Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Halász Kristóf: A valószínűtlen valóság – Töprengések az életről
HALÁSZ KRISTÓF A valószínűtlen valóság Töprengések az életről Az elkövetkező évtizedekben az élettudomány számos ágazatában hatalmas iramú fejlődés várható. Máris benne vagyunk ennek kezdeti, gyorsuló szakaszában, és reménységgel várjuk e láthatatlan ,,S-’ görbe további kirajzolódását az emberiség életében. A mezőgazdaságban végbemenő „zöld forradalom” egyre inkább fel fogja számolni az éhezés fenyegető veszedelmét; a termesztett növények ún. genetikai potenciálja még sok fejlődési lehetőséget rejt a sejtek parányi kromoszómáiban. A növényi életfolyamatok sokirányú szabályozása a jobb és nagyobb termés érdekében ugyancsak egyre sikeresebbé válik hormonkezelések és más beavatkozások révén. A biológiai jövő képét az egészségügy és számos igen fontos egyéb területen is fölvázolhatjuk; számolva az alternatív lehetőségekkel valószínűleg nem sejtjük hamisan, hogyan alakul majd az egész bioszféra léte a távolabbi jövőben. Elmondhatjuk, hogy nem a természet fenyegeti az életet, hanem a tudatlanság és szeretetlenség. Mécsvilág a szélben Valószínűtlenül nagy ajándék az élet. Az egész Naprendszerben csak a Földön találjuk —, és milyen gazdagságban, a mikroorganizmusoktól a mammut- fenyőig, a csillogó kolibritől a komor sas-madárig. A korallszigetek szivárvá- nyos halai és medúzái, szürkésbama és kék cápák borotvaéles fogakkal, a jókedvű és okos delfinek..., ugyan ki sorolhatná az élet csodás megnyilvánulásait egészen az emberi idegrendszerig! Mindez pedig olyan, mint a szélben lobogó-hunyorgó mécsvilág, amelyet egy kéz oltalmaz. Valóban, az élet maga fölöttébb bizonytalan tünemény. A növények és állatok testét felépítő sejtekben az életet hordozó protoplazma szinte teljesen valószínűtlen képződmény. Szabad szemmel nem látható, színtelen, nyálkás-kocsonyás állomány; szerényebb megjelenésű már nem is lehetne! Itt kezdődik az élet. Már az maga is döbbenetes, hogy ez az állomány önmagát szaporítani tudja, mint az egykori özvegyasszony korsójában az olaj. A tűzvész lángja úgy szaporodik, hogy mindent lerombol, azután kilobban és eltűnik maradéktalanul. A sejteket gyarapító élő anyag, a csodálatos protoplazma viszont úgy szaporodik, hogy közben felépíti és fenntartja a Föld eleven, színes takaróját, a bioszférát. A mesebeli tündér legnagyobb csodáit messze túlszárnyalja a valóság, amit a teremtő élet a lábunk elé terít;
