Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 1. szám - G. Györffy Katalin: Magyarország legrégibb szószék-oltára a nemeskéri evangélikus templomban

18 G. GYÖRFFY K.: MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB SZOSZÉK-OLTÁRA János evangélistánál idősebb Lukács. Egyénien megformált arca és deákos (orvosi) öltözete eltér János angyalszerű alakjától. Lukács bal oldalán fek­szik az ökör. A szószék eredeti bejárata melletti fülkében helyezkedik el Máté a kis an­gyallal. A többi evangélistához hasonlóan bal kezében ő is könyvet tart. A szorosan mellette álló angyal szintén földig érő galléros ruhát visel. A ka­rakteres beesett arcot sűrű körszakáll és rövid fürtökből álló haj keretei! A legidősebb evangélista szobra a legmonumentálisabb. Márk hatalmas szakálla és bajusza tekintélyes külsőt ad a figurának. Ráncok barázdálják arcát szeme és orra körül. Oroszlán látható mellette. A négy evangélista szobra nyugalmat áraszt. Az arcok élethű megformá­lása, a ruharedők nagy tömegekben, de finoman megoldott redői, a haj és szakáll tömören összefogott fürtjei alapján komoly szakmai tudású, nagy mű­vészi tehetségű mester működésére következtethetünk. Feltehetően nem egy mester faragta a szószék összes plasztikai díszét: a faragás módjában az egyes darabokon kisebb-nagyobb eltérések fedezhetők fel. Bizonyos azonban, hogy jelentős faszobrász művészi elképzelése valósult meg, esetleg több kitűnő se­géd közreműködésével, vagy egy nagyobb, magas színvonalú műhelyben. A szószékre vonatkozóan feljegyzések sajnos nincsenek, s így készülésé­nek helyét és időpontját csak stíluskritikai alapon lehet meghatározni. Az elemzett dekoratív részletek, kerubok, hermapilaszterek, gyümölcsfü­zérek, konzolok olyan jellegzetes reneszánsz díszítőelemek, amelyeket elősze­retettel használtak még a 17. században is. De egyre jobban csökkent azok­nak az alkotásoknak a száma, amelyeken ez a reneszánsz formakincs önma­gában fordult elő, s az 1630-as évek után más ornamentikával együtt, av­val kombinálva alkalmazták. A négy evangélista kiegyensúlyozott, nyugodt felépítésű szobra is azt bizonyítja, hogy a szószék az 1630-as évek előtt ké­szült. A kelet- és észak-németországi szószékek szobrai a 17. század máso­dik felétől jóval mozgalmasabbakká váltak. 1590 előtt sem igen készíthették a szószéket. Németországban az 1590 előtt felállított szószékek jóval tekto- nikusabbak és merevebbek voltak. Szobraikat anatómiailag pontosan, de gyakran sematikusan, nem egyénített arcokkal formálták meg. A nemeskéri szószék szobrászati dísze olyan mesterek alkotása, akik Né­metországban vagy olyan vidéken tevékenykedtek, amelynek szobrászata teljes egészében a német stíluskörbe tartozott. A szószék faragványainak stí­lusa a 17. század fordulóján működő drezdai vagy Drezda-kömyéki szob­rászati iskolákkal áll rokonságban. Különösen a drezdai Walther művész­család egyik tagjának, Hans II. Walthernek (1526—1600)17 alkotásai hozha­tók kapcsolatba a nemeskéri szószék szobraival. A drezdai Walther szobrász­iskolának a hatása egész Szászország18 területén érvényesült, s így nem köz­vetlenül Walther körében kell azt a faszobrász mestert keresnünk, aki a ne­meskéri szószék szobrászati díszét faragta. Ismeretes, hogy a szószéket vala­hol már használták. Megkockáztatható az a feltételezés is, hogy valamelyik szászországi vagy brandenburgi templomban állt. Azért bontották le a hasz­nálatban lévő szószéket, hogy egy magyar evangélikus gyülekezet gondjain segítsenek? Avagy már lebontott, talán éppen egy szószék-oltár felállítása miatt feleslegessé vált szószék jutott el Magyarországra, a Nemeskérre kül­dött mesteremberekkel együtt? Mindez ma még kideríthetetlen. Talán ha majd többet tudunk a három 18. századi mesterről, kapcsolataikról, fény de­rül a szószék eredetére is.

Next

/
Thumbnails
Contents