus Lap, amikor ezzel kapcsolatban így ír: „Október 31-ike ezentúl nemcsak evangélikus egyházunknak lesz ünnepe, hanem a magyar köztársaságnak is. Szerencsés összetalálkozás. A vallásos felszabadulás és a nemzeti szabadság összetartoznak és kiegészítik egymást. Ezt a véletlent jó előjelnek is vehetjük.” (Evangélikus Lap, 1918. 47.) Az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása után előrelátható volt, hogy az új forradalmi helyzetben a régitől eltérő lesz az egyház és állam viszonya is, megváltozott körülmények más lehetőséget fognak nyújtani az eddiginél az egyházaknak. A régi vezetők nem tűntek el az egyház kormányrúdja mellől. Az Őrálló követeli a katasztrófa-politikát kiszolgálók távozását az egyházi közéletből. Nem kíméli a nagy vagyonú világi vezetőket, sem pedig a tehetetlen lelkészeket. Az Evangélikus Lap szinte kétségbeesett hangon biztatja az egyházi vezetést a cselekvésre addig, míg nem lesz késő: „A mi egyházaink vezetői mind ez ideig vérlázító semmittevéssel állnak a forradalmi új viszonyok előtt. De hát az Istenért, nincsenek püspökeink, nincsenek nekünk egyetemes felügyelőink, akik a nevünkben beszéljenek? A közvélemény nevében követeljük: kapcsolják bele azonnal egyházunkat az új viszonyokba, nehogy az orkánként rohanó nemzeti történelem elvonuljon fejünk felett s itt hagyjon bennünket szájtátva!” (Evangélikus Lap, 1918. 48.) Az egyetemes egyház és a négy egyházkerület elnökségei memorandummal fordultak a kormányhoz. Ebben ugyan kijelentik, hogy a demokratikus Magyarország megalakulását örömmel üdvözlik, de igényeket támasztanak a kormánnyal szemben. Kívánják az állam anyagi támogatását, a felekezeti iskolák fenntartását, egy teljes jogú evangélikus hittudományi kar felállítását valamely egyetemen, a lelkészi javadalom felemelését. Kijelentik, hogy előre tiltakoznak az iskolák államosításának esetleges terve ellen, felhívják a kormányt, hogy tartózkodjék minden olyan intézkedéstől és reformtól, amely az egyház jogát sértené, mert ez kultúrharc kitörését vonná maga után.
