Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-02-15 / 7. szám

■ 1974. FEBRUÁR 15. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 3. ÖLDAU Rózsa László: PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA SAMUEL GOLDWIN a világhírű producer, a lilm­­gyártás egyik úttörője és fejlesztője, a Metro Goldwin- Mayer filmgyár elnöke, Los Angelesben 91 korában el­hunyt. Goldwin tiszteletre méltó filmkarrierje fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. Neve a filmvilágban legenda volt és még azok is, akik személy szerint nem kedvelték, elismerték róla, hogy filmjeiben abszolút művészi ízlésről és kvalitásról tett tanúságot. Robbanékony természetű ember volt, akitől féltek munkatársai, de mindig csak tisztelettel beszéltek róla. Meg is érdemelte. Mindig megtalálta Hollywood legjobb filmíróit, a leg­jobb rendezőit, a legjobb zeneszerzőket és operatőröket. Goldwin 1882 augusztus 22-én született Varsóban. Családi körülményeiről nem sokat tudtak, mindössze annyit, hogy szegény szülők gyermeke volt és korán árvaságra jutott. Tizenhárom éves volt, amikor megérkezett Amerikába és New York állam egyik kis városában, mint sepregető kezdte pályafutását. Mire betöltötte a 19. évét már a kesz­tyűgyár eladási osztályát vezette.' 1915-ban egy hideg téli napon, kis felmelegedésre, a newyorki Times Squaren beült egy kinematográfba, ahol véletlenül vadnyugati filmecskét vetítettek. Goldwint ennél a filmnél nemcsak a bemutatott film varázsa hódította meg, hanem éles üzleti szemével körülnézett a zsúfolt helyiség­ben és azonnal látta, hogy ennek az újfajta üzletnek nin csenek határai. Munkához látott és családi alapon megala­pítottak egy kisebb filmvállalatot. Később, sikert-sikerre halmozott és pár év múlva be­társult a Metró filmvállalathoz és ebből lett a hatalmas Metró-Goldwin-Mayer filmgyár. A BRAZIL RENDŐRSÉG letartóztatott egy férfit, akiről azt állítják, hogy Ronald Biggs-el, a nagy angol pos tavonat rablóinak utolsó, még szabadlábon levő tettesével azonos. Tizenegy esztendővel ezelőtt, 1965 augusztus 8-án a Glasgow'-ból Londonba igyekvő postavonatot megállították és kirabolták. A rablók, óraműpontossággal, 20 perc alatt hajtották végre a támadási és közel 7 és fél millió angol fonlnyi zsákmánnyal szöktek meg. Az angol rendőrség 16 embert tartóztatott le a követ­kező hónapokban közöttük volt a most 48 esztendős Ronald Biggs is. Harminc évi börtönbüntetésre ítélték, de csak alig 14 hónapot töltött a rács mögött. 1965 július 8-án átmászott a 10 méter magas börtön falon és azóta nyoma veszett. Többször látták a világ kü­lönböző tájain. Állítólag az arcát is megváltoztatta. A Scot land Yard most biztosra veszi, hogy a Rio de Janeiro ban elfogott férfi Ronald Biggs. Az természetes, hogy a volt vonatrabló ezt tagadja. A brazil rendőrség kijelentette: mindacfdig fogva tart­ják, amíg személyazonosságai Rny nem derül. * * * A GENEBEN székelő Világ Egészségügyi Szervezel riadókészültséget jelentett be. Az eddig ismeretlen virus az elmúlt év októberében Ausztráliában ütötte lel a fejét, ha a vírusoknak egyáltalán van fejük . . . Annyi bizonyos, hogy járványos megbetegedéseket okozott. Á legutóbbi hónapokban Libanonban, Hongkongban es Franciaországban is történtek ausztál nátha megbetege­dések. Az egészségügyi szervezet kutatói már megkezdték a ellentámadást és rövidesen az eddigi virusbeoltások az ausztrál nátha ellen is biztonságot nyújtanak majd. * * * FÁBÓL VASKARIKA. Azt gondolná az ember, hogy a szeszgyárak előtt csak egyetlen feladat lebeg — minél több alkoholt eladni. Éppen ezért okozott nagy meglepetést, hogy Franciaország 12 legnagyobb szeszgyára összefogott a közös ellenség, az alkoholizmus ellen. Az angol szeszfőzők is csatlakoztak az alkoholizmus leküzdésére alakult francia mozgalomhoz. A francia szesz­gyárak szóvivője kijelentette, hogy nagy összegei adtak tu­dományos, kutató célra. A feladat az, hogy megállapítsák az alkoholizmus okát és megtalálják azokat a módszereket, amelynek segítségével hathatósan lehet küzdeni ellene. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a szeszgyárak erne lik fel tiltó szavukat az alkohol túlzott fogyasztása ellen, hiszen ez éppen az ő forgalmuk növeléséi jelenti, a gyár szóvivője a következőket mondotta: “A mi szakmánkban <— minden látszat ellenére r— az alkoholizmus olyan, mint az emberi szervezetben a rák. Rossz képet festenek a megrögzött alkoholisták a szesz fo­gyasztásáról. Nagyon sok embert riasztanak vissza a része­gek. Ezt pedig azt jelenti: ha kevesebb lenne az alkoholista, akkor sokkal inkább innának mértékletesen bort, pezsgői, vagy wiszki-féléket. Ez az oka annak, hogy a 12 francia és további 10 angol szeszgyár összefogott abban a reményben, hogy vállalkozás sikerrel jár.” * * * A "BÁTHORY ISTVÁN nevét viselő lengyel luxus­hajó 700 utasa közül 80:an a hamburgi tartózkodást arra használták fel, hogy többé ne térjenek vissza hazájukba. A nyugati újságírók számára ez a hír csemege volt, mert ilyen tömeges disszidálásra, a Báthory korábbi út­jain sem volt példa. A lengyel utasok egy része jelentkezett csak a rendőr­ségen és kért menedéket és így még az újságíróknak is fej­törést okozott felkutatni a többi lengyel menekültet. Az újságok szerint a menekültek többsége a lengyel középosztályhoz tartozott és csak kevesen voltak közöttük, akik kétkezükkel keresték meg a kenyerüket. A hamburgi újságíróknak az a benyomása támadt, hogy közülük jóné­­liányan, csak a városnézés alkalmával határozták el magu­kat a disszidálásra. Persze, mindannyiokat meglepte a kirakatok gazdag­sága, ahol összezsúfolódtak azok az árúcikkek, amelyet ha­zájukban soha nem is láttak, egyszerűen belekábultak a nézésbe. így támadt mindanyiunkban a vágy egy félelernnien tes, nyugodt élet iránt, ezt a vágyat növelte még a hamburgi, utcákon hömpölygő autótenger és a jól öltözőit járó kelők tömege. Az újságírók kíváncsian kérdezgették'a menekülteket. Ez egyik ezt mondta: r- Szeretnék újra úgy élni, hogy nyíltan megmondhas­sam a véleményemet, anélkül, hogy letartóztatástól kellene tartanom. Amikor összevásároltak két márkáért jó, német felvá­gottakat és hozzá egy üveg vörösbort, a másik disszidens így áradozott: — Ezért az Ínyencségért legalább egy órát kellett vol­na odahaza dolgoznom . . . De nemcsak a lengyel hajó utasai érkeztek menekült­ként Nyugatnémetország területére, hanem a szovjet had­sereg egyik tisíztje is, aki társaival együtt Nyugatberlinbe látogatott, hogy megnézze a várost, közben észrevétlenül eltávollodott társaitól és jelentkezett a nyugatberlini angol hatóságoknál. * * * HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB, akkor valamennyi politikus a slágerénekesek kenyerére tör, miután Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter és elnökjelölt, a sárga postakocsiról szóló hanglemezével hónapok óta a luxem­burgi slágerparádé lista első helyén szerepel. Most őt akarja követni Hollandia külügyminisztere, aki a napokban lépett fel a porondra. Az elmúlt napokban debütált a holland televízióban és reméli, hogy ő is szerepel majd a luxemburgi rádió slá­gerparádéjában. * * * LARRY E. LEWIST is megkérdezték, hogy mi az ördögöt szaladgál 100 éves fejjel, minden áldott reggel a sanfranciscói parkban. Azért ,—< válaszolta a nyugalmazott pincér >—>, mert ez a napi 11 km-es futás jót lesz az egész­ségemnek. ,. Most kiderült, hogy a napi I I km-es futás sem garan­tálta az örök életet, mert az öreg kocogó 106 éves korában, rákbetegségben elhunyt. * * * NIXON elnök, a jövőévi költségvetésben több mint 5 milliárd dollárt kér a Kongressustól űrkutatási célokra. Ez az összeg 96 millió dollárral haladná meg az elmúlt évben előirányzott kiadásokat. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala, a közös amerikai-szovjet űrrepülésen kívül, amely 1975 járüusában kerülne sorra, semmi, látványos újabb'kí­sérletet nem ígér, de erre az óriási összegre szükség van a további tervek megvalósítására. Máris három olyan űrprogram előkészületei folynak, amelyek még az 1970-es években be is fejeződnek. Köztük az un. Pionír Vénusz’ program, amelybe több mint 25 mil­lió dollárt irányoztak elő. 1978-ban két embernélküli űrjárművet küldenek a Vénuszhoz. Ezek közül az egyikből'egy szerkezet ereszkedik majd le a bolygó felszínére és műszereivel megméri annak atmoszféráját. A másik, a Vénusz körül keringve, onnan figyeli majd a sűrű felhőréteggel takart bolygót. Itt említjük meg, hogy több mint 115 millió dollárba kerül a jövőévi amerikai-szovjet közös űrrepülési vállalko­zás az Egyesült Államok adófizetőinek. * * * FURCSA BAKKUGRÁSOKRA KÉSZÜL AZ OLASZ NAPlÁRí Itália az első helyen áll a világon a munkamellőzés terén. Az utóbbi években az a szokás vált általánossá, hogy hu egy pirosbetűs ünnep pl. keddre, vagy péntekre esett, akkor az ünnep és a vasárnap közli hétköz­napokat is hozzá szabták költség megtakarítás céljából. Aztán nem sokáig váratott magára az az idő. amikor két, sőt három munkanapot is feláldoztak az emberek az élet és a vasárnap összekötésének oltárán. Egy szerdai, vagy csütörtöki ünnep ma már, sokak számára, teljes heti •szabadságot is jelent. Ezen tehát, vál­toztam kellett. A statisztikusok becslése szerint, a vasárnapok és az ünnepek és az azokat összekötő un. hidak {elhasználá­sával a munkás kb. évente 102 napon nem dolgozik. Ehhez jön még a szabadság, esetleges betegség, sztrájkok. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy egy napi munkakiesés kb. 500 mii­­lió dollár veszteségnek felel meg az ország termelésében, érthető, hogy a kormány közbelépésre határozta el magát. Más megoldás nem lévén, egy közeljövőben tárgyalás­ra kerülő törvényjavaslat a naptárt fogja módosítani. Az olasz naptár 17 ünnepéből hetet akarnak kitörölni: József­­napot, Áldozócsütörtököt, Űrnapját, Mindenszenteket, Pé­­ter-Pált, Szeplőtelen fogantatást és november 4-két, az első világháború végét ünneplő napot. De f élreérlés ne essék: a törlés nem jelenti sem az egyházi élet megszűnését, sem a dolgozók megfosztását a vele járó szabad naptól. Egyszerűen arról van szó, hogy az utóbbiakat elcsúsz­tatják jobb időkre, azaz a munkaszüneti napokat összetö­­mörítik. Ha ez megvalósul kiküszöbölődnek a "Indák , a jogosulatlanul csatolt vakációs napok, ■ a dolgozók legna­gyobb bánatára, de az egyház és a szakszervezetek támo­gatásánál az állam és a munkaadók megelégedésére. Az előző, 1975 -as esztendőben pb nyolc * híd volt. Vagyis, nyolc alkalommal egy, vagy több hétköznap kiesett a termelésből, csak azért, mert két ünnep közé esett és a gyárak bezártak, mivel nem gazdaságos egy üzem teimelé­­sét egyetlen napra beállítani. A statisztikusok szerint a leggazdaságosabb az lenne, ha három nagy csoportba osztanák be az ünnepeket. Még­pedig: karácsony, húsvét és augusztus 15-ke. Nagyboldog asszony napja köré. SPORT mohamed-frazier ÖSSZECSAPÁSRÓL MÉG EGY SZER A • Az elmúlt héten az oly sok. híres csatát megért new­yorki Madison Square Gardenben nemcsak a kesztyűket kötötték fel, hogy 5 éven belül immár másodszor is meg­mérkőzzenek egymással, hanem mindketten hadat üzentek a kornak is. És most, néhány nap távlatából világos, hogy mindkét elképzelésük sikerült. Az évszázad második legnagyobb mérkőzésén nemcsak folytatták az első viadalon megkezdett brutális közelharcukat, hanem mindketten találtak valami rejlett tartalékot magukban ahhoz, hogy újabb 12 meneten át fizikai közelharcba ültessék át azt a pszichológiai és érzel­mi kötélhúzást, amely 1971 óta folyik közöttük. 1971 március 8-án Joe Frazier, a tokiói olimpiai ne­hézsúlyú aranyérmese 15 menetes küzdelemben, megsem­misítő vereséget mért Mohamed Alira. Frazier győzelmével szertefoszlott Ali legendája. Era zier lett a nehézsúlyú profi ökölvívás egyeduralkodója. A két nagy ellenfél legendájának igazi fejezete azonban csak akkor kezdődött. Alit, akit sohasem lehetett szófukarsággaf, vagy ami azt illeti, szerénységgel vádolni, valóságos kam­pányt indított és TV-n történő többszöri megjelenésével szinte meggyőzte a közvéleményt, hogy a mérkőzést tulaj­donképpen ő nyerte, hogy a pontozás igazságtalan volt, hogy a háromévi kényszerpihenő után csak mókázott a szo­­rítóban és - legközelebb minden másképp lesz. Erre a Iegközelebbre azonban újabb három évig kel­lett várni. Közben a profi ökölvívás új királya, a mexikói olimpiai bajnok, George Foreman lett, aki 1975 januárjá­ban két perc alatt hatszor küldte padlóra Frazierl. Ali persze azonnal kijelentette: nem csoda, hogy Joet Ieteríteték, mert olyan püfölés után, amit tőle szenvedett el, senki sem lehel többé teljes értékű harcos. Ami azt illeti: Ali sem tündökölt, a várakozási idő alatt elszenvedte hivatásos karrierjének második vereségét, a teljesen ismeretlen Ken Nortontól, aki Alit egy jól irány­zott horogütéssel még legértékesebb fegyverétől is megfo­­szotta — eltörte az állkapcsát. Igaz ugyan, hogy Ali törött állkapoccsal sem hallgatott el és a visszavágón minimális különbséggel ő győzött, ele sokan úgy érezték, hogy Ali nap­jai végleg meg vannak számlálva. De ezzel a hivatásos ökölvívás halálos ítéletét is alá­írta volna. Elvitathatatlan tény, hogy Ali nélkül nincs millió dol­láros szerződés, nincs távközlési műhold közvetítés, a kom­mentátoroknak nincs miről írniuk, a sport barátainak pedig nincs esélyük arra, hogy kedvenceikről heves szócsatákat vívjanak. Egy Ali Frazier visszavágó elkerülhetetlen volt. Ezt kívánta a közvélemény és kívánta maga az ökölvívó sport. , x A mérkőzést példátlan hírverést kampány előzte meg, amelynek forgatókönyvét Ali írta. Interjúkban, TV-beszél­­betésekben, cikkekben, fiLmsportokban csepültc Frazierl. hirdette a maga nagyságát, logadkozott. hogy ezúttal min­den másképpen lesz, szimulált, hogy jóbbkarja serült, de aztán, egyik napról a másikra stratégiát változtatott és nagy­hangon bejelentette, hogy élete legjobb formájában van. hogy jaj Frazicrnek és hogy nem fog csalódást okozni azok­nak a millióknak, szerte a világon, akiknek Mohamed. Ali volt és mindig is lesz a nehézsúlyú világbajnok. Ali úgy játszott és intézkedett az érzelmekkel,' a kö­­hangulaltal, mint egy színpadi rendező. És ebben a játék­ban Joe Frazier tehetlen szemlélővé zsugorodott. Ali mellett egyszerűen nem jutott szóhoz. És eljött a leszámolás ideje. Mohamed Ali ezúttal nem mókázott, hadonászott a szorítóban, ezúttal nagyon komo­lyan vette az egészet és percek alatt bebizonyította, hogy valóban ő a király. Nyoma sem volt rajta az 1971 -es ösz­­szecsapást megelőző, hároméves kényszerszünetnek. Ismét táncolt a szorítóban, bal- és jobbegyenesekkel szurkába el­lenielét, akinek nem volt ellenszere. Eraziernek egy-két testre irányított balhorga, csak az ötödik menetben találta el először, amikor Ali I áradni kez­dett. Hiába 52 éves lesz az idén. Mohamed azonban a 9-ik menetben magára talált és kihasználva karjainak hosszú­ságát, ökleit egy kígyó nyelvére emlékeztető gyorsasággal pöckölte ellenfélé arcába. A mérkőzés utáni sajtókonferencián Ali hű maradt önmagához. Kész vagyok ismét megmérkőzni /oe-val, •—< mondotta ,—< hiszen a történelemben még nem volt olyan sportesemény, amelyre ennyién lettek volna kiváncsiak. ,— Foreman, ha akarja, kész vagyok vele is találkozni i—t és ez pontosan úgy hangzott, mintha nem Foreman, ha­nem Ali lenne a jelenlegi világbajnok. Bár a tipikus Ali féle megjegyzésből az is kiviláglik, hogy Ali számára a cél nem fontos. Ö ugyanis tántoríthatatlanul hisz abban, hogy az az igazi világbajnok, akit a közvélemény annak tart. És ezt Alitól nem lehet elvenni. Ö a világ szurkolóinak bálvá­nya, a szegények bajnoka, a nép barátja, legalább is, ahogy ő önmagái hívja. Persze Ali azt nem lilóg'tatja, bógy a Fra­zier elleni mérkőzés, után 3 milliót tett zsebre. És mi lesz egy Ali - Foreman mérkőzés eredménye? A tények figyelembe vételével talán így lehetne kiér­tékelni az eseményeket: Fia Ali állandó táncolással el tudja kerülni a bivalye­rős Foreman ütéseit, akkor győzhet. Ellenkező esetben őt is utoléri Frazier sorsa . . . Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye egy esetleges Foreman elleni mérkőzésről? Ennek illusztrálására idézzük Ali erre az összecsapásra írt költeményét: Foreman lomhán vánszorog, 1 a levegőben legyeket csapdos, Ali táncol, repdes, mert ő az igazi bajnok. Ami alatt pedig mind ez történik, mindenki táncol és énekel, mert amikor mindennek vége, Mohamed Ali bevonul a történelembe. — SPORTKRÓNIKA — Ebben az évadban Washingtonban ismét visszatér az első osztályú labdarúgás. A hivatásos Északamerikai Lab­darúgó Liga bejelentette, hogy a tavasszal kezdődő idény­ben a fővárosis képviselteti magát, méghozzá nagyon találó névvel: ‘‘Washingtoni Diplomaták” lesz a csapat neve. Washingtont nem lehet teljesen újoncnak tekinteni, hiszen a főváros, néhány évvel ezelőtt, már büszkélkedhetett első osztályú profi csapattal, amely azonban anyagi nehéz­ségek miatt 1971-ben Floridába költözött. Washingtonban egyébként, a különböző közép és fő­iskolákban legalább 50 ezren rúgják a labdát és ez reményt nyújt arra, hogy a Diplomatákat tömeges buzdításban részesítik azok, akik vasárnapról-vasárnapra kizarándokol­nak majd a hatalmas Robert Kennedy stadionba. Az új csapat edzője elmondotta, hogy tárgyalásokat folytat az 1966-os angol világbajnok csapat nébány tagjá­val, akik esetleg a "Diplomatákhoz” szerződnének. * * * A főváros melletti főiskolások tornatermében egy héten át kergették a ma már inkább zöld és sárga és nem fehér teniszlabdát, a világ legjobb női teniszjátékosai. A döntő­ben Billie Jean King 6:0, 6:2-ás győzelmet aratott az ausztrál Kerry Melville felett. Ez az eredmény egyébként Billie Jean fölényét bizonyította be, hiszen a 32 világklaszi­­sú nő közül, az amerikai bajnoknő nemcsak győztesként került ki, hanem valamennyi meccsén egy játszmát 6:0-ás eredménnyel nyert meg. A győztes Mrs. King 10 ezer dol­lárt nyert. * * * Ifjú Mayer Sándorról az elmúlt évben alig hallottunk valamit. Az elmúlt esztendei nagyszerű fedettpályás, majd a nyári wimbledoni szereplése után, nem találkoztunk a ki­váló magyarszármazású 21 esztendős, nagy karrier előtt álló teniszjátékos nevével. Az elmúlt hét végén aztán ismét szárnyra kapta nevét a hír: Mayer Sanyi fölényes, 6:2, 6:3 arányú győzelmet aratott, a volt Clevelandi Davis Kupa játékos, Clark Grab­­ner ellen. * * * A Clevelandban minden esztendőben megrendezésre kerülő fedettpályás atlétikai viadalon, az idén, erősen kifo­gásolható pályán, jó eredmény nem alakulhatott ki. Dave Woltle, a müncheni olimpia aranyérmese 4:05^mp-cel győ­zött az 1 mérföldes síkfutásban. * * * A magyar kardvívó-utánpótlás nagyszerű eredményt ért el a nyugatnémelországi Göttingenben. A csapatverseny­ben győztek a nyugatnémetek, az olaszok és az angolok ellen és ezzel a győzelmi sorozattal a csapatban az első helyre kerültek. Az egyéni versenyben a magyar utánpótlás tagjai a harmadik, ötödik és a hatodik helyet foglalták el. * * * A férfi röplabdázóink 3:l-es győzelmet arattak a nyu gatnémetekkel szemben, a magyar lányok is győztek 3:0 arányban a nyugatnémet Iánvok ellen a stuttgarti nemzet­közi röplabda tornán. * * * Az MTK női kosárlabda csapata 67:60 arányban verte a Standard Milánó kosarasait a Bajnokcsapatok Eu­rópa Kupájában. * * * (Yisline Errath fölényes győzelmet aratott a Zágráb­ban eldöntésre került női műkorcsolyozó Európa bajnoksá­gon. A 18 éves keletnémet bajnokot a holland De Leeuw követte, a harmadik helyre a csehszlovák Liana Drahova került. Ezen az EB-en a legtöbb érmet a Szovjetunió sze­rezte meg: 2 arany, 1 ezüst és egy bronz; Keletnémetország két arany és 1 ezüstérmével a második helyen kötött ki; majd Anglia, Hollandia és Csehszlovákia következett. * * * Alje Keulen Deelstra 32 éves, három gyermekes hol­land háziasszony — immár harmadszor nyerte a női gyors­­korcsolyázó világ- és Európa bajnokságot. * * * Filbert Bayi tanzániai középtávfutó 5:32.2 mp-re javí­totta Jim Ryun-nak 1967-ben felállított 5:53.1-es világre­kordját az 1500 m-es síkfutásban. A newzealandi főim Walker is a régi világcsúcson belül — 3:52.5 — ért célba az idei Brit Közösségi játékokon. * * * Glerín Morris, az 1936-os berlini olimpia tízpróbás bajnoka, a californiai Palo Allo-ban tüdőrákban elhunyt. A I arzan filmekről is híres atlétát 62 éves korában ragadta el a halál. Karpov és Korchnoi, valamint a harmadik szovjet ver­senyző Spaszky már bejutott a sakkvilágbajnoki küzdelem elődöntőjébe. Portish Lajos, magyar nagymester még re­ménykedik, bár a negyedik szovjet, volt világbajnok Petra sian 1:0-ra vezet Portish ellen. * * * A kézil abda sport nagy léptekkel tör előre Kanadá­ban. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy ezt a labdajátékot Mezei Endre indította el 15 évvel ezelőtt. * * * UJ ÜDÜLŐHELYET LÉTESÍTENEK A TÉLI OLIMPIA SZÍNHELYÉN Mint már hírt adtunk róla. a kaliforniai államban levő Squaw Valleyben került volna sorra az 1976-os téli olimpiai játékok küzdelmeire. Erre azonban nem kerülhet sor, mert a rendezők pénz hiányra való hivatkozással r— lemondtak a téli játékok megrendezési jogáról. Az elmúlt esztendőben, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság döntése értelmében, Innsbruck ugrott be a kaliforniai városka helyére, mint az 1976-as téli olimpiai játékok ren­dezője. Most arról értesültünk, hogy a város egy magántársa­ságnak adta el Squaw Valley környékét, potom 2 millió dollárért és az új vállalkozók azt remélik, hogy 200 millió dolláros befektetéssel, az egész évet szolgáló túrista üdülő­hely, egy évtizeden belül behozza a kiadásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents