Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Botta István: Dévai Mátyás és Serédy Gáspár –További szempontok a Dévai-kutatáshoz
74 BOTTÁ ISTVÁN: DÉVAI MÁTYÁS ÉS SERÉDY GÁSPÁR Vannak azonban olyan elgondolkoztató megnyilatkozások, amelyek kérdésessé teszik ennek az egyoldalúan elmarasztaló értékelésnek igaz voltát. A legfőbb pártfogóinak hibáit is kíméletlenül kipellengérező Bornemisza Péter egy rossz szót sem ejt Serédyről. Több visszaélésért Csikós András tiszttartót teszi felelőssé, idézve egy nép közt terjedő, ugyancsak őt vádoló gúnyverset is.10 Kassán, kapitányi székhelyén is megszerették. András kassai jegyző csodálkozva kérdezi az egri vicariustól, hogy miért félnek annyira Serédy tői.11 Személye értékelésénél döntő fontosságú tény az, hogy a reformáció első nemzedékét túl nem élve, az átmenet és a politikai zavarok idejében túlságosan is rövid ideig működött. 1550-ben már elhunyt. Tettei a reformáció kezdeti időszakában szokatlanul nagyobb méretű felháborodást váltottak ki, mint azoknak hasonló cselekedetei, akik később már a közvélemény megértésével művelték ugyanezeket. Az egyházi javak lefoglalását sem tekinthetjük a puszta „harácsolási ösztön” megnyilvánulásának. Luther társadalmi programja, amely az „egyházi és világi rendet” saját szolgálati területére kívánta helyreállítani, meghirdette az egyházi javak szekularizációját is. Hogy mennyire társadalmi szükségszerűség volt ez, mutatja az az adományozási kényszer, hogy még a katolikus király is kénytelen volt protestánsoknak egyházi javakat adományozni világi feladatok végzésére, hadi kiadások fedezésére. Vannak számítások, hogy mekkora összegeket kellett fordítani az ország védelmére, mennyire fizetésképtelen volt a magyar kamara, mily nagy mértékben kellett egyéni anyagi áldozatokat vállalni egy-egy hadjárat alkalmával. Serédyvel kapcsolatban kívánok csupán egyetlen adatot említeni. 1564-ig, öt esztendei hadjáratai alatt saját jövedelméből és birtokai megterheléséből 20 000 magyar forintot fizetett ki. Ezt a magyar kamara csak később tudta neki beszámítani.12 Ha Serédyt jellemezni akarjuk, „harácsolásának” ezekkel az indokaival is számolnunk kell. A reformáció azonban nemcsak egyházi birtokok és javadalmak lefoglalásának igazolását jelentette Serédy számára. Szíwel-lélekkel a reformáció patrónusa volt, s mindent megtett terjesztése érdekében. Scepper Kornél császári tanácsos 1540-ben jelentette emlékiratában V. Károly császárnak, hogy Magyarországon a hitújítás legfőbb terjesztői Nádasdy Tamás és Serédy Gáspár.13 Serédy igen sokat tett kapitányi székhelyének, Kassának magyarosítása, reformálása és iskolája felvirágoztatása érdekében. Az ő idejében tanított Kassán Gálszécsi István, akinek tanítványa, majd utóda volt Batizi András. Munkájuk is együtt jelent meg Krakkóban. 1531-ben Kassáról indulhatott Wittenbergbe Farkas András, aki később alighanem debreceni pappá lett, szintén Serédy pártfogásával. A Budáról távozni kényszerült Dévait Serédy hívatta meg kassai magyar papnak. Batizi is az ő papja volt Tokajban. Birtokviszonyai, összeköttetései alaposabb ismerete alapján megállapíthatjuk, hogy a reformátorok első nemzedékének, legforradalmibb reformátorainknak, s irodalmunk nem egy nagyjának legfőbb pártfogói közé tartozott. Ennek igazolására és irodalom-történetírásunk korrigálására csupán egy példát kívánok említeni. A reformáció legjelentősebb énekszerzője, Szkhárosi Horváth András Serédy Gáspár tállyai papja volt, nem pedig Perényi Péter pártfogolt ja. Ez utóbbi besorolás a Serédy halála után kialakult birtokviszonyok alapulvételén nyugszik.
