Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Botta István: Dévai Mátyás és Serédy Gáspár –További szempontok a Dévai-kutatáshoz
BOTTÁ ISTVÁN: DÉVAI MÁTYÁS ÉS SERÉDY GÁSPÁR 77 Dévainak tehát a régi patrónus biztosíthatott oltalmat, hogy járja az erdélyi püspökség területét. Megbízatásához alighanem természetszerűen hozzátartozott bizonyos gazdasági-diplomáciai ügyek megtárgyalása, a fő cél azonban a püspökség gyülekezeteinek reformálása lehetett. Serédynek ezzel messzire tekintő céljai is voltak: a püspökség reformálásával együtt járt az egyházi vagyon szekularizálása is, s a társadalom rendjének a lutheri programnak megfelelő átformálása. Annak bizonyítéka, hogy Serédy szeme előtt ilyen átfogó reform-program lebegett, éppen az a tény, hogy Dévai Brassóig ment. Brassó nem tartozott az erdélyi püspökség jurisdictiója alá. Azonban a reformációt óvatosan előkészítő Honterus, élve a Statileo halálával adódott lehetőséggel, éppen 1543-ban jelentette meg könyvét, amelyben útmutatást nyújt a brassói és barcasági egyházak reformálásának végrehajtására: „Reformatio ecclesiae Coronensis ac totius Barcensis prouinciae”.21 Mindezek a szempontok arra késztetnek, hogy feltételezzek egy Serédy-Dévai-Honterus által folytatott diplomáciai manővert egész Erdély reformálása érdekében. Ebbe a reformálási tervbe tartozik az 1544. július 20—i váradi fraternitási gyűlésen tartott disputáció is. Serédy váradi káptalani javakat is elfoglalt, s Ferdinánd király a káptalannal szemben Serédyt védelmezte a javak birtoklásában.22 Serédy kísérletet tett arra, hogy a káptalant megnyerje a reformáció számára. Ö küldhette Dévait és tállyai papját, Szkhárosi Horváth Andrást a fraternitás ülésére. A fraternitásokról összefoglalóan csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy azok főként az alsó papság céhszerű szövetkezései voltak a decanatusok vagy archidiakonátusok területén, bizonyos önkormányzati jogokkal. Statútumokat alkottak, tisztségviselőket választottak. Céljuk volt a testvéri összefogás és önsegélyezés, de a főhatósággal szemben való egységes érdekképviselet is. Miklós Ödön mutatta ki, hogy évi ülésüket az apostolok oszlása ünnepét követő vasárnapon szokták tartani (Divisio apostolorum: július 15.). E szokás akkor is megmaradt, amikor a fraternitások protestáns egyházkormányzati szervekké alakultak. Ilyen fraternitási ülés volt Váradon 1544. július 20-án. Akik a protestáns egyházalkotmányi szervezkedést mintegy fél évtizeddel korábbra szeretnék datálni, úgy tüntetik fel, mintha ez már a reformált „bihari archidiakonátus” ülése lett volna. Miklós Ödön helyes érveléssel állapítja meg, hogy erre az alkalomra készített ún. „Váradi tételek” Dévaitól származnak. Ifj. Révész Imre egy téves előfeltételezés alapján tagadja Dévai szerzőségét. A tételekről világosan kimutatja, hogy azok a tiszta lutheri hitvallások alapján készültek, Dévairól viszont feltételezi, hogy már 1544-ben helvét irányba hajlott, ezért a tételeket ő nem szerkeszthette.23 Zoványi Jenő és Sólyom Jenő helyesen állapítják meg, hogy ezek katolikusokkal tartandó disputáció céljára készültek. Miklós Ödön velük szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy ezek a „bihari archidiakonátus” már reformációhoz csatlakozott ülésére készített „lelkészi vizsgatételek”. Érvelésében Hörk József téves fordítására hagyatkozik. A tételek címe: „Propositiones eorum qui Euangelium Christi praedicant, quae post ferias divisionis apostolorum dominica sequenti Waradini disputabuntur, 1544”. Hörk József téves fordítása, melyre Miklós Ödön hagyatkozik: „Tételek azok számára, akik Krisztus evangéliumát prédikálják ...” Ez valóban úgy hangzik, mintha vizsgatételek volnának protestáns-lutheránus lelkészek avatására. A helyes fordítás azonban ez: „Azoknak tételei, akik Krisztus evangéliumát prédikálják, amelyeket az apostolok oszlása ünnepét követő vasárnap Váradon meg fognak vitatni”, vagyis amelyekről disputációt, hitvitát tartanak. A tételek éle is a római
