Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-06-21 / 25. szám

1974. JÜNTUS 21. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAT RÉGEN TÖRTÉNT ... Irta: KEMÉNY JULIA Az első elemiben egy paciban ültek egymás mellett Zelinga Péter és Gáspár András. A két gyermek sóba nem szerette egymást. Peti kevés beszédű, sírás kis fiú volt, szőke sima bajjal, álmos nagy kék szemekkel, Bandi pedig örök­ké mosolygó, buncutkócló csintalan gyermek, akinek gönd;r barna baja a szemébe lógott és tágranyill sötét szeme rá­nevetett mindenkire. Amikor első napon a mamák a kisfiúkat az iskolába bozták, barátkozott össze a két gyermek édesanyja. Az úgy történt, bogy Zelinga Péterné nagyon féltette fiát a többi gyermektől és azt mondta a tanítónőnek, Magyar Lászlóné­­nak, akit az iskolában mindenki Ilona néninek szólított:-— Kérem, az én fiam nagyon érzékenylelkű gyerek és féltem őt a többiektől. Nem szeretném, ba valaki verekedne vele, mert ő abboz nem szokott hozzá és nem is tudna vé­dekezni ellene . . . Gáspár Vilmosáé, aki hallotta a beszé det, közbeszólt: i— Az én Bandim éppen ellenk ezőleg viselkedj k. Sze­ret verekedni és jól megtermett kis fickó. En eleinte tiltakoz­tam ellene, hogy pajtásait összeverje, de az uram helyesli a verekedést. Azt kívánja csak, hogy Bandi ne kezdje a ve­rekedést, de helyesli, bogy a fia nem hagyja magát, hanem aki megtámadja, azt alaposan összeveri. Izmos kölyök és most már valahogyan én sem bánom, hogy olyan vad. De jószívű gyerek, aki nem bántja, azzal nem verekszik. Ilona néni, a tanítónő, hallgatta a két anyát és azt mondta:-— Majd egymás mellé ültetem a két gyereket. Ha Bandi olyan ügyes verekedő, akkor majd a lelkére kötöm, hogy ügyeljen szelídebb társára, Petire és ha a verekedés elkerülhetetlen, már pedig fiúknál ez ritka eset, akkor védje meg a gyengébbet. Bizonyára majd jól összebarátkoznak. így-kerültek össze a gyerekek. A magyar közmondás, 1 tííúély szérint az ellentétek vonzzák egymást, őreájuk nem vonatkozott. Peti" sértőnek érezte Bandi atyáskodását, Ban­dit pedig bosszantotta Peti tartózkodó viselkedése. Együtt végezték él a négy elemit és azután is együtt jártak a Ta­vaszmező utcai gimnáziumba. Peti szorgalmas, igyekvő tanuló volt és az első elemitől kezdve tiszta jeles bizonyítványt vitt haza. Bandi sem tanult rosszul, de nem is tartozott az elsők közé. Öt jobban érde­kelte a játék, hancúrozás, sport, mint a tanulás. Élénk fel­fogása volt és könnyen tanult, ané Ikül, h ogy magolnia kel­lett volna. Alapjában véve nem volt nagy véleménye Peti­ről. aki minta növendéke volt a gimnáziumnak. Neki nem imponált, hogy barátja tiszta jeles bizonyítványt vitt haza az első elemitől kezdve a gimnáziumi érettségiig. Zelinga Péter jeles bizonyítvánnyal végezte el a gim­náziumot és érettségi után szülei beíratták a Pázmány Péter .egyetem orvosi szakára, mert Petinek minden vágya az volt, . hogy orvos lehessen. Nemcsak kedve volt az orvosi pályá­hoz, de tehetsége és rátermettsége is. Mint az iskolában már mutatkozott alapossága, úgy az orvosi szakon az egye­temen is bebizonyosodott az, hogy gyógyásznak született. Érdekelte az anatómia, és tanárai nagy jövőt jósoltak neki. Minden tettében megfontolt és alapos volt és amikor meg­kapta orvosi diplomáját, maguk a tanárok ajánlották be a - budapesti Szent János kórházba, amely a század első felé- Ten elismert gyógyintézet volt. Gáspár Andrást egész más , |ából faragták, mint Pétert. Ö is letette az érettségi vizsgát a gimnáziumban, de nem jeles eredménnyel, csak gyenge közepes osztályzatokkal. Ö nem is akart egyetemre menni, hanem minden vágya az volt, hogy színész lehessen. — Már pedig arról ne is álmodozz, fiam, hogy komé­diás lesz belőled! — mondta dr. Gáspár Vilmos ügyvéd Bandinak. Nekem három leányom van és te vagy az egyet­len fiú a családban . . . Hiszen jól tudod, hogy István öcsém­nek is csak leánya van. Hát miért dolgoztam én örök éle­temben? Kinek szereztem meg az irodámat, ha nem neked? — De, apám, nekem semmi kedvem nincs az ügyvé­­deskedéshez ... — vágott közbe Bandi. ( , Te fiú, azt sem tudod, mit beszélsz! Van neked sejtelmed arról, milyen érdekes, milyen változatos a jogi pálya .. v , — A paragrafusok szürkék, unalmasak és egyhan­gúak! Az nem nekem való. I£n érzem, hogy van tehetségem. Az iskolában is mindig nagy sikerem von, ha az önképző körben műkedvelő előadásokon szavalok . . . — Miért akarsz a színházban szavalni? Miért nem a törvényszéken, a táblán, vagy a kúrián szavalsz? Van ne­ked sejtelmed arról, milyen érdekes tud egy-egy tárgyalás lenni? — Hogyan lehet valami érdekes, amikor jogszabá lyok­­hoz, törvényekhez van kötve? Bevallom neked, apám, őszin­tén, hogy nem szeretem a kötöttséget, nem szeretem az író­asztalt, nem szeretem az irodát. Én szárnyalni akarok! Én művészi hajlamot és tehetséget érzek . . . Fiam, elhiheted nekem, hogy csakis a javadat aka­rom! De azért nem akarok jövődnek, álmaidnak útjában állni! Teszek neked egy ajánlatot! — Óh, ez már megint valami ügyvédi logás . . . — mondta Bandi nevetve. — Nem, édes fiam! Igaz, hogy nagyon szeretem a pályámat és szeretném átadni neked életem munkájának gyümölcsét, mégis hajlandó vagyok engedni, ha te nem vagy boldog a jogi pályán . . . ,— Igazán kiváncsi vagyok arra, hogy mit ajánlsz ne­kem. _ Beíratlak joghallgatónak és ha egy esztendő múltá­val azt mondod nekem, hogy még mindig a színi pályára vágyói, akkor én magam iratlak be a színi akad ómiára. Én nem akarom, hogy szerencsétlen, vagy boldogtalan légy es végül is nekem tégy szemrehányást, hogy jövődben, netáni sikereidben gátoltalak. — Tudtam, hogy nem fogsz engem megérteni! Nemcsak megértlek, de bevallom neked, hogy nyolcadik gimnázista koromban magam is vágytam a szín­padra és csak később változtattam meg elgondolásomat. . . _ Ezt te eddig soha nem mondtad! — Az olyan régen volt és erről nem is volt alkalmam veled beszélni. Igenis, amikor Debrecenben a nyolcadik gimnáziumba jártam, belebolondultam egy 1 7 éves szőke kis színinövendékbe, Ő statisztált és 40 krajcárt kapott estén­ként, ha fellépett és megjelent a színpadon, mint szoba­leány, vagy vendég. Szép volt a kis angyal és jól mutatott rajta a színpadi ruha. Édes kié butácska volt, tehetségtelen, de tele igényekkel és reményekkel. Én persze istennőt Iát- i tam benne és elhatároztam, hogy belőlem is színész lesz érettségi után és együtt fogunk világsikert aratni. — No és mi volt az oka, hogy megváltoztattad ter­veidet? — Volt egy iskolatársam a gimnáziumban, aki okos és jó liú volt. Neki beszéltem jövőbeli terveimről, szerel­memről és egy este elvittem őt magammal a színházba, a színfalak mögé. Azt akartam, hogy ő is megismerje Lidács­­kát, az én nagy szerelmem tárgyát. El is jött velem, végig­nézte az előadást és mély haji ássál, tisztelettel csókolt kezet I a művésznőnek . . . ~ Na és mi történt azután ? ,—■ Azután együtt mentünk haza hárman. Előbb haza­­kisértük Lilácskát, aki nem messze lakott a színháztól és azután barátom engem kisért haza, ami szintén nem volt messze. Útközben beszélgettünk és úgy vettem észre, hogy barátomnak is tetszik Lilácska, noha ő nem mutatta nagyon elragadtatását. Másnap az iskolában a barátom azt mondta nekem: Idehallgass, Vili! le megmondtacl nekem, hogy színésznek készülsz és én a te kedvedért elmentem a szín­házba és végignéztem a színfalak mögött az előadást, ami | nem jelentett nagy élvezetet, mert onnan lentről vajmi ke veset láttunk, inkább csak a szava kát hallottuk, leginkább még a súgót! r— Én azt gondoltam, hogy téged érdekelni log . . . /— Jó, jó! Mondjuk, érdekelt! De hát most én akar­lak kérni valamira. Nekem az a tervem, hogy ügyvéd leszek. Ahhoz van kedvem. Én elmentem a te kedvedért a színház­ba. Most arra kérlek, hogy te gyere el velem a törvényszékre és hallgass meg ott egy két tárgyalást. Majd meglátod, mennyivel érdekesebb, mint a színház, mert az nem színház, nem játék, hanem maga az élet. Majd meghallod, hogyan vitatkoznak, hogyan veszekednek, hogyan érvéinek az ügy­védek és akkor talán megérted azt, hogy miért akarok én ügyvéd lenni . . . <— No és tényleg elmentél vele a tárgyalásokra? Való ban érdekes volt? Ez térített el a színészettől ? ~ Ez! De még más is! Ugyanis amikor legközelebb újra elmentem a színházba és Éilácskával találkoztam, ő azzal a hírrel fogadott, hogy eljegyezte magát egy kávéházi pincérrel és többé nem jár majd a színiiskolába. Többé nem fog statisztálni sem. Kedves mosollyal vallotta be, hogy a színiiskola tanárja megmondta neki őszintén, hogy jobb, ha lemond a színpadról, mert semmi tehetsége nincs. — Ezért neked nem kellett volna lemondani a színi pályáról! .—■ mondta Bandi. r— Tudod, édes fiam, én is gondolkozni kezdtem. Las­sanként kételkedtem a saját tehetségemben és rájöttem ar-“ ra, hogy a világon sokkal több a sikeres ügyvéd, mint a sikeres színész. Azt is észrevettem, amikor Lilácskáfioz a színfalak közé bejártam, hogy bizony a színészek között elég sok a vetélkedés, az irígykedés és az a csillogás, amit a közönség lát, talán nem is olyan igazi csillogás . . . <— Szóval, te ilyen könnyen eldobtál egy álmot, egy vágyat? ,— Nem, fiam, nem könnyen dobtam el a vágyamat, hanem lassanként. Ugyanis barátom állandóan járt a tár­gyalásokra és én szívesen mentem vele. Lassanként megis­mertem a tárgyalások izgalmait, a jogászi fogásokat és ott­honos lettem a bíróságon. _< Nem sajnáltad, hogy elveszted a tehetséged? Ki tudja, milyen nagy művész lettél volna? —. Ha jó színész lettem volna, akkor még inkább meg volt a rátermettségem a jogra. A jó színesznek az a hivatása, hogy beleélje magát szerepkörébe és mit képszelsz, mi a jogásznak a hivatása? Ugyancsak bele kell élnie magát sze­repébe és ha egy ügyet elvállal, akkor azt végig kell vinnie. Az ügyvédnek kell tudni alakoskodni, deklamálni és éppen olyan alaposan ismernie kell a szerepét, mint a színésznek. Azzal a különbséggel, hogy a színész az író szövegét tanulja be, mig az ügyvéd önmaga adja a szöveget a vádhoz, vagy a védelemhez ... — Apám, erre soha eddig nem gondoltam. Mindig szürkének, unalmasnak és egyhangúnak képzeltem a jo­gászi munkát. Ilyen megvilágításban soha nem láttam. El­fogadom az ajánlatodat. Beiratkozom a jogra, de közben eljárok a különféle színi előadásokra is és majd egy esz­tendő múlva meglátom, mire szánom rá magam. I alán igazad van! Gondolod azonban, hogy tényleg van tehetsé­gem ahhoz, hogy ügyvéd legyek? Ugyanis arra gondoltam, hogy jó vígjáték színész, komédiás lenne belőlem. Nem tu­dom, hogy komoly jogászi munkára alkalmas vagyok-e? ,—• Figyeld meg, fiam! A nemzeti színház művészei, akik tehetségesek, éppen olyan jól ábrázolják a drámai sze­repeket, mint a komédiát. Aki színész, aki színművész, az sokoldalúi Egyoldalú ember semmiféle pályán ne mlehet tehetséges . . . Erre a beszélgetésre Gáspár András sokszor vissza­gondolt életében. A budapesti társadalmi életben közismert ember lett dr. Gáspár András ügyvéd, akinek soha nem fájt a szíve azért, hogy nem lett belőle színész. Mindig szerette a szín házat és sok ügyfele volt a színészek körében. Szívesen el­járt a Fészek-klubba, sok barátja volt az ország vezető szí nészei közül. Gáspár András a régi Budapest legsikeresebb jogá­szainak volt egyike. Apja halála után korszerűsítette irodá ját és tevékenysége kihatott messzire az ország határain túl. Különféle német és svéd acél érdekeltségek jogtanácsosa­ként is működött és bár igen boldog házasságban élt fele­ségével és jó apja volt gyermekein ek, igen gyakran még az északai órákban is.dolgozott periratokon, jogi problémákon. Magas politikai állásokat, miniszteriális méltóságokat aján­lottak neki, de őt nem érdekelte más, csak maga a jog, az igazságszolgáltatás, a kereskedelmi és gyáripari törvények paragrafusai. Azt gondoltam, hogy csak az orvosfeleségek kény­telenek egyedül színházba, vagy társaságba járni, férjeik nélkül . . . -- mondta neki az asszony nem egyszer, amikor Bandi éjfél után tért haza hivatalából. — Angyalom, jól tudod, hogy csak értetek dolgozom és a munkámon kívül semmi sem érdekel, csak ti! A csa­ládom!-— A munkádon kívül ? Hát létezik neked valami más, mint a munkád? Hiszen oly ideges, oly szórakozott vagy, hogy beszélni sem lehet veled másról, mint munkádról. Ha véletlenül olyan szerencsés vagyok, hogy hazajössz időben vacsorázni, akkor rendszerint valami fontos ügyfelet, valami külföldi vagy belföldi előkelőséget hozol magaddal és az ő kedvéért hagyod abba korábban irodai munkádat. r—* Csak nem tartod ezt bűnnek? Hiszen nem tehetsz nekem szemrehányást azért, hogy elhanyagollak más nő kedvéért. Nem érdekel engem senki más, csak te. Érted dolgozom, a te jövődről, a te jólétedről gondoskodom . . . Bandi! Nem szeretem, ha mellébeszélsz. Az éri ri­válisom nem egy másik asszony, hanem az iroda, a perirat, a tárgyalás, ... a te munkád. Pedig már abbahagyhatnád. Hála Istennek szereztél te már annyit, hogy gondtalanul megélünk . . . Remélem, nem akarod, hogy feladjam joggyakor­latomat. Még nem vagyok hatvan éves és komoly elhatáro­zásom, hogy hatvan éves koromig dolgozni akarok. Akkor azután tényleg abbahagyok mindent 'és minthogy a gyer­mekeink már felnőttek, mi kelten elutazunk egy földkörüli útra. De ehhez még három év hiányzik. Jövő héten leszek ötvenkét éves. /—< Ha addig bele nem betegszel, vagy nem kerülsz te, vagy én az őrültek házába, akkor minden jó lesz. Te nem veszed észre, milyen ideges és fáradt vagy. Neked pihenned kellene. Évek múlnak és még egy szabad vasárnapod sincs. De hiszen én nem járok be vasárnap a hivatalba! !—• Az igaz, de leülsz az íróasztalhoz és itthon dolgo­zol. Valamit előkészítesz hétfőre. Még ha vendégeink van­nak, akkor sincs türelmed velünk ülni és beszélgetni, ha­nem mindig akad valami dolgod, amiért a szobádba mégy .. Légy türelemmel, drágám! Még nem vagyunk öregek. Lesznek nekünk még szép és boldog éveink. Hiszen a házasság tulajdonképpen nem is a fiatal években olyan szép és bensőséges, mint idős korban, amikor már pihenni akarunk. r-' Nem mondtad ezt akkor, amikor leleségiil vettél! Akkor lángoló szerelemről, örök hűségről beszéltél . . . ,— Jobban nem szeretheti senki a feleségét, mint én téged! Nemcsak szeretlek, hanem tisztellek és becsüllek is. Olyan szükségem van read, mint a levegőre, amit beléleg­­zek . . . ,—• Olyan kevéssé becsülsz és olyan természetesnek veszel is, mini a levegőt . . . Belátom, hogy nem vagyok figyelmes és jó férj! ,—- Dehogynem! Te figyelmes és jó vagy. A titkárnőd számo.ntartja a házassági évfordulónkat, számontartja a szü­letésnapomat, névnapomat, a gyerekek születésnapját és még soha nem fordult elő, hogy te egy családi eseményről megfeledkeztél. Nem ezt kifogásolom én, hanem azt, hogy oly kevés időt töltsz velünk . . . ,—- Ha veletek töltöm az időmet, akkor hogyan keres­sem meg a vajat a kenyeretekre? ,—, Sokszor gondoltam én erre, de talán inkább vaj nélkül ennénk a kenyeret és többet lehetnénk veled. w Majd godolkodom ezen, édesem. I alán tudok vala­hogyan áthárítani munkát a fiúkra a hivatalban. ,— Óh, te már annyiszor Ígérted ezt, de soha nem tar­tod be . . . Mégis megpróbálom, hogy tehermentesítsem ma­gam és többet töltsék veled. Belátom, hogy leéled velem az életedet és nem nyújtok neked szép és bensőséges há­zaséletet, mert erre nincs időm. Majd megpróbálok meg­változni. r-< Bandikám, ne Ígérj! Kérlek, ne Ígérj most semmit. Palán neked van igazad. Annyi jóban részesítesz bennün­ket. Nem tagadsz meg tőlünk semmit. A barátnőim mind irigyelnek engem, mert nekik hol ezért, hol azért kell har­­colniok a férjükkel, nekem pedig mindenre jut. Te előte­remtesz nekem és a gyerekeknek mindent és soha nem tagadtál meg tőlem semmit. Nem akarok érzelegni, de any­­nyira szeretlek, hogy az talán már nevetséges ilyen hosszú házasság után ... '-—■ Nevetséges? Nem, az gyönyörű, fiogy ezt mondod... r— Éppen azért fáj, hogy olyan kevés időt tudsz nekem adni. Gáspárné valóban felsőbb lénynek tekintette a férjét és boldog volt minden percért, amit vele tölthetett. Ha vitáik voltak, azok rendszerint azért történtek, mert Bandi nem tudott egy megbeszélt találkozóra, színházba, hangver­senyre eljönni, vagy csak a hajnali órákban hagyta el az irodát. Ha a felesége az irodában telefonon felhívta, mindig megtalálta őt íróasztalánál munkája me llett. Egy reggel Gáspár András úgy érezte, hogy reggelijét nehezebben nyelte le, mint máskor. Reszelés érzése is voit, de nem vett időt arra, hogy ezen gondolkozzék. Később ez az állapot rosszabbodott és nyelési nehézségei voltak. Már nem tagadhatta, hogy valami baj van a torkával. Nem akart feleségének szólni, mert az asszony bizonyára megijedt volna. Bandi soha életében nem volt beteg és ha fejfájása volt, annak oka a megfeszített munka volt. Felkereste háziorvosát, dr. Bokor Gézát, akinek rende­lője a Nagykörúton volt. I itkárnője előzetesen beszélt a doktorral és így nem a várószobába ment, hanem az orvos közvetlen rendeltjébe, ahol csak a kiváltságosok mehettek be. Az idős doktor jól ismerte Bandii, akit gyermekkora óta kezelt. Folytatjuk <—< VILÁGKATASZTRÓFÁK Kővári Károly jezsuita atya előadássorozata a múltban történt hatalmas világkatasztrófákról, ame­lyek a közeljövőben megismétlődhetnek. Mi okozta a vízözönt, az egyiptomi csapósokat, Jerikó pusztulását, Józsue napcsodáját? 48 old. $1.00. Küldje rendelését a csekkel a következő címre: Rev. C. Kővári, S.J., 6765 State Rd. Parma, Ohio 44134 ISMERTETŐ 80 egyéb füzetről 25 e. (Rendelőknek ingyenes) ★ SPORT ★ A LABDARÚGÓ VB EREDMÉNYEI: Nyugatnémetország — Csile 1:0 (l:0). Nyugati aerlin. Keletnémetország .— Ausztrália 2:0 (2:0). Hamburg. Skócia >— Zaire 2:0 (2:0). Dortmund. Svédország r- Bulgária 0:0. Düsseldorf. 20 ezer néző. Hollandia — Uruguay 2:0 (1:0). Hannover. 60 ezer néző. A mérkőzést a magyar Palotai vezette, Olaszország — Haiti 3:1 (0:0). München. Az első gólt a haitiak érték el a 48. percben. Lengyelország Argentina 3:2 (2:0). Stuttgart. A legszínvonalasabb találkozó. A lengyelek már az első félidő 8. percében 2:0-ra vezettek. * * * A ( MAC ismét vereséggel hagyja el a pályát. A Ju­ventus együttese 4:1 re verte a magyarokat. * * * A Párizsban eldöntésre került francia teniszbajnokság női egyéni számának döntőjében az amerikai Chris Evert 6:1, 6:2-re verte a szovjet Olga Morozóvát. ,— A férfi baj­nokságot a svéd Björn Borg nyerte, miután a döntőben a spanyol Manuel Orantest ellen 2:6, 6:7, 6:0, 6:1, 6:1, 6:1 re győzött. A BOSTONI MAGYAR ISKOLA HIRE Érdekes hangversenyt hallottunk nemrégen Boston­ban: Schwalb Miklós zongoraművész szólóestjének műso­rát kizárólag magyar zeneszerzők műveiből állította össze. Liszt, Kodály, Weiner, Bartók és Dohnányi darabjait lel­kesedéssel logadla a — főleg fiatalokból álló közönség. Különösen Dohnányi Ruralia Hungaricá-ja aratott nagy si­kert, ami nem csoda, hiszen Schwalb Miklós Dohnányi egyik legtehetségesebb tanítványa volt. Júniusban ismét hallhatjuk Schwalb Miklóst Beetho­ven 3. zongoraversenyének szólistájaként a Boston Sym­phony Hallban. ☆ FLORIDAI hírek ELAN I Cl I Y (Palántaváros) Győrfi Ede elnök há­lás szavakkal mondott köszönetét a Floridai Magyar Sza­badságkor vezetőségének májusi diszebédjük nagy sikeréért. Külön megdicsérte Fafkas Jánosné kiváló szakácsnőt és az Eagle Lakéból érkezett segítőket, valamint Farkas Gézáné és Győrii Edéné iszletés sütését. A magyaros műsor nagy sikert aratott és Kálmán fáradhatatlanul játszott kiváló ze­nekarával. A Kovóch család tánccsoportját nagy tetszéssel fogadta a szépszámú vendégkoszorú. A Kör rendezvényei rendkívül népszerűek és az elnök, tisztikar és rendezőség méltó példája a magyar vendégszeretetnek. CAPE CORAL - Az Amerikai Magyar Szociális Klub tagszáma állandóan növekedik és az érdeklődés egész délnyugat Floridában figyelemreméltó. A tavaszi bál nem­csak erkölcsileg, de anyagilag is jó eredménnyel végződött és máris kérik á klub vezetőségét újabb táncmulatság ren­dezésére. A májusi gyűlést követően tehetségversenyt rendeztek a Yacht & Racquet Club dísztermében, amelynek sok ven­dége volt az állam minden részéből. Lipták István magyar népdalokat játszott Szabó Istvánná Boriska orgonakiséreté­­vel. Darab Gyula közvetlen énekszámait nagy tetszéssel fogadták. Kemény Júlia, munkatársunk saját müveiből adott elő vidám részleteket, majd az amerikai irodalomból lefor­dított költeményeit adta elő. Illemszky Károlyné Berta ked­ves humorral mondott talpraesett adomákat. Nagy Herbert (Árpád) énekszámai felvidították a hallgatóságot. Páltza Lajos korát meghazudtoló hévvel és tehetséggel adott elő ősmagyar költeményt Taksony vezér hőgtettteiről. Csikós Gábor örökifjú idős magyar Redden Irén elnökkel ropta a magyar tánckettős vidáman. A műsor befejező részében Lipták István szóló hege­dűjátékát az egész közönség magyar daléneke kisérte. Szabó Istvánná valóban mestere az orgonajátéknak és az előadott népszerű és klasszikus darabokat ünnepélyes csendben és figyelemmel hallgatták a jelenlevők. Az összes előadott számok viharos tapsot és nagy tetszést arattak. A verseny­nek nyertesét nem lehetett megállapítani, mert az összes szerepelők egyforma nagy tapsot kaptak. A nyereménytár­gyat Kemény Júlia munkatársunk kapta meg. Közkivcinatra elhatározta a vezetőség, hogy július hó­napban a Yacht Klub szabadtéri épületében nyári mulat­ságot rendez, amelyre máris sokan jelentkeztek a jegyekért. Redd en Gerardné Irén elnök hálás szavakkal mondott köszönetét Balogh Arthur vigalmi elnöknek, Illemszky Ká­roly, Himler József és Óhidy Ferenc vigalmi bizottsági tagoknak a tehetségverseny kitűnő rendezéséért és a bálban kifejtett nagysikerű munkájukért, amelyért az egész tisztikar dicséretet érdemel. MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS SOUTH RENDBEN A Hercegprímás Chicagóba érkezése után East Chi­cagóba megy du. 4:30-kor. Június 22-én este 7 órakor Garyben a Székesegyházban szentmisét celebrál. Ennek végeztével So. Bendbe megy, ahol június 23-án a Magya­rok Nagyasszonya templomában magyarnyelvű misét mond. Utána az iskola Auditóriumában találkozik a southbendi magyarokkal. Hétfőn június 24-én a southbendi katolikus intézeteket látogatja meg. Kedden június 25-én visszarepül Chicagóba, ahon­nan folytatja útját Cincinnati felé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents