Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Botta István: Dévai Mátyás és Serédy Gáspár –További szempontok a Dévai-kutatáshoz
BOTTÁ ISTVÁN: DÉVAI MÁTYÁS ÉS SERÉDY GÁSPÁR 75 Tokajt és Tállyát Ferdinánd király 1541-ben Serédy Gáspárnak adományozta. E városok és várak sorsa csak Serédy halála után alakult különbözőképpen. Serédy kiskorú unokaöccsének gyámja, Némethy Ferenc átpártolt II. János (Zsigmond) királyhoz. A várat csak 1564-ben sikerült Miksa király seregeinek visszahódítaniok. Az ostrom alatt golyótól találva Némethy Ferenc is meghalt. Tállyát Serédy Gáspár sógorai, Alaghy János, György és Menyhért örökölték.13 Szkhárosi Horváth András tehát Tállyán Serédy papjaként írta énekeit 1542—1549 között. Ezek közül egy Huszár Gál 1560. évi énekeskönyvében maradt fenn, a többit Bornemisza Péter 1582. évi énekeskönyve őrizte meg számunkra. Feltételezésem szerint Serédy Gáspár Dévai Mátyással együtt Szkhárosit is igénybe vette annak a nagyszabású tervének megvalósítására, hogy az egész Tiszántúlt és Erdélyt megnyerje a reformációnak. Dévai diplomáciai és reformátori küldetése Serédy Gáspár Dévainak nemcsak legfőbb pártfogói közé tartozott, de a reformátor üldöztetései között is csaknem mindenkor nála talált menedéket. Serédy oltalmat nyújott neki, és messzemenő tervei megvalósítására is igénybe vette szolgálatát. Kettőjük sorsának alakulását szinopszisban nézve talán némi fény derül Dévai debreceni működésének sokat vitatott problémájára, erdélyi útjának céljára és a váradi disputáció körülményeire is. Amikor Dévai 1543 júniusában hazatért Wittenbergből, ismét Serédy vette pártfogásába. Ö küldhette Miskolcra azzal a szándékkal, hogy a várost a reformáció számára megnyerje. A tizedeket már régóta lefoglalta, s Frange- pán Ferenc kalocsai érsek hiába kérte a királyt jogos járandóságai kiszolgáltatására. Ferdinánd kénytelen volt e jogos követeléseket elutasítani, s a katolikus javakat a Felvidék védelmére a protestáns Serédynek biztosítani. Az érsek 1535 körül is eredménytelenül küldte fel a királynak „Memoriale”- ját.14 Serédy a híveket is ki akarta ragadni az érsek hatalma alól, hogy ezzel törvényessé váljék az egyházi javak teljes szekularizációja. Ezért küldhette a városba Dévait, akit azonban a szerzetesek mesterkedése elűzött a városból.15 Serédynek ebben az időben debreceni és erdélyi gondjai voltak, szüksége lehetett olyan tanult emberre, akit céljai megvalósítására felhasználhatott. Többnyire a magasabb képzettségű papokat vették igénybe a kor főurai. Ezt tehette Serédy is, és Dévai az ő megbízása alapján és oltalma alatt végezhette tiszántúli és erdélyi munkáját. Ha párhuzamosan szemléljük a Serédyre háruló feladatokat és Dévai tevékenységét, lehetetlen fel nem tételeznünk a kettő között bizonyos kapcsolatot. Amikor Enyingi Török Bálint 1541-ben Szulejmán fogságába esett, felesége és gyermekei egy ideig a Dunántúlon húzódtak meg. Debrecenre a rokon Drágfy Gáspár tette rá kezét. A város azonban fontos volt Ferdinánd király számára, ezért azt felvidéki főkapitányának oltalmára kívánta bízni, s nyilván jövedelmét is neki akarta biztosítani. Ezért 1542. december 9-én megparancsolta Drágfynak, hogy Serédy Gáspárt a bizonyos időre átengedett mezőváros birtoklásában ne akadályozza, sőt inkább támogassa.16 Pempfflinger Katalin 1543 második felében érkezett Pápáról Debrecenbe 14 és 12 éves fiával és 3 éves leányával. Az a bizonyos idő, amelyről a királynak Drágfyhoz intézett levele szól, négy esztendő lehetett. Ennyi időre kapta meg Serédy az
