Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-12-26 / 49. szám

4. OLDAU

DETROITI MAGYAR ÚJSÁG

1975. DECEMBER 26.

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig

•—> Folytatás <

■ ARANY JÁNOS

ROMÁNCA]

A románc, mint már említettük, csak abban tér el a balladától, bogy a benne leírt esemény nem végzetes kimenetelű; bár hangulata többnyire szomorú, akárcsak a balladáéi, víg románc is akad.

Arany János ebben a műfajban éppen olyan kitűnőnek mondható költeményeket alkotott, mint amilyenek ballad ái. Sokan románcait nem is különítik el balladáitól, pedig az utóbbiak hősei Kund Abigél, Ágnes asszony, Vörös Rébék, Tuba Ferkó r— mind tragikus hősök, akik lelkiismeretfurdalásuk büntetését kénytelenek elviselni, az előbbiek alakjai viszont kivétel nélkül rokonszenves személyiségek, akikkel szívesen osztjuk meg érzelmeinket. A Rákócziné ', “Rozgonyiné’ , “Szent J ász ló , “Szibinyáni Janit és “Mátyás anyja című románcok főhősei jellemszilárdságukkal túlteszik magukat helyzetük nehézségein.

' J ' MÁTYÁS ANYJA

Szilágyi

Örzsébet

Levelét megírta;

Szerelmes

Könyével

Azt is telesírta.

Fiának A levél,

Prága városába, Örömhírt Viszen a

Szomorú fogságba:

'Gyermekem!

Ne mozdulj Prága városából; Kiveszlek,

Kiváltlak

a nehéz rabságból.

“Arannyal,

Ezüsttel

Megfizetek érted; Szívemen f Hordom én A te hazatérted.

“Ne mozdulj,

Ne indulj,

Un egyetlen árvám!

Ki lesz az En fiam,

Ha megejt az ármány?

“ Adassák A levél

Hunyadi Mátyásnak, Tulajd on

Kezébe,

Sen kinek se másnak.

T ekete .Viaszból

Nyom reá pecsétet; Könyöklőn Várnak az .Udvari cselédek.

Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany Meg a ló,

. Teste fáradsága.”

Viszem én,

Viszem én,

Hét nap elegendő.

' Szerelmes Szívemnek

Hét egész esztendő!”

Viszem én,

Hozom én

Válaszát három nap.’ Szerelmes Szívemnek

Három egész hónap!

Istenem,

Istenem,

Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat!”

S ahol jön,

Ahol jön Egy fekete holó; Hunyadi Paizsán

Ül a hl >oz hasonló.

Lecsapott,

Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét

Az anyai kézből.

“Hamar a Madarat! . . .

El kell venni tőle!” Szalad a Sokaság

Nyomba , hogy lelője.

Madarat Nem egyet.

Százat is meglőnek:

Híre sincs,

Nyoma sincs A levélvivőnek.

Nap estig Az erdőn Űzeti hiába:

Éj felen Kocognak Özvegy ablakába.

Ki kopog?

Mi kopog?

Egy fekete holló!

Nála még A levél,

Vagy ahoz hasonló.

“Piros a Pecsétje;

Finom a hajtása:

Ó áldott,

Ö áldott A keze írása!"

SZIBINYÁNI JANK

Ritka vendég Rácországban Zsigmond. király, a császár;

Jól fogadja István vajda,

István, kinek apja Lázár:

Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel;

Nem felejti, ki a gazda S nem felejti, kit vendégel.

Majd vígasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a fölkázat,

Majd újudvar, öklelés áll, - Hangos erdőn nagy vadászat:

Száz tülök szól, hajt az eb s pór, Nyomja össze a vad berket,

Szorul a rés, a lovag lés, íja pendül, ménje kerget.

Áll a bajsza, vége-hossza Nincs vetélgő begyke dicsnek: ‘‘Magyar a magyar Zsigmondnak, “Szerb a szerb Lazárevicsnek; “Ámbár — mond ez — udvaromnál Van egy apród, csak parányi:

Az magyar lesz! . . . Erdély szülte. Neve Jankó Szibinyáni.

“Hallod-e, Jánk” ... I lm azonban Zörmöl a gaz, reng a sűrű:

Nagy csikasz vad ugrik föl, de Visszaperdül, mint a gyűrű I IaIIod-e, Jánk. ím királyod Szeme látja, — s ez jutalma.

Hogy te nékem azt a farkast Megkeríted élve, halva.’’

Rövid a szó, — gyorsan hangzó Kísérője büszke jelnek:

De sokallja, meg se. hallja.

Már nyomul a hősi gyermek.

Hol királya, még a tájra Szeme egyszer visszalobban,

S a vad állat meg sem állhat: Mind szorítja, űzi jobban.

S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén,

Majd eltűnnek a sűrűnek Lombos, ágas szövevényén,

Ili gyalog száll, r— paripája Fel s alá nyerít gazdátlan;

Szóla Zsigmond: kár volt mégis! Szól a vajda: semmi, bátran!

Jank azonban mind nyomon van: Le a völgynek, lel a hegyre, Vadcsapáson, vízomláson Veri, vágja, űzi egyre,

A vad olykor hátra horkol,

Foga csattog, szája résnyi.

Majd mint vert eb. kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí.

Már az állat piheg, fárad,

Nem az ifjú, noha gyermek: Martalékát addig űzi,

Míg Iedoban s vár kegyelmet.

A királyhoz és urához Rabul vonja szégyenszemre:

Szól a vajda: ez nem első!

Szóla Zsigmond: Istenemre! . . .

“ fartőm a just e fiúhoz!

Enyim a fa, az gyümölcse: Visszakérem, Te kegyelmed Ebben most már kedvem töltse." Nem oly hangon volt ez mondva, Hogy sokáig, vagy hiába .. . így került Jank Szibinyáni Zsigmond király udvarába.

Olt idővel karral s fővel Isten után vitte sokra;

Másszor is még. többször is még Járt vadászni farkasokra:

Mint védője a keresztnek,

Megróni ója büszke tarnak.

Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak.

Most is vallják, egyre daliják Szerbhon ifjai. Irányi Guzlicájok hangja mellett:

Ki volt Jankó Szibinyáni.

De a magyar ajkon is Neve, híre általános:

Mert hisz él még. él örökké A dicső Hunyadi János.

ROZGONYINÉ

“Hová, hová, édes férjem?

Megyek a csatába: Galamhócon vár a török,

Ne várjon hiába.’

“Megállj, megállj, édes férjem! Ne menj még csatába: Befordulok egy kicsinyég Öltöző szobámba.

En k

egyesem, szép hitvesem,

Ellenemre jársz-é?

Sima vállad, puha kebled I őri az a páncél;

Félve tartod a nagy kardot Remegő kezedben:

Mii keresnél, gyönge aszony, Véres ütközetben?

“Azt keresem, hív magyar nő, Véres ütközetben,

Hogy lehessek, élve, halva. Mindig közeledben:

Súlyos a kard, de nehezebb Százszor is a bánat;

Jobban töri, mint a páncél, Kebelem utánad.

Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja,

Karcsú fűzött selyem vállát Páncélba szorítja;

Kardot is köt: bársony övre .1 Gyémántos fogantyút;

Pici piros csizmáira Szép ezüst sarkantyút/

Csalogatja csemegével Muci paripáját ;

Lepke szellő lebegteti I engerzöld ruháját;

Felle get ver a Jó,

Szél es úton, poros úton Csilláiul ik a', ... villámlik a Fényes acél patkó. i—>

“Fogadj Isten, húgom asszony, Itt az ütközetben;

Nyilat ugyan, amint látom, Hoztál szép szemedben <—<

Uram király, Zsigmond király, Nem oly divat már ma Nyíllal lőni, mint felséged Fiatal korába

Galambócot a Dunáról Ostromolni kezdik; bolyamon is, szárazon is Egyre törik, vesztik.

Elől, elől Rozgonyival Kedves élet-párja,

Hív szerelme, szép Cicelle, Szentgyörgyi leánya.

Pogány török a Moráván Érkezik új haddal:

"Most vitézek! hajós népek! Közül-akarattal!

Maga vivé Rozgonyiné Ellenük a gályát,

Követi a sok dalia Lobogós ruháját.

Szól az ágyú — szokatlanul Durva ozmán fülnek;

Hajóira tűz kanócok.

Köszönik repülnek;

Vizet, vizet! a pogányság Ordítoz lilában;

Mind odaég, bár van elég Víz a nagy Dunában.

Maga Murad ezt a dolgot Nem veszi tréfára,

Közeledik nagy hadával I örökök császára;

Százezerre megyen serge.

Sok basával, béggel,

I örök, tatár — spahi, jancsár,

Válogatott néppel.

Kár volt neked, Zsigmond király, Mindgyári megijedned.

Gyalázaton a pogánytól Egér-utat venned.

Fut a farkas néha-néha,

De szikrázó foggal:

Népedet te átkeletted Szökve, mint a tolvaj. —

Spahi, jancsár-ulóhadnak Ered az inába:

Sok rohan olt éles tőrbe,

Mégtöbb a Dunába;

Gyalogszerrel a király is Csak nehezen futhat;

Jó Rozgonyi karja, kardja Csinál neki utat. <—

"Hej! ki hozza, kormányozza Ide azt a gályát?

Vagy már senki meg nem menti Magyarok királyát?

“En, én hozom, gyönge asszony.

Hajómat az éjben:

Ülj fel uram, Zsigmond király.

Te is, édes férjem!

Lászlóvá rótt a magyarság Vala bátorságban.

Híre futott a csatának Széjjel az országban.

Egy árva szó sem beszéli Zsigmond győzeclelmét;

Mind a világ, széles világ Rozgonyi Cicellét. —

RÁKÓCZINÉ

Mi lelt téged bús gilice mad árka?

Párom után nyögdécselek bezárva: Vaskalitkám csillog-rngyog, üFOfiyos;

De a lelkem, - Hejb! a lelkem Fenekéig zavaros.

Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kékszemű? Társam után az én szívem keserű: Oroszlányom viaskodik csatában,

En pediglen

Fogva vagyok

Büszke Bécsnek várában.

Büszke Bécsnek rettenetes császárja!

Minek engem itt tartani bezárva?

Miért reszket koronádnak gyémántja?

Id bocsáth a tsz:

Gyönge kezem Koronádat nem bántja.

Szabadságra könnyű módon szert tehetsz, Szőke asszony, elbocsátják, elmehetsz: Csillapítsd le lázadozó férjedet,

Békességért Hejh, örömest Odaadlak tégedet.

Szőke asszony útnak ered, meg sem áll, Férje-urát lölkeresi Újvárnál;

Szólana is, köszönne is: hiába! . ..

OdaborúI,

Mint a bokor,

Odab orúl nyakába.

Ingó-bingó rózsabokor vállamon,

Hozott Isten,, édes-kedves angyalom!

Isten ..Kozott, úgy, ha jöttél, szép virág;

I logy eresztett Volna máskép Az a bécsi porkoláb.

I látra tekint a szép asszony, de nem szól, Háta mögött áll a cseh kém, tudja jól: Császár küldte a cseb kémet utána. Hallgatózni,

Leskelődni Békeszerző szavára.

Ingó-bingó rózsabokor vállamon!

Néma vagy-e, hogy nem szólasz, angyalom? (—'i- Néma legyek, mikor arra szót vesztek, Amiért a Bécsi udvar Engem ide eresztett!

Azt akarnák, fulánk legyen csókomba’, Mézes-mákot elegyítsek szavamba, Kebelemen altassam el haragod:

Akkor aztán

Egy országért Kiadnának egy rabot!

Személyemnek Magyarország nagy ára. Visszamegyek, szavam adtam reája. Felfogadtam, meg is állom emberül: Visszamegyek,

I la veled a Békesség nem sikerül.

Jobban ismered le Bécset nálamnál: Hitszegővel alkuba mért állanái?

Szava játék, hite szellő, kárhozat . , , Vezérelje A nagy Isten

Győzedelmes kardodat! ,—

“Ez igaz hit legyen áldás utadon; Vezéreljen a jó Isten, angyalom! Válaszomat, érdemes cseh, vidd vissza: Császárod, ha Ilyet akar,

Magyar nőre ne bízza. ’

Béibánatos szőke asszony, kékszemű! Meddig lesz még a te sorsod keserű?

Rab vagyok még büszke Bécsnek várában:

Rab vagyok, de

Oroszlányom

Harca nem lesz hiúban!

folytatjuk —>

A NOBEL-DIJAK ÁTADÁSA

Carl Gustav svéd király Stockholmban I 1 Nobel-díjnyertesnek adta át az egyenként I 15.000 $-róI kiállított csekket, az arany érmet és a díszoklevelet. Az idei nyertesek között 10 a különböző tudományágak művelője, egv pedig <— név szerint az olasz Montale Eugenio költő. Az amerikai tudósokat 5 Nobel-díjnyertes képviselte, név szerint: Baltimore David, 7 emin 1 loward, IDulbecco Renato. Rainwater James és Knopmans C. I jailing. Az ünnepségen, amely az idén a 75. díjkiosztás volt, a ■ Nobel-dí jak régebbi nyertesei közül 70 — köztük 50 amerikai — vett részt és megjelent valamennyi múllévi nyertes is. A svéd fővárosban akkreditált követek ugyancsak részt vettek az ünnepségen, amelyet a váiosháza nagy dísztermében fényes lakoma követett.

A stockholmi ünnepséggel egyidőben történt meg a Noire I -békedíj ünnepélyes átadása is Norvégia fővárosában, o .sióban. A Szovjetunió a búkeclíj nyertesét, Sakharov And rei orosz atomtudóst nem engedte ki az országból, ezért a neki oc laítélt 145.000 $ értékű díjat, az arany érmet és a díszoklevelet helyette felesége, Sakharov Yelena vette át. Erről az ünnepségről a szovjet tömbhöz tartozó országok r— Szovjetunió, Bulgária. Jugoszlávia, Lengyelország, Románia, Cseh Szlovákia, Kelet-Németország és Magyarország ~ Oslói ion akkrediláll követei tüntetőén távol maradtak, akárcsak a múlt évben, Stockholmban tették, amikor Solzhenitsyn Alexandr utólagosan átvette 1970-ben elnyert irodalmi Nobel-díját.

KISPAPOK LETARTÓZTATÁSA

A pittsburghi Magyarság budapesti hír alapján rövid tudósítást közölt arról, hogy Budapesten 8 római katolikus kispapol letartóztattak. A letartóztatás azért történt, mert a kispapok kis rádiójukon, hálótermükben titokban hallgatták a Mindszenly József bíboros érsek-prímás máriacelli temetéséről sugárzott közvetítést. A híradásból nem tűnik ki. hogy a letartóztatás mikor történt s az sem, hogy arról “milyen püspöki tanács határozott, csak annyi látszik kétségtelennek. hogy egyházi utasításra" a kispapokat ázoúnal kitiltottak a teológiai fakultásról is. A lap megjegyzése szerint “ez is a ‘detente — egyik eredménye ”.

SOPRON KITÜNTETÉSE

19/5-ban a németországi Hamburg városában létesített alapítványból everite jutalmazzák az európai építészeti örökség megőrzésében, röviden a műemlékvédelemben kivé 16 városokat. Az idén ez az európai műemlékvédelmi alapítvány Sopron városát arany éremmel tüntette ki.

Magyarország a műemlékvédelem terén igen előkelő helyet foglal el. mert immár 105 év óta rendszeresen vonja védelembe az építészeti alkotásokat, amelyek akár szépségükkel, akar tartósságukkal kitűnnek. Sopron városa nemcsak a műemlékek gazdagságával tűnik ki valamennyi vidéki magyar város közül, hanem abban is, hogy a rendszeres magyar műemlékvédelem korát messze inegelőzően Sopronban történt az első műemlékvédelem is. II. Lajos király 1526-ban, a közvetlenül mohácsi csata előtt kiadott oklevele tiltotta meg először Sopron akkori főterén, a mai Beloiannisz-téren álló egyik ház, a mai “Patika Múzeum” lebontását. *

A soproni műemlékek a rómaiak korától szinte folyamatosan őrzik a legkülönbözőbb korok építészeti emlékeit. Az egész Magyarországon Buda után itt található a .legértékesebb anyag, amely napjainkban is állandóan bővül, mert szinte minden régi épület lebontásakor előkerül valami újabb meglepetés. *

SAKHAROV A VILNAI BÍRÓSÁGON

A Nobel-békedíj idei nyertese, akinek a szovjet kormány nem engedte meg, hogy személyesen vegye át Oslóban a neki odaítélt jutalmat, mintegy 20 ellenzéki kíséretével Moszkvából a litván fővárosba, ViInába utazott, holott megjelenjék Kovaley Sergei biológus bírósági tárgyalok san. A 45 éves litván biológust szovjelellenes rágalmazás bűntettevei vádolják. Sakharov ócska nagykabátban és gyűrött nyúlszőrkalapban érkezett a bíróság épülete elé, a tárgyalásra azonban nem engedték be, noha két nyilatkozatot is átnyújtott, amelyekben azonosította magát a vádlottal és kijelentette, hogy maga is számos olyan nyilatkozatot írt alá, amilyen alapján Kovalevet bűnvádi felelősségre vonják,