Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-03-14 / 11. szám

Detroiti MAGYAR ÚJSÁG A Magyar Újság folytatása. ,— Beolvadt lapok: Detroiti Hírlap , Magyar Napilap Hint és Vidéke . ^ Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem) A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CÍME: P.O. BOX 418. WYANDOTTE, MI. 48192. Tel.: (315) 955-4666. Minden Iiétfőn és csütörtökön este 5:50 és 7:50 k SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Oliio 41113 Telephone: (216) 696-3633 VOLUME 65. ÉVFOLYAM - NO. ll. SZÁM. 1975. MÁRCIUS 14. EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent Soproni Bálint: TALPRA MAGYAR! 1 alpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha, Rabok legyünk, vagy szabadok, Ez a kérdés, válasszatok. S mint villamos áramnak ütése Hatottak a Iázító szavak Es az egész tömeg, ott a téren Egybeforrt, egy pillanat alatt. Nem volt ott más, csak magyarok voltak, Egyet érzett mind s egyet akart, Letépni az igát, le a láncot, Isten velünk, ne bántsd a magyart! S mintha a Hadúr vezette volna, Ki-ki tudta a feladatát S kéz a kézben, egy szívből dalolva Ment a polgár, munkás és diák. Sehonnai bitang ember Ki most, ha kell, halni nem met Kinek drágább rongy élete Mint a haza becsülete!” . S micsoda harc volt az. Fegyver nélkül Puszta kézzel védték a hazát, Nőkkel s gyermekekkel/kergették meg A hatalmas cárnak vad hadát. Sok kis Dávid Góliátok ellen. Parittyákkal lőtt ki ágyukat, Asszony férjét nem tartotta vissza S anyák sem a féltett fiúkat. Micsoda harc volt az! S meddig tartott ■ Nem számolta senki az időt, Egybefolyt az éjjel és a nappal, Csak a holtak kaptak pihenőt. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez. Mit rákentek ci századok. Lemossuk a gyalázatot! Dörögtek a puskák, minden égett . . . S jött a túlerő . . . s mit tehetett Az a fegyvertelen, rongyos, éhes Megtizedelt lelkes kis sereg. Minden elesett orosz helyére Moszkva újabb százat állított, Hisz nekik egy rongyos emberélet Azelőtt se s most se számított. Szép fiatal holtak borították A rögtönzött barrikádo kát S lehanyatlott az utolsó zászló Ezer ágyéi ostroma alatt. S hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket ... Csend volt aztán, temető vak csendje, Egy-egy lövés még. halk borzanás . . . Így ért véget a leghősibb, legszebb, Égig' lángoló szent lázadás. Egy megdermedt, tunya világ nézte, Hogyan ágaskodnak a bitók . . . S a krónikás talán ma sem tudja, Tegnap történt . . . vagy száz éve vót. . . De a holtak lelke itt jár köztünk S nem nyughatunk, nem pihenhetünk, Amíg mi is, velük egyesülve, Egyet mondunk s egyet érezünk . . . hogy A magyarok Istenére, esküszünk, Esküszünk, hogy rabok soká nem leszünk! KAMBODZSA PHNOM PENH MEGSEGÍTÉSE -belpoliti­ka vonalvezetése szorosan összefügg egymássá I. A belpoli­tikai nehézségek a külpolitika sikertelenségeiben mutatkoz­nak. Ezt az igazságot nem napjainkban találták fel. de a mostani események igazolják talán a legkézzelfoghatóbban. Törd elnök és kormánya világosan felismerte, mit jelentene Kambodzsa kommunista kézre jutása nemcsak Dél-Vietnam és Délkelet-Ázsia, hanem az egész világpolitikai helyzet szempontjából, ezért kért a Kongresszustól Kambodzsa ré­szére 222 millió $ külön segély folyósítására felhatalmazást. A Kongresszus nem hitt a kormánynak. Nyolc tagból álló küldöttséget bízott meg azzal, hogy a helyszínen győződjék meg, vajon tényleg szükség van-e a rendkívüli támogatásra. A küldöttség vezetője Flynt John georgiai demokrata kép­viselő volt. Megállapítása szerint Kambodzsának 120 mil­lió $ értékű lőszerre és további 75 millió $ értékű élelmiszer­re van szüksége, hogy ellenállását folytatni tudja. Phnom Penh repülőterére 55 amerikai kereskedelmi gyorsrepülő naponta körülbelül 600 tonna rizst szállít. Ez a mennyiség több, mint amennyire a város két millió lakosá­nak szüksége van. Lón Női elnök rendelkezése értelmében a rizst elsősorban a katonáknak és azok családtagjainak kell kiszolgáltatni. A kormányzat táboraiban elhelyezett mintegy 60.000 menekült maga kénytelen gondoskodni élel­mezéséről. A menekültek a rizst csak a feketepiacon tudják beszerezni, ahol egy 1 10 fontos zsák rizsért legutóbb már 50 $-t kértek. A menekültek táboraiban csak a gyermekek élelmezéséről gondoskodnak. A további élelmiszerszállítás teszi csak lehetővé, hogy az ellátási nehézségek enyhülje­nek. Szakértők véleménye szerint, ha Kambodzsa május végéig ki tud tartani, akkor nvert ügye lesz. Ezt a kommu­nista támadók is tudhatják, mert mindent elkövetnek, hogy az élelmiszerutánpótlást megakadályozzák. Amint az első amerikai repülő — amerikai polgári pilóták vezetésével megérkezett a főváros repülőterére; hevesen ágyúzni kezd­tek. Röppentyűket lőttek a repülőtérre. Egy kínai gyártom nyú röppentyű a város fő-pagodáját, a Wat Plmom-ot érte, amelyről a főváros! is elnevezték. 7 ember meghalt. 2 pedig megsebesült. 3 röppentyű Phnom Penh belvárosában, 7 pe­dig a Pochentong-repülőt' ren csapott le, de ezek csak je­lentéktelen károkat okozlak. Phnom Penh sorsa lélektanilag döntő jelentőségű lesz Dél-Vietnam jövőjére is, ezért Kambodzsa megsegítése fel tétlenül indokoltnak látszik. INDOKÍNAI kötelezettségünk -pénzsegélyezéssel. Humphrey tehát azt ajánlja, sürgessék Lón No! kambodzsai elnök félreállását, fegyverszünet meg­kötését és a szükséges segélyezés mértékének megállapítá­sát. Azzal, hogy ez a kommunizmus újabb térhódítását eredményezné és Amerika világhatalmi helyzetét veszélyez­tetné, becsületét csorbítaná, Humphrey Hubert szenátor nem törődik. Ha venné magának a fáradságot, hogy elol­vassa Solzl íenitsyn, vagy Mindszenty bíboros könyvét, eset­leg a kettőt még össze is vetné, indokínai elkötelezettségünk bizonyára más megvilágításba kerülne már nem is rövid­látó, hanem elvakult szemléletében. KOMMUNISTA TERVEK _ Khieu Sarnphun, a kambodzsai Khmer Rouge miniszterelnőkhelyettese aláírásával közleményt ad­lak ki, amelyben a kommunista hatalomátvétel terveit is­mertetik. Először az a terv, hogy a hazaáruló klikk hét tagját, köztük Lón Nol kambodzsai elnököt és Long Borét miniszterelnököt, kivégzik. A haderő és a kormány többi részének, a magasrangú tiszteknek, katonáknak, rendőrök­nek és kimagasló személyiségeknek megadják a jogot, hogy csatlakozzanak az egységes arcvonalhoz . A közlemény a katonákat felszólítja, hogy fegyvereiket fordítsák a kor mányzat ellen, támadják meg a katonai berendezéseket, rendőrségi állomásokat, lőszer-, élelmiszer- és benzin-rak­tárakat. Külpolitikai téren a kommunisták barátságos kapcso latokat óhajtanak létesíteni minden bé nem avatkozó és elnyomásra nem törekvő országgal, tekintet nélkül arra. hogy milyen politikai, vagy társadalmi rendszert követnek. A közlemény azt is bejelentette, hogy a felszabadított övezetben 'megtartott második nemzeti kongresszus a Khmer Rouge váltópénzét vezette be. A kormányzat pénz­­v gységét, a “riel”-t megszüntették és fokozatosan más váltó­pénzzel helyettesítik. A múltban r—> a közlemény szerint *— a közgazdasági-pénzügyi politika a barter-renclszeren épült fel. A Khmer Rouge 1975-ban az üzletkötések 15%-a ese­tében alkalmazta a rielt, 1974-ben már csak 5. 1975 január­jában pedig csupán 0.5% esetében. Február közepétől a felszabadított vidékeken a rief forgalmát teljesen beszün­tették. I Menekültek közlései szerint a Khmer Rouge a jelen­legi kambodzsai váltópénz használatát nemcsak a barter bevezetésével küszöbölte ki, hanem számos árúcikk lorga­­lombahozalalának eltiltásával is. A kommunista tervek és intézkedések mind azt iga­zolják. hogy Kambodzsa a délkelet-ázsiai térloglalás szem­pontjából kulcs-szerepet játszik. Ford R. Gerard elnök Dél-Vietnam és Kambodzsa segélye­zésének indokolásául arra hivatkozik, hogy az 1975-ban Párizsban megkötött egyezmény ezt Amerikának erkölcsi kötelezeltségéve tette. Kissinger Henry külügyminiszterrel együtt az elnöknek az a véleménye, hogy Amerika ezt az erkölcsi kötelezettségét már csak azért sem tagadhatja meg, mert az Indokínában folyó küzdelemben Amerika 46.000 fiának életét áldozta fel és 150 billió $-t költött el. A Kong­resszus viszont semmiféle jelét sem adja annak, hogy ezt az erkölcsi kötelezettséget hasonlóképpen erezné, ezért a további anyagi áldozathozatalra sem mutat hajlandóságot. Az ellentét szemmel láthatóan pártpolitikai alapon nyugszik. Az e mögött meghúzódó világnézeti ellentétel senki sem veszi észre, aki pedig világosan látja, érthetetlen módon .—< nyilván megint szűklátókörű pártpolitikai okból — elhallgatja. A szenátus republikánus vezetője, Scott Hugh közel jár a lényeghez, de őt is pártpolitikai szempon­tok befolyásolják. Először arra hivatkozik, hogy Pennsyl vaniáhan roppantul népszerűtlen Kambodzsa megsegíté­sének kérdése, csak azután hiszi , hogy mivel a párizsi béketárgyaláson ezt az erkölcsi kötelezettséget vállaltuk , annak eleget kell tennünk. Aztán azzal folytatja nyilatkoza­tát, hogy nem szívesen látja egy ország kommunista kézre jutását. Ha a Kongresszus nem akarja ezt megakadályozni, akkor az azzal együtt járó szégyent is a Kongresszusnak kell viselnie. A Kongresszus többsége az erkölcsi kötelezettség’ fenn­forgását nem ismeri el. sőt kifejezetten tagadja, annak el­mulasztását tehát egyáltalán nem érzi szégyennek. Kissin­ger Henry külügyminiszternek a külföld i segélyek bizottsá­gához intézett levelére Humphrey Hubert szenátor azzal válaszolt, hogy nekünk a Lon-kormányt illetően nincs vé­delmi kötelezettségünk. A Kongresszus ezt törvényhozói tevékenysége közben ismételten kijelentette s ezeket a kije­lentéseket Nixon elnök és Ford elnök emelte törvényerőre aláírásával. A kormányzat maga utasított el minden védel­mi kötelezettséget Kambodzsában . Humphrey demokrata szenátornak ez az érvelése párt­­politikai alapon még menthető, további fejtegetéseinek ál­lamférfiúi érzék hiányát eláruló következtetése azonban már egyenesen aggasztó. Azt állítja ugyanis, bogy a külügymi­niszter és az elnök véleménye, amely szerint Phnom Penh a Kongresszus segítsége nélkül elesik, félrevezetés, mert ők is tudják, hogy Phnom Penh nem menthető meg további KÜLFÖLDIEK KATONAI KIKÉPZÉSE -Kambodzsa és Dél-Vietnaín anyagi megsegítésével kapcso­latban érdemes szóvá tenni, hogyan lehetséges, hogy a Kongresszus rvem tiltakozik az ellen a katonai megsegítés ellen, amelyben Amerika nem kevesebb, mint 34 országot szakszerű kiképzés alakjában részesít. Úgy látszik, ezek az országok sem a kommunizmus, sem a világpolitikai helyzet szempontjából nem játszanak szerepel, ezért a Kongresszus j figyelmét ez a kérdés elkerülte, csak úgy került elő, bogy a I kaliforniai Alhambrában székelő Vinne! Corp közel 77 | millió $-os szerződést kötött a kormánnyal, amelyben arra kötelezte magát, bogy SzaudArábia haderejének tagjait megfelelő kiképzésben részesíti. Az erről szóló jelentésben a Pentagon kimutatja, hogy 54 órszágban több mint 8000 amerikai végez technikai kiképző munkát a honvédelmi mi­nisztériummal kötött szerződések alapján. A 152 csoportban kiküldött kiképzők túlnyomó része olyanokból tevődik össze, akik korábban katonai szolgálatot teljesítettek. A szerző­dések 726 millió $-os költségvetés keretében kerülnek le­bonyolításra. JORDÁN IS REPÜLŐKET KAP - Közép-Kelet i felfegyverzésében Amerika egyre növekedő szerepet vállal. Körülbelül egy hónappal ezelőtt Irán a külügyminisztérium hozzájárulásával 24 kisebb hadműveleti gyorsvadász-repü- Iőgépet engedett át Jordánnak. Ford elnök 1976-os költség­vetésében 120 millió $-os katonai segély szerepel ugyancsak Jordán részére. Ennek egy része 24 legújabb amerikai gyors­­vadász-repülőgép költségeit fedezi, ha a Kongresszus az erre vonatkozó javaslatot elfogadja. Az Irán részéről Jordánnak átengedett 22 F-5A és F-5h repülők lényegesen jobbak, mint azok az immár ela­vult F 104-es amerikai repülőgépek, amelyeknek Jordán ed­dig birtokában volt. Mondanunk is felesleges, bogy a közel­jövőben leszállításra kerülő 24 “F-5E’ gyorsrepülő hadmű­veleti szempontból a ”22 F-jA és “22 F-5b’ repülőknél jóval eredményesebben használható. Az új fegyverszállítási egyezmény Jordán légierejének harcirepülőit számban megkétszerezi. A költségvetés indo­kolásának szövegében utalás történik arra. hogy a szóban­­forgó repülőgépszállítás azoknak a nagyobb földi harcesz­közöknek és tankoknak a megrendelésével kapcsolatos, a­­melynek alapján a Közép-Kelet haderejének kiépítése a MÁRCIUS 15 Az örök magyar március megint ránk köszöntött és hennünk a számkivetés harmincadik esztendejében s a világ minden tájékára szétszórtan is új tavaszi remények támad­nak: szent magyar szabadságról, ősi magyar egyenlőségről és megbonthatatlan magyar testvériségről. Számunkra eze­ket az eszméket nem a francia forradalom találta fel. Értel­müket és igazi jelentőségüket legalább kétezeréves népi és ezeréves nemzeti múltunk megpróbáltatásai, páratlan sike­rei és szörnyű bukásai, hihetetlen felemelkedései taníttat­hatták volna meg velünk már ’ évszázadokkal a francia forradalom előtt is, ha sorsunk megleckéztetéseit oly köny­­nyen és gyorsan újra meg újra el nem feledtük volna. Március I 5 ma is ünnep, magyar ünnep az egész vi­lágon. Minden magyar megüli. Otthon is, messze idegen­ben is. Azt azonban kevesen tudják, miért lett éppen ez a nap ilyen általános érvényűén magyar nemzeti ünneppé. Ez a nap tulajdonképpen a lelki magyar egység diadalának emlékünnepe. És azért lett kivételes nagy magyar ünneppé, mert ez a lelki magyar egység történelmünk folyamán csak ritkán nyilatkozott meg olyan kézzelfoghatóan, mint 1848 március I 5-én. Történelmünk folyamán mindig ezzel a lelki egységgel, volt legtöbb bajunk. Széthúzás gyengítette erőinket a leg­régibb kortól napjainkig. Ezért szokták annyit emlegetni a turáni átkot is. Átoknak elég átok ez a széthúzás rajtunk, csak éppenséggel nem turáni. A magyarázatot másban kell keresnünk. F.gyrészt hiszékenységünkben, másrészt abban a tulajdonságunkban, hogy mi, vérbeli magyarok, nem igen szeretjük másról elismerni, hogy különb ember nálunk. Mi a csupán egymás mellé rendelő egyenlőség s a kölcsö­nös megbecsülésre épülő testvériség jellegzetes hordozói vagyunk. Sohasem hajtottunk térdet királyaink előtt sem. Őseink azokai is csak a nagy magyar család fejeiként mint az egyenlők közölt elsőket tisztelték. Sóba semmit sem ve­tettünk meg annyira, mint amikor valaki egyenlőségünket és testvériségünket sértette meg. Ilyenkor az idegen érdek mindig meg tudott bennünket osztani, hogy Mohi. Mohács, ’iájiefiv. T .trtgö», vagy I riunun végzetébe•: >:.! n;ifit'‘ben­nünket. Ezzel szemben fel tudjuk sorolni történelmünknek azokat az eseményeit is, amikor a magyar egyenlőség és testvériség a magyar szabadság diadalában bontakozott ki- Ilyen volt a vérszerződés, a honfoglalás, az országépítés, az Aranybulla megalkotása, IV. Béla országszervezése, Rá­kóczi felkelése és Kossuth szabadságharca. De talán soha­sem volt magyarságunk lelkileg annyira őszintén egységes, mint 1848 március 15-én. Akkor minden magyar valóban egyet akart, együtt érzett, igazán testvérré lett. Az örök magyar márciusnak ez ad felemelő ünnepi jelleget és je­lentőséget. Erre kell emlékeznünk ma is. Mert egy a múl­tunk, egy a sorsunk és egy a hivatásunk. Múltunkat nem változtathatjuk meg, de meg sem tagadhatjuk. Sorsunk nehéz keresztjét egyformán hordozzuk otthon is, ittkinn is. És a hivatásunk? Szintén ugyanaz: helytállás mindenütt. Flelytállás magyarságunkért otthon és a számkivetésben, helytállás az örök magyar március eszmeiért: a magyar egyenlőségért, a magyar testvériségért és legfőképpen a ma­gyar szabadságért, amelynek az igazság erejével érvénye­sülnie kell mindenütt. Yom Kippur háborút követően folyamatban van. Ez az utalás felveti azt a kérdést, vajon Izraelen kívül még melyik ország részesült Amerika részéről fegyverjuttatásbam. Fel­tehetően csak Egyiptom jöhet ilyen szempontból tekintetbe, mert köztudomású, hogy Szíria újrafelfegyverzéséről a Szovjetunió gondoskodott. SZOMÁLIA SZOVJET ELLENŐRZÉSE -Az Aden i-öböltőf délre és az Indiai-óceán afrikai partján elterülő Szomália — a londoni Institute for the Study of Conflict megállapítása szerint — fokozatosan a Szovjet­unió csatlósállamává fesz. Az ország jelenlegi helyzete az intézet nézete szerint Kuba helyzetével hason! ítható össze, vagy talán méginkább Egyiptom akkori helyzetével, amikor 1972 efőtt tömeges szovjet tanácsadó tartózkodott az or­szágban. A megfigyelés adatai szerint Mohammed Sivad Barrelt elnök hivatalában szovjet politikai tanácsadók mű­ködnek, a szomáli biztonsági szolgálat hivatalaiban pedig a szovjet titkos rendőrség ügynökei tevékenykednek. A Szovjetunió Szomália partjain az északnyugati In­diai-óceán legnagyobb tengerészeti erejét építette ki és an­nak támaszpontokat létesített. Mindezt nyilvánvalóan azért tette, mert az ország területéről így könnyen ellenőrizheti a Szuezi-csatorna felé délről irányuló forgalmat. A megfigyeléseket végző s azok eredményeit közlő in­tézel magántőke támogatásával végzi kutatásait, amel yek a felkelések és lázadások előzményeit és okait elemzik. Szomália 1960-ban önállósult demokratikus köztársa­ság. Területe 246.000 négyzetmérföld, lakosainak száma 2.941.000. Forradal mi rezsim kormányozza. Törvényhozó­­testülete egy házból áll. Az állam élén álló elnök, Moham­med Sivad Barreh tulajdonképpen a legfelsőbb forradalmi tanács feje. Az elcsatlósodás érthető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents