Detroiti Ujság, 1963 (53. évfolyam, 1-23. szám)

1963-03-15 / 11. szám

Magyar Hlrl*p -xch. pTO.Dox 27 -mt fjovir Brunswick, w.J« A »MAGYAR ÚJSÁG” FOLYTATÁSA Consolidated papers: “Detroit Journal”, “Hungarian News”, “Hungarian Daily”, “Flint and Vicinity”. Beolvadt lapok: “Detroiti Hírlap, “Magyar Hirlap”, “Magyar Napilap”, “Flint és Vidéke”. PUBLISHED EVERY FRIDAY LAPUNK MAI SZAMA 8 OLDAL NUMBER 11. SZÁM. A NAGY NAP KÜSZÖBÉN Már csak rövid napok vá­lasztanak el a Szabadság Nem­zetének örökemlékü ünnepé­től. Március idusának lélek­emelő hatása nyomán vissza­álmodjuk több évszázad távla­tából nagy idők történéseinek maradandó emlékeit. Petőfi, Jókai, Vasvári és társai, a Pil­vax kávéház ifjúságának nagy­szerű helytállását, Kossuth, Görgey, Bem, Kiss Ernő, Dam­janich csodákat művelő legen­dás veres-sapkásainak, a törté­nelem aranylapjain megörökí­tett hősi küzdelmeit, a vérte­­len forradalom vívmányait, melyeket a magyarság a túl­erő által leküzdve is át tudott menteni a jövő zálogául an­nak a nemzedéknek, mely a szabadság, testvériség, egyen­lőség nemes gondolatát, egy jobb sors jöttén nemzete fel­virágoztatására a Milleneum keretében újra kalászba érlel­­tethette egy fél évszázadra biztosítva a nemzet szabadsá­gát és függetlenségét. Szabadságharcunk a császár által behívott orosz túlerő nyo­mása következtében összeom­lott. Görgey nem áldozta fel hadseregének maradékát a tiz­­szerez orosz túlerővel való megütközésben. Félelmetes következetesség­gel látjuk megismétlődni a történelmet. A Nagy Péteri ál­mokat megvalósítani igyekvő kommunizmus előretörése, pá­rosulva az istentagadással, im­máron egy rövid évszázadon belül két háború és egy áldo­zatos, a nemzetet kivérző for­radalom során harmadizben gázolt végig szerencsétlen or­szágunkon, hogy tizennyolca­dik esztendeje tartsa rabigába népünket, elhurcolva és ismét bitófára juttatva legjobbjain­kat, hogy megtörje a nemzet ellenállását s az egykori oszt­rák rémuralmat is megszégye­nítő eszközökkel próbálja vég­ső pusztulásba sodorni és be­olvasztani a szláv népek ten­gerébe. Mégis bízunk egy jobb jövő­ben, hiszünk Magyarország feltámadásában, melynek jel­mondatát, egy nemzet imáját, nagyszerű honfitársnőnk, Papp Vári Elemérné véste szi­vünkbe múlhatatlanul. Olyan ez az imádság, mint vallá­sunkban a tiz parancsolat, — ha a Hiszekegy minden sorát magunkévá tesszük, nem vesz­het el honszerelmünk s gyűj­tünk annyi erőt és kitartást, hogy túléljük az istentelenség ránk zudult fertőjét. Nem ez az első csapás, nem az első országvesztés, — végig­szenvedtünk török, tatár du­­lást, Muhi pusztát és Mohácsi vészt, de a Mindenható ke­gyéből mindig jött újra feltá­madás. A nemzet élniakarása változatlan bizonyítéka, hogy a pusztulást követi az újjáépí­tés és minden mesterkedés el­lenére újból kivirágzik a nem­zet hitének erős gyökerű fája. Ma még egy kis szorongás nyomasztó érzete ül a lelke­ken, mert tudjuk, hogy itt a szabadság hazájában olyan za­vartalan békében és maradék­talanul élvezhetünk mindent, mig a föld másik oldalán egy vasfüggönnyel ketté osztott kontinens elnyomatásban élő milliói csak emlékekből isme­rik már a szabadságot. Lobo­gó-díszben pompázik iezen a vasárnapon a világ legszebb városa — szivünkhöz nőtt Bu­dapestünk is, — hatalmas tö­megek vonulnak a Milleneumi Emlékműtől az Andrássy-uton végig Petőfi szobráig, de ez a “nemzeti szabadságünnep” a “tavasz ünnepe” csak paródiá­ja az egykorinak, mert szabad­ság helyett börtön, sanyarga­tás, deportálást jelent minden­kinek, aki magyar fajtájához hü mert maradni, s a kommu­nizmus sátáni szellemét meg­tagadta. Hol van az a március, mely diadalmas napként iveit az égre, — hol a lelkesedés, mely a magasztos eszmék nyomán hegyeket ostromolt? Hol a sza­badságnak varázslatos igéje, mely lángot gyújtott a lelkek­ben s a nemzeti zászlót alá tömöritette egy nemzet leg­jobbjait, — hol a mindent el­söprő lelkesedés, amely kaszá­val is szembeszállt az osztrák vértesek, dzsidások jól felsze­relt reguláris seregeivel és fél országon át kergette maga előtt az eltiprásra küldött ár­mádiát, mig a nagy moloch, Ázsia kimeríthetetlen tömegei­ből ránkszabaditott, hétszerte nagyobb orosz hadsereg előtt kényeién volt letenni a fegy­vert, hogy megfogyatkozott se­regeinek maradványát a pusz­tulástól megmentse? Milyen végzetszerü a sors, — egy évszázaddal előtte Nagy Péter-i álmok hordozói lenget­ték meg a cári birodalom oroszlánfarku, Romanov sasos zászlaját, — ma újra muszka csizma tapos az ország meg­szentelt földjén s vörösbe bo­rítja sarló-kalapácsos zászló­erdőivel az eget, s emlékeztet, hogy népünk leikétől távolálló idegen eszmék kísérlik kon­kolyként pusztítani a krisztusi magvetést. De magyar népünk soha le nem tért a Hit útjáról, — soha nem volt és soha nem lesz Isten tagadó. Kelljen bár Nero idejére emlékeztető meg­hurcoltatást elszenvednie, áll­ja hitének bástyáin a vártát rendületlenül, emelt fővel te­kint a készülő uj vihar elé. Európa s a világ minden tá­ján a szabadságszerető népek vágyó pillantással keresik az egymásnak nyújtott kezet. A sötét viharfelhőkön át már rés támadt s a nap beözönlő suga­rainak fényében diadalmasan ragyog fel a kereszt jele, mint a pogányságból megtért An­­tiochusnak, mutatva a világ minden keresztényének Betle­hem csillagaként: “E jelben győzni fogsz!” * * * Detroit magarsága ezúttal is megértőén nyújtotta segítő ke­zét az egyházak és társadalmi egyesületek közösségét képvi­selő rendezőségnek, az idei márciusi ünnep tartalmassá és szebbé tételéhez. Az ünnephez méltó műsort lapunk más he­lyén ismertetjük. Zene, szava­lat, tánc, énekszámok, ünnepi beszéd alkotják a nagy nap programját, mely legjobb mű­vészeink tolmácsolásában lé­lekemelőnek ígérkezik. Bízunk benne, hogy Detroit magyarsága ezúttal is bizony­ságot fog szolgáltatni az ó­­haza emléke iránti állhatatos szeretetéről. A AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET VEZÉRTESTÜLETI GYŰLÉSE Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület március 11-i kezdettel tartja tavaszi vezér­testületi gyűlését, Washington D.C.-ben. A gyűlésen Detroit­­ból Veszprémi Géza alelnök és Nt. Tóth Tibor esperes lelkész, igazgató urak vesznek részt. A DELRAY-I ELEMI ISKOLA “FESS — TISZTOGASS — JAVÍTS” PROGRAMJÁNAK GYŐZTESEI Almássy Lajos, a Delray Business Men’s Association elnöke átadja a McMillan iskola részére az emlék pla­kettet Joseph Nolan-nak és Keary Campbell-nek, a Delray Public School második éves “Fess __ Tisztogass __ Javíts” program ezévi győzteseinek. _ A képen látható többi tanuló: Patricia Chisenhall, Clementine Hender­son, Gilbert Moore, Anthony Marshall. A Delray Business Men’s Association-! képviselő tagok: Mrs. Steven Tóth, a volt elnök, Paul Herb, titkár, Robert Fodor, ellenőr, továbbá James Soltész, Mrs. Julius Semperger és a fényképet készítő Frank Rogers. A hátsó sorban balközépen Mrs. Winter, a McMillan iskola igazgatója áll. Nt. Tóth Tibor március 15-iki üzenete a vasfüggöny mögötti magyar népnek A Delwood Kiwanis International Rádió közvetítése Magyarországba A Kiwanis International “Nemzetközi kapcsolatok” bi­zottságának, ismeretterjesztő programja keretében a Det­roiti Delwood Club a hét fo­lyamán szalagfelvételt készí­tett az Amerikai Magyar Re­formátus Egyház templomá­ban. A 15 perces felvétel csak a fontosabb mozzanatait örö­kíti meg a Református Egyház 1848 évi márciusi magyar sza­badság megünneplésének, ün­nepi istentiszteletéről. A rádió közvetítést összeállí­totta és megrázó beszéddel ki­séri a Delwood Kiwanis Inter­national Club elnöke Simonffy Lajos. A felvételt a Szabad Európa Rádió, München, németorszá­gi adóállomása sugározza a hét végén, megismétlődő soro­zatban, Magyarország népé­hez. Nagy tiszteletű Tóth Tibor esperes ur ünnepi prédikáció­jának, — üzenetrészét, — Ma­gyarország rab népéhez, az alábbiakban ismertetjük: * * * Március 15-én, sok-sok Ame­rikában élő magyar könnyes szeretettel áthatott sóhaja száll a vértől iszapos magyar föld felé. Fájón érezzük az ot­­hon küzdő nép minden sebét és tiltakozunk minden ember­ségünkkel és amerikai ma­gyarságunkkal a magyar éle­tet megőrlő terror uralom el­len. Ha valaha, akkor ma, min­den magyar érezze meg, hogy milyen nagy, szent és dicső dolog, magyarnak lenni, abból a nemzetből származni, amely­nek kipusztithatatlan az ereje, amely minden népek között a legárvább, a legszegényebb, de történelme folyamán a legtöbb vért áldozott szabadságáért. Mi amerikai magyarok tudjuk, hogy a beteg édesanyákat ak­kor kell szeretni legjobban, amikor a legnagyobb bajban van. Mi amerikai magyarok nem szégyeljük a hétfájdal­mas Hungáriát. Mi segíteni akarunk, az elnémított szülő­hazai magyarság helyében ki­áltó szó akarunk lenni, meg­győzni Amerika és a világ köz­véleményét a magyar igazság­ról és a magyar nép ellen el­követett égbekiáltó bűnökről. Ezekre hivott, ezekre kötele­zett, ezekre választott el ben­nünket Amerikai Magyarokat yz Isten. Hadd érezze ezt meg minden otthon, idegen uralom alatt élő magyar. Minden más nemzet két pél­dányban van meg, az egyik él, a másik el van temetve. Ma­gyarországnak három példá­nya van. Egyik, amelyik ott él a vasfüggöny mögött, a másik a temetőben, a harmadik pél­dány mi vagyunk, akik nem a temetőkben, nem a vasfüg­göny mögötti ősi földön, ha­nem a történelem széles siva­tagján élünk és tölgyként re­prezentáljuk a magyar gondo­latot, a magyar szabadság életeszményét. Kifosztva, összetörve, meg­gyalázva, a halál árnyékának völgyéből is, hadd zúgjon a diadalmas zsoltár, a magyar lélek kiolthatatlan szabadság­­vágyának diadalmas éneke és hangja, mint kinyujtózkodó gigászok feszüljenek neki a reánk boruló kegyetlen éjnek: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen Bidault rendőrfelügyelet alatt Georges Bidault, Franciaor­szág volt miniszterelnöke és külügyminisztre, a National Resistance Council (CNR) és a volt Secret Army Organiza­tion feje, mely földalatti ala­kulatoknak célja De Gaulle el­nök megbuktatása, Angliából Bavariába érkezett, ahol rend­őri fedezet mellett tartózkodik. Bidault, mint politikai me­nekült kér engedélyt Nyugat Németországban való tartóz­kodásra. Az ügy annyira bonyolult, Bidault sorsa igen bizonyta­lan. Valószínűleg kiutasítják Németországból és mehet aho­vá akar, avagy ahová tud me­nekülni. A GRAND OLE OPRY zene­kar négy tagja életét vesztette, midőn az egymotoros repülő­jük a Tennessee River mellett lezuhant. Detroit magyarsága által, 1963 MÁRCIUS 17-ÉN, DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR, a Magyar Hallban (8005 West Jefferson) rendezendő március 15-iki Nemzeti Ünnep műsora: Műsorvezető: Gergics Flórián 1. MEGNYITÓ: Somogyváry Géza. 2. AMERIKAI és MAGYAR HIMNUSZ. Énekli a közönség. Teghze-Gerber Miklós zeneszerző zongorarkiséretével. 3. “NEMETI DAL”— Szavalja: Ifj. Bédy Lajos. 4. ZONGORASZÓLÓ : Rákóczi megtérése, Brahms II. Magyar tánc — Zongorán előadja: Molnár Ferenoné, zongora­művésznő. 5. MAGYAR DALOK — Énekli: Vince András szinmüvész. A zongoránál Teghze-Gerber Miklós zeneszerző. 6. ÜNNEPI BESZÉD — Somogyi Ferenc egyetemi tanár Cleveland. 7. MAGYAR TÁNC — A William Penn 18-as fiók csoportja: Danko Darlene, Koroknai Erika, Koroknai Margó, Lough ren Judy, Mazag Joyce. Betanitotta: Madarász Brenda. 8. NAGYPÉNTEKI SIRATÓ — Vass Albert verse. Szavalja: Vince András szinmüvész. 9. MAGYAR DALOK. — Énekü: Halászi László, tenor. Zon­goránál Teghze-Gerber Miklós zeneszerző. 10. ZARÓSZÓ — Nt. Asbóth Gyula. 11. HISZEKEGY — Énekl a közönség. Zongoránál Teghze- Gerber Miklós zeneszerző. Főrendező: Vince András Petőfi Sándor Nemzeti dal — Irta: Petőfi Sándor — Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek haltak. Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! “GREAT DECISIONS... 1963” Szövetség az előrehaladásért — uj célok az amerikai államok közösségében? Egy botladozó szövetség vál­ságos év elé nézne. De az év­tized 10 billió dolláros támo­gatása hozott-e némi előhala­­dást? Szakértők szerint: nem, legalább is nem a tervezett mértékben. Az amerikai álla­mok szervezétebe (OAS) tar­tozó országok vezetői szakbi­zottságoktól várnak útmuta­tást a botladozás okainak meg­állapítására. Máris jelentkez­nek hangok, amelyek az Egye­­s ü 11 Államok segítségének módjával szemben éles kriti­kát gyakorolnak. Rio de Janeiroban a nyugati hatalmak több százra rugó kommunista vezetőinek gyűlé­sét szervezik, amelynek tulaj­donképpeni célja a Latin Ame­rikában folytatandó kommu­nista tevékenység vonalveze­tésének a kidolgozása. A kom­munisták ugyanis már kezdet­től fogva élesen ellene vannak az U.S.A. támogató akciójá­nak, ugyanis annak célja — szociális reformok és szegény­ségben élő milliók sorsának feljavítása — nagyon leron­taná a kommunizálás kilátá­sait. Az elmúlt év nem volt ked­vező az amerikai szövetségre. Argentínában és Brazíliában politikai összeütközések gaz­dasági bajokat hoztak; Vene­zuelában erős terrorista kitö­rések voltak. Mindez az idegen tőke menekülését hozza ma­gával, ami megindult már Castro “vörös”-sé válásával. Az U.S.A. magán tőkés befekteté­se Latin Amerikában a múlt évben 200 millió dollárra csök­kent az 1957-ben még egy bil­lió dollárról. De maguk az ot­tani cégek is törekedtek minél több tőkét kivonni és azt biz­tosabb helyen befektetni. A svájci és U.S. bankok telve vannak Latin-amerikai pénz­zel, amelyre pedig nagy szük­ség lenne odahaza. A kávé árak csökkenése gazdasági bajokat hozott Braziliára, Csil­lére és Kolumbiára. Csupán Mexikó és egy-két közép-ame­rikai állam mutatott némi gazdasági javulást. Az Egyesült Államok nem tartanák helyesnek a támoga­tás beszüntetését, de annak tulajdonképpeni célja nem a támogatás, hanem az előreha­ladás. Ez pedig lehetetlen ad­lig, amig a hazai és idegen tőke tartózkodik a befektetés­től. A helyi kormányzatok ré­széről sem történik kellő lépés a szövetség fentebb ismertetett céljai felé. Egy egészséges la­tinamerikai »common mar­­ket”-et tekintenek helyes út­nak az iparosodás és kereske­delem kifejlesztésére. Van azonban mégis nehány reményre jogosító jelenség. És ezek között a legfontosabb annak általános elismerése, hogy szociális reformokra szükség van és a jobb jövő az Egyesült Államokkal való együttműködés záloga. Ezt az országok vezető rétegei ma már mindenütt valják. Min­den esetre, az előkészületek be­fejezéséhez érve, 1963 lesz a nagy próba-év: a nagy dönté­sek éve. ÉRTESÍTÉS A Delray Business Men’s Association március 19.-én, déli 12 órái kezdettel ebéd­del egybekötött reindkivüli gyűlést tart a West End Avenue-i Mc. Millan iskolá­ban. A gyűlés tárgya: az évi program megbeszélés. Kérjük a tagságot, hogy minél nagyobb számban szí­veskedjen megjelenni. DETROIT HUNGARIAN NEWS AN AMERICAN PAPER — PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE Detroit, Michigan — 7907-11 West Jefferson Avenue — Telefon: VInewood 2-0414 VOL. 53. ÉVFOLYAM. »51 1963 MÁRCIUS 15.

Next

/
Thumbnails
Contents