Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)
1975-03-14 / 11. szám
1975. MÁRCIUS 14. detroiti MAGYAR ÜJSAG 5. OLDAL Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1920-ig <—> Folytatás <—> VÖRÖSMARTY MIHÁLY LÍRÁJA 1 PÁZMÁN házmán, tiszta valóságnak kallója egekken, Hegtért térítő állok az Isten előtt, 5 hirdetek új tudományt, ó, kálid s vedd szívre, magyar nép Legszentebb vallás a kaza s emberiség. ;830 l SZIGET I Honfi, ka föllépendsz düledék várára Szigetnek, ■ Sírva ne említs szót sajnos eleste felől: J Ott kős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat. 1830 A PUSZTA SIR A Duna babjainál ki van itt a kisded üregben Pusztán, s omladozó kamvai jeltelenül? Menj harsogva, folyam! mely gyakran vitted emelve A győző seregét, zengj kadat álmaihoz; ■'S mellyet szerze, te légy, ország, az erősnek örök jel: ■' 0 Népvezető Árpád kamvai nyugszanak itt.-*.,v 1831 MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy, o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szegi: Ám természettől mindez lelketlen ajándék: Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet. 1832 LAURÁNAK Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ka csüggedek és ka Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé. , MÉH ' ' ■ Hulló harmatnak szeretője s a harmatos ágé, Mézajakú kis raj, nyugszom e rózsa megett. Engem illatnak szédíte meg árja, csapongót, S melyet nem sejték, a tövis éle megölt. SAS Fák sudarán zápor s szélvész karcolnak időnként, Mégis fenn a sas tartja királyi lakát. Aki napot keres, a vésszel megvíni ne féljen, Vagy köz Iélekként tűrje, ka porba szegik. EMLÉKKÖNYVBE Setét eszmék borítják eszemet. Szivemben istenkáromlás lakik. Kívánságom: vesszen ki a világ S e földi nép a legvégső fajig. Mi a világ nekem, ka nincs hazám? Elkárkozott lélekkel hasztalan ? Kiáltozom be a nagy végtelent: < i Miért én éltem, az inár dúlva van. Ily férfitól, nemes hölgy mit kívánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt, Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem. Koldulni járnék ily remény- s kitért, Megvenném azt velőm- és véremen. Imádkozzál te meghallgattak»! — Az tán segíthet ily vert emberen. 1849 okt. 10 MINT A FÖLDMÍVELÖ Mint a földmivelő jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Ügy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség, És haloványan a dús, a szegény és a koronás fők Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest. 1851 PEST, MARTIUS 13. 1838 Éjfél volt, szomorú mély csend, s a hajdani város Mint egy kísértet fölkele kínjaiból. És hogy látta magát elképtelenítve magától S feldúlt utcáin a zabolátlan özönt S annyi halált és annyi veszélyt s a századig élő ínségnek kezeit művei hosszú során; Megrendült fájdalmában s erejének aléltán Lassú sóhajtással a vad özönbe rogyott. 1838 KÖLCSEY Meg ne ijedjetek, a hazaíöldnek szíve dobog fel: Kölcsey sírjától keble örökre sebes. 1844,«. v, , .. MEGYERI Mely nevetés ez alant? mi öröm van a síri világban? A komor árnyak köz;t Megyeri szelleme jár. 1844 DEÁK FERENC Alkudtál s mondtad: * Nem kell, amit ti szerettek, Vagy nem kell úgy, mint élni, szeretni szokás. Munkabíró lelket kívánok, félni tudatlant, S félni merőt: amint a kaza jobb ügye ki; És emberszerető szívet, ka vad indulatokkal És ál eszmékkel küzdeni síkra kelek; Tűrni viszályt és pártkagot, s ka kerülni Iehetlen, Régi baráttól is tűrni a néma döfést; S amit kezdettem fiatalkori lelkesedéssel, Arról kálaimát mondani végnapomon. Mindezekért a díj, amellyet elérni reményem: Vajba kicsiny legyek a nagy kaza hősei közt.” 1845 JÓ TANÁCS Légy buzgó, de szerénv, bírónak még te kicsiny vagy, Élj, küzdj és munkálj s várd el Ítéletedet. 1848 MUZARION Zűr vala gondolatod, de leírtad, s mely csoda! most már Benne külön látunk: szárazát és vizeket. GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte; A világért fel sem pillantana, Ha egy filégy reá nem szállana; De már erre csak felpillánt, S ím meglát egy fürge leányt. “Ejnye, búgom, de piros az orcád. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. “Gábor diák, karnis Gábor diák! Hagyjon békét, mert bizony meglátják . “Semmi látás!” — mond a jókedvében —“Lakodalom van a csók végében.” “Jaj. ne bántson! kell sietnem, i-> Elhull pártám, itt felejtem, Ah, vegye el azt a forró száját.” “Még egy csókot! “Nem, nem! Kettőt adj kát”. Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte; S hogy felpillant, egyszer csak elrémül, A leány jön búsan s színtelenül: “Ej, húgom, bek halovány vagy, Féltelek, hogy el ne hervadj. Gábor diák, átkozom a csókját, Mikor tartjuk meg a lakodalmát?” “Semmi átok, jőj el pünkösdnanra, Addig, rózsám, addig menj dolgodra. Nek egy pár csók! egyik útravaló. Másik, ka úgy tetszik, vigasztaló . Gábor diáki hátha késő Pünkösdnapkor a mennyegző?” ' Semmi késő! te világ rózsája”. Ej, be hamis az a maga szája”. Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán, egy nagy könyv előtte; A világért fel nem pillantana, Pedig itt van piros pünkösd napja. De elébe jön a leány, S egy csecsemőt ringat karján: Ej, ej, már ezt mégsem kittem volna!” Most a világ engem sem csúfolna . S hogy mosolyog istenadta fattya! Éppen olyan, mint az édesatyja. “Mit csináljunk, mit tegyünk, galambom?” Én tudom, hogy a Dunába ugróm”. Semmi ugrás! jer a paphoz”, így szól Gábor a Ieánylioz, S nagy szomorúan a könyvet becsapja: Soka, soka ilyen pünlösd napja!” 1830 A KIS LEÁNY BAJA Isten a megmondhatója Mennyit szenvedek, Testi lelki nyugodalmam Mind eltűntének. Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt; El sem végzem, máris újra Kezdem a panaszt. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Csak sovárgok, csak tűnődöm, Nem tudom, miért? Mintha égnék s vágyakoznám Bírhatatlanért. Ak ka e so\ár tűnődés Tán a szerelem; Akkor jaj szegény leánynak, Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen, Élve, halva hív, Amint én sieretni tudnék, Nincs oly férfiszív. 1835 HAJ, SZÁJ, SZEM Haj, haj, haj, Bek szép selyemhaj! Ez a Ieánykaj! Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. Haj, haj, haj, Bek szép selyemkaj Ez a Ieánykaj. Száj, száj, száj, Bek szép rózsaszáj Ez a leány száj! Fülemüle danol benne, Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Száj, száj, száj, Be szép rózsaszáj Ez a leányszáj. Szem, szem, szem, Bek gyönyörű szem Ez a leányszem! Mennyország nyildokol benne, Szerelem az isten benne. Szem, szem, szem, Bek gyönyörű szem Ez a leány szem! 1829 KIS GYERMEK HALÁLÁRA Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú, hamar játszottad el; Végsőt mosolyga arcád s a halál Leszedte róla szép rózsáidat. Nemcsak magad ménéi, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ak. Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat szülőd és mondja: Kelj, fiam, Kelj föl, szerelmem, szép kis gyennekem! Mind hasztalan, te meg nem kallod őt; Alunni lógsz s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz s nem lesz több reggeled. De fájdalom ne bántsa hamvadat, Múlásod könnyű volt és tiszta, mint Az égbe visszareppenő sugáré. A földhöz minket baj s öröm kötöz, Óhajtjuk és rettegjük a halált: T e túl vagy már, nincs kétség útadón. Ó, majd ka csendes tiszta éjeken Föltűnnek a dicső csillagzatok, Eljössz-e áldást kozni kedvesidre? Eljössz-e álmaikhoz éjjelenként, Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is? Ó, jőj, ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed: S amely napok tetőled elmaradtak, Add a szüléknek vissza* Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet, És míg porodra hintenek virágot, Lebegj te őrzőangyalként fölöttük. A HONTALAN Járatlan útakon ki jársz, S keblet viharra, vészre társz, Örömtől idegen, Ki vagy te bánat embere. Mi sorsnak üldöz fegyvere. Hogy bolygsz vad bérceken? “Hagyj bolyganom vad bérceken, Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok; Kietlenb itt e puszta szív, Zajosb a vész, mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok.” Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted, S most ínség szomorít? Dús voltam s dúsnak lenni jó, S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít.” Két név előtted szent talán: A kű barát és hű leány, És ők elkagytanak? “Pártos barátság, szerelem Földön Iegkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltanak.” Kihaltak ők? tán gyermeked, Szép hölgyed, minden örömed, Emésztő sírba szállt? “Mind sírban, amit szeretők. De a szív mély s nagy menedék, Elnyögte a halált.” Te tűrsz, bár kínod súlya nagy: Fán a becsület rabja vagy, S neved gyalázva volt? Gyalázva minden címerem; De azt hazámért szenvedem, S ez rajtam drága folt.” Hah, számkivetve vagy tehát, S melyért vérzettéi, ten hazád Sújt kérlelhetetlenül? “A száműzöttnek honja van, S bár szenved ő s boldogtalan, A nemzet él s derül. A nemzet, melyhez tartozám, Kiirtva, s vérbe fúlt hazám Többé fel nem virúl: Engem millióknak veszte nyom, Egy nép halálát hordozom, Keblemben ostoruk” MEGHALT BÁTORI ATYA 1900-1975 Dr. Bátori József piarista atyának március 3-án a szentmiséjének bemutatása után kihagyott a szíve és délután 2:20 óráig négy orvos is küzdött életéért, de hiába. 1900 március 18-án született Budapesten. 1918-ban lépett be a Piarista Rendbe. 1923-ban szentelték pappá. Pestre kerül, ahol megszerzi a doktorátusát. Lángoló szeretettel szerette a magyar irodalmat és az ifjúságot. A magyar cserkészetnek Sik Sándor mellett egyik legnagyobb egyénisége volt a piarista atyák között. Ö szervezi meg a magyar rover-cserkészetet. Harmincas években a debreceni intézet igazgatója lett. Vezérgondolata: a magyar középosztály gazdasági átnevelése volt. Háború végén orosz hadifogságba kerül. Innen hazajövet három évig tanított még Tatán a piarista gimnáziumban. 1948-ban menekülnie kellett, Bécsen, Rómán, Barcelonán keresztül Buffaloba megy, ahol az amerikai magyar piarista településnek lett vezetője, majd generálisi delegátus, később amikor az Amerikába települt piaristák viceprovinciává alakulnak, viceprovinciális lesz 1960-ban. Megalkotják a Piarista Diákszövetséget. 1962-ben éri az első szívroham. 1967-ben Vonul vissza a viceprovincia vezetésétől és washingtoni házfőnök, majd nyugdíjas lesz a devoni házban, ahol most érte a vég- , zetes szívrohama. Áldásos munkájának gyümölcsét beérni még megérte, mert az amerikai provincia 1975. január 12-én önálló provincia lett. Püspöki koncelebrált misével temették el az első alapítási helyen, Derbyben (Buffalo mellett) március 6-án. Magyarságért, az ifjúságért végzett munkájáért az egész amerikai piarista provincia, a Diákszövetség, volt tanítványai, cserkészei, rendtársai hálával és kegyelettel őrzik emlékét. Bátori Atya, nyugodjál békében! VÖRÖSMARTY LÍRIKUS KORTÁRSAI A regényesség (nemzeti romanticizmus) iránya lírai költészetünkben Vörösmarty Mihályon kívül még másik négy nagy nevet mutat fel. A költőfejedelem négy kiváló I lírikus kortársa: Czuczor Gergely, Bajza József, Garay János és Eötvös József báró. * 1 CZUCZOR GERGELY A korszak jellegzetesen romantikus, vérbeli lírikusa Vörösmarty Mihállyal szinte egy időben Czuczor Gergely (1800-1866). Andódo n, Nyitra vármegyében született. Apja földműves volt. Középiskolai tanulmányait Érsekújváron, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte. Állandóan kitűnő tanuló volt. 1817-ben bencés szerzetes lett. Pannonhalmára, Győrbe, majd Pestre került. A központi papnevelő intézetben különösen sokat olvasott. A két Kisfaludy költészete és Aranyosrákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben című kis eposza írásra ösztönözte. “Az augsburgi ütközet című hexameteres hőskölteményét, amely a magyarok 910-ben aratott győzelméről szólt, betegen fejezte be. Lázas alkotó tevékenysége közben Kisfaludy Károly látogatásával tüntette ki. Hőskölteménye az Aurorá -ban meg is jelent. Megelőzte Vörösmarty Zalán futásá -t. Ugyanebben az évben, 1824-ben szentelték pappá is. Győrött kezdett tanítani. 1828-ban a lőapátsági líceumban a magyar nyelvészet és irodalom tanára lett. Aradi gyűlés című költeményét a Marczibányi-jutalommal tűntették ki. 1850-ban rendi elöljárósága a komáromi gimnázium tanárává nevezte ki. “Botond címmel az Aurora újabb — szerkezet és jellemzés tekintetében egyaránt kiváló i—* hőskölteményét közölte. 1851-ben, mint pap, a komáromi kolerajárvány idején tanúsított bátorságával tűnt ki, mint akkor már országszerte ismert költő pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1835-ben az Akadémia levéltárnoki és segédjegyzői tisztségére választották meg. Rendfőnöki engedéllyel Pestre költözött, ahol minden idejét irodalmi tevékenységre fordíthatta. Már 1836-ban az Akadémia rendes tagságát is elnyerte. A következő évben a rend főapátja a bécsi kancellária sürgetésére kénytelen volt Czuczort Pestről áthelyezni. írigyei költeményeit erkölcstelen hangúaknak minősítették, őt magát pedig azzal vádolták, hogy szerzeteshez nem illő életmódot folytat. Pestre csak 1845-ben az új főapát engedte vissza, amikor az akadémiai nagy szótár szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megjelent “Riadó” című költeménye miatt 1849 elején hadbíróság elé állították és batévi szigorított várfogságra ítélték. 1850-ben Budáról Kufsteinbe vitték, de külön zárkában helyezték el és megengedték neki, hogy tudományos munkáját folytathassa. 1851-ben kegyelmet kapott. Visszatérhetett Pestre, ahol 1866 szeptember 9-én bekövetkezett haláláig Fogarasi Jánossal együtt az akadémiai nagy szótár elkészítésén fáradozott. * Czuczor Gergely költészetét elsősorban a regényesség (romantika) jellemzi. Ugyanúgy az eposzi műfaj művelésével és hexameteres alakban kezdődik, mint ahogy Vörösmarty Mihály költészete. Nyelvezetének szemléletességét és zamatos magyarságát “Az augsburgi ütközet”-bői idézett sorokkal mutathatjuk oe: (—r Folytatjuk. t=->