Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 1. szám - G. Györffy Katalin: Magyarország legrégibb szószék-oltára a nemeskéri evangélikus templomban

G. GYÖRFFY K.: MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB SZÓSZÉK-OLTÁRA

19

JEGYZETEK

1. Payr Sándor: A nemeskéri artikuláris evangélikus egyházközség története. Sopron, 1932.

2. Linberger István: A késmárki evangélikus fatemplom leírása. Késmárk, 1892.

3. Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. Sopron, 1917.

4. Payr Sándor: A Perlakyak négyszázados ároni háza. Budapest, 1905.

5. Csatkai Endre: Sopron vármegye műemlékei. III. sorozat. Sopron, 1937. 8.

6. Kemény Lajos—Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest, 1944, 262—265. 302—304.

7. Wolfgang Gericke—Heinrich Volker Schleiff—Winfried Wendland: Branden- burgische Dorfkirchen. Berlin, 1975.

8. Győr 1785, Orosháza 1798, Szarvas 1786—88, Varsád 1786, Tótkomlós 1795, Uraiújfalu 1798.

9. GeriCke—Schleiff—Wendland i. m. Egsdorf (Kreis Luckau), Ferch (Kreis Potsdam) 144., Mörz (Kreis Behig) 151.

10. Evangélikus Országos Levéltár. Dunántúli egyházkerület kezdettől 1820-ig 5. cs. 28—38. Egyházlátogatás a soproni alsó egyházmegyében. 1830, 1847 II. fiók, III. cs. 6.

11. Szabó Zoltán, az Országos Műemléki Felügyelőség vegyésze végezte a szószék festékelemzéseit.

12. Valkó Arisztid: A fertődi (Eszterházi (kastély művészei, mesterei. Művészet- történeti Értesítő II. (1953) 134. — Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. I. Budapest, 1959. 250.

13. A kép felirata: Johann-Joseph Schiller pinxit, Sempronii 1789

14. Aggházy Mária i. m. I. 29., 30., 31.

15. Aggházy Mária i. m. II. k. Csetnek 61., Szepeshely 271., Szepesszombat 272., Zsigra 316.

16. Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1975. Baranyai Béláné: Mesterek és műhelyek az Észak-Kelet magyar- országi barokk szobrászatban, 342., 363., 364.

17. Walter HentsChel: Dresdner Bildhauer des 16. und 17. Jahrhundert. Weimar, 1966. 127. Hans Walther egyik, legjelentősebb alkotása a drezdai Kreuzkirche számára 1579 körül készült oltár, amelyet 1927-ben Schandau templomába helyeztek át. A homokkőből faragott oltár oromzatát díszítő szobrok között a négy evangélista is szerepel. A szobrok arányai, ruházatuk, a viszonylag nagy kezék hasonlóak a nemeskéri szobrokhoz. A haj megformálása, faragása eltérő. Mégsem lehet figyelmen kívül hagynunk Hans Walther műhelyének és körének esetleges hatását. A seifersdorfi templom oltára is a Walther-körbe sorolható (Bau und Kunstdemkmäler des Königreichs Sachsen, Amtshauptmannschaft Dresden-Neustadt (Land) 2. füzet. Dresden, 1904. 231—234. Eredetileg síremlék volt, 1595-ben készült, a felső rész 1604-ből származhat. Ezen a záró oromzati részen óriási gyümölcsfüzérek és angyalok vannak. Az angyalok arányai, testtartása és a ruharedők alapján a nemeskéri szobrokkal kapcsolatba hozhatók.

18. A drezdai szobrásziskola hatása a környező szászországi templomokban sokfelé érezhető.. Cavertitz 1600-ban készült, toszkán oszlopon álló fa szószékén az evangélisták, Péter és Pál szobrai, valamint gazdag díszítése figyelemre méltó. (Bau und Kunstdenkmäler des Königreichs Sachsen. Amtshauptmannschaft Oschatz 27., 28. füzet. Dresden, 1905. 71.) Hof templomának 1624-ben emeltetett oltárán az ülő és álló szobrok között a négy evangélista is megtalálható! Valószínűleg pirnai mester készítette. (Bau und Kunstdenkmäler des Königreichs Sachsen, Amtshauptmannschaft Oschatz, 27. füzet 111. A bautzeni szent Péter dóm protestáns részében levő 1644-ből származó oltárt zittaui szobrász faragta (Bau und Kunstdenkmäler des Königreichs Sachsen, Bautzen (Stadt) 33. füzet. Dresden, 1909.