Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Rédey Pál: Madách-gyűjtemény Győrött – Szabó József munkásságáról
RÉDEY PÁL Madách-gyűjtemény Győrött Szabó József munkásságáról Ha vannak a nemzeti művelődésügynek, nemzeti kultúrának napszámosai, akkor Szabó Józsefet ezek között fogjuk számon tartani. Neve az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel, mert való igaz, hogy Madáchnak reneszánsza van, Szabó József pedig sok lappangó dolgot publikál Madáchról, s ha Madáchot valaki megközelíteni kívánja, óhatatlanul találkozik Szabó nevével. Irodalomtudósok, kutatók, színházi rendezők, kiadók tárgyalnak vele, a szakmabeliek nagyra értékelik tudását, de főként elmélyülését Madách munkáiban, s nem utolsósorban nagyra becsülik egyedülálló gyűjteményét, amely a győri Xántus Múzeumban nyert elhelyezést. Egy gyűjtemény születésének viharos története lehet. A Szabó-féle gyűjtemény mégsem viharban született, s el is kerülte a viharos zónákat. Csendes áldozat, mélyről fakadó, rejtett szenvedély hozta egybe az anyagot, 30—40 év szívós keresése. Cserépdarabokból, törmelékekből állt egybe az a kb. 7000-nyi tétel, amely ma az ország legteljesebb Madách-gyűjteménye és az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum tartja számon, gyakorol felügyeletet felette. Szabóban a Madách iránti vonzódás még 1922-ben fogant, amikor érettségi tétele volt a nagy gondolkodó. Irodalomtanára, néhai Hollóssy Kálmán oltotta be Madách szeretetével a soproni líceumban, de igazi sodrásába akkor került, amikor 1948-ban Balassagyarmaton püspök lett. Itt minden Madáchra (és Mikszáthra) emlékeztette. Gyakran járt ki a csesztvei kúriához, a nagy hárs alatt maga is nemegyszer merített ihletet a költőtől, s a közeli Sztrego- vára is többször ellátogatott. Balassagyarmaton észrevétlenül gyarapodott a gyűjtemény. ,,Egy-egy gyűjtemény, ha bizonyos szintre jut, magát is gyarapítja — vallja. — Tíz év alatt elkerülte már az ezredik tételt.” Előfizetője lett a posta „sajtófigyelőjének”, amely rendszeresen szállította az őt érdeklő anyagot; kapcsolatba lépett budapesti és vidéki antikváriumokkal, s ha valami „befutott”, értesítették. Már Balassagyarmaton szinte kiszorította a gyűjtemény a lakásból a családot. Egy élet munkája fekszik benne, s általános megállapítás szerint a 96 százalékban teljes gyűjtemény felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ma a múzeum fedezi a hiányzó és olykor fellelhető kiadványok, tárgyak beszerzését. Utolsó nagy meglepetésük a Lantvirág 1840-es első kiadásának aukción való megvásárlása volt, 12 ezer forint volt a licitálás végösszege. 1974 óta végleges otthona a megyei múzeum, a Xántus, ez a barokkneoklasszikus épület, a pannonhalmi főapát egykori győri rezidenciája.
