Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-04-25 / 17. szám

1975. ÁPRILIS 25. detroiti magyar újság 3. OLDAL. DÉLMAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÓ TANÁCSÁNAK 1975. ÉVI KÖZGYŰLÉSE Délmagyarország Felszabadító Tanácsa (Db I ) 1973. április 15-án tartotta meg szokásos évi közgyűlését. Ebből az alkalomból Mindszenty József bíboros, Ma­gyarország hercegprímása, Prof. Dr. Baráth Tibor és Rév. Király Kelemen O.F.M., a DF I tb. elnökei, Nagyiványi Ödön (Buenos Aires), a DF I alelnöke, Wass Albert, az Erdélyi Világszövetség elnöke, Sirchich László, a CSMNB elnöke, vitéz Erdélyi István, a Virrasztó szerkesztője, a DF I tb. tagjai, Dr. Balló István az Erdélyi Biz. alelnöke, Ms gr. Dr. Marina Gyula, a munkácsi püspökség kanonokja, a kárpátaljaiak szószólója, Somody István, a Szabad Magyar­ság volt szerkesztője, a DF I tb. tagja levélben üdvözölték a közgyűlést. A közgyűlésen megjelentek sorából ki kell emelnünk Dr. Eszterhás Istvánt, a MFB elnökét s a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapja szerkesztőjét, Dr. Lőte Páll, az E.B. alelnökét, Dr. Nádas Jánosi, az Erdélyi Világszövetség főtitkárát, az A.M.Sz. alelnöket, Várpalotai Vilmost, a nyu­gatmagyarországiak képviselőjét, Major I ibort, a Szittya­­kürt szerkesztőjét s Pápay Elemérrel együtt a Hungária Szabadságharcos Szövetség képviselőit, Prof. Dr. Oszlányi Róbertét, a Cleveland State University tanárát, Prof. Dr. Somogyi Ferencet, volt országgyűlési képviselőt, a magyar alkotmánytörténet tanárát, több történeti és irodalomtörté­neti könyv szerzőjét, Dr. Papp Gábort, a Központi Tan­­könyvbizottság vezetőjét, ifj. Frigyes Dezsőt és Somogyi Lélt, a Pátria képviselőit. Dr. Lelbach Antal elnöki megnyitójában az általános külpolitikai helyzettel, az amerikai külpolitika csődjével, a ‘ detente politika végzetes következményeivel foglalkozott s e csaknem kilátástalan helyzetben a magyarság számára csak egy kiutat lát, a keleti tájékozódást, a kínai, japán és a török fajta népek felé irányuló kapcsolataink sürgős kié­pítését. Titeli József főtitkár jelentésében megemlékezett az el­múlt év folyamán elhunyt Prof. Várady Imréről, Pro). Deér Józsefről, Majtényi Mihályról, Borgóy Jánosról, özv. Csébi Gaál Józsefnőről és Kajcsa Györgyről. Bejelentette, hogy a DFT 200 $ értékben 25 példányt vett át V vés de Daruvar “The Tragic Fate of Hungary’’ c. munkájából s ebből 20 példányt a legfontosabb egyetemek s intézetek könyvtárá­nak küldött meg. A DF I elnöksége nevében üdvözölte Rump Antalt, a DFT alelnökét 75. és Dr. Kührner Bélát, a Dl I tb. tag­ját 80. születésnapja alkalmából. A Kanadai Magyar Újság ötven éves fennállása alkal­mából kitűzött 50 $-os “Nemes Gusztáv jutalomdíjal a DFT elnöksége 1974 decemberében megtartott ülésén Y vés de Daruváry-nak ítélte oda, aki e jelképes jutalomdíjat kö­szöneté kifejezésével el is fogadta. Javaslatára a közgyűlés a DFT tb. tagjaivá válasz­totta: 1. Yues de Daruvar-l fenti, előbb lrancia, majd most an­gol nyelven is megjelent munkájáért s egyben a magyar érdekeknek a francia politikai és társadalmi vezetői fele való tolmácsolásáért. 2. Mrs. Phyllis Schlafly-t, a "Mindszenty the Man társ­szerzőjét, a kitűnő amerikai antikommunista közírót. Tájékoztatta a közgyűlést, hogy a DFT elnöksége ré­széről Homonnay Elemér és Rumpf Antal resztvettek a Florvát Akadémikuso k Klubja által 1974 novemberében a clevelandi Case-Western Reserve Egyetemen megtartott kél napos konferenciáján. Javaslatára közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a Dk 1 tagsági díját 1976-tól kezdve évi 6 dollárra emeljek. Sajnálattal állapította meg, bogy a magyar sajtó Prof. Baráth Tibor és Dr. Küry Béla hozzászólásán kívül nem emlékezett meg a Délmagyarországi és Balkáni I anul­­mányi Központ kiadásában megjelent Prpic tanulmányról s hogy horvát részről is eddig csupán a Studia Croatica írt róla kritikát. Több egyetemi könyvtár, így a Harvard, Yale könyvtára nemcsak nyugtázta e tanulmány átvételét, de kérte kiadványsorozatunk további tanulmányait is. Titeli József jelentésének második részében a szlavó­niai szórvány magyarság helyzetével foglalkozott s a Ma gyár Képes Újságban megjelent cikkekből vett idézetekkel számolt be a Horvátországi Magyar Szövetség sikeres erő feszítéséről a magyar nyelvű oktatás, illetve anyanyelv ápo­lás fejlesztése érdekében. (Erről a Dk I még részletesebb tájékoztatást fog közzétenni.) Ifj. Zolnay Mátyás pénztáros évi pénztári jelentését követően. Homonnay Elemér, a Központi Munkalörzs nevében örömmel jelentette be, hogy Prof. Dr. Baráth 1 ibor elmúlt évi közgyűlésünkön bejelentett kiadvány-sorozatának első kötete “A külföldi magyarság ideológiája ’ címmel a na­pokban elhagyta a nyomdát. A kötet Baráth I ibor zömeben már publikált tanulmányait foglalja össze, melyek közül több eredetileg német, vagy lrancia nyelven jelent meg. A kötet első része a Dunamedence rendezésével, a második része á magyarság nemzet-tudatával, a harmadik része tár­sadalmi és gazdasági problémáinkkal, végül a negyedik rész, “Hírünk a világban címmel a magyar kérdéssel fog­lalkozó, több esetben magyarellenes propagandával, azok bírálatával foglalkozik. A könyv ára 10 $ s a szerző címén rendelhető meg. (P. O. Box 697, Station B.-Montreal, Canada H3B-2K3.) Yues de Daruvar I he I rugic Eale of Hungary c. műve az Amerikai Magyar Szépmíves Céh nél rendelhető meg (Astor Park, Florida, 52002.) Ára 8 $. Felhívta a li­­gyelmet az American Hungarian Relations 1918-1944 c. kötetre Major Márk Imre tollából, melyet ugyancsak a Szép­­míves Céh adott ki. Az Amerikai Magyar Lektorátus Review of Hun garian Studies címmel nívós szemlét indított el, s az emig­ráció támogatásán múlik, bogy e kezdeményezés ne legyen rövid életű. Ismételten kérte az elszakított területi problémáinkkal foglalkozó ' Virrasztó támogatását, mert ez a szemle is csak akkor tartható fenn, ha az előfizetők számát lényege­sen fel lehet emelni. Homonnay Elemér ezután a délszláv államot Felhőm-HATÁROZAT 1945. április 4=én az 1941-ben felszabadult déhna­­gyarországi területek még szabad muraközi és muravidéki 'része is a szovjet hadsereg megszállása, illetve Tito kom­munista partizánjainak uralma alá került. E tragikus esemény harmincadik évfordulója alkal­mából Délmagyarország Felszabadító T anácsa az alábbia­kat kívánja megállapítani: 1. Jugoszláviában a kommunisták sohsem kerültek volna hatalomra, ha a. A nyugati hatalmak Teheránban el nem ejtik Mi­­liájlovics tábornokot, az általuk háborúba kergetetl jugoszláv kormány hadügyminiszterét s egyben a csetnik alakulatok parancsnokát, aki egészen 1944 szeptemberéig Szerbia nagyrészét a maga ellenőrzé­se alatt tartotta, s ha a nyugati hatalmak politikai­lag s katonailag nem állnak bitó partizánjainak oldalára; b. Ha a Szovjetunió I ito és Stalin 1944 szeptemberi megegyezése alapján nem teszi lehetővé, hogy a szovjet hadsereg által birtokba vett jugoszláviai s délmagyarországi területek közigazgatását a parti­zánok vegyék át. 2. Annak ellenére, hogy a nyugati hatalmaknak tudomá­suk volt azokról a tömegmészárlásokról, melyeket a kommunista partizánok Délmagyarország s Horvátor­szág területén követtek el, hogy a lakosságot megfélem­lítsék s így eleve lehetetlenné tegyék az ellenállást a teljes kommunista hatalomátvétel ellen, mit sem tettek ennek megakadályozására, majd az ily körülmények közt megtartott 1945. évi no­vemberi választások eredményét elfogadva minden fenntartás nélkül elismerték I ito kommunista rendsze­rét, annak ellenére, bogy az Atlantic Charterben vala­mennyi nép politikai s emberi szabadságjogainak biz­tosítására tettek ünnepélyes Ígéretet, így, miként 1918-ban Wilson önrendelkezési elvének sutbadobásával, 1945-ben az Atlantic Charter pontjai­nak semmibevételével újból Jugoszláviába kényszerítet­ték a Délvidék magyarságát, a horvát népét, a mace­dónokat s Rigómező albánságát- 5. Ma, harminc évvel 1945 április 4 után, Jugoszlávia megcsalt, kisemmizett s elnyomott népei ma is népi s emberi szabadságjogaikat követelik. A jugoszláviai kommunista párt minden erőfeszítése ellenére a mester­kélt s csak erőszakkal összelogott délszláv államot ma újra a szetésés, a belső harc, s a Szovjetunió külső be­avatkozása fenyegeti. Délmagyarország Felszabadító I anácsa éppen ezért ma új­ból és nyomatékosan igényli, hogy az 1920-as trianoni és az 1947-es párizsi békék területi rendelkezéseinek hatúlyon­­kívül helyezésével a délmagyarországi területek visszatérhessenek Ma­gyarország kereti be, a horvátság visszanyerhesse állami függetlenségét, a macedónok szabadon dönthessenek afelől, hogy egy fügegtlen Macedóniában kivánnak-e élni, • avagy csatlakoznak Bulgáriához, a Rigómező közel egy millió albánja egyesülhessen Albániával. Délmagyarország Felszabadító Tanácsa egyidejűleg feltét­len szükségesnek ítéli, hogy a nyugati hatalmak azonnal vizsgálják felül eddigi» a kommunista Jugoszláviát támoga­tó, minden logikával ellenkező politikájukat, nemcsak azért, mert e támogatással lehetővé teszik egy népeit elnyoló ál- Iamhatalom fenntartását s mert e támogatással a totális világhatalomra törő kommunizmus egyik legfőbb nemzet­közi ágensét erősitik, de azért is, mert a támogatásért sem­miféle ellenszolgáltatást nem kapnak. * * * Délmagyarország Felszabadító tanácsának 1975 április 15-án megtartott közgyűlése megrökönyödéssel értesült Ford elnöknek arról a bejelentéséről, hogy elfogadta Jugo­szlávia kommunista diktátorának, I itonak meghívását s e meghívás alapján hivatalos látogatást log tenni Jugoszlá­viában. Délmagyarország I"1 elszabadító I anácsa e bejelentéssel kap­csolatban az alábbiakra kívánja felhívni Ford elnök, a lássál fenyegető horvát, macedón, szlovén, albán kérdéssel foglalkozott, ismertette a problémák nemzetközi vonásait, elsősorban a Szovjetunió balkáni hegemóniára s az adriai tengeri bázisok megszerzésére irányuló törekvését. Rámuta­tott a délvidéki magyarság nehéz helyzetére s a szlavóniai és baranyai, zömmel szórvány magyarság megmentésére irányuló erőfeszítésekkel. Újból hangsúlyozta a DF I állás­pontját, hogy Jugoszlávia szétesése esetén a délmagyaror­szági területeknek vissza kell térniük Magyarországhoz. (Ez előadás külön cikk formájában kerül majd közlésre.) Az előadó ezután három határozati javaslatot terjesz­tett elő: 1. 1945 április 4-e harmincadik évfordulója alkalmából.. 2. Ford elnöknek tervezett jugoszláviai látogatása tárgyá­ban. 5. A román kormányzatnak legutóbbi rendelkezései kap­csán. 1 ileli József főtitkár ismertette Dr. Radányi Oszkár­nak azon javaslatát, hogy a DFT elnöksége tegyen kezde­ményező lépést annak érdekében, hogy az amerikai törvény hozás a magyar kormányzatnak az érdemeit is örökítse meg, amiért a második világháborúi folyamán oly sokat tettünk a Magyarországra menekült lengyel katonaság s polgári lakosság, valamint a francia hadifoglyok érdekében, ha az amerikai törvényhozás Derwinsky képviselő javaslatára úgy döntene, hogy Mihajlovics szerb csetnik tábornoknak em­léket állít, amiért biztonságba helyezte a szerb földön földet ért amerikai pilótákat. Dr. Nádas János, a MFB, az E.B. valamint az E. Vil. Szöv. nevében üdvözölte a közgyűlést s helyeselte a köz­gyűlés határozatait. Majd tájékoztatta a közgyűlést arról, hogy a magyarországi követ Clevelandban tartózkodik s április 18-án egy vacsora keretében kívánja megünnepel­tetni Magyarország szovjetorosz megszállását. A clevelandi szervezetek e kihívás ellen a leghatározottabban tiltakoznak. Secretary of State, a szenátus és képviselőház külügyi bi­zottsága elnökeinek figyelmét: 1. Ti,to, Jugoszlávia kommunista diktátora 1944-45-ben a nyugati hatalmak szerencsétlen teheráni döntése mellett elsősorban a Szovjetunió kalonai támogatásának kö­szönhette, hogy hatalomra került. 2. Tito és a jugoszláv kommunista párt vezetői 1944-45- ben mintegy félmilliónyi magyar, horvát, német lemé­szárlásával terrorizálta e népeket s tette lehetővé, hogy T ito már 1945 végén felszámolhatta a nyugati hatal­mak által annyira támogatott koalíciós kormányzatot s azt kizárólagosan kommunista rendszerrel váltotta be. Tito és társai e tömegmészárlásokkal teljes mértékben kimerítették a genicid fogalmát s e bűncselekményeikért már régen nemzetközi bíróság előtt kellett volna felel­niük. 5. Tito, illetve a jugoszláv kommunista párt és Moszkva közt kirobbant 1948-as viszály a kommunista tábor belső vitája volt, de I ito s a jugoszláv kommunista párt egy jottányit sem engedelt a kommunista doktrínából. Bár elfogadta az Egyesült Államok közel 5 billió dol­lárt kitevő gazdasági s kalonai támogatását, a nemzet­közi fórumok előtt továbbra is a kommunista blokkal maradt szolidáris s e blokk által fontosnak Ítélt minden kérdésben az Egyesült Államokkal szemben foglalt állást. 4- Az 1956-os magyar szabadságharc idején Tito világos bizonyítékát adta, hogy a kommunista rendszer fenn­tartását előbbre helyezi, mint a Moszkvától való füg­getlenséget. Ezzel Dulles Secretary of State-tel Brioni szigetén 1955 őszén kötött megállapodását is sutba dobta. 5. Tito és a jugoszláv kommunista párt vezetőszerepet ját­szott az un. semleges blokk megszervezésében, mely blokk következetesen a nyugati hatalmak ellen s a kom­munista államok mellett foglal állást s végső fokon a kommunista világuralom előkészítésében játszik fontos szerepet. ^ 6. J ito és a jugoszláv kommunista párt éppúgy, mint a Szovjetunió mindenkor az un. felszabadító mozgalmak mellett foglalt állást, azoknak a kommunista hatalomát­vételt célzó harcát gazdaságilag s hadianyagszállítással támogatja, mint tette ezt Jugoszlávia Vietnamban is. 6. Az 1970-es horvát krízis óta Jugoszlávia isrmjt felzár­kózott a Szovjetunióhoz, amit világosan bizonyított Ju­goszláviának a legutóbbi közelkeleti krízis során tanú­sított magatartása. S minden jel arra vall, hogy Tito hozzájárulását adta ahhoz, hogy halála esetére a Szov­jetunió katonailag is megszállja Jugoszláviát, ha az ál­lam egységét másképp nem lehet biztosítani. 7. Tito és kommunista rendszere Jugoszlávia ál-federativ szerkezete ellenére is zsarnoki uralommal kormányozza Jugoszlávia valamennyi népét, mert csakis ily módon lehet e népeket arra kényszeríteni, hogy különböző tör­ténelmi tradíciók, kultúrájuk, vallásuk, sajátos népi ér­dekeik ellenére egy államban éljenek. így volt ez már a királyi Jugoszláviában. S így van ez a mai kommu­nista rendszerben is. Éppen ezért Jugoszlávia népei ma is, miként 1941-ben, csak az alkalomra várnak, hogy megszabaduljanak nemcsak az őket elnyomó kommu­nista rendszertől, de magától Jugoszláviától is. Ily körülmények közt Jugoszlávia népei úgy tekintenék Ford elnök jugoszláviai látogatását, mint az őket el­nyomó rendszerrel való cimborúlást. Éppen ezért Délmagyarország Felszabadító I anácsa kéri Ford elnököt, hogy most, amikor a kommunista tábor Viet­namban bebizonyította, hogy nem hajlandó semmiféle szer­ződést, megállapodást sem betartani s követkézetesen ba­lad előre végső céljának, a világkommunizmusnak megte­remtése felé, mondja le e meghívás elfogadását s egyben utasítsa a Department of State-t az Egyesült Államok jugo­szláviai politikájának revideálására, mert a jelen politika folytatása csak további Vietnamokra s az Egyesült Álla­mok hatalmi helyzetének teljes összeomlásához fog vezetni. Délmagyarország Felszabadító Tanácsának 1975 április 13-án megtartott közgyűlése mély megdöbbenéssel vett tu­domást a román kormányzatnak arról a legutóbbi intéz­kedéséről, mellyel a magán, egyesületi, egyházi kézben lévő kultúrjavak (művészeti, vagy történelmi értékkel bíró tár­gyak, vagy iratok) bejelentési kötelezettségét, esetleges ál lami tulajdonba való átvételét rendelte el. Miután e rendelkezések végrehajtását éppen Erdély s a Partium magyarlakta területein kezdték végrehajtani, nyil vánvaló, hogy e rendelkezések legfőbb célja a Romániába kényszerített mintegy három milliónyi magyar kifosztása s a magyarság történelmi múltjára vonatkozó dokumentumok megsemmisítése. Éppen ezért Délmagyarország Felszabadító 1 anácsa csat­lakozik a szabadföldi magyarság erdélyi szervezeteinek til­takozásához s egyben annak a véleményének ad kifejezést, hogy miután a román kormányzat e legújabb rendelkezésé­vel újból bizonyságot tett amellett, hogy saját alkotmányá­ban adott biztosítékok s az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyában lefektetett elvek ellenére a Romániába kényszerített három milliónyi magyarság népi megsemmisítésére tör, a szabadföldi magyarság számára csupán egy lehetőség ma­rad, felvenni a nyílt harcot a román imperializmus minden megnyilvánulásával szemben s egyben Erdélynek Magyar­­országhoz való visszacsatolását követelni. ELSZÁLLÍTOTTÁK az atommáglyát < A Saigontól északkeletre 150 mérföldnyi távolságban lévő Dalai városában >—> a külügyminisztérium szóvivője szerint gyógyászati kutatások céljaira <—• az Egyesült Álla­mok meg 1960-ban 250 kilowatt erejű atommáglyát építtet­tek, amely az észak-vietnami kommunisták előrenyomulása következtében veszélybe került. A Pentagon közlése szerint azonban mór a húsvéti hétvégen atomtechnikusok érkeztek az akkor már körülzárt városba, akik az atom máglyát le­szerelték és a Csendes-óceán amerikai kézben lévő Johns­­ton-szigetére szállították. Az atommáglyát Dalaiban a leg­szigorúbb amerikai ellenőrzéssel használták, hogy elejét vegyék melléktermékeinek atombomba felépítésére történő esetleges felhasználását. hívatlan vendég Mint vihar előtt az árammal telített légkör villanásai, olyan volt a magyarság megmozdulása 1975 április 4-én a magyarországi szovjet uralom hivatalos kezdetének harmin­cadik évfordulóján. A világ minden részében szétszóródott magyarság lé­lekben találkozott és egységesen tiltakozott a harminc évvel ezelőtt hozott politikai döntések és katonai intézkedések el­len, melyek a magyar nemzetet jogaitól megfosztották, a magyar népet rabságba süllyesztették és az országot kiszol­gáltatták egy kommunista nagyhatalom politikai céljainak. A tiltakozó szavak feltépték a régi sebeket, emlékeztet­tek minden magyart a történtekre. Figyelmeztették a ma, még szabadon élőket a várható veszélyre, követelték az igazságot Magyarországnak, melyért minden nemzetéhez hű magyar tovább harcol. E szomorú és gyászos évforduló alkalmával a szabad országok politikusai és vezetői közül sokan kifejezték rész­vétüket. Ezek a részvétnyilvánítások jól estek, de nagy gyá­szunkban vigasztalást nem nyújtottak. Mint halott-gyalázás szertartásoknál, úgy terjedt a hír, hogy a washingtoni ma­gyar követ, valószínű az otthoni urak utasítására öröm ün­nepet tart. Ünnepli április 4-ikét és ennek kifejezésére körútazást tervez, hogy nagyobb városokban követségi fo­gadásokon koccinthasson azokkal, kik' az elnyomókkal együttéreznek, vagy baráti köreikhez tartoznak. Cleveland-ben ezt a fogadást április 18-ára tervezték, mely ellenőrizhetetlen hírek alapján nagyszabásúnak Ígér­kezett. ~ Több százan kaptak meghívót — terjedt a hír és a meghívó szövegében olvasható, hogy a fogadáson 1945 április 4-két ünnepelik. A társadalmi vezetők egy része mindent megtett, hogy a követ a hangulatról meggyőződhessék. Saját benyomásai­ból lássa a helyzetet, hogy az emigrációban élő magyarok nem felejtettek, nem alkudoznak, hanem az 1956-os sza­badságharc eszméit követik és követelik a magyar nép szabadságát. Dr. Nádas János heteken át folytatott munkájának köszönhető az a megmozdulás, mellyel a clevelandi ma­gyarság védekezett a kommunista betörés ellen. Eredménye volt az elszánt tüntetés a fogadás épülete előtt, ahol a tüntetők a magyarság akaratát hirdették. Miért? Miért nem? Nem tudható. De a követ a fogadáson nem jelent meg. A meghívott vendégek is gyéren voltak. A követet képviselő tisztviselő, csak lézengett a kis csopon tok között. Ekkor történt a jelenet, gyászunkban komoly vigasz­taló. Egy fiatal magyar lány, a fogadás helyiségének nyitott ajtójánál állt és véletlenül, vagy a jó Isten akaratából, ta­lálkozott a követet képviselő tisztviselővel. _ Én is voltam többször Magyarországon mondta mosolyogva — de úgy éreztem magam, mintha koncentrá­ciós táborban lennék. Sajnálom azokat akik otthon élnek, mert nem szabadok, nem tehetik azt, amit akarnak. A követ helyettesének arca megrándult. E nyilatkozat­ra nem számított. Kiutasította a fiatal lányt és felháborodva tiltakozott a meghívó nélkül belépők ellen. A “Plain Dealer’ április 19-iki száma tárgyilagos hű­séggel ismerteti a történteket, mely újság közlemény nehéz levél lesz a washingtoni követség tarsolyában. Nem a félretett rendszer kiszolgált öregei fogalmaz­ták a mondanivalót, hanem az új nemzedék szabadon gon­dolkozó fiatalja, aki véleményét személyes tapasztalataiból alkotta. A washingtoni magyar követség ünnepi bevonulása nem sikerült, mert a diadalmenet díszkapujára egy cleve­landi magyar kislány gyászszalagot kötött. Mint a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének észak­amerikai területi vezetője, bajtársaim nevében ennek a ma­gyar kislánynak elismerésemet fejezem ki és gratulálok mindazoknak, akik magyarrá nevelték és megőrizték nem­zeti érzéseit. Magatartása legyen az idősebbeknek vigasztalás és re­mény. A fiatalságnak követendő példa. Az otthoni rend­szerrel együttérzőknek figyelmeztetés, hogy ne kisérleteze­­nek, mert nem jó a tűzzel játszani! Kálnoki-Kis Tibor MHBK északamerikai területi vezető A Pentagon becslése szerint a dél-vietnamiak kiszorí­tása következtében mintegy 600 millió és 1 billió között mozgó értékű katonai felszerelés és utánpótlás anyag veszett el a visszavonulás következtében., de jelentőségében mindez meg sem közelíti az atommáglyáét, amelyet idejében sike­rült biztonságba helyezni. Saigonban vannak bizonyos kom­puterek is, ezek azonban régebbi típusúak ahhoz, hogy azokat a Szovjetunió meg akarná szerezni magának, ezért elszállításukra nem is történt intézkedés. Az egyik kompu­tert hírszerzéssel kapcsolatosan használták, ezért fontos fela­dat lesz, hogy annak “program’ -ját idejében megsemmisít­sék, mielőtt az észak-vietnamiak Saigonba bevonulnának. KAMBODZSA TÁMOGATÁSA - p<>rd elnök beszéde után egyes hírügynökségek azt állították, hogy az elnök Kambodzsa támogatását elejtette. Nessen Ron, a Fe­hér Ház sajtófőnöke erre vonatkozóan azt a nyilatkozatot tette, hogy az elnök sajnálja a félreértést, de továbbra is szükségesnek tartja Kambodzsa segélyezését, amelynek 222 millió $ erejéig történő folyósítását három hónappal ezelőtt kérte a Kongresszustól mindmáig eredménytelenül. Eredetileg úgy volt, hogy az amerikai követség lezá­rása után helikoptereken elszállított 86 amerikai, 159 kam bodzsai és 55 más országbeli személlyel együtt a kambod­zsai kormány tagjai is elhagyják a körülzárt fővárost, az utolsó pillanatban azonban a kormány tagjai visszamarad­tak, egyedül Sau Kham Koy ideiglenes elnök távozott, akit bong Borét miniszterelnök ezérl a vezetésre való alkalmat­lansággal vádolt meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents