Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-07-25 / 30. szám

Detroiti MAGYAR ÚJSÁG SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44115 Telephone: (216) 606-5635 VOLUME 65. ÉVFOLYAM - NO. 50, SZÁM, 1975. JÚLIUS 25, EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent VELEMENYEK ÁZ AMSZ TILTAKOZÁSA A SZINT KORONA KIADÁSÁNAK TÉRVE ELLEN 1975 júniusában Charles Wilson (D., Tex.) képviselő több társával együtt határozati javaslatot terjesztett be a Házban, kérve a magyar Szent Korona átadását a buda­pesti magyar kormánynak. Az Amerikai Magyar Szövetség nevében Ft. Dr. Béky Zoltán tb. püspök rövid emlékirattal fordult Nicholas G. Andrewsboz, a külügyminisztérium keleteurópai osztályá­nak igazgatójához. Az emlékirat hangsúlyozta az AMSz álláspontják, bogy a Szent Korona nemcsak egy történelmi ereklye, de a magyar alkotmányosság örökös jelképe. Felhívta az AMSz a kormány figyelmét, hogy Magyarországon az emberi és polgárjogokat ma is nagymértékben korlátozzák és hogy Magyarország továbbra is orosz megszállás alatt sínylődik az ENSz határozatai ellenére egy olyan szerződés alapján, amelyik nemzetközi jogilag is aligha érvényes. Kérte a kül­ügyminisztériumot, hogy ilyen körülmények között tartsa fel eddigi álláspontját, hogy a Szent Koronát nem adja ki. Nicholas G. Andrews válaszlevelében megerősítette a külügyminisztérium álláspontját, hogy a Szent Koronát, amig lényeges változások nem történnek az amerikai-magyar viszonyban, nem fogják kiadni. MAGYAR LEVÉLTÁRAK ELKOBZÁSA ERDÉLYBEN ROMÁNIÁBAN A svájci Neue Züricher Zeitung 1975. február 2-i szá­mában egy magát “W.S. ”-nek jelző szerző a Romániában élő magyar nemzettest és a magyar egyházak ellen 1974. októberében hozott, december 51 -i hatá lyú rendelet végre­hajtása szerint jelzi, hogy az egyházi levéltárakat át kell adni a román állami közegeknek. A napilap szerint: már el is kobozták Arad, Szatmár, Nagybánya magyar egyházai levéltárait. Ki tudja, azóta hány egyházat fosztottak már meg évszázadokon át féltve, őrzött javaitól és kincseitől. Elkobzás alá kerül továbbá írásmű, hivatalos vagy magán­­levelezés, emlékiratok, kéziratok, térképek, filmek, diapozi­­tívek, plakátok, vázlatok, rajzok, metszetek, hímzések, bé­lyegzők, pecsétek és hasonló dokumentumok . Tehát minden, ami csak magyar emberé, állami tulajdon, hogy az egyént magát ne is említsük! E vérforraló fenti rendelet és annak végrehajtása rész­ben az erdélyi magyarok, reformátusok és katolikusok, rész­ben az egész magyar nemzet és egyházaink történelmi do­kumentumai egy része elpusztítására irányul. Lapunkban felhívjuk az e hónapban gyülésező Kálvin Egyházkerület figyelmét, amerikai magyar és református egyházaink, szervezeteink, valamint diaszpóra magyarok és egyházaik figyelmét e rendelet ellen tiltakozásra állami és egyházi világszervezeteknél. Reméljük, hogy a magyar kor­mány is illetékes helyeken határozott tiltakozást jelent be, s kéri a rendelet megsemmisítését, s az elkobzott anyag ha­ladéktalan visszaadását illetékes egyházaink számára! Ideje lenne, hogy Nyugat és Kelet és az Egyesült Nemzetek fóruma megelégelje s megtorolja az erdélyi és az egész magyarság valamint egyházaink égő sérelmeit! EWENDTNÉ PETRES JUDITHOT MEGTÁMADTÁK ÉS KIRABOLTÁK Párizs, 1975. július 1. A párizsi Katolikus Misszió Kulturális bizottsága iro­dalmiest megtartására kérte fel a Képes Magyar Viléghira­­dó közismert szerkesztőjét, ki a meghívásnak eleget téve élénk sikert aratott a párizsi magyarság körében. Rövid párizsi tartózkodása idején városnézés közben egy szines­­bőrű rablóbanda a neves írónőt megtámadta, súlyosan bán­talmazta és a nála lévő értékeitől megfosztotta. E kellemet­len incidens ellenére Ewendtné Petres Judith folytathatta útját Münchenbe, hol az előre bejelentett előadását meg­tartotta. NYÁRI VAKÁCIÓ A KÁRPÁT KIADÓVÁLLALAT NYOM­DÁJA EZ ÉVBEN JULIUS 28-TÓL TART­JA A VAKÁCIÓJÁT AUGUSZTUS 11-IG. EZ IDŐ ALATT AZ “AZ ÚJSÁG” ÉS A “DETROITI ÚJSÁG” NEM JELENIK MEG. A JULIUS 24, ILLETVE A JULIUS 25-1 SZÁM UTÁN CSAK AUGUSZTUS 14-ÉN, ILL. AUGUSZTUS 15-ÉN JELEN­NEK MEG A LAPOK. MIT MONDOTT KISSINGER? McCartney James, az akroni Beacon Journal wa­shingtoni tudósítója hírelemző cikkben foglalkozott Kissin ger A. Henry külügyminiszter Milwaukeeban elmondott beszédével. Szerinte a külügyminiszter kemény szavakkal és nyíltan utalt arra, hogy Izrael kizárása esetén az Egye­sült Államok kivonulnak az Egyesült Nemzetek Szervezető­ből. Szavait ugyan igen gondosan válogatta meg, azok ér­telme azonban félreérthetetlen volt. Azoknak a fejletlen országoknak egyoldalú, irányított szavazásáról, befolyásolt következtetéseiről és önkényes magatartásáról beszélt, ame­lyek most egy tömbben szavaznak az Egyesült Nemzetek ülésein az Egyesült Államok és más iparosodott országok ellen. Ezek az országok azonban nem tudják akaratukat rá­kényszeríteni másokra. Ellenkezőleg, egyszerűen arra adnak ösztönzést, hogy egyesek elvonuljanak a színről. Az ily en ösztönzés baljóslatúan megnövekszik, ha akár az Egyesült Nemzetek közgyűlése, akár valamelyik különleges ügynök­sége kizárja azt a tagországot, amelyik valamilyen okból nem tetszik neki. Azok, akik az eljárási szabályokkal való visszaélés útján akarnak eredményeket elérni, semmit sem nyernek. A szervezet legkisebb tagjai azok, akik legtöbbel veszítenek, mert nekik sokkal nagyobb szükségük van az Egyesült Nemzetek szervezetére, mint a nagyobb hatalmak­nak, például az Egyesült Államoknak, amelyek az intéz­mény keretein belül, vagy kívül egyaránt boldogulni tud­nak. ‘‘Az amerikai nép támogatása, amely a szervezet élet­­fenntartó vérkeringését biztosította, lényegesen korlátozódik, érdeklődése elhidegül, ha nem tisztességes eljárás uralko­dik és ha számbeli többség nem veszi tekintetbe a kisebbség szempontjait.’’ ^ Ezekkel a szavakkal Kissinger lényegileg azt mondta ki, hogy ha az Egyesült Nemzetek Szervezetében a szava­zatok továbbra is túlnyomóan az Egyesült Államok ellen irányulnak és az érdekelt országok nem mutatnak több meg­becsülést az Egyesült Államok jóakarata iránt, akkor arra ne is számítsanak. Izrael először a múlt év novemberében találta magát szemben bizonyos nehézségekkel, amikor az UNESCO visszatartotta azt a támogatást, amelyet a Jeruzsálemben tervezett régészeti ásatások költségeinek fedezésére kapott volna. Az ásatásokat az arabok akadályozták meg azzal az indokolással, hogy Izrael következetesen kitart Jeruzsálem történeti jellegének megváltoztatására irányuló törekvésében. Az indokolás mögött az a tény húzódott meg, hogy Jeruzsá­lem 1967-ben került Izrael katonai megszállása alá. Az Izrael-ellenes állásfoglalást az arab és szovjet tömb támo­gatta. Az Egyesült Államok nem csatlakoztak a határozat­hoz, mert azt politikai állásfoglalásnak minősítette. A fejletlen, vagy csak részben fejlett országok tömb­szavazása az utóbbi években egyre gyakoribb lett. Ezeknek az országoknak a száma nemrégen még csak 77 volt. A 77 csoportja” mint egy tömb szavazott. Időközben a csoport tagjainak száma 106-ra szaporodott. Az Egyesült Nemzetek tagországainak száma 138. Ez a számbeli többség — annak ellenére, hogy mind népesség, mind pénzügyi hozzájárulás szempontjából a tagok soraiban csak törpe kisebbséget je­lent i—< mindenáron rá akarja kényszeríteni akaratát a szám­­belil eg kisebbségben lévő, de gazdasági erőtényezők, pénz­ügyi hozzájárulás és népesség szempontjából összehasonlít­hatatlanul előnyösebb helyzetben lévő 32 tagra. Mint Kis singer mondta, a világ legszilárdabb tömbje ma, bármeny­nyire ellentmondó is ez, az egy sorba nem állíthatók sorba­állása. AHOGY SOLZHENITSYN LÁTJA Két nappal azelőtt, hogy az amerikai űrhajósok a szov­jet űrhajósokkal való találkozás céljából felszálltak, Solz­henitsyn Alexander, a száműzött orosz író Washingtonban több mint száz amerikai törvényhozó (kongresszusi szenátor és képviselő) előtt mondott beszédet. Arra szólította fel őket, hogy ne tekintsék magukat egyszerűen törvényhozói tiszt­ségre megválasztott egyéneknek, hanem olyanoknak, akik döntő szerepet játszanak az Egyesült Államok világszerte vezető szerepének kialakításában is. A Kongresszusnak sze­rint félre kell tennie a pártok nézeteltéréseit és “a kor hiva­tásának magaslatára kell emelkednie . A szovjet hatalom­mal való verseny sokkal fontosabb, mint az apró-cseprő dip­lomáciai sakkhúzások, pártközi küzdelmek, vagy az elnök és a Kongresszus közt keletkezett összecsapások. Amikor a Szovjetunióban és más kommunista uralom alatt álló országok elnyomottjainak nevében szólt, kijelen­tette, hogy azok a Kongresszus tagjaiban nem demokratá­kat, vagy republikánusokat, nem a keleti, vagy a nyugati partvidékek, vagy középnyugat képviselőit látják, hanem azokat az egyéniségeket, akiknek magatartásától függ, hogy a világ történetének folyamata a végzet, vagy a boldogulás felé halad-e. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia megállapodásairól a Nobel-díjas szerző azt állapította meg, hogy azokkal még mindig lélegző testeket hántolnák el közös sírba . Ezzel kapcsolatban lelhívta az amerikaiak fi­gyelmét arra, hogy 1973-ban, a detente harmatos hajnalán a szovjet kényszermunkatáborokban az éheztető élelmiszer­adagok a korábbiaknál is jóval kisebbek lettek. A detente erősödésével párhuzamosan a szovjet hatalmasságok bün­tető rendszere is tökéletesedik a kényszermunkatáborokban, bevezetett hideg, éhség, rossz levegő és teljesíthetetlen munkafeltételek alkalmazásával. Az Egyesült Államoknak kell embereket találniuk arra, hogy a világot a hatalmas­­kodók elnyomásától az egyéni szabadság és az emberi jogok irányába vezessék. VÁLTOZATLAN TÉNYEK Solzhenitsyn Alexander ismételt amerikai megnyilatko­zásai után az az általános vélemény alakult ki, hogy a No­­bel-d íjas író a külpolitika terén nem szabhat irányt Ame­rikának. Kraft Joseph a ‘‘Cleveland Press hasábjáin ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Solzhenitsyn az amerikai­szovjet viszonyt a valóságnak megfelelően állítja elénk. Ez a megállapítás különösen időszerű az "Apollo” és a “Soyuz űrbéli találkozásának időpontjában, mert annak látványossága semmit sem változtat a tényeken, A Szovjetunió három tekintetben különbözik, minden más országtól. Hivatalos álláspontja az a bölcselkedés, amellyel a hatalom birtokában lévő ember igazolja uralmának jogos­ságát r— forradalmi álláspont, amely törvényesíti más po­litikai rendszerek megsemmisítését és mások hatalmának át­vételét. A rendőrállam rendszeréé bár az utóbbi években kétségtelenül enyhébb kivitelben, még mindig működik s elnyomja a meggyőződés szabadságát, korlátozza a külvi­lággal való érintkezés lehetőségét. A Szovjetunió birodalmi nagyhatalom, amely ügynö­kökkel és hadseregekkel ellenőrzi nemcsak a helyi lakossá­got, hanem néhány idegen ország kormányzatát is. Foly­tatja katonai erejének nagyarányú kiépítését, ami kétségte­lenné teszi, hogy az Egyesült Államokkal szemben döntő katonai fölényre törekszik. Együttműködése ilyen körülmények között nem követi a kölcsönösség alapkövetelményeit. A szovjet vezetők, ha békéről és barátságról beszélnek is, tudatosan bizonyos tá­volabbi célokat tartanak szem előtt, amelyek egyáltalán nem békések, vagy barátságosak. A detente nem jelent mást, nint az ellenfélviszony keretében kifejtett együttműködést. A detente nevében tett kezdeményezéseket ezért nem lehet tisztán a jóindulat és együttérzés jeleinek tekinteni. Eseten­ként elemezni kell őket és pontosan meg kell vizsgálni, hogy azok mennyibe kerülnek és milyen előnyökkel, végső következményekkel járnak. Az űrben való találkozás a detente próbatételének legrosszabb útja. Esemény tartalom nélkül amelyet komo­lyan nem követ semmi. Az egyetértés benyomását kelti, de nem a valóságát. Csak az oroszok nyernek belőle magasabb technológiai tudást. Az amerikai rendszer hajtja végre az űrhajók összekapcsolásának előkészítését, végrehajtását és a hírközlést is. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az űrbéli találko­zással kapcsolatban csak egy kis csoportról van szó mindkét oldalon. Nem folyamatról, csak eseményről van szó, ame­lyet az oroszok megismételhetnek, vagy elutasíthatnak, ahogy neki k tetszik. Áz 1972 -es búzavásárlás technológiai hasonmása. Még rosszabb, hogy az amerikai hivatalos té­nyezők gyengeségét eredményezik. Növeli például Ford el­nök vágyét, hogy a hónap vé^én találkozhassék Helsinki­ben Brezhnevvel a különleges csúcstalálkozón, amelyen szentesítik az európai országok jelenlegi határait. A hatalom birtokában lévő amerikaiaknak bizonyára fáj a szabadság megsértése Oroszországban is, főként ha amerikai üzleti, vagy pénzügyi érdek forog kockán. Nem szabad elfelejteniük tehát, hogy a tények változatlanok. AZ ARABOK IZRAEL ELLEN A mohamedán (arab) külügyminiszterek a szaud-ará­­biai Jidda városában négy napig tartó konferenciát tartot­tak. A negyven arab ország külügyminiszterei a szaud-arab rádió híradása szerint elhatározták, hogy az Egyesült Nem­zetek legközelebbi közgyűlésén Izrael kizárására tesznek javaslatot. A külügyminiszteri konferencia ugyanakkor felhívást intézett az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamaihoz, hogy szakítsák meg Izraellel politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolataikat: “megtorlásul azért, mert Izrael to­vábbra is megtagadja az Egyesült Nemzeteknek hozzá in­tézett ama felhívásának teljesítését, hogy minden hadviselés útján szerzett arab területről vonuljon ki. A konferencián Saud el Faisal herceg, Szaud-Arábia külügyminisztere elnökölt, aki a konferencia befejezése után tartott sajtóértekezleten közölte, hogy a konferencia bizott­ságot küldött ki, amelynek az lesz a feladata, hogy mind az AZ AMERIKA! MAGYAR SZÖVETSÉG FELIRATA AZ EURÖPAI BIZTONSÁGI KONFERENCIA FŐDELEGÁTUSAIHOZ Az Amerikai Magyar Szövetség július elején emlék­irattal fordult az európai biztonsági konferencia összes fő­­delegátusaíhoz megküldve a memorandumot a konferencia résztvevő országok külügyminisztereinek is. Az emlékiratban az Amerikai Magyar Szövetség le­szögezte álláspontját, hogy a jelenlegi középeurópai határok állandóságát nem tudja elismerni. Kérte a konferencia részt­vevőit, támogassák a nyugatnémet javaslatot, hogy a hatá­rokat békés úton meg lehessen változtatni. Az emberi és szabadságjogok ügyében ^ folytatta az AMSz emlékirat: “jogosan félünk, hogy jámbor közhelye­ket fognak becikkelyezni, anélkül, hogy lehetőséget nyújta­nának jogorvoslásra, vagy rendelkeznének végrehajtási szervekről a szabad személyi és eszmecserét illetően. Felhívta a memorandum a figyelmet az erdélyi ma­gyarság fokozódó elnyomására és emberi jogainak csorbí­tására az Egyesült Nemzetek alapokmányával és a román alkotmánnyal ellentétben, és mellékelte az AMSz részletes emlékiratát ez ügyben minden fődelegátusnak és külügymi­niszternek. Javasolta a!z AMSz egy egész Európára kiterjedő “Emberi Jogkonvenció” elfogadását a konferencia, vagy an­nak utódszerve által, mint ez már Nyugateurópa esetében huszonhárom éve meglevő önálló nemzetközi törvényszékkel. Az európai biztonsági kérdésekre kitérve, kérte az AMSz az un. Brezhnev doktrína szószerinti nullifikálását és minden hadosztályon felüli csapatmozdulat előzetes beje­lentését. Végezetül rámutatott az emlékirat arra, hogy a feszült­ség forrása Európában a szovjet megszálló csapatok kelet­­középeurópai jelenlétében gyökerezik. Amig ezek a csapa­tok befolyásolják a keletközépeurópai kormányok gazdasá­gi, katonai és külpolitikai lépéseit, addig nem lehet tartós béke Európában. Az AMSz kérte a konferencia résztvevőit folytassanak olyan politikát a jövőben, ameyik a szovjet csapatok kivonásához vezet KözepeUrópáboI és biztosítja a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások sikerét. Dr. Béky Zoltán országos elnök i Izrael kizárására vonatkozó, mind a többi határozat végre­hajtásáról gondoskodjék. A libanoni Beirutból eredő AP-tudósítás hangsúlyoz­za, hogy a külügyminiszteri konferencia határozatát két nap­pal később fogadták el, mint Kissinger A. Henry külügy­miniszter figyelmeztette a harmadik világ országait, hogy meg ne kíséreljék a világszervezettel való visszaélést, mert| az könnyen az ellenkezőjét érheti el, mint amit célozni szán­dékozik. Az Egyesült Nemzetek new-yorki főhadiszállásán Kis­­singer nyilatkozatát általában úgy értelmezték, hogy Izrael kizárása esetén az Egyesült Államok pénzügyi támogatása nagymértékben Csökken. • » NEM KÖTELEZNEK Főbb mint két hónappal ezelőtt, amikor az indokínai kudarc után Ford elnök ismételten kjelentette, hogy Ame­rika tiszteletben tartja kötelezettségeit és ígéreteinek eleget tesz, a Knight-hírlapok részéről kérdést intéztek a külügy­minisztériumhoz, hogy milyen kötelezettségei vannak az Egyesült Államoknak más országokkal szemben. A választ a külügyminisztérium részéről Funseth Robert, a külügymi­nisztérium sajtóosztályának igazgatója adta meg. Először azt említette meg, hogy az Egyesült Államokat törvényesen milyen béke- s egyéb nemzetközi szerződések kötelezik, az­tán arra hivatkozott nagyon helyesen, hogy azok a személyes kötelezettségvállalások és biztosítékok, amelyeket az Egyesült Államok elnökei és más magasrangú köztiszt­viselői az ország külpolitikájának irányítása közben eszkö­zölnek, illetőleg kilátásba helyeznek, tisztán politikai jelle­gűek és természetüknél fogva magukat az Egyesült Álla­mokat jogilag nem kötelezik. Funseth levele Izraelt nem említi, pedig éppen Izraellel szemben tett mind az elnök, mind a külügyminiszter több olyan ígéretet, amelynek teljesítésére nincs nemzetközi szer­ződésben biztosított alap, mint ahogy Európa több országa és Dél-Korea tekintetében van. Funseth levele tehát úgy tűnik, mintha Truman Harry óta minden elnök Izraelnek tett ígéretét leértékelné azzal, hogy politikai jellegűnek mi­nősíti. Az effajta ígéret pedig Izrael irányában már meg­szokottá vált. Ford elnök például a múlt szeptemberben, amikor Rabin Yitzhak izraeli miniszterelnök Washington­ban járt, kijelentette: az Egyesült Államok továbbra is kö­telezetteknek érzik magukat arra, hogy Izrael fennmaradá­sáról és biztonságáról gondoskodjanak. Schlesinger James honvédelmi miniszter pedig legutóbb Johnson Lyndon volt elnöknek azt az ígéretét ismételte meg, amellyel arról biz­tosította Izraelt, hogy megtámadása esetén atomtámogatás­ban részesíti. Funseth levele után most nyilt kérdés, hogy az Izrael­nek tett elnöki ígéretek, amely ek politikai természetűek, mennyiben lesznek érvényesíthetők a Kongresszusban és hogyan válnak Izrael szempontjából kötelezőkké. A Magyar Újság” folytatása. Beolvadt lapok: “Detroiti Hírlap”, “Magyar Napilap”, “Flint éi Vidéke”. Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem). A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CÍME: P.O. BOX 418, WYANDOTTE, ML 48192. Tel: (313) 935-4666. Minden hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 között

Next

/
Thumbnails
Contents