Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Csőregh Éva: Hátrány vagy előny? – Nagy családok gyermekei
CSÖREGH ÉVA Hátrány vagy előny? Nagycsaládok gyermekei A Központi Statisztikai Hivatal 1958 óta több adatfelvétellel vizsgálta a családoknak a gyermekszámra vonatkozó terveit. A tervezett, illetve a kívánt gyermekszám fokozatos lecsökkenése az átlagosan két gyermek szintjére megmagyarázza, miért mutatják a népszámlálások a családokban élő gyermekek számának csökkenését. Az 1974. évi termékenységi és család-szervezési vizsgálat szerint a két gyermeket tervező 35 éven aluli házas nők aránya 74 százalék volt, az egy gyermeket tervezőké 10, a három gyermeket tervezőké 14 százalék, és mindössze 2 százalék tervezett 4 vagy több gyermeket. (Kiinger András: Magyarország népesedési helyzete, 1971—1975. Statisztikai Szemle. 1977. 1. sz. 5—24. pp.). Az idézett elemzés azt is megállapítja, hogy a népesség egyszerű reprodukciójának, vagyis a szülők nemzedékével azonos létszámú gyermeknemzedékek eléréséhez ennél több gyermek lenne szükséges. A négy és több gyermekes családok tehát szinte kivételesekké váltak. Miért? „Nagyon szeretem a gyerekeket, de az embert megszólják, ha már négy van.” Igen, a négy-öt gyerekes családok ma már csodálkozást, furcsálkodást, sőt némi rosszallással vegyes szánakozást váltanak ki. És ahol tíz-tizennégy gyerek van? Kuriózum — mondják —, vagy történelmileg túlhaladott, elmúlt századok elmaradott egészségvédelmi állapotát reprodukáló meggondolatlanság. Nem csekély erkölcsi tartás kell tehát a nagytársadalom és szűkebb környezet, család, barátok, munkatársak értetlen felháborodásával szemben vállalni a sok gyereket. És vajon megéri-e? Hátrányban van-e a tíz-tizenkét testvér között felnövekvő gyermek? Anyagi ellátottságban, érzelmi törődésben tízszer, tizenkétszer kevesebb jut-e rá, mint az egykére? Hipotézisem az volt, hogy ez nem matematikai művelet. Mert ha anyagiakból kevesebb jut is rájuk, ezt az emberi értékek jussa megtetézve pótolhatja. Valami olyan morális többletet értek ezen a jusson, ami nemhogy szétdara- bolódna, ellenkezőleg, megsokszorozódik a sok gyerek között, az egymás tiszteletben tartására nevelő kollektivitás természetes iskoláját járatva ki velük. Másik kérdés: éppen az anyagiak szűkebbre húzott nadrágszíja megengedi-e a sokgyermekes családok gyermekeinek a továbbtanulást, adottságaik teljes kibontakozását?
