Detroiti Ujság, 1960 (50. évfolyam, 10-53. szám)

1960-10-21 / 43. szám

4-IK OLDAL DETROITI ÚJSÁG — HUNGARIAN NEWS 1960 október 21. DETROITI ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS _ PUBLISHED EVERY FRIDAY Editorial and Publishing Office: 7907 — 7911 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN Telephone: VInewood 2-0414 Founded by JULIUS FODOR - Alapította FODOR GYULA Managing Editor and Publisher — Felelős szerkesztő és lapkiadó MRS. JULIUS FODOR-------------------------------------------------------------------------------------------- — —1 ------------5----------SUBSCRIPTION RATE: $5.00 PER YEAR — SINGLE COPY 10* CANADA: $6.00 — EUROPE: $7.00 Entered as second class matter June 21, 1922 at the post office at Detroit, Mich., under the Act of March 9, 1879 A MAGYARSÁG ÉRDEKEINEK SZENTELT HETILAP MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 7907—7911 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN Telefon: VInewood 2-0414----------------------------------------------------------------------------------------V-----------------A-------------_J-----ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE: $5.00 — EGYES SZÁM ÁRA: 10* KANADÁBA: $6.00 — EURÓPÁBA: $7.00 rr r Ősz van! - Es ősszel van Március Idusa I».. 1956 OKTÓBER 23 és NOVEMBER 7. Irta: Szegedy László VAN ÚGY, HOGY KORSZAKOK zúgva összeforrnak s ősszel bont rügyeket ága a bokornak. S mikor hegyek közt a felhők már havaznak, akkor bont virágot Napja a tavasznak. ... Ez történt négy éve a rab budapesteh, melynek sápadt arcát most tüzesre festem. A hónap október... a nap huszonhárom . .. Budán vörös zászló lengett fenn a váron. S hirtelen mint vihar érces égzengése, kirobbant a lelkek belső földrengése. .. . Egy nemzet lelkének volt ez csóvázása, Egy nemzet lelkének csatakiáltása! KÉSŐ OKTÓBERBEN március idusa, a magyar lelkeknek szent ősi virtusa. Késő októberben márciusi lángok: a magyar lelkekben dörgő villámlások. Október-március összeölelkeztek s tüzcsóvái lettek a magyar lelkeknek. Március fényei újra felragyogtak > s tüzesebb lett fényük fönt a csillagoknak. . . . Mint az oroszlán, kit dárda, nyíl megsebzett: hosszú ájulásból felébredt a nemzet. A Szent szabadságra mind hiába vágyott: non tudta már tovább viselni a jármot! SZENTEK VAGYTOK DICSŐ pesti barrikádok, tengeren túl most is büszkék vagyunk rátok. Hát a lobogótok? Hol a “Sarlók” voltak, az uj lobogókon már lyukak tátongtak. S gyűrött fehér selymén vércsepp... a sziv-virág, Lukas lobogókon bámult ránk a világ! ... Tankok, gépfegyverek ... dübörgő hangzavar: lyukas lobogókkal szállt harcba a magyar. Véres harcok felett szállongó hópelyhek, megnyílnak ezrével a magyar szivkelyhek, Tetemre idézzük az egész világot: ily szabadságharcot még senki sem látott! .. . ELVÉRZETT HŐS SEREG, imádkozunk érted, elnyered majd egyszer szent győzelmi béred. Ami virágnak fény, szin, illat és harmat: Ti jelentitek most, mindezt a magyarnak. Fáklyákat gyújtunk hát lelkűnknek oltárán, s hősi ódát^ zengünk szivünknek hárfáján. Koszorút is kötünk háromszin virágból, s díszt homlokotokra tölgyből, babérágból. Fátylakat is kötünk a futó felhőkből s könnyeket sajtolunk a meteor kőből. ... Otthon véres a hó és a téli avar: vörös golgotáján tovább jár a magyar! Körmenet a UN-hét alkalmából A KOKAS A Detroit Council of Catholic Women értesítette lapunkat, hogy a Detroit Archdiocese ok­tóber hó 23-án délután 3 óra­kor egy-órás szertartást szentel a világbéke kérdésének. Szín­hely: a Blessed Sacrament Ca­thedral, 9844 Woodward. A rendezőség meghivja a külföldi diákokat, valamint a nemzetiséül csoportokat, hogy csatlakozzanak a körmenethez és ugyancsak kéri mindazokat, akik a világbéke .kérdését* fon­tosnak Ítélik meg, hogy vegye­nek részt a templomi szertar­táson. A résztvevő csoportok közöl­jék szándékukat Mrs. John Burns-aF telefonon: UN 3-1120. (Folytatás a 2. oldalról.) tudta gondolni, mit kell most tennie. A menyecske pedig durcás lett. Duzzogó arcot vágott s kapta-fogta, felült a kemence padkájára, úgy nézett maga elé, mint egy magbosszantott cica, amely rögtön kész a kar­­molásra. Még ezen a téren nem volt tapasztalatuk. Mi lesz most? Hallgattak egy ideig. Végre férjemuram megpödörte, ami nincs's egyet köhintett. Már ez is valami. így kezdik azt. Feleségasszony egy árva han­got sem adott rá, csak ült ma­gában duzmaszkodva s nézte a sárga homokkal felhintett ház­földjét. ' Az emberke újra köszörült egyet a torkán. Attól rögtön bátorsága jött. Az asztalra csa­pott tenyerével s azt mondta: — Lizi! Lizi, az asszonyka összerez­zent, de tovább hallgatott. — Lizi! Semmi szó. — Lizi! ! ! ... Hát - te nem is felesz? Mi? ... —r No! Tán meg akarsz ver­ni? — nézett vissza harcra ké­szen a csitri asszony. A férfinek fellángolt a sze­me. Az ám. Hát persze, hogy meg akarja verni. Hogy ez ne­ki eszébe se jutott. Annak pe­dig meg kell lenni. Mer avval minden rendbe lesz. Mer csak avval lesz minden rendbe. Most már csak azon gondol­kodott, mi címen eshetne meg a dolog. Azt régen tudta, hogy minden jóra való férj megveri néha a feleségét, de eddig olyan kezes bárány volt ez az asz­­szonyka, hogy nem álmodta, mikép lehetne rá kezet emelni. Most már érezte, hogy ma lesz valami. Csak úgy forgott a szeme s járt összevissza a házban, az uj házasok rideg, üres, apró­ságok, csecsebecsék, megszo­kott ócska lomok, gyerekek hí­ján való lakásában. Okot, ürü­gyet keresett, hogy isteniga­zában beleköthessen a jó kis feleségébe. Addig-addig kutatott, mig meg nem látta a téka tetején a kisfalat, amely tetejesen volt a pattogatot tengerivel. — Kokas! — rikkantott fel. ■ — Az hát! — vágta rá fe­leselve az asszonyka. — Hát e’ má hunnan a csu­­dábul való? Az asszonykába hét ördög bujt. Elkezdett kötekedni a hangja. — Hoztam. — Hunnan? — Terka nénéméktői. — -Ejha! Ott vótál? — Ott! — Azér nem égett a tűz! — Azér! — Azér kell nekem itt meg­pukkanni mérgembe. — Hát ha azér, azér! — Micsoda! Te itt nekem feleselni mersz? — De még mást is merek! Maid meg tanálom kérdezni, hogy fagyott be az a köszörű. Mer a nem fér a fejembe! — Majd megmutatom, csak még jobban megódózzön a nyelved. — Megódódzott a hordó csapja, úgy látom. — Meglehet. — Nahát nekem ilyen lehes­sen! — pattant fel a menyecs­ke, mint valami berzenkedő jérce s elkezdett csatározni. — Korhely! Naplopó! Naplo­­pókorhely! A férj elmosolyodott Szép hang, uj hang. Még ilyenbe se volt része. Pöröl az asszony. Az ő aszonya. — Dorbézoló, falucsavargó­ja, dologkerülő. Országos lin­­gár! — ömlött a csókolni való piros ajkakról a szidalom. A tej felesszáj u férjecske egy­re jobban mosolygott. Tetszett neki a lárma. Nem vágott ele­venbe a sértegetés. — Persze a Dárius kincsét el tudná pocsékolni, de fát nem tud vágni. Bajusza még nincs, de már jobban szeki­­rozza a feleségét a vén kor­helyeknél. Egyhetes 'ember, oszt már vénebb róka a husz­­esztendős házasnál. A kicsi férjet mintha hájjal kenegették volna. Mind a har­minckét fogát megmutatta, ahogy ott állt a felesége előtt, hátravetet fejjel. — Csak vihogj, vihagj! — tombolt az* asszony. — Te pisze! — Micsoda! — ordított fel a férj uram, mint a sebzett med­ve. Mert mi tűrés-tagadás, az orrának volt valamelyes hajlan­dósága arra, amit az asszony ráfogott, de csak annyi, hogy még az ellensége se merte ed­dig a szemére vetni. — Pisze! A következő pillanatban csattanás hallatszott. • Az asszony megtántorodott. Piff, paff, püff! — Pisze! — visította halálos, kétségbeesett dühvei. Biz’ az első keresztelő meg­történt. Még pedig alaposan. Az asszony levágta magát a földre s ott vonaglott hangta­lanul zokogva. A mokány kis férfi meghök­­kenve állt meg fölötte. Ennek fele se tréfa. Jóformán maga sem tudta, mi történt itt most. Teljes bünbánat fogta el. — Lizi! Lizi te! ... Kelj fel, no! ' Semmi, no. Ha pisze;, le­gyek pisze. Az asszony úgy maradt el­terülve a földön, mint egy holtravált. Az emberke szive elszorult. Az öklére nézett. Ezekkel a vas­bunkókkal akár agyon is üt­hette azt a gyenge teremtést. — Lizi... Hékám. Kis fe­leségem. No. Hadd el mán, no. Kejj fe virágom. Nem mozdult az asszony. Nem is sirt, csak meg-megvo­­naglott s nyögött-ihörgött. A férjerrÍüf'Smv,csosszantott, toppantott. Mellé térdelt. Gyen­gén megrázta. A felesége végigvonaglott s feküdt tovább a hideg földön. — Ejnye mán no — motyog­ta az emberke esetlenül, de fáj­dalmas szívvel. — Isten én nem akartam, nem úgy akar­tam. Tehetek én róla? Haj szén hát az vagyok én, aminek mondtál? ' Rátette a kezét a lapocká­jára s érezte, hogy a meleg asszonyi test megrázkódik. — Utálsz? Lizi. Haragszó? Hé . .. Mit mongyak mán no! Éj hogy ide nem tudott ütni az égnyila, mikor megtettem. Szegény! ... Bogár! Te Csitri te! Nem kell mingyárt meg­halni . .. Más asszonyt is meg­vert mán az nra még se lett baja ... Hogy süllyedtem vón el, mikor kezet tettem rád ... Megijedt. — Megfázó! Fődön fekünni. Kejj fel mán gyönyörűségem. De hiába rimánkodott. Hiá­ba szólt akár gyöngéden, akár keményen, az asszony nem mozdult, csak nyögött, nyö­szörgőit. Hirtelen észbe kapott a kis férj. Átnyalábolta a feleségét, ölbe kapta és feltette hamaro­san a kis ágyra, a gubára. Fehér volt az aszony, mint a halott, 9sak a félarca égett vö­rösen. Ahogy ezt meglátta az ura, belesajgott a szivébe, felhör­dült s úgy vágta fejét a falba, hogy, a kemény koponyától szinte kidült a vályogház. Mikorra mégegyszer megis­mételte volna ezt a bolondsá­got, már a nyakában volt az asszony és elrémülten ölelte át a férjét. — Ne, ne ...— rebegte meg­­csukló nyelvvel. A férfi elröstelte magát s leült az asszonya mellé az ágyra. Lehajtotta a fejét. A sze­mébe egy könnycsepp gyűlt ősze s lassan legördült a szem­pilláján, le az arcán az asszony kezére. Ez felnézett meglepett, nagy JCHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, Umetésiendeaó 8632 Dearborn Ave. - Detroit 17, Mich. Több mint 30 esztendeje áll ez a temetkezési intézet hűséges, becsületes, kegyeletes szolgálatával a gyászoló családok rendelkezésére. Arai a legmérsékeltebbek. — Koporsók a legegyszerűbbtől a legdíszesebbekig saját r.agy raktárából- választhatók ki. 2 modern kápolna díjmentesen áll a gyászoló családok rendelkezésére. Telefon; Éjjel-nappal VInewood 2-1555 LAKaS TELEFON: AVenue 2-9072 AL BENTLEY, A man we can trust to honestly represent ALL the people... emi­nently qualified by 17 years of experience serving our government...BENTLEY will make a great U. S. SENATOR. Issued by "BENTLEY FOR U. S. SENATOR COMMITTEE" mély szemekkel. Végigrázkó­dott s zokogva elkezdett sirni. így ültek soká. Egyre mele­gebben karolták át egymást. Olyan jól esett igy maradni egy óráig is, akár a sirig is. Egymást ölelve, szenvedve, boldogan. A gyerekíérj bólogatott. Hát bizony mégis csak ártatlanul bántotta a feleségét.. . Hogy is volt csak? ... Ahá, a kokas! . .. Szegény asszony fázott, nem tudott tüzet rakni, átment ; a Terka néneékhez. Szegény, í Mig ő hasztalanul lopta a na­pot. És még neki állott feljebb. No ez nagy cudarság volt. A’ való. De ez hagyta, nem fájlalta, hogy majd kiöli belőle a lelket. Mert ő meg azt számította ki magának, hogy biz’ az ember­nek igaza van Odajár, mit tesz, mit nem, az nem számit, tél van, nem kell most dolgozni. De hazajön s nincs ebéd. Éhes. Osztán szegényt ilyen tálalás­sal fogadja. Kokassai... S odaadón fonódott rá az erős kis emberére. Nagy idő múlva megszólalt az asszonyka. Gyönge, beteg hangon: — Éhes vagy, Jóska? — Én? nem! ... — ütnék egy kis rántottét. — Sose bánd lelkem. Ettem Haj dók Lajiéknál. Jól besza­­lonnáztam. — Úgy? — De te, babám. Te éhes le­hetsz. — Én nem vagyok. Teri né­­ném megtraktált. — Hm. Vagy úgy? , Összenéztek s valámi gonosz­kodás csillant meg a szemük­ben. Egyszerre csak nem sajnál­ták egymást. Kivált, hogy a tűz meggyűlt a tűzhelyben, fu­­vás nélkül s enyhe meleg kez­dett terjedezni. — Hisz ez huncut! — gon­dolta magában miiid akettő. — A gonosz! No! Megérdemel­te, amit kapott! És még gyöngédebben karol­ták át egymást. A tékára találtak nézni s fel­kiáltottak: — A kokas! Összevillant a szemük, el­nevették magukat s összebúj­tak. — Hozd el! — szólt nyügös­­ködve az asszony. — Neked hoztam, te cudar ember. Még én se ettem belőle. A gyerekférj felugrott s nagy buzgón hozta el a tele tálat. Maguk közé vették s a száj szögletében rejtezkedő csala­finta mosolygás közt elkezdték szemelgetni, ropogtatni. — Ugy-e jó, hogy hoztam? — szólt kényeskedve az asz­­szony, — Jó hát — felelt ravasz komolysággal az ura. — De az orrom nem pisze, mi? — Nem bizony! Nem ám! NAGY ZAJ LEHETETT ... — Zajos volt a robbanás az éjszaka az ipartelepen? — Meghiszem azt! .. . Még az éjjeli őr is fölébredt. A forgalmi biztonságért BÖRTÖNBÜNTETÉSSEL SÚJTOTT FORGALMI VÉTSÉGEK Kétezerre rúg azoknak a haj-, toknak a száma, akiket Wayne megyében havonta a forgalmi biróság elé idéznek, mivel for­galmi nyilvántartásuk 12 vagy több büntető pontot mutat két év időtartama alatt. Ezek leg­többjétől megvonja a biróság a hajtási engedélyt. A visszaélés nagy száma szükségessé tette, hogy az ilyen rendelkezés ellen cselekvőket börtönbüntetéssel sújtsa a bi­róság. Ez az első vétségnél: nem ke­vesebb, mint 15 napi elzárás. A második vétségnél: nem kevesebb, mint 30 nap. A harmadik vétségnél: 90 nap és esetleg TOO dollár pénz­büntetés. A hasonló vétségek csökken­tése érdekében a biróság Írott figyelmeztetésben hivja fel er­re a komoly következményre azoknak a haj toknak a figyel­mét, akiktől a hajtási enge­délyt megvonja, vagy ennek ér­vényét egy időre felfüggeszti. Menekülés Kelet- Neme tor szágból Nagy feltűnést keltett — a bécsi híradás szerint ,— hogy Werner Scharh, az 1960-as vi­lág-bajnokság rendezője, a ke­let német ország kerékpár sportegyesület elnöke, Nyugat­németországba szökött és ot­tan menedéket kért és kapott. Scharch szerint a politikai nyomás elviselhetetlenné tette életét, ezért választotta a me­nekülést. $100,006-os tűzkár Két gyári telepet Detroitban elpusztított a kémiai szerektől táplált tűzvész és 100,000 dol­lárra becsült kárt okozott. A tűz oltását nagyban meg­nehezítette a munkába sietők autó-sora, miért is rádió utján kérték a munkásokat, hogy ke­rüljék el a tűzhöz vezető utat. A tűz a Thomas L. Williams Chemical Co. telepén tört ki és hamarosan átterjedt a szom­szédos O’Brien Textile Co. és a General Pattern Work épüle­tekre, amelyek leégtek a földig. Vissza a munkába! A General Electric Co. sztráj­koló munkásainak egy része megelégelte már az október 2- ika óta folyó sztrájkot és “Visz­­sza a munkába” jelszóval, a szakszervezeti vezetőség sztrájk-álláspontja dacára, fel akar hagyni a sztrájkkal. A Schenectady-i munkások már felhagyva a sztrájkkal, munkába is álltak. Az I.U.E. szakszervezet elnö­ke, James B. Carey a munkába állt tagságot árulással vádolja, mert azok megsértették a szak­­szervezet alapitó okmányát. TÖRÖKORSZÁGBAN, Yas­­siada szigetén megkezdődött Menderes miniszterelnök és tár­sainak a büntárgyalása. Omer Egesel államügyész halálbün­tetést kért a vádszerinti haza­árulókra. Menderes és társai kifogással éltek a vádirat ellen, mert félévi fogságuk alatt sen­kivel sem engedték őket érint­kezésbe lépni. Megmentőnket sehol másutt ne keressük, mint a saját, vagy inkább személyes erényeinkben és lelki felsőbbségünkben. (Széchenyi) Near Vogt’s Import House OPEN: Monday, Wednesday and Saturday 10 a.m. to 6 p.m. Thursday and Friday 10 a.m. to 9 p.m. From Saturday, October 15 — FAMILY SHOPPING DAYS 12307 Gratiot Ave. DR 1-9430 SALAMANDER

Next

/
Thumbnails
Contents