Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)
1975-05-30 / 22. szám
2. OLDAU. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1975. MÁJUS 50. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÖTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hivható (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) Telephone: (313) 935-4666 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy évre........... $12.00 Fél évre............... 7.00 Egyes szám .... 0.20 SUBSCRIPTION RATES For one year .. $12.00 For 6 months .. 7.00 Each copy........... 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio Móra Ferenc: TÁPÉI FURFANGOSOK Ez még a régi szolgabíró-világban történt, ha történt — de a tápéiaki már akkor is híresek voltak a furfangosságukról. Igaz, hogy maguk is szerettek elkérkedni a nagy eszükkel. Egyszer követséget is küldtek miatta Dorozsmára a szolgabíróhoz. — No, mi jót hoztatok, tájpéi emberek? — kérdezte tőlük a szolgabíró. — Hoztunk is, vinnénk is. ■—' Magyarán beszéljetek! — Hoztunk észt, vinnénk pénzt .— hunyorogtak ravaszul a tápéiak. De már erre egészen kijött a sodrából a szolgabíró, s megráncigálta az ingteujját az elülálló követnek. Az aztán sietett is kitálalni a szívük szándékát. — Az a mi bajunk, nagy jó uram, hogy csak az eszünk sok, de a pénzünk kevés. Azért alásan megkérnénk az urat, doboltassa ki a birodalmában, hogy aki keveselli az eszét, olcsón vehet hozzá mitőlünk, mert nekünk úgyis annyi van, hogy nem tudunk vele mit csinálni. /— Azt már látom r— mosolyodott el a szolgabíró, s vállon veregette a tápéi szószólót —-, hogy is hívják kendet, bátya? — Szépszavú íme Jánosnak, szolgálatára —- hajlongott a főkövet. ,—- No hát én azt mondom kelméteknek — nyitotta ki az ajtót a szolgabíró —hogy rakják csűrbe az eszüket, míg vevő találkozik rá, csak arra vigyázzanak, hogy az egér meg ne rágja. A tápéi követek szépen megköszönték a szolgabíró jóakaratát, s a tutajbajuszú Mike Pál még a tornácról is visszaszaladt. — Nini, főbíró utam .— kukkantott be az ajtón -—■, csak azt akarom mondani, hogy az úrnak ingyen is szolgálhatnánk egy kis tápéi ésszel, ha a magáéval nem volna megelégedve. Azzal visszakapta a fejét, s ezt igen okosan tette, mert a főbíró egészen úgy emelte föl a kalamárist, mint aki nem a helyére akarja azt szép csendesen visszatenni. ,—- Láttam az ábrázatán, hogy igen jólesett neki a kedveskedésünk — jelentette Mike Pál odakint a többiekn ek e-s ' látjátok, így kell a nagyurakkal bánni. Fogadok veletek a félfejembe, hog ebben a főbíróban boltig való jóbarátot szereztünk magunknak. Az ám, egy hét múlva azt a parancsolatot doboltatta ki a főbíró a tápéi piacon, hogy senki ne merjen többet a puskájával nyulat lőni a baktói erdőben, mert aki megteszi, ázzál eljáratják a kutyakopogóst. — Hej, csak nagy úr a főbíró! r— csóválták a fejüket a tápéiak, s másnap a fél falu kint nyulászott a Baktóban. — Hát kendtek nem tudják, mi a törvény? — dobbantak oda a nagy mordálydurrogásra az erdőkerülők. — Hát már hogyne tudnánk! .— vontak vállat a tápéiak. — Azt dobolták ki nálunk, hogy puskával nem szabad nyulat lőni. .—■ No? Ezek nem puskák? ,— mutattak a hivatalos emberek a füstölgő fegyverekre. —Nem hát — rázták a fejüket a tápéiak. í— Hogy volnának ezek puskák, mikor a puskákra tilalom van kiadva? Hát akkor mi a ménták? — Ezek csak gereblyék, mert mink gereblyének hívjuk a puskát, mióta puskának tilalmas. Biz azt nem sokáig hívták gereblyének se, mert a szolgabíró minden puskát összeszedetett a faluban. S hogy még jobban megbosszantsa a tápéiakat, most meg már azt a parancsot adta ki nekik, hogy csak annak szabad halászni, aki kiváltja róla az írást, annak pedig egy máriáshúszas az ára. Persze nem akadt olyan bolond tápéi, aki hajlandó lett volna pénzt adni azért, amit az Úristen ingyen teremtett. Mike Pál és Szépszavú íme János még^ azon az éjséakán megkötették a rokolyahálót, s adta a I isza a halat írás nélkül. Annyi volt a hálóban az ezüstös pérhal, a pirosszemű kele, a kövér potyka, a virgoncs sügér, a selymes clurbincs, hogy alig' bírták kihúzni. Éppen mikor a legjobban nyögtek bele, akkor ütöttek rajtuk a hajdúk. Ohó, atyafiak — lógták fülön a két szabadhalászt —s hát nem tudják kendtek, hogy szabadságlevél nélkül tilos a halászás? A tápéiak nem ijedtek meg, inká bb még nekik állt feljebb. Micsoda beszéd az, hogy ők nem tudnák a törvényt? Piát akkor, hogy mertek kendtek halászni? — Eszünk ágában sem volt ,—- mérgeskedtek ,—, mert mink csak holdaztunk. Hogyhogy holdaztak? Hát ez a tömérdek hal a hálóban? ^ Arról mi nem tehetünk, bogy a hal oktalan állat, és abba a hálóba is belemegy, amit nem neki vetettek. Mi csak a holdat akartuk kifogni a vízből, mert igen beleesett, láthassa, akinek szeme van. A telihold képe csakugyan ott ringott a vízen, mint valami arany halsütő tepsi. De a hajdúk nem akarták elérteni a trdfát. Azt mondták, ezt már olvasták a komáromi kis kalendáriumban, és szigorúan fogtomra vették a két holdbalászt. i—’ Gyerünk csak a főbíró elé! Most? Éjszakának idején? Hát már hogy verhetnénk ki ilyenkor az álmot az olyan finom úriember szeméiből? lett egyszerre nagyon illendőségtudó a két tápéi. A hajdúk is megvakarták a fülük tövét. j— Nono, hiszen, holnap is nap lesz, s akkor is megtaláljuk kendteket. Most beérjük a nevükkel is. Hogy is hívják kendet, vén rőzsérevaló? Tutajbajuszú Mike Pál úgy érezte, hogy ő a címzett, s elmosolyodott a tutajbajusz alatt. Korábban keljen az föl, aki a tápéi észen túl akar járni! Rákacsintott a cimborájára. ,—■ Engem hogy hívnak? Engem Szépszavú Íme Jánosnak hívnak. Nem tagadom én azt le senki előtt. A hajdúk most már a másik nagyeszű emberhez fordultak: Hát kendnek mi a neve, bátya? Nekem? Nekem Mike Pál, lia tudni akarják! ^ ütött kevélyen a mellére, és adta vissza a kacsintást Szépszavú íme János Mike Pálnak. Mikor aztán a hajdúk jóéjszakát kívántak, a tápéi furfangosok összenevettek. No ezeket lóvá tettük! Mikor aztán másnap deresre fektették őket, nem győztek rajta csodálkozni, hogy hogyan jöhettek rá a huncutságukra, mikor egyik se a maga nevét vallotta be. Hogy miről jutott eszembe ez a krónikás históriai* Arról, hogy végigálmatlankodtam az éjszakát, újságolvasás közben hajnalodott rám, nem ugrottam át még a politikát se, ahogy máskor szoktam, inká bb végigrágtam magam Európa, Ázsia, Amerika politikáján, s megint megbizonyosodtam róla, hogy nem tudok eligazodni a politikán. Különösen azt nem értem, bogy mért hívják az egyik fajta politikát így, a másikat meg amúgy, mikor az egyik is azt teszi, amit a másik. Azt hiszem, ebben valami csalafintaság van, s akik ma az emberiség sorsát igazgatják, azok mind tápéi furfangosok. A MAGYAR AMERIKAI DEMOKRATA KLUB legutolsó közgyűlésén megválasztotta 1975-76. évi tisztikarát. Ezek szerint elnök: Somogyváry Jesse (Somergary), alelnök: Mahar Gregory, másodalelnök: Demcsák Mary, titkár: Hauk Abonyi Malvina, másodtitkár: Mabar Emma, pénztáros: Abonyi Leslie, személyi titkár: Szűcs Mary, a vigalmi bizottság elnöke: Sikos Ferenc, bizalmiak, Gaspe'f John és Ribics Charles, az elnöki tanács tagjai: Bezelics Helen, Danillá Mike, Mogor Mary, Somergary Anna, Nagy Ágnes, Szűcs Mary, Mabár Gregory és Edwards Elizabeth. A női tagozat (auxiliary) elnöke Nagy Ágnes, alelnök: Bezelics Helen, titkár-pénztáros: Szűcs Mary, számvizsgálók: Demcsák Mary, Kedvierski Irene, vigalmi bizottság: Kedziedski Irene és Dobroll Rose. A klub ba gyományos évi ebédje június 22-én lesz du. 1 órától 3 óráig a Magyar Házban. A közgyűlésen megjelent tagság, valamint az új tisztikar határozatot fogadott el, mely szerint a Magyar Ház renoválását és dekorálását anyagiakkal támogatja, mint a Delrayt Megújító Mozgalom résztvevője (new Delray, Inc. revitalization project). Minthogy június 6-án John Dingell képviselő ebédjél tartják, a legközelebbi gyűlés június 1 3-án este 7.30 órakor lesz a Magyar Házban. Közel ebbi információért hívják a titkárnőt: Hauk Abonyi Malvinét. Telefon: 577-2154, 584-5508. HOL KAPHATÓ A ; ! DETROITI MAGYAR ÚJSÁG | “ FRED'S PATENT SHOP DELRAY PARTY STORE ; > 7900 W. Jefferson Ave. 8’901 Dearborn, 842*5130 J I DELRAY SUPERMARKET - 8346 W. JEFFERSON AVE. ! LEPJE MEG HOZZÁTARTOZÓIT PÉNZZEL. MAGYARORSZÁGRA AZ IKK A CSEHSZLOVÁKIÁBA A TUZEX ROMÁNIÁBA A COMTURIST RÁKAY FERENC irodájából Telefon: 843-8890 CSOMAGGAL GYORSAN ÉS LEGBIZTOSABBAN 8016 W. JEFFERSON AVENUE Detroit, Mich. 48209 NYITVA: naponta de. 10-iőI du. 5-tg hálátlan világ Nem az Egyesült Államokban hangzott el az első elítélő bírálat arról, hogy az amerikai segítségért ez az ország nem kapott mást, mint hálátlanságot és igazságtalan ütlegeket. Sinclair kanadai újságíró volt az, aki részletesen leírta, milyen hatása volt a Marshall-lerv alapján nyújtott segélynek és az európai országok talpraállításának. Az egyik napilap múlt vasárnapi'mellékletében Jerry Litton képviselő kimerítő cikkben emlékezik meg arról, mennyire természetesnek tartják az általunk táplált szegény és kevésbé szegény országok az amerikai élelmiszerellátást és mint a rossz kutyák, harapnak bele annak kezébe, aki eteti őket. A múlt esztendőben Litton résztvett a nagy hangon behirdetett Világélelmezési Konferencián Rómában. Mielőtt azonban odautazott, meglátogatott bat afrikai országot, közöttük azokat az aszálysújtotta államokat, amelyeknek kiküldöttei szintén megjelentek Rómában élelmiszersegélyert. Ezenkívül elment a jobb sorsú afrikai országokba is, mert érdekelte, vajon ezek segélyezik-e ébező szomszédaikat. Mire Rómába érkezett, képet alkotott magának arról, hogyan viselkednek a segélyt kérő országok. Arra azonban nem volt elkészülve, hogy az Amerikai Egyesült Államokat alantas támadások érik. Észrevette, hogy az idegen kormányok nagyrészének rövid az emlékezőtehetsége, de annál nagyobb a szókincse. Céljuk inkább Amerika elítélése, mint a problémák megoldása. Legtöbben azzal vádolták Amerikát, hogy nem segít eleget. A 77 tagú szövetség, amely akkor 77 országot képviselt, de ma már számuk meghaladja a százat, nyíltan hangoztatta, hogy Amerika tartozik őket támogatni és ne csupán billiókat érő segélyt nyújtson nekik, hanem írja le összes múltbeli tartozásukat. Viszont azok az országok, amelyek saját hibájukból elmulasztották az ébező országok megsegítését mint pl. Kína, úgy nem ítélhették el Amerikát, azért támadtak bennünket, mert túl sok segítséget nyújtunk másoknak. Kritikájuknak az volt a színezete, mintha mi a segélyezett országokat magunknak kívánnánk megnyerni. Mialatt Litton ezeket a kritikákat végighallgatta, azonlelül azokat is, amelyek keveselték segélyeinket, azon gondolkodott, vajon belyes-e és eredményes-e nagyszabású segély-politikánk. Tudunk-e azzal barátokat szerezni? Kijelenti, hogy távolról sem híve az elzárkózásnak, az izolációnak, hiszen a világ nem oly nagy és a USA-nak vannak erkölcsi és emberi kötelességei mások megsegítésében. Mint gyakorlott kereskedelmi és politikai egyén, tisztában van vele, bogy a megsegítés, még ba önzetlennek tűnik is, nem jár előny nélkül. TagadhatatlanúI előnyös reánk nézve, ha a világ nemzetei megalapozott és előnyös gazdasági helyzetben élnek. Amikor azonban áttekintjük Amerika mai gazdasági helyzetét, rá kell eszmélnünk arra, hogy a második világháború utáni talpraállítási költekezésünk és segélyezésünk nem folytatható. Abban az időben, amikor a megsemmisített Franciaország, Anglia. Olaszország, Japán és sok más a háborús veszteségeket még megszenvedte, Amerika elhatározta, hogy felsegít minden háború sújtotta országot, barátot és ellenséget egyaránt. A Marshall-terv elképzelhetetlenül nagymennyiségű segélyt nyújtott minden szenvedő országnak és ezt a világ helyeselte. Mi erősek voltunk és Európa gyenge. Nekünk megvoltak természetes erőforrásaink és termelőképességünk. Ezért éreztük a kötelességet, hogy más népeken segítsünk és egyben termékeinknek piacot teremtsünk. Igen ám! De az idők megváltoztak. Európa azóta régen újjáépült, de mi még mindig 50(1000 emberből álló csapatokat tartunk ott és annak ellenére, hogy Japán sok billióval több árút ad el nekünk, mint mi, mégis tartunk ott is csapatokat. Litton nem javasol politikai izolációt, csupán azt. hogy tartsunk lépést a mai gazdasági helyzettel és ne feledkezzünk meg arról, hogy mennyire megváltozott az amerikai dollár szerepe a világgazdaságban. Kérdezi, vajon helyes-e, ba egy üzletember, vagy egy ország ugyanannyit költ rossz viszonyok között, mint a fellendülés korában. Alkalmazkodnunk kell a változott helyzethez. Litton meglátogatott több gazdaságilag fellendült afrikai országot, mint pl. Nigériát is, amelynek olaj kivitele évi 2 billió dollárról 8 billióra szökött fel egy év alatt és 1975- ben túlhaladja majd a 16 billiót. Amikor ennek az országnak vezetőit megkérdezte, vajon segítenek-e majd éhező északafrikai szomszédjukon, nemleges választ adtak. Litton joggal kérdezi, nem lenne-e ideje annak, hogy ezek a fejlődő országok, amikor Amerikától segítséget kérnek, példát mutatnának arra, hogy ők maguk hogyan segítik nélkülöző szomszédaikat. Ha pedig nem hajlandók ezt megtenni, legalább önmagukon segítenének ahelyett, hogy egyik kézzel elfogadják a mi segélynyújtásunkat, másik kezükkel pedig nagyot ütnek rajtunk. Litton azt is megemlíti, hogy múlt év augusztusában résztvett a bukaresti népesség-élelmezési világkonferencián is, ahol meghallgatta a szívhezszóló beszédeket, amelyek a túlnépesedett és éhező Indiáról hangzottak el. Ök hallani sem akartak arról, hogy a szaporodási kérdést megoldják, ellenben azzal vádolták Amerikát, hogy népe túlsókat fogyaszt és az amerikai termelők nem gyártanak elegendőt* Még sok pé Idát sorol fel Litton arra, hogy azok az országok, amelyek éhező népeik számára segélyt kérnek és | fogadnak el, mennyire nem értékelik Amerika segítségét és aggódik, hogy ha ez a kérdés nem nyer komoly és megfon- I tolt mérlegelést, hogyan győzi országunk a szűkölködő és , kevésbé szűkölködő országok élelmezését. VÁLSÁGOS HELYZET James Reslon elismert szindikátusi tudósító írja. hogy az Egyesült Államok nem nagyon értehek a vereséges helyzet elviseléséhez. Valószínűleg azért, mert a múltban ebben nem volt gyakorlatuk. Sok önkritika hangzott el a vietnami és kambodzsai összeomlás után és most vezető egyéniségeink arról igyekeznek a világot meggyőzni, bogy Üncle Sam ennek ellenére biztos lábakon áll és megbízhatóságához nem fér kétség. Lee Kuan Yew szingapúri miniszterelnök, aki hidegvéren fordított hátat a vietnami menekültek hajórakományainak, nemrég azzal leckéztetett meg bennünket, hogy ha megbízható szövetségesek kívánunk lenni, vissza kell szereznünk Ázsia népének bizalmát. Ennek ellenére Ford elnök a hehér Házban fényes vacsorát adott tiszteletére, amelyen a miniszterelnök olyan szónoklatot tartott, amely nem volt méltó egy államférfihez. Azután Yew a Face the Nation programmon az Egyesült Államokat nemcsak megbízhatatlannak, de becstelennek is minősítette délázsiai ténykedéseiért. Ilyen dolgok, úgy látszik, elkerülhetetlenek, s mindenképpen zavarók Amerika délázsiai megítélésében az utóbbi harminc évben, de mégis téved, aki azt gondolja, hogy komoly helyzetben az Egyesült Államok tehetetlenek maradnak. Wash ington a berlini szovjet fenyegetésre * airlift’ -tel válaszolt; a szovjet Sputnik Űrrepülést a holdutazással kicsinyítette le; a kubai Bay of Pigs veszélyre Kruscsev kubai röppentyűit a második kubai válságban blokádolta: Görögországban és I örökországban a kommunista veszélyre a J ruman-doktrinával felelt; Európa gazdasági válságát a második világháború után a Marshall-tervvel oldotta meg; a Japánra gyakorolt szovjet nyomást biztonsági szerződéssel és a Ieggavallérosabb és legügyesebb gazdasági és politikai megegyezéssel intézte el, amely valóban figyel em reméltó győztes ország részéről legyőzöttjével szemben. A revizionista történészek manapság könnyű talajra találnak, de a háború utáni időkben az Egyesült Államok erejük teljében voltak és siettek a bajbajutottakon segíteni, akik ugyancsak rosszul álltak és mézesmázos hangön viszszaéltek jóhiszeműségükkel, örök béke álomképét festették előttük. Moszkva rosszul ítélte meg Acheson távolkeleti defense perimeter beszédét, amelyben nem említett Koreát a védett területek között, ellenben ott találta az amerikai katonaságot hamarosan, amikor a Szovjetunió rábeszélésére Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát. A szovjet légierő csapatai a Közép-Keleten fenyegetők voltak, de A- merika világraszóló őrállása és egy megalkuvó fegyverszünet árán, amely nem volt a legszerencsésebb,— a moszkvai fenyegetés, vagy blöff, vagy bármi más, határozott és erős amerikai ellenállással találkozott. Röviden lehát, ha az Egyesült Államok látszólag haboztak, vagy határozatlanok voltak, akkor a Szovjetunió mindjárt próbálkozott és mérlegre tette Amerika akaratát és erejét, de az Egyesült Államok reakciója mindig világos és határozott volt. Ha jelenleg a dél-ázsiai események csalódást és elkedvetlenedést váltottak is ki, ez nem jelenti azt. hogy az Egyesült Államok a jövőben nem élnek reakcióval, vagy túllőnek majd a célon, mint Kennedy elnök tette Vietnamban, miután megalázó hibákat követett el Bay of Pigs-ben. Időközben azonban Ford elnök és Kissinger külügyminiszter hangoztatott biztosító szólamai, hogy Amerika hűséges szövetséges, nem érik el céljukat és nem győznek meg senkit arról, hogy számíthatnak segítségünkre. Ha ők nem tanultak abból, hogyan működött az amerikai segítség Berlinben. Közép-Keleten, Kubában és mit jelentett a Marshall-terv, akkor nem hisznek majd hord elnök beszédeinek és Kissinger Ígéreteinek sem. Reston azt hangoztatja, hogy az egységes Amerika* ámely kivonult már Délkelet-Ázsiából, erősebb és sokkal megbízhatóbb, mint a széttagolt Amerika, amely kétséges célokért harcolt Saigon körül. Leszögezi, hogy ha szövetségeseink az utóbbi harminc év történelme után nem látják ezt be, akkor semmiképpen nem Iehea őket meggyőzni ennek az országnak becsületes és hűséges szövetségéről. MOZART MUZSIKÁJA A svédországi Halmstadt kórházának női klinikáján dr. Block Erik főorvos az anyák természetes szülése közben Mozart Amadeus Wolfgang híres zeneszerző ‘C-major zongora-concertóját játszatja. Megállapítása szerint a megnyugtató zene nemcsak a természetesen (érzéstelenítés nélkül) szülő anyák fájdalmát csökkenti, hanem a csecsemőhalandóság arányszámát is megjavítja más kórházak csecsemőhalandóságával szemben. Mozart muzsikáját a szülő anyák számára rögtön elkezdik játszani — persze lemezről s nem zongorán, — mihelyt a szülési fájdalmak megkezdődnek. MAGYAR EDZŐ AZ OLIMPIÁN Az amerikai lapok az AP és a UPI tudósításai alapján már korábban közölték a bírt, amely a magyar sportkörökben általános örömet keltett, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb lokú olimpiai végrehajtó bizottsága jóváhagyta a női atlétika olimpiai bizottságának azt a döntését, amely az 1976-ban, a kanadai Montreálban megrendezésre kerülő olimpiai játékokon a női válogatott főedzőjévé 12 jelölt közül Ferenczy Sándor honfitársunkat választotta meg. Ferenczy Sándort lapunk olvasóinak nem kell bemutatnunk. Mindenki tudja, hogy immár 25 év óta az egyik legk iválóbb amalőr edző, akinek nemzetközi viszonylatban is neve van. Szolnokon született s az edzést is Magyarországon kezdte, ahol országos hírnévre tett szert. Amerikába 1956 után érkezett és a clevelandi Track Club edzője lett. Mint edző, már 1968-ban részt vett a Mexico Cityben megrendezett olimpián is, ahol Manning Madeline, akit edzésével az olimpiai versenyre előkészített, a 800 méteres távon arany érmet nyert. O részesítette edzésben Montgomery Eleanor országos bajnokot is. Ferenczy Sándor olimpiai főedzővé történt megválasztása rendkívüli kitüntetést jelent. Egyénileg Ferenczy Sándornak ezzel minden amatőr edző ritkán elérhető álma vált valóra, ugyanakkor azonban magyar fajtájának is elismerés, megbecsülés jutott, amelyre mindnyájan büszkék lehetünk, hiszen újból bebizonyosodott Zrínyi, a költő és hadvezér megállapítása: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók ! AZ ÁTLAG Az átlagos amerikai férfi 45 éves, akinek átlag 42 éves felesége és — ugyancsak átlag — két tizenéves gyermeke van. Átlag féltonna élelmiszert — 126 font kenyeret és vajat. 102 lont cukrot, 247 font tejet és tejszínt és 287 darab tojást — fogyaszt el évenként és 16 csésze kávét iszik meg hetenként. Négyévenként egy-egy kisebb és 20 évenként egy-egy súlyosabb közforgalmi baleset éri. Évenként 1 I filmet néz végig és naponta mintegy három és fél órát ül végig a színes távolbalátó előtt.
