Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Szilágyi András: Pilárik István úrvacsorai kannája
SZILAGYI ANDRÁS: PILÁRIK ISTVÁN ŰRVACSORAI KANNÁJA 23 értelmezésére utal; az Ótestamentum e legendás alakja méltósággal viseli a sors keserű megpróbáltatásait. E korszak művészetének egyik jellemző vonása az újszerű, a hagyományostól némiképp eltérő tárgyválasztás, amely elsősorban az egyházi rendeltetésű alkotásokon mutatható ki. Ez egyrészt új képtémák kialakulását jelenti, másrészt azt, hogy a nagymúltú, általánosan elterjedt ábrázolások gyakran új összefüggésben szerepelnek. Az úrvacsorái kanna díszítésén mindkét megoldás megfigyelhető. A korai reformáció óta a tövényadás jelenetét többnyire egy újszövetségi kép témával, a Szentlélek eljövetelével összefüggésben szokták ábrázolni. Ezek együttes előfordulása rendkívül gyakori az evangélikus megrendelésre készült műalkotásokon, főként az oltárképeken, a XVII. század közepéig. Ekkor az Üjszövetségből vett jelenet háttérbe szorul, helyette egy kétalakos ábrázolás — Krisztus és Luther figurája — válik népszerűvé. Nem véletlen, hogy épp az egyre kíméletlenebb vallásháborúk idején alakul ki e képtípus, amely Luthert, mint az „új törvény” hirdetőjét, mint Krisztus legigazabb követőjét állítja elénk. Az ábrázolás határozott, egyértelmű állásfoglalást Krisztus és Luther. Az úrvacsorái kanna részlete. A reformátor Mózes szerepében
