Detroiti Magyar Ujság, 1973 (63. évfolyam, 10-50. szám)

1973-08-10 / 30. szám

1975. ÄÜGdSZTu'S KO­DETROfTl MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL Ä PEDAGÓGUS Í V ’ T , T . 1 r t a: Kémény Julia Folytatás ■, Takács Gáborné egyik leánya Párizsban élt férjével j és gyermekeivel. Azt ajánlotta Klárának, bogy utazzék Pá­rizsba és látogassa meg Magdát, az ő leányát, aki bizo­nyára szívesen látja majd unokatestvérét. Ö írt is leányának és a válasz az volt, bogy alig várják a bazai unokatestvért házukban. Klára gyengén beszélt franciául, csak annyit, ameny­­nyit az iskolában elsajátított, de a gimnáziumban kötelező tantárgy volt a latin és a német, tehát latin alapú iskolázott­ságával nem félt az új nyelvtől. Aki ismerte a magyaror­szági régi rendszer iskoláit, tudja, hogy egy magyar közép­iskolai tanítónő milyen művelt volt. Mártonffy Klára egész életében tanult és tanított. Kitűnő nyelvérzéke volt és olyan általános műveltsége, hogy bármely külországban megáll­­hatta a helyét. Nagyon meglepődött, amikor párizsi unokatestvére házába érkezett. Első meglepetése az volt, hogy a lakásban nem volt fürdőszoba. Párizs kívülről ragyogó és csodálatos. Épül etei történelmi maradékai egy fényes, gazdag időszak­nak, azonban a házak belülről elöregedtek és karbantartá­suk még a legnagyobb költség mellett is, majdnem lehetet­lennek látszott. Magda, Klára unokatestvére úgy segített magán, ahogy tudott. Tágas konyhájában függönnyel el­választott részben állt egy ócska fürdőkád, amely azonban megfelelt céljának. _* Nem értem, —■ kérdezte Klára, — hogyan tisztál­kodik a párizsi nép? Hiszen az emberek és különösen a nők ápolták, tiszták és elegánsak . . . Mindenki jár a közfürdőkbe! A párizsi embernek egészen természetes, hogy hetenként egyszer-kétszer elláto­gat a fürdőbe, ahol gőzfürdő, kádfürdő és medencefürdő van. Ezek a fürdők aránylag nem költségesek és rendkívül tisztán tartják őket. A többi napokon az emberek a kony­hájukban tisztálkodnak. Az illemhelyek a régi házakban nem minden lakásban voltak, hanem előfordult, hogy min­den emeleten csupán egy-két mellékhelyiség volt, amelyet a lakók saját kulcsaikkal használtak. Egy olyan régi város­ban, mint Párizs, ezzel a kényelmetlenséggel számoltak az emberek és maga a tudat, hogy valaki a francia fővárosban élhet, megfelelő ellenszolgáltatás volt a kényelmetlenségért. Klára nem akart sokáig Magda nyakán élősködni és felkeresett egy állásközvetítő irodát. Arról, hogy egy párizsi iskolában tanítónői állást nyerjen szó sem lehetett. A fran­cia iskolarendszer teljesen különbözött a magyar tanítási módszertől és Klára magyar oklevele nem volt elég ahhoz, hogy nyilvános iskolába felvegyék. Sokat kellett neki tanul­nia ehhez. Talált azonban jólfizetett állást egy délamerikai diplomata családjánál, aki gyermekeit a német nyelvre kí­vánta taníttatni, mert legközelebbi kinevezése Berlinbe szó­lította. így került Klára a de-Carros családhoz, ahol a 14 és 15 éves leányokat kellett oktatnia. A felvilágosodott és művelt Klárát csodálkozásba ej­tette a spanyol család konzervatív gondolkodása. A ház asszonya egy spanyol őrgrófnak volt a leánya és modora ainnyjra finomkodó és előkelősködő volt, hogy Klára gyak­ran titkon mulatott a formalitásokon. Az étkezések valósá­gos szertartások voltak a tágas, kastélyszerű házban. A gyermekektől a szülők nagy tiszteletet és szertartásos visel­kedést igényeltek, viszont nem ismerték azt a bensőséges családi érzést, amely általában a magyar szülők és gyerme­keik között szokásos. Klárát a két növendék éppen olyan alkalmazottnak tekintette, mint a szobaleányt, vagy inast és bár tanítását figyelmesen hallgatták és feladataikat gondosan megtanul­ták, a leckéiket elkészítették, ezenfelül azonban egyáltalá­ban nem értékelték szellemi tudását és műveltségét. Örö­költék a szülők felsőbbséges beképzeltségét és a tudatot, Hogy ők, akiknek apja egy ország nagykövete, anyja spa­nyol arisztokrata, felette állnak a köznépnek és csupán egyenrangú és társadalmilag elismert egyéneket tartanak magukhoz méltónak. Klára hamarosan átlátta helyzetét és nem kívánt lel­kileg a fiatalokhoz közelkerülni, hanem elvárta, hogy a leá­nyok önmaguk közeledjenek hozzá. Soha nem beszélt a leányoknak másról, csupán a tanítási anyagról és a maga szakszerű módján oktatta őket a nehéz idegen nyelvre. Minthogy a leányok anyanyelve spanyol volt, amely közel éli a latin nyelvhez, nem volt nehéz a helyzete. A fiatal fogék ony szellem gyorsan szívta magába az új nyelvet és Klárának nem kellett nagyon megerőltetnie magát ahhoz, hogy a nyelvtudást fejükbe öntse. A ház ura, a nagykövet, nagyon elfoglalt ember volt. Mint diplomata, képzett és sok idegen nyelven beszélő férfi volt. Ő volt az,, aki leghamarabb ismerte fel a házitaní­­tóh5”-ben a műveltséget és átlagon felüli intelligenciát, örült, hogy leányai oly gyorsan tanulták meg a német nyelvet és csodálkozott azon, hogy Klára, aki nem is volt német anyanyelvű nő, ilyen tökéletes pedagógus. Amikor azután a leányok látták, hogy apjuk nem úgy beszél Klá­rával, mint valami szolgálóval, ők maguk is kezdtek tiszte­lteiét adni Klárának. Klára nemcsak tiszteletet, hanem elsősorban szeretet yárt tanítványaitól és igyekezett hozzájuk lelkileg is közel kerülni. Megismertette őket a német irodalom nagyjaival, Megvásárolta Goethe, Schiller. Heine műveit és a fiatalok élvezettel szavalták eredeti nyelven a gyönyörű költeménye­ket, Minthogy zongorázni is tanultak, megismerték Schu­bert, Mozart, Wagner műveinek eredeti német szövegét és a nagykövet azt mondta feleségének, hogy valóban főnye­reményt csináltak a házitanítónővel. % . Eljött az idő, amikor a spanyol családnak el kellett hagynia Párizs és a nagykövet Berlinben átvette új állomás­helyét. Magas fizetést Ígért Klárának ha velük jön, de Klárát nem vonzotta a német főváros. Párizsban maradt és megvált a de-Carros családtól. t; Újra felkereste az állásközvetítő irodát és >—> minthogy közbeh jól megtanult franciául, — iskolai tanítónői állást keresett. Az iroda azt a felvilágosítást adta neki, hogy Pá­rizsban nem tudja elhelyezni, ellenben az egvik marseillesi iskolában nyelvtanámőt keresnek, aki jól tud latinul. Jobb hiányában Klára elfogadta az állást. Nem bánta meg. Ha­mar megszerette a gyönyörű, élénk francia kikötővárost és boldog volt, hogy ismét iskolában taníthat. Eleinte nehéz, volt az osztályban fegyelmet tartani, * mert a növendékek kigúnyolták idegenes kiejtéséért, hama­rosan azonban tekintélyre tett szert szigorával. A tanítás könnyebben ment, mint eleinte gondolta. Nem elégítette ki az, hogy újra taníthat. Közben beiratkozott az egyetemre és az esti órákban francia irodalomban és történelemben 1 képeztette magát. Nagyon érdekelte a forgalmas és élénk kikötőváros élete. Gyakran járt le a tengerpartra és figyelte a messzire induló hajókat. Minden vágya az volt, hogy egyszer eljut­hasson Amerikába, az Egyesült Államokba. Jól ismerte a világtörténelmet és tisztelte Amerika nagyjait, Washingtont és Lincolnt. Tudta azonban, hogy ez a vágva csak álom marad, mert kis megtakarított pénze nem volt elég ahhoz, hogy megvalósítsa. Egy este, amikor az egyetemről hazafelé tartott laká­sára, nem volt kedve még hazamenni és lesétált a tenger­partra. Noha többen figyelmeztették, hogy soha sötétedés után ne járjon a szűk tengerparti utcákon, mégis lement a vízpartra. Nem volt benne félelem. Az egyik nagy fehér­hajót akkor rakták ki és a munkások sok ládát, göngyöleget, csomagot tettek partra és a magas emelődaru hozta ki a nagyobb darabokat. Az ég tiszta volt és a hold élénken vi­lágított. Arra gondolt, hogy ha egy festő lefestené a világos esti égboltot, a tengerben visszavetődő holdfényt, akkor a szemlélő azt mondaná, hogy a kép giccses és a művész kép­zelete tette szebbé a képet. A hajóról matrózok szálltak ki. Látta, hogy nem ré­szegek, hanem most mennek a városba szétnézni, esetleg mulatni. Leült egy padra és onnan figyelte őket. Gondola­taiból egy férfihang térítette magához. Az ember, aki szólt hozzá, nem volt sem elegáns, sem elhanyagolt. Rendes, tiszta öltözéke volt, amely elárulta, hogy hajós. Nem csodálom, mademoiselle, hogy nem tud be­telni ezzel a látvánnyal, — mondta, nem tolakodóan, ha­nem barátságosan. — Én járom a tengereket, de ha vissza­térek ide, a szülővárosomba, mindig csodálattal látom szép­ségét. Nincsen még egy ilyen gyönyörű város a világon . . . Klára elgondolkodva nézett az idegenre. Hirtelen eszébe jutott Budapest, az esti, megvilágított Budapest, a gyönyörű hidakkal, a Citadellával, a budai hegyekkel és azt mondta: ©~ Megértem magát, hogy a saját városát tartja a leg­szebbnek a világon. Magam is úgy vagyok. Én magyar nő vagyok és bárhol járok, bármilyen természeti szépséget látok, arra kell gondolnom, hogy a mi fővárosunk a leg­szebb a világon. Ne értsen félre. Marseilles valóban tün­dén szép. Beszélgetni kezdett a vadidegen emberrel, aki elmond­ta neki, hogy fiatal kora óta járja a tengereket és csak időn­ként tér vissza otthonába, ahol felesége és felnőtt gyerme­kei vannak. Felesége eleinte neheztelt, hogy oly kevés időt tölt a családjával, de a megértő, jó asszony tudja, hogy férje nem tud otthon maradni. Vonzza őt a tenger, a mesz­­szeség. Azután meg a kereset is sokkal jobb a hajón. Büsz­kén mesélte Klárának, hogy fiai diplomás emberek, egyik jónevű orvos Párizsban és a leányai is rendes férjeket találtak. Klárának is megeredt a nyelve. Úgy beszélt az ide­gennel, mintha mindig ismerte volna. Elmondta neki, hogy kénytelen volt hazáját elhagyni és Párizsba jönni. Azt is elmondta, hogy tanítónői oklevele van és az egyik marseil­lesi iskola nyelvtanárnője. <— De hiszen, ha ön nyelvtanárnő, akkor nyitva áll előtte az egész világ! mondta a férfi meggondoltan. ©— Aki nyelveket tud, az nincs helyhez kötve. Nekem az a ba­jom, hogy bár beutazom a világot, nem tudok megtanulni más nyelvet. Valahogy hossz a fülhallásom. A francia nyelven kívül nem beszélek semmit. De azért nem vagyok elégedetlen, mert szerencsémre, a francia világnyelv és mindenütt találok valakit, akivel megértetem magam. Azután a hajóról kezdtek beszélni. A hatalmas teher­hajó körülutazza a világot, árut visz magával mindenfelé és megrakodva tér vissza azzal az áruval, amit a föld külön­féle részeiből hoz vissza. A teherhajó lassú, soha nem siet­nek, idejük nincs órához vagy naphoz kötve. Gyakran megesik, hogy egy-egy kikötőben megbízást kapnak vala­melyik távoli helyre és akkor megváltoztatják útirányukat. Akkor éppen a Kanári szigetekről érkeztek, ahova Sydney Ausztráliából jöttek. Klára nem sajnálta idejét, amit Monsieur Duphottal töltött, mert minden érdekes és új volt előtte, amit a férfitől hallott. Közben este 9 óra lett és haza kellett mennie. Dup­­hot megkérdezte tőle: —' Nem fél egyedül lejönni este ide a tengerpartra? Nem fél, ho gy valamelyik részeg matróz megtámadja? ©— Én nem szoktam félni semmitől. Nem vagyok sem szép, sem fiatal. Miért is támadnának meg. Pénz sincs ná­lam. ' Ön szép is, fiatal is és azt, hogy van-e pénze, vagy nem, senki sem tudhatja. Fogadja meg a tanácsomat és ne járkáljon erre, mert ez veszélyes dolog. Most sem engedem, hogy egyedül menjen vissza a városba, majd én elkísérem. Nincs más dolgom, a feleségem egy vendéglőben dolgozik és még nincs otthon ilyenkor. A jó francia elkísérte Klárát és meghívta, hogy láto­gassa meg őket. A felesége nagyon szereti a vendégeket és amikor a hét végén nem dolgozik, szívesen látják őt ott­­hontikban. Klára nagyon csodálkozott a meghíváson, de végül mégis elfogadta. Nagyon érdekelte őt ez az ember, aki a tengereket járja. Kiváncsi volt a feleségére is. A hét szombatján, megbeszélt időben Klára elment a Duphot családhoz. A kedves kis francia asszony szívélye­sen fogadta a vendéget és Ízletes ebéddel kínálta. Otthono­san elbeszélgettek, mintha már régen ismernék egymást. Férje elmondta neki, hogy Klára egyedül van a városban és az egyik iskolában tanít nyelveket. Úgy váltak el, mint jó barátok. Amikor Duphot hazakisérte, Klára megkérdezte, hogv mikor indul el a hajójuk és legközelebb hova visz az útjuk. <— Úgy tudom, hogy délamerikai kikötőben állunk meg először! — mondta Duphot. <— Milyen jó lenne magukkal menni! szólt Klára mély sóhajjal. — Talán ha eljutnék Délamerikába, onnan még az Egyesült Államokba is kerülhetnék. Ez a vágyam. <— Lehetetlenség Északamerikába bejutni. Most ott ví­zumrendszer, illetve kvóta rendszer van és ezrek jegyeztetik magukat elő a kvótára. Évtizedek telnek el, amig valaki AZ MHBK ÖSZTÖNDÍJA A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége ősztől kezdve ösztöndíjat ajánl fel olyan magyarszármazású diákoknak, akik a Cleveland State University-n magyar nyelv kurzuson vesznek részt. A 80 dolláros ösztöndíjat a rászorultság és az előmenetel szerint osztják ki. Ősz folyamán négy ösztöndíjat, későbbi negyedévekben 5-10 ösztöndíjat osztanak ki. Akik érdeklődnek a fenti ösztöndíjak után, forduljanak Lux Andráshoz, az MHBK Kulturális Bizottságának elnö­kéhez: P. O. Box 6175, Cleveland, Ohio 44101. A programot Oszlányi Róbert professzor a Magyar Diákszervezet együttműködésével 1970-ben szervezte meg. Az egyetem 6 kurzust ajánl haladó nyelvfokon, irodalomban és magyar kultúrában. bejuthat az Államokba. Úgy tudom, hogy Délamerikából könnyebb beke­rülni. Milyen jó lenne, ha maga segítene nekem eljutni oda. ahol a hajójuk kiköt. Ezt Klára hirtelen elhatározással mondta, maga sem gondolva komolyan azt, amit mond. r-r Mi nem igen viszünk magunkkal utasokat. De be­szélhetek a kapitánnyal és megkérdezhetem, hogy elvinné-e magát. ^ Ez remek lenne! szólt Klára lelkesedve, ©— de ez lehetetlen. Már nem is vagyok olyan fiatal, hogy ilyen kalandos dologra vállalkozzam. Pedig igazán szép lenne el­menni egy más világrészbe, új emberek közé, új életet kez­deni ... Talán mégsem lehetetlen, mondta Duphot el­gondolkozva. <—* Még van egy kis ideje gondolkozni a dolog felett. Aztán meg nem értem, miért mondja, hogy már nem fiatal. Hány éves? Karácsonykor leszek huszonhat éves! —i mondta Klára, __' Hiszen tudom, hogy még nem vagyok idős, de ebben a korban egy nőnek már meg kell valahol állapodnia. ^ Én azt sem tudom, hogyan lenne lehetséges, hogy velünk jöjjön a teherhajón, azt sem tudom, kibírná-e a nagy utat, mert nem tudnánk magának kényelmet nyújtani. A mi hajónkon még nem igen voltak nők és a tenger em­berei edzett, marcona és fegyelmezetlen legények. Mindez­zel számolnia kell, még ha a kapitány magával is vinné az útra ... A hajó hat héttel később indult el a marseillesi kikö­tőből és Klára a kapitány beleegyezésével elindulhatott Délamerika felé. Duphotnak sok rábeszélésébe került Mar­tin parancsnokot rávenni arra, hogy a magyar származású francia tanítónőt elvigye magával a hosszú tengeri útra. A teherhajó vontatottan tette meg útját és Klára hírta az utazást. Erős akarattal határozta el, hogy nem lesz tengeri beteg és a Ielkierő még a fizikai gyengeséget is le tudja győzni. Magyar útlevéllel jött el két évvel korábban Párizs­ba és elindulása előtt felkereste Magyarország franciaor­szági konzulátusát és szabályszerű beutazási engedélyt nyert a latinamerikai országokba. Az utazás alatt, amikor Duphot ideje megengedte, megkérdezte Klárát, hogyan hirja az utat és nincs-e vala­mire szüksége. A hajó legénysége is tisztelettel viselkedett iránta, csupán egyetlen esetben fordult elő, hogy az egyik matróz este át akarta ölelni, de a férfi nem volt durva és Klára rendreutasítása eredményes volt. A hajó huszonnégy nap alatt tette meg az utat Dél­amerikába. Klára felajánlotta a kapitánynak, hogy meg­fizeti az utazás és élelmezés költségeit, de az a kellemes meglepetés érte, hogy nem fogadta el a leány pénzét. ©—' Maga most új életet kezd és abban az idegen or­szágban szüksége lesz minden megtakarított pénzre. Figyel­meztetem, hogy pénzét mindig tartsa magánál és mihelyt alkalma lesz rá, tegye be egy ottani bankba. Vegve tudo­másul, hogy mindenhol vannak tolvajok és csalók. Ne bízzék senkiben, csak sajátmagában. Még a hatóságok sem min­denütt megbízhatók. Őszintén megmondom magának, hogy nem szívesen engedtem meg, hogy velünk utazzék, de maga Dem olyan, mint más nők. Maga nem kacér és most már örülök, hogy velünk jött. Duphot mondta, hogy Északame­rikába szeretne kijutni. Kívánom, hogy terve sikerüljön, bár ez nagyon nehéz dolog. Klára hálásan köszönte meg Duphot segítségét és Ígérte, hogy írni fog feleségének és beszámol arról, hogy miképpen boldogul. Amikor partraszállt, körülnézett az idegen világban és azt érezte, hogy teljesen egyedül van a világon. Két koffer­ben volt minden holmija. Duphot azt ajánlotta neki, hogy hagyja holmiját a kikötőben levő raktárban és úgy induljon el szállást keresni. Azt ajánlotta, hogy menjen a tengerpart­hoz közelfekvő zárdába és kérje a nővérek segítségét elhe­lyezkedésében, akik tanáccsal is segítségére lesznek. Hálá­san fogadta a jó ember tanácsát és megtalálta a zárdát, ahol szívélyes fogadtatásban részesült. A nővérek legna­gyobb része spanyol volt, de csaknem kivétel nélkül beszél­tek franciául. A spanyol nyelv sem volt idegen fülének, hiszen a de-Carros családban is spanyolul beszéltek. A zárda főnöknője, egy középkorú, európai műveltségű nő, alaposan kikérdezte Klárát és amikor meghallotta, hogy tanítónői oklevele van, azt ajánlotta neki, hogy kérjen au­dienciát az államelnöktől, mert az országban nagy a tanító­hiány. Klára azt mondta, hogy neki nem szándéka itt lete­lepedni és csak addig kívánja az ország vendéglátását igénybevenni, amig megszerezheti beutazási engedélyét az Egyesült Államokba. A jó főnöknő az egyik fiatal apácát küldte Klárával az északamerikai konzulátusra, ahol meg­érdeklődték a bevándorlási lehetőségeket. Itt azután Klára azt a felvilágosítást nyerte, hogy legalább két évet kell vá­rakoznia, amig megkaphatja az amerikai vízumot. Két év hosszú idő és a magyar tanítónőnek nem volt DDDyi pénze, hogy abból ily hosszú ideig megélhessen. Megfogadta tehát az apácafőnöknő tanácsát és audienciát kért az államelnöktől, aki fogadta őt. Izgatottan ment he a nagy úrhoz, aki a kis országban úgyszólván korlátlanul uralkodott. Benyújtott kérvényében részletesen leírta kép­zettségét, életkörülményeit és jövetelének célját. Az elnök titkára kérte őt, hogy ne tegyen fel kérdéseket az elnöknek és csak arra válaszoljon, amit az elnök kérdez tőle. AZ ELSŐ NEMZETKÖZI KODÁLY SYMPOSIUM - AMERIKÁBAN 19 ország 60 hivatalos delgátusa és a világ zeneaka­démiának, egyetemeinek, egyéb zenei intézményeinek szám­talan képviselője vesz részt az Első Nemzetközi Kodály Symposiumon. A "First Kodály International Symposium színhelye: Amerika! 1975 augusztus 5-11 között Califomiában, Oakland­­ban, a Holy Name College-ban, izgalmas előkészületek, gon dós szervező munka után, a magyar genius gazdag szellemi hagyatékát elemezik majd a világ minden tájáról egybese­­re glett zenei szaktekintélyek, élükön Kodály Zoltánnéval. A jelentős kultúresemény ismét bizonyságtétel a ma­gyar nép kimagasló tehetsége mellett és ezt még alátámaszt­ja az a tény is, hogy az előadásra kerülő Kodály műveket A- merikában, az emigrációban élő, kiváló magyar művészek interpretálják: Darázs Árpád karmester, Reuter Gábor, csel­lóművész, Schönfeld nővérek hegedű-cselló duó, Neszlényi Judit zongoraművésznő, László-Váry Ibolya szoprán és Oláh-Gyárfás Dezső drámai bariton szóló-énekesek. A hatalmas szervező munkában két kitűnő magyar é­­nektanár is részt vesz: Serényi Emma, a Holy Name College immár harmadszor meghívott professzora és Santa Barbará­ból Dániel Katinka professzor. A Symposiumot a Holy Na­me College rendezi, Sister Mary Alice Hein Coordinating Chirman vezetésével. Mindig akad esemény, amely méltán számíthat a vi Iág népeinek érdeklődésére: Kodály Zoltán neve összecsendül a magyar nép misztériumként ható fogalmával, amelyet a ze­netörténelem halhatatlan nagysága világított meg és tett ért­hetőbbé otthon és idegenben egyaránt, életének töretlen munkájával az egyetemes emberi kultúráért. FLORIDAI HÍREK Tampában temették el 85 éves korában Kertész Józse­fet, aki az Osztrák-Magyar Monarchia Kereskedelmi Ten­gerészeiének utolsó kapitánya volt. Trianon kivette talpa a­­lól szülővárosát, Kolozsvárt és a háború utáni összeomlás el­rabolta tengerét, a kék Adriát. Amerikában költészettel és novella irodalommal foglalkozott és kedves humorával, em­­herszeretetével sok barátot szerzett magának. Alapító tagja volt a Iakelandi Középfloridai Magyar Református Egy­háznak. * * * Az egyik délfloridai napilap a magyarokat a cigányok­kal helyezi egy sorba. Az Amerikai Magyar Társadalmi Klub, Cape Coral, tiltakozott ez ellen. Mi nagyra becsüljük a cigányokat, mint tehetséges muzsikusokat, de az ezéréves keresztény kultúrájú magyarságot nem azonosítjuk velük. A magyarok magas kultúráját az egész világ elismeri s mi nerii óhajtunk összehasonlítási semmiféle más nemzettel. A ma­gyar nép csupán a finneket és eszteket ismeri, mint rokon népeket. * * * A Magyar Református Egyház templom épületének és az új társadalmi terem és konyha építését határozta el Mi­amiban.. A tervek elkészítése után megindul az építkezés. * * * Mihalkó Józsefné szül. Dupay Erzsébet, Dupay Jó­zsef, Dupay Árpád floridai lakosok Budapestről értesültek édesanyjuk, Dupay Gyuláné Kerekes Erzsébet haláláról. ... • , 4 A Délfloridai Rahnemzetek Bizottsága által rendezett július 27-i emlékeztető felvonuláson a magyarság is részt ve^‘ i , «JoLMLUfcl Kossányi József: Szent György meg a sárkány 1.75 Kossányi József: Végtelen út (vászonkötésben) 5.00 Kővári Károly S.J.: A turzovkai jelenések 1.25 Somogyi Ferenc dr.: Küldetés. A magyarság története 12.00 Dr. Somogyi Ferenc: Szent István a magyar nemzeti élet központjában ...... . ................... '1.80 Szitnyai Zoltán: Háború van,.. 5.60 Dr. Tóth Tihamér: Hiszem, az .örökéletet, kötve 5.50 Újszövetségi Szentírás (vászonkötésben) 8.25 Vaszary János: Tubák csodálatos élete ; Á 2.00 Wass Albert: Tavak könyve 1.25 Dr. Zachar András: A Sumér Hitvilág és a Biblia i—> $6.00- ITT VÁGJA KI EZT A RÉSZT ÉS KÜLDJE BE ~ Foly tatjuk RENDELÉS KÁRPÁT Publishing Co. P.O. Box 5348 1 Cleveland, Ohio 44101 Megrendelem az alábbi k önyveket: "" ^ • • • • * • • • • • • • • • • • • • • • *7 « » •••« • é * • « • »,• * * t • • * ... • '. I' X A csekket mellékelem. Név: . . ............. . . ....................................................................... UtCa . V ..... é ««.«I1« /.,p Város: ............................................................................ ÄIlftiBi ».»a*.-.-,«.,,©, ©©©<*©© GC&d$© © © © ^ © © ©

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents