Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-02-15 / 7. szám

2. OLDAL. DETROITI MAGYAR ÜJSÁG 1974. FEBRUÁR 15. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÓTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5655 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hét lön és csütörtökön este 5:50 és 7:50 óra között) Telephone: (515) 955-4666 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy évre...........$12.00 Fél évre ,............ 7.00 Egyes szám .... 0.20 SUBSCRIPTION RATES For one year .. $12.00 For 6 months . . 7.00 Each copy........... 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio Móra Ferenc: A GELLÉRTHEGYI TÁVIRGÁNY Zsófia napja volt, íelhőtlen, nevetős májusi szerda, a palatínus-gyerekek háborúsdit játszottak a várkert csenevész .bodzái közt, és a legkisebb princ. Sándor Leopold Ferdi­­nánd hadvezéri gőggel jelentette az apjának az ablakon keresztül, hogy a bitorló le van győzve. A bitorló Napóleon volt, azaz hogy Anton, az Oskola­piaci Bierhuber borbély mezítlábas fia — aki hason fekve nyúlt el a fűben, a hátán Hermina főhercegnő, nehogy a bitorló újabb kísérletet tegyen a világ rendjének felforgatá- j sára. Amire különben a jámbor Anton nem is mutatott sem­mi szándékot, várta türelmesen az érdem jutalmát. I udni­­illik, ha engedte magát legyőzetni, akkor a palatínus mindig egy ezüst hatost dobott le neki az ablakból. Amiből látni­való, hogy Anton talán nem volt akkora hős, mint Napó­leon, de mindenesetre okosabb ember volt nála. Ezen a napon azonban a palatínus nem vette tudomá­sul a Habsburg-ház győzelmét. Komoran ült az esztergá­­lyozott lábú íróasztal mellett, amely fölül bátyjaurának, a császárnak hermelines képe nézett rá. Nagy halom felbon­tott levél hevert előtte, friss posta, amit reggel hozott a bécsi futár, szépen rendbe szedve ábécé szerint. Bartal, Ejitvös, Géczy. Jósika, Teleki, a főméltóságú magyar királyi udvari kancellária tagjai Becsben, TÉfcipa ’»aranyfényű, ősi magyar név. (A búd ai helytartótanács tagjait Stankovitsnak, Privit­­zernek, Sorsichnak, Echierlingnek, Gerométának, Stripsich­­nek, Trifunátznak, Ottlingernek hívták.) Három levelet külön tett a palatínus. Az mind a há­rom a nyughatatlan Széchenyi gróffal foglalkozott, akit már megint íölforgató szándékon kaptak a konfidensek. Az első levelet Malonyay báró írta, az alkancellár. Arra figyelmezteti alázatosan a palatínust, hogy megbíz­ható jelentés szerint a nevezett gróf a szilveszteri bálon a sárga giletmellényhez vörös szélű ingfodrot tett lel. Már­pedig' a sárga mellény vörös inggel a karbonárik viselete. A hírhedt Caracosa, akinek csak most ütötték le a fejét Nápolyban, még a vérpadra is ilyenben ment. Széchenyi nek most még csak az ingfodra vörös, de ha a fenséges úr kurtábbra nem fogja a magyarok gyeplőjét, az egész inge megvörösödik. A második levelet revisnyei gróf Reviczky Ádám írta, a királyi udvari főkancellárius, bizodalmas meghittséggel. Tomala Ferdinánd pesti litográfus Strciussfedern cím alatt Strauss-valcereket adott ki, s a füzet címlapján egy strucc­­madár látható, csőrében a magyar címerrel. Mármost min­denki tudja, hogy a megkeveredett mágnás sűrűn megfor­dul a Tomala boltjában, ennélfogva biztos, hogy ő ajánlotta neki a magyar címeres struccmadarat. Világos célzás a po­litikai szisztémára. A harmadik levelet maga Metternich írta. Ö Felségé­nek a külső dolgokra ügyelő minisztere. (Ilyen szép ma­gyar titulusa volt akkor a birodalmi kancellárnak.) Egy kü lönös alakú pisztolynak a rajzát küldte meg a kancellár a nádornak, amelyet a bolond gróf a Nemzeti Kaszinóban mutogatott azzal a megjegyzéssel, hogy ezt csak kancellá­rok számára találták ki. A kancellár ugyan bármikor szí­vesen feláldozza életét őfelségéért és az ausztriai státusért, mindazáltal a nádor őfelsége érthetőnek-fogja találni, ha legkisebb szolgája felhívja legmagasabb figyelmét erre a ve­szedelmes hóbortosra, mint egy készülő konspiráció fejére. — A kék úristenre Bajorországban! — gyűrte össze a levelet a palatínus, aki magyarul érzett, de németül ká­romkodott, amikor a szolgálattevő secretarius bejelentette Lenhossék Mihályt, az öreg protomedicust. A protomedicus olyan közegészségügyi miniszterféle volt száz évvel ezelőtt, mert akkor még szükségesnek tar­tották, hogy ilyen is legyen. Nag'ytudományú orvos és szó­kimondó, nyers-nyakas em bér volt Lenhossék, aki a hely­tartótanácsban is rá mert ütni az asztalra, mikor az ország egyházi és világi bárói nem akartak törvényt hozni a himlő ellen való oltásról. — Nem vezet az jóra, ha a gyarló ember az Isten dol­gába ártja magát «—< ellenkezett Klobusiczky, a kalocsai érsek. — Megengedem — hajolt meg az országos főorvos <—, mert az Isten szándéka szerint eminenciád se ülne most az ország tanácsában, mint kalocsai érsek, hanem káposztát ültetne Klobusicban mint plébános. A palatínus tudta a protomedicusról. hogy háziorvosa Széchenyinek, és legmeghittebb baráti körébe tartozik. Hir­telen elébe tartotta a Metternichet rettegtető rajzot. — Domine professzor, látott-e már ilyent? ,— Hát hogyne láttam volna — vont vállat a pro fesz­szór. —- Éppen tegnap kaptam egyet Széchenyi gróftól, hogy vigyem haza a Jóska fiamnak játszani.-—■ Igazán? Ilyent? — csapta össze a palatínus a kezét, —w De hát tudja, domine professzor, hogy micsoda ez? — Ez? Ez tobáktöltög'ető pisztoly, fenség. Az ember reggel megtömi tobákkal, belespricceli az orrába, és el van látva egész napra. Angol praktika, a múlt esztendőben benne volt az Ofener Zeitung ban is. — De hát ... de hát hüledezett a palatínus —■, mért mondta akkor az a Szécl renyi, hogy ez csak kancellárnak való? ■—> Azért, mert csak a kancellároknak van olyan üres fejük, hogy annyi tobák elférjen benne. A palatínust rázta a kacagás. Szívből nevetett, mint a csiklandozott gyerek, s csak akkor hagyta abba, mikor kétségbeesett visítás hallatszott föl a kertből. Bierhuber Napóleon ugyanis elunván a piculavárást, föltámadott a szövetséges hatalmak ellen, és oly erélyesen szétütött a szent szövetség közt, hogy a kisprincnek eleredt az orra vére. — Hé! Du Spitzbub! —- fenyegette meg az ablakból a palatínus a borbélygyéíeket. Anton el akart illanni, de a 1 ovagias ellenfél beleka­paszkodott a kiflijébe, s felkiabált az ablakba:-— De papa, Anton azért haragszik, mert nem adtad meg neki a piculáját. — Habet rectum mosolyodott el a palatínus, és ki­vett az asztalfiából három ezüsthatost. De aztán meggon­dolta a dolgot, és egyet visszatett. A másik kettőt ledobta a gyerekek közé, és ezzel megadván az alapot a béketárgya­lásokra, kezét összedörzsölve fordult a protomedicus felé: — Mi újság a városban, illustrissime? i— Fenség hajolt meg az orvos —-, nagy a sokada- Iom az utcákon. Kegyeskedjék kitekinteni, milyen nagy a nyüzsgés a Generál rétjén. ,— Ahá, mi van ott? Bolhaszínház? Azt megnézzük. _ Ma van a gellérthegyi távirgány. bemutatása. Ha fenségednek tetszenék . . . .— Wie heisst? Tá-vir-gány? -— tagolta a palatínus. j— Telegrafáló masinéria. De a hazai hírlelők távir­­gánynak írják. Ma tesz vele próbát a generál-stáb. — Jó, azt mi is megnézzük. Csak a henyedolmányt (így magyarosította Döbrentey spectabilis a schlafrokkot) cserélte löl a palatínus fehér ke­rek köpönyeggel, s leballagott a két úr a várból. A Parádé­piacon Pálfy Fid él csatlakozott hozzájuk, a tárnokmester, az Urak utcájában Mérey, a perszonális. A tárnokmester pénzügyekhez nem értett ugyan — hi­szen azért volt rábízva az ország kasszája —. de szenvedé­lyes numizmatikus volt. Most is egy ezüst érmet kotort elő a dókája zsebéből. — Aeginai drachma, fenség — mondotta büszkén a palatínusnak. '— Hol szerezte méltóságod? >— Lateráti uram boltjában. i—' Akkor nem aeginai. Ökegyelme falsificator. i—i Esküt tett rá, hogy Sirmiumból való. Akkor nem is drachma, i—- Ö maga találta. Akkor azt sem hiszem el, hogy érem. A két úr eldisputált Lateráti uram drachmáján, úgy, hogy észre sem vették, mikor már fönt voltak a Gellert tetején. Splényi generális meg a budai hadikormányszék referensei fogták ott körül az ifjú urat, aki egy két öl ma­gas pózna körül mesterkedett. A pózna felső végébe három leckar volt illesztve, amiket az ifjú ember kötelekkel moz­gatott jobbra-balra, lefelé, fölfelé, előre, bátra, olyan se­rénykedéssel, hogy patakzott az arcán a verejték. Az ifjú embert Andreán Károlynak, hívták, a veje volt Nagy Eugénnek, a magyar udvari kamara regisztrátorának, és jeles tudományos míveltségű úrnak mondták a ma­gyar hírlelők . A télegráf masina nem az ő találmánya volt, ő csak javított rajta. Az első optikai telegráfot a fran­cia forradalom ötödik évében állította föl Chappe páter egy hetven kilométeres vonalon Párizs körül, és az első telegram, amit e világon föladtak, üdvözlet volt a forradal­mi konventnek. A konvent persze megbukott, a forradalom is megbukott, de a Chappe-telegráí néhány évtized alatt egész Európában elterjedt. Még Oroszországba is e ljutott, csak éppen két állam nem vette be — a Habsburg-monar­chia és Törökország. Andreán Németországban ismerkedett meg az optikai telegráffal, amelynek eredeti alakjában negyvenöt ingó léce volt — a léceket éjjel lámpák helyettesítették —, s így a kér zelése sok bajjal járt. Andreán azt állította, hogy neki há­rom jelző léc is elég, mert annyival is kényelmesen le lehet adni az ábécé minden betűjét. ,— Nem értem én ezt — csóválta a fejét a palatínus —', hát kinek integet ez az ifjú úr ezzel, a háromágú akasz­tófával? /— Kegyeskedjék fenséged a Szép Juhászné felé nézni, ott van felállítva a másik stáció, éppen négyezerháromszáz ölnyire ide. 1 alán ezen az okuláron keresztül! Az okuláron keresztül csakugyan jól látszo'tt a Szép Juhászné nyerge fölött a másik háromágú pózna, sőt az is látszott, hogy az éppen úgy kapálódzik, mint a gellérthegyi. r— No ez derék dolog — bólintott a palatínus. -— Most már csak azt szeretném tudni, hogy lehet ezzel beszélgetni. — jelentse ön a társának, hogy a nádorispán úr őfen­sége itt van! ,—■ parancsolta Splényi Andreannak. Andreán hol az egyik kötelet rándította meg, hol a másikat, a lécek fölemelkedtek és lecsapódtak, az egyik jobbra, a másik balra lendült, pár szempillanatig tartott az egész. .— Most jön a válasz. Kegyeskedjék fenséged az oku­láron át figyelni, hogy milyen mozdulatokat tesznek a lé­cen. Én majd ezen itt feljegyzett alphabetum alapján meg fogom fejteni a jegyeket — mutatott a távirgász egy kriksz­­krakszos papírlapot. — Vivat értzherceg Josef, vivat Hungária! — ez volt a Szép Juhászné válasza. ,—■ 0t secundum — nézte az óráját a generális. — Bámulatos találmány — álmélkodott a palatínus, aztán elnevette magát, és rákacsintott Lenhossékra. — Ez még a tobáktöltögető pisztolynál is különb, ugye professzor? Andreán felhasználta a palatínus jókedvét, és mind­járt átnyújtotta neki a bécs-budai távirgány rajzolattyát . Kimutatta benne, hogy Budától Bécsig két mérföldenként Soproni Bálint: Gondoljuk csak meg ... hogy tulajdonképpen mennyiféleképpen lehet megítélni dol­gokat, aszerint, hogy milyen szemszögből is nézi — vagy akarja nézni — az ember. 1 együk fel, hogy valahol, messze, Európában, egy ál­lamfőnek tudomására jut, hogy a kabinetiroda főnöke va­lamiben túllőtt a célon. Az történt ugyanis, hogy túlságos lojalitásában a kabinetiroda főnöke utasítást adott embe­reinek, hogy — meggyőződésük szerint az államfő, s termé­szetesen ugyanakkor: a kormányzat, érdekében, — valamit mindenáron meg kell tudniok és kerül, amibe kerül, csinál­játok, ahogyan tudjátok, de járjatok a végére a dolognak, mert ez végtelenül fontos. És áz emberei meg is próbálták, de <—< mivel nem hivatásos gazemberek — rajtkapta őket a rendőrség s bizony, botrány lett a dologból. Persze, nem öltek meg senkit, nem károsítottak meg senkit, de mi tagadás, betörtek valahova, rajta kapták őket, tehát a rendőrség a kötelességét teljesítette, amikor letar­tóztatta a betörőket . És a sajtó is hivatását teljesítette, amikor megírta a bűncselekményt s azt is, hogy a tette­seket elfogták. Igen, ha az ember a törvény betűje után megy, akkor valóban bűncselekmény történt és ha egészen szigorúan veszik a törvény betűit, akkor az is törvényellenes dolog, hogyha valaki ezt a bűncselekményt takargatni akarta s itt-ott esetleg a bizonyításhoz szükséges anyagot eldugott, vagy éppen megsemmisített. Igen, igen, de gondoljuk csak meg, hogy: az emberölés is bűntett, de a háborúban tömegével ölnek embereket s mégis, a gyilkosokat a legtöbb esetben és helyen még ma is hősökként kezelik. Mert sok esetben az un. bűncselek­ményeknél döntően fontos a motívum is, hogy a vonat­kozó tettet az illető milyen okból követte el, mi volt a célja vele és milyen célt akart azzal szolgálni. De még jobban gondoljuk meg: az a bizonyos államfő egy napon rájött, hogy az ő neve alatt s az ő érdekében (legyen: "vélt érdekében), az ő emberei valami ostobasá­got követtek el, ügyetlenül, oktalanul s most arról van szó, hogy milyen álláspontot foglaljon el: jelentse ki, hogy: sem­mi közöm hozzátok, butaságot követtetek el, — hozzá ered­ménytelenül, — tehát igyátok meg magatok a levét vagy pedig, esetleg arra az álláspontra is helyezkedhet, hogy hát igen, szamarak vagytok, de mivel jót akartatok, a ma­gam részéről igyekszem védeni benneteket, ahogyan tudlak. Gondoljuk csak pieg: vajon a mi régimódi, hazai er­kölcsi szemléletünkkel, nem tartottuk volna-e jellemtelen, törtető, opportunistának azt az államfőt, aki habozás nék kül odadobta volna az embereit a kópéknak anélkül, hogy megpróbálta volna segíteni őket, bármilyen ostobák és ügyetlenek vo Itak? Persze, a mi régimódi, hazai erkölcsi szemléletünkkel nem érünk fel annak a jogrendszernek a magasságába, a­­mely például szabadlábra tud helyezni, <— a jog BETŰJE érdekében s arra hivatkozva, — olyan bűntetteseket, akikről napnál világosabban kisült, hogy bűntettesek, de mivel a bizonyítékot valami formai hiba miatt alkotmányellenesen szolgáltatták, így az nem volt elfogadható. Nem a lényeg a fontos kérem, hanem a betű. ÉRTESÍTÉS A DETROITI MAGYAR ÚJSÁG UJ POSTAI CÍME: P. O. BOX 418 WYANDOTTE, Ml 48192. tizennyolc telegráfállomásra volna szükség. Egyik a másik nak adná tovább a jeleket, s négy minutum alatt megtenné az utat az üzenet Budától Bécsig. — És vissza? kérdezte a palatínus. .— Vissza? ,— jött zavarba a feltaláló. — természete­sen vissza is négy minutum alatt. — Nem lehet — mosolygott a palatínus. — Bécsnek közelebb van Buda, mint Budának Becs. Azt én jobban tudom, domine. * Mindazonáltal kegyesen átvette a memorandumot, és biztosította gráciájáról a telegráfost. .— Kötelességünknek esmérünk mindent megtenni, hogy hazánk a pallérozott európai tartományok közé emel­kedjék. Udvari fogat várta a palatínust a Gellért tövében, de csak lépve bírt menni a kocsi a tolongó tömegben. (Száz évvel ezelőtt majdnem hatvanezer lakosa volt már Pest­­budának.) Alig ért be a dolgozószobájába a nádor, megint udvari futárt jelentettek. Jakob volt, a császár privát futárja. — Értesítem fenségedet — írta a császár —<, hogy né­mely nyughatatlan elméjű emberek a telegráf masina nevű újítással meg akarják zavarni házunk birodalmának nyu­galmát is. Bécsben elutasítva, valószínűleg a fenséges test vérünkre bízott tartományban is kísérleteket fognak tenni. Mivel ezen jakobinus találmány a népek között csak a köz­nyugtalanság előmozdítására szolgáló eszköz lenne, elvárjuk fenségedtől, hogy ezen rebelliós újításnak útját áliandja. A palatínus arcán mosoly vonaglott keresztül. — Ecce! Nem mondottam, hogy Bécshez közelebb van Buda, mint Budához Bécs! Azzal széthasította “a bécs-budai távirgány rajzo­lattyát , és az asztal alá vágta.-— Megyek, gyerekek! — kiáltott le az ablakon a vár­kertbe, magára véve a henyedolmányt. Mielőtt azonban lement volna, megállt egy percre a hermelines kép előtt, és értzherceg Josef, a palatínus, sok keserűséggel megcsóválta a fejét, és egy csepp pajkosság­­gal ráöltötte a nyelvét őfelségére, I. Ferencre, ausztriai csá­szárra és jeruzsálemi, magyar, cseh, lombardiai, velencei, horvát, tót, dalmát, galíciai, Iodomériai és illíriai királyra Gratzer Antal: KÉT ÜSTÖKÖS KÖZÖTT 1974. Első napjain . . . Az Édesapám mutatta meg a fénylő Halley üstököst kis gyermek koromban. Ez volt az én életem egén az első fénylő csillag. S most 64 év után a Kohutek üstökös néz ide onnan fentről, amikor e sorokat írom. Ügy érzem, hogy a csillagok közül a szüleim, hét testvérem, velük Gyöngyi gyermekem is ránk néznek. Megtaláltak onnan messze a Duna kanyartól, a nagy Bazilikától, ahol születtem. Oda jött el automobilon a világjáró nagybácsim, hogy velünk nézze az üstököst. Maga mellé ültetett az automobilba és elindultunk a vasútállomásra. Remegtem, féltem, a szemem csillogott és először éreztem, hogy a szívem dobog. Ez az autó lett az életem második csillaga. Azután jöttek a többiek. Kis gimnazista voltam. Egyik tanárunk szép versekről mesélt. Írjunk mi is, biztatott. írtam én is és odaadtam neki. Karácsonykor az Édesapámtól egy Zászlónk című ifjúsági újságot kaptam. Ezt mondta: Ez a legszebb ajándék neked, de nekem is. A versem volt ki­­nyomtatva benne, szép illusztrációkkal az akkori legjobb rajzművésztől. A szemünk az örömtől fénylett . . . Egy újabb csillagom született. Sok, sok év után a feleségem, akkor a menyasszonyom egy újságot adott a kezembe. Tőle tudtam meg, hogy benne van az én első cikkem, amit írtam, megjelent az akkor szü­letett, műsort sugárzó rádióról. Szemünk a boldogságtól csillogott. Sok évvel ezután sok európai újságot hozott a postás. Megírták, hogy a rádiók is közölték: a Duna felső szaka­szán 58u-s nagy kén tartalmú forrást találtam és az egyik gyár dísztermében több száz néző előtt az általam talált 9600 fűtő értékű földgázzal feltöltött gázlámpa világított. Az égő gáz fényében csillogott a szemünk. Esténként be­süllyesztettem a kis vízzel hajtott próba generátoromat a Dunába. A beépített kis dinamó annyi elektromosságot termelt, hogy fényével meg tudtam világítani a parti szik­lákat. A hullámokból vissza tükröző fény szépén csillogott. Az én újabb csillagomat láttam tükrözni a csodálkoz­va néző gyermeki szemekben, amikor az én "Mordax ’-nak nevezett hordozható bábszínházam előadásai alatt tapsol­tak, nevettek. A szülők egyike megajándékozott egy mese­könyvvel. Én írtam "Ezeregy Álom” volt a címe. Nagyon örültem, mert nekem már egy sem volt belőle és íme a ke­zemben csillogott. Az óperencián innen egyre több csillag került az éle­tem egére. Egy fiatal ügyvéd a keze bénasága miatt több, mint tíz éve nem tudott egyedül enni. inni. Egy tolószéken ült, amikor eléje tették a magam készítette szabadalmazott étkészletemet. Volt rajta leves, hús körítésekkel, kávé, még sör és fagylalt is. Egyedül evett, ivott és a boldogságtól könny csillogott a szemében. Egy autógyárban egy autó lökelhárító ideám modelljét mutattam be. Gratuláltak, szerencsét kívántak. Kevesebb kár lesz az összeütközéskor. Elnevezték Grabumper -nek és az előbb említett etetőmet Gradish -nak. Tellelkesed­­tem és összeállítottam a többi idea csillagaim modelljeit. Bemutattam az állami szakértő igazgatóknak, a gyárak ve­zetőinek. a iuclomány9§ intézeteknek, akikhez a “Fehér Ház vezérigazgatói irányítottak. Mennyi gratulációt, jó szerencse kívánságokat kaptam pl. a Graport -nak neve­zett vizekre, tavakra építhető repülőtér ideához, a "Gra­­wapo -nak nevezett vizi energiával üzemben tartott elektro­mosságot termelő generátoromhoz, a Golf tengeráramlatba, vagy más folyóvízbe süllyeszthető Aqua Robotor -nak ne­vezett áramfejlesztő gépemhez, és a sok más szórakoztató, új játékaimhoz: a "Holdrakéta , a bolygókról a Földre repített Ufók -ró! stb. 64 évvel ezelőtt a Halley és most a Kohutek üstököst nézem és kezembe veszem 50 éV előtt Édesanyámtól kapott rózsafüzéremet, elmerengek az én elmúlt 70 évemen, ame­lyek zsúfoltan telve vannak emlékekkel. A rossz emlékeket a jók eltakarják. A gondolataim visszaröppénnek az Óceá­nok fölött haza a Duna-partra, ahonnan még néha jönnek képes lapok, fényképek, levelek, amelyek mind csillaggá válnak az én égboltomon. Kortársaimmal elgondolkodunk a két üstökös közötti életünkön. Meg és felkavarták a maroknyivá zsugorodott Földet az üstökösök, mert nem csupán a fényük látszik, de ki tudja, hogy mit sugároznak láthatatlanul felénk. Re­méljük bízva a Teremtőben, hogy a Kohutek után csak békét sugárzó üstökös következik és néz erre a mi vilá­gunkra. Ide fűzöm a magam reményét, hogy az én éltem egé­nek a csillagai egyszer itt a Földön valóra válnak. Nem nekem, de hasznukra lesz az a Föld lakóinak akiknek a szeme csillogni fog az örömtől, boldogságtól, hiszen örök­ségként nekik adtam az én csillagaimat. . . Kisérje életüket a jót és békét sugárzó gyönyörűen ragyogó üstökös . . . BUSEN APPLIANCE REPAIR Új és használt Maytag mosó és száritó gépek Eureka porszívók - Komplet alkatrészek és javítások 2323 FORT ST. (corner Mill), Lincoln Park - DU 1-1492 Feb. 1, 8, 15, 22, 197' HOL KAPHATÓ A DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DELRAY PARTY STORE FRED'S PATENT SHOP 7900 W. Jefferson Ave. 8901 Dearborn, 842-5130 DELRAY SUPERMARKET - 8346 W. JEFFERSON AVE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents