Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Cserháti Sándor: Bibliaszemléletünk tudományos lelkiismerettel
6 CSERHÁTI SÁNDOR: BIBLIASZEMLÉLETÜNK... megbízható ismeretet a Bibliáról. Dogmatikai megkötések ne feszélyezzenek bennünket. Ez a könyv így is a legjelentősebb könyvünkké válhat. Ez azonban már nem a tudomány, hanem a hit lehetőségei közé tartozik. A Biblia hitben vállalt szemlélete A bibliakritika eredményei könnyen sokkhatást válthatnak ki a bibliaolvasóban. Ügy érezheti, mintha egy kedves hozzátartozóját tennék a boncasztalra. Bizonytalanság vehet erőt rajta, mert nem tudja, hogy továbbra is megbíz- hat-e az ilyen emberi módon keletkezett igében. Nyugat-Németországban meg is indult olyan egyházi mozgalom, amely „Nincs más evangélium” jelszóval igyekszik a bibliakritikát kirekeszteni az egyház életéből. Bizonyos, hogy a bibliakritikának is vannak szélsőséges képviselői, de tarthatatlan a „verbális inspiráció”-nak, az Írás betű szerinti isteni ihletettségének az a teológiai tétele is, amelynek alapján hadakoznak ellene. Agyaglábakon járó, törékeny az a hit, amely a „nem tudáson” vagy a „tudomásul venni nem akaráson” nyugszik. Abban a pillanatban erőtlenné válik, amikor szembekerül a bibliakritika kivédhetetlen érveivel. Ezzel szemben bátran állíthatjuk, hogy a Biblia titkát, páratlanságát éppen akkor fedezhetjük fel, ha nem tagadjuk le emberi oldalát. Mert ha a Biblia nem természetfeletti módon, hanem tudományosan is vizsgálhatóan keletkezett, csak az történt, ami Isten minden megnyilatkozására jellemző: Isten az emberhez emberi módon közeledik. A próféták emberi szaván, Jézus Krisztuson, az emberré lett Isten Fián, és az emberekből álló egyház szolgálatán keresztül. De ez a sokszínű, apróbb-nagyobb mozaikból álló, változatos módon létrejött könyvgyűjtemény abban mégis egy, hogy ilyen módon az élő és az embert szeretetébe fogadó Isten közeledik hozzánk. Igaza lehet Hahn Istvánnak abban, hogy Homérosz eposzai a törzsi hagyományok egybeötvö- zése terén nagyobb művészi erőről tanúskodnak, mint a Biblia egyes könyvei (A Biblia világa, 301.). Mégis az, akiről ez a lazán „összevarrt” könyv tanúskodik, aki ezt a tanúságtételt inspirálta, bámulatosan azonos önmagával a Bibliának szinte minden egyes lapján. A Biblia tehát azzal az igénnyel fordul felénk, hogy a gyarló emberi mű által az élő Istennel szembesít minket. Az igazi viaskodás ezen a ponton kezdődik a Bibliával. És nincs egyetlen olyan kétségbevonhatatlan bizonyíték sem, amely igazolná az emberiben az istenit. Itt már nem segít a tudományosság, de nem is válhat akadállyá. Ezt csak hittel lehet elfogadni. Olyan hittel, amelynek elegendő a hallott vagy olvasott szó belső igazsága. Ezt a hitet pedig maga Isten teremti bennünk Lelke által, úgy amint egykor hitet teremtett a Szentírás ismert vagy ismeretlen szerzőiben is. Brunner svájci teológus hasonlította a Szentírást a kedvelt előadóművész hangját megőrző régi hanglemezhez. Aki a Mester hangját szeretné hallgatni, akkor is felteszi a lemezt, ha az már kopott és recsegő. Aki megsejtette, hogy a Bibliából Teremtője szól hozzá, nem zavartatja magát a Biblia „zörejeitől”. Sőt alázatos odafigyelésre ösztökéli. Alázat nélkül pedig nem lehet Istenre találni.
