Detroiti Ujság, 1960 (50. évfolyam, 10-53. szám)

1960-03-04 / 10. szám

PUBLISHED EVERY FRIDAY DETROITI ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS-if* CENTS ' 10CEGY AUC A COPY AN AMERICAN PAPER — PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE PÉLDÁNY Detroit, Michigan — 7907-11 West Jefferson Avenue — Telefon: VInewood 2-0414 LAPUNK MAI SZAMA 8 OLDAL VOL. 50. ÉVFOLYAM. _________ Consolidated paper«: — "Detroit Journal’’ — Hungarian A “MAGYAR ÚJSÁG FOLYTATÁSA News" — "Kungarlan Dally" — "Flint and Vicinity”. 1960 MÁRCIUS 4. Beolvadt lapok: "Detroiti Hírlap” — "Magyar Hírlap” "Magyar Napilap” — Flint és Vidéke”. NUMBER 10. SZÁM. MÁRCIUS 15 Kint még hóvihar dúl, hideg szél süvölt, de belül a termé­szet csodálatos műhelyében már érlelődik a megújhodás, uj erők feszitik a tél bilincseit s egy-kettőre beköszönt a már­cius, a Tavasz. Ez az ismétlődő, de mégis mindig uj és nagyszerű válto­zás végbemegy a természetben, de ugyanúgy az emberi lélek­ben is és a történelem során nagyon sokszor csodákat mü­veit. A magyar lélek sokrétű és ér­zékeny, könnyen fellángoló mi­volta, talán minden más fajtá­nál alkalmasabb a tavasz cso­dálatos hatásának érzékelésére és az ebből adódó sokszor hihe­tetlen akciók végrehatására. Egy ilyen megujhodó Már­cius Idusán, 1848-ban született meg a magyar nép legcsodála­tosabb forradalma, amely már előző századok vértforraló el­nyomatásában, előző márciu­sok és forradalmak élesztő tü­­zében, a kor Íróinak, költőinek, politikusainak lelkében, Írásai­ban, dalaiban s a szabadságot mindennél többre értékelő kö­zel 1000 esztendő nagyszerű történelmének és nagyjainak emlékéből kovácsolódott törhe­tetlen acéllá. “MÁRCIUS 15” örökbecsű dátum a magyarság történel­mében és soha el nem felejthe­tő ünnepe a magyarság, — bi­zony igen ritka — összeforrásá­­nak, egységének, szinte példát­lan küzdenitudásának és a magyar ifjúság örökké emléke­zetes hősiességének. “MÁRCIUS 15” örökké fe­lejthetetlen ünnepe egy ki­csiny, a keresztény és nyugati civilizációért szinte elvérzett nagyszerű nép csodálatos har­cának Európa két nagyhatalma ellen. “MÁRCIUS 15” örökké emlé­kezetes mementó az egész világ számára, hogy a szabadság­­több lehet minden anyagi ér­téknél, több lehet a legtöbbnél, — az emberi életnél. “MÁRCIUS 15” örök alapja a nálánál nem kevésbbé dicső­séges második forradalmunk­nak, az “OKTÓBER 23”-nak, amely a “MÁRCIUS 15” szelle­miségében gyökerezett, amely szinte a fél világ ellen, a törté­nelem legveszedelmesebb és legembertelenebb elnyomó és kizsákmányoló imperializmusa, a bolsevizmus ellen folyt, szin­te puszta kézzel és körömmel, — a világ második felének ösz­­szetett kezekkel figyelő, de passzív részvétele mellett. “MÁRCIUS 15” minden zsar­nok számára figyelmeztető, hogy élhet ideig-óráig, azonban a materiális erőnél is többet je­lentő szellemi erő és szabadság­­vágy, a megújhodást kereső forradalmi szellem, a végül is mindig győzedelmeskedő igaz­ság el fogja söpörni. “MÁRCIUS 15”-én emlékez­zünk és emlékeztessünk min­den magyarra, hősre és gyává­ra, vértanúra és árulóra, fiatal­ra és öregre, nőre és férfira, otthon és a világ bármely tá­ján élőre, mert mind magyarok voltak, mind magyarok és mind magyarok lesznek. Most emlé­kezzünk és emlékeztessünk a közelmúlt évtizedek és eszten­dők hőseire, vértanúira, akik “szolgaföldben nem nyughat­nak”, emlékezzünk és emlékez­tessünk kötelességeinkre, a le­tiport, de el nem bukott forra­dalmaink továbbvitelére, a márciusi tűz megtartására és hatalmas lánggá való fejleszté­sére és arra, hogy Magyaror­szág volt, ma rabságban van, de szabad, független és igaz magyarok országa lesz. Amikor március 13-án össze­gyűlünk ünnepelni, akkor Pe­tőfi Sándor halhatatlan szavai kiáltsanak riadót szivünkbe: “Talpra magyar, hi a haza!” s egymás kezét szorosan meg­ragadva emlékezzünk és emlé \ keztessünk. ZALAI ERVIN Rendkívül értékes és nagyszabású külpolitikai előadások városunkban “GREAT DECISIONS .. . 1960” U.S./Communist Economic Aid to the Middle East A külpolitikai előadássorozat február 28-vel kezdődő hetének tárgya: “MIDDLE EAST — WHAT HOPE FOR STABILITY?” Margit angol hercegnő menyasszony Az egész müveit világot meg­lepte Erzsébet anyakirálynő “leap year”-nyilatkozata, hogy Margit hercegnő és Anthony Armstrong-Jones,, London elő­kelőségének a fényképésze je­gyesek. A jegyespár 29 éves és az is­meretségük két évre vezethető vissza. A vőlegény atyja egy kétszer elvált hires ügyvéd, az anyja grófnő. A rendkívül elegáns fényképész nagy népszerűség­nek örvend a magas körökben is, a baráti körökben mindnyá­juk “Tony”-ja, aki szereti a sört és a jazz-t. Erzsébet királyné II s férje is nagyboldogan vették hírül az eljegyzés hivatalos nyilvá­nítását. KOLOS BÉLA HALÁLÁRA Tito is Amerikába szeretne jönni Belgrádból érkezik a hir, hogy Tito diktátor is Ameriká­ba szeretne jönni egy kis ven­déglátásra és reputáció repará­lásra. Tito kormánya terjesztette e kívánságát a mi kormányunk elé, amely eddig diplomatiku­san azt felelte, hogy Eisenho­wer elnök a következő félévben úgy el lesz foglalva, hogy egye­lőre a baráti látogatásról még tárgyalni sem lehet. Március 13-án nagyszabású SZABADSÁGÜNNEP a Szent Kereszt Egyházközség márványtermében, az Amerikai Magyar Szövetség helyi osztálya rendezésében. Ezer dollár két jegy Mindenki, aki jelen akar lenni a “Demokrata National Convention”-en, mely juliu 15- én kezdődik, azt megteheti, ha 2 jegy ellenében egyezer dol­lárt kész adományozni. A pártonkivüli vendéglátó társaság, amely 450 ezer dol­lárt adott a demokratáknak azért, hogy ők a Los Angeles, Memorial Sport Arénában tart­sák meg a konvenciójukat, azt adja tudtul, hogy a jegy ára változatlan marad. Ez a társa­ság még azt is kijelenti, hogy jegy eladásra nincsen és csak az kaphatja meg, aki kész egy­ezer dollárt adakozni. Ha a jegyekért 450 ezer dol­lárnál magasabb összeg gyűl össze, azt nem a párt, hanem a Los Angeles Community Chest fogja megkapni. Bérkövetelés miatt bezárt a vállalat A Wagner Baking Copora­­tion beszüntette február 18-án pékvállalatát a folyton növeke­dő munkabér követelések mi­att, az unionok részéről. Ez a vállalat már 60 éve volt üzemben és 80 munkást alkal­mazott. Wesley Schmitt üzletvezető szerint a uniók több mint 5 dollár béremelést követeltek hetenkint minden egyes mun­kás részére. Sztrájk volt ottan január 27-től. A Mindenható akarata ki­fürkészhetetlen, annak betelje­­sülüsét minden halandó földi lénynek megnyugvással kell fogadni. Ilyen nemes, keresz­tényi gondolatokkal várta a földi élet küzdelmeitől elfáradt testével a vég beteljesülését Kolos Béla is. 1886. január hó 13-án, Bu­dapesten született. Kisgyermek volt, mikor édesapját elvesztet­tette. 10 gyermekkel visszama­radt édesanyjukkal igen küz­delmes életet éltek. Iskoláit Budapesten végezte s ugyanott szerezte meg a ke­reskedelmi iskolai érettségi bi­zonyítványt. Érettségije után egy könyv­­kereskedésben dolgozott mint főkönyvelő. Más természetű vállalatoknál is dolgozott ha­sonló munkakörben, de a könyv- és betü-szeretete már akkor vonzotta és visszatért a könyvkereskedéshez. 1921-ben — tehát 39 eszten­dővel ezelőtt — mint sokan mások — vette kezébe a ván­dorbotot és érkezett meg Ame­rikába. Első állomása Philadel­phia. Mint a többi sok beván­dorló — nyelvtudás hiányában — kétkezi munkával keresi a kenyerét, de aránylag gyen­ge fizikuma szellemi munka után hajtja. Már fiatalon úgy érezte, hogy képeségeit a be­tűn keresztül tudná legjobban a magyarság szolgálatába állí­tani. Ott lafcj^Y^fehtán Ameri­ka minden nagyobb magyar centrumában, ahol mint se­géd- és mint főszerkesztő szol­gálta a magyar =*jtót. 1935-ben Clevelandban kerül a Katolikus Magyarok Vasár­napjához és annak kiadásával fáradozik s ezt folytatja Detro­­itban is, annak felszámolásáig. 1942-ben mint saját üzleti vállalkozását saját szerkeszté­sében megjelenteti és kiadja az Amerikában magyar nyel­­-------------------------------------­ven megjelenő egyetlen élclap­­ját a “Kis Dongó”-t, amelyen keresztül igyekezett, a szomo­rú sorsban élő magyar honfi­társai szemébe derűt csalni. E kis lapját szerkesztette, tördel­te, nyomtatás után postázta, mely munkájában 1945-ben történt házassága óta hűséges felesége segítette, akivel min­taszerű házaséletet élt. 1943-ban a detroiti magyar­ság közvetlen szolgálatára a “Detroiti Ujság”-hoz szerződött s ezt a lapot becsülettel szolgál­ta 17 küzdelmes esztendőn ke­resztül, mint annak segéd­­majd főszerkesztője, mint har­cos, keresztény, nemzeti szelle­mű tollforgató. Hónapokkal ez­előtt végrehajtott műtétje után már felépülni nem tudott s Istenbe vetett hittel, türelem­mel várta bekövetkezett halá­lát. Kolos Bélát 9 esztendeje is­mertük. Csendes férfi, az élő magyar lexikon, a múlt és a magyar történelem kiváló is­merője volt. Szülőhazája sor­sáért aggódó s azért tollával harcoló katonája volt. Halálával nagy veszteség ér­te a magyar sajtót, melynek buzgó és fáradhatatlan munkása volt. Személye köz­­tiszteletben álló, megbecsült egyéniség volt. A hátrahagyott szomorúság­ban most bucsuzurik Kolos Bélától. Az amerikai magyar betűvetésnek, magyar hazáját védő harcosnak a szelleme itt marad körünkben. Kolos Béla halálhírét egész Amerika terü­letén fájó szívvel vette sok-sok betű után vágyó magyar. Kolos Béla nyugodjál béké­ben s földi élted után a szelle­mek országában a Mindenható itélőszéke előtt könyörögj a szebb és boldogabb magyar jö­vendőért! MHBK HITÜNK VAN A Szabadság Ünnepre irta: VAJDA S. ZOLTÁN DR. FARKAS GÉZÁT KÖSZÖNTJÜK Az amerikai magyar újságírás illusztris vezére, 84-ik születés­napját ünnepelte a napokban! AZ ORSZÁGOS “WILLIAM PENN” ÉS ANNAK DETROITI ÜNNEPÉLYE DISZSZÓNOKKÁ AVATTA A MAGYAR ÚJSÁG­ÍRÁS VFTFRÁN KITtlNnSFr.PT' TU? firitis r.ízíTi DR. FARKAS GÉZA Mélységes tisztelettel, kar­társi kitüntető megbecsüléssel és meleg magyar testvéri szi­vünk minden jóságával kö­szöntjük aranyos jó barátun­kat, tisztelőnket, legőszintébb, legszeretőbb szerkesztő társun­kat: Dr. Farkas Gézát, a “To­ledo” cimü újság kiadó tulaj­donosát 84-ik születésnapja al­kalmából. Már városunkban, a William Penn országos egyesület csodá­latosan szép ünnepén, az a megkülönböztetett tisztelet ér­te, hogy szólásra hívták a ma­gyar újságok nevében. A mi nevünkben is. Az Amerikai Ma­gyar Hetilapok Szövetségének nevében is. És az ünnepelt, a magyar új­ságírás méltó reprezentánsa, mélységes átérzéssel, szive min­den magyar sugallatával kö­szöntötte az ünnepélyt és fejez­te ki mindazt, amit a magyar betű szerelmese ilyen alkalom­ból gondolt és mondani akart. Mi, örömmel, méltó büszke­séggel, a fajtánk iránt érzett odaadó szeretettel hallgattuk Dr. Farkas Géza kedves kollé­gánk minden szavát és beszéd közben is arra gondoltunk, hogy különös isteni gondvise­lés, ajándék az nekünk, a ma­gyar betű hűséges, odaadó szol­gáinak, hogy ilyen áldottszivü, nagy magyar a képviselőnk. Sokat, nagyon sokat szeret­nénk még Dr. Farkas Gé­za elévülhetetlen érdemei felől mondani, ő tudja legjob­ban, hogy a mi kartársi szere­tőiünknek nincs határa. És ezért zárjuk sorainkat azzal: Jó egészséget, és a széles vi­lágon minden jót kívánunk őszinte kartársi és baráti sze­retettel. “Hiszek Magyarország feltámadásában.” Újra megbontjuk az ünnepi zászlót! Újra elindulunk a Sza­badság szent oltára felé. Ma­gyarok “mindenütt a végeken!” Az öt világrészből, az ezeréves szétdarabolt magyar föld feny­vesekkel díszített bércei alól, a magyar rónák pusztáiról, a vén Hargita tövéből, Erdély völgyei­ből, megyünk, lélekben és gon­dolatban nagy láthatatlan menetekben, hogy találkozhas­sunk egy magaslaton, ahol ösz­­szeölelkezik minden magyar lé­lek, felragyog a Magyar Igaz­ság és mi magyar szívvel újra odakiáltjuk a világnak, Sza­badságot, Függetlenséget Ma­gyarországnak! Függetlenségét elveszítve, ön­rendelkezési jogától megfoszt­va, nemzeti szabadsága, véres csizmáktól tapodva, a meggyö­tört magyar roskadozva emeli szörnyű keresztjét. “A hótakarta vén hegyek tövében, Egy egy fejfánál Március megáll, Nézi a nehány szónyi magyar Írást, Ami emlékül a fej fákon áll . . . Dereng a hajnal, biborpalást az égen, A fej fákon égnek a jégcsap glóriák. A bús sírok közt halkan, elsuhannak, A zokogva elmondott magyar imák. A szabadságszerető magyar­nak semmi sem fájhat jobban, mint az hogy az ezer-éves ma­gyar nemzet, szétdarabolva, a szolgaság láncaitól megkötöz­ve, a teljes széthullás és nem­zeti megsemmisülés szörnyű ítélete alá vettetett. A szörnyű és igazságtalan ítélet miatt, a sok százezer sza­badságért elhullott hős sir­­dombjától, a bilincsbe vert ma­gyar nép sok ezer templomából, a sok százezer világvándor ma­gyar könnyhullatásából, az Egek Urához, népek és nemze­tek Istenéhez emeljük imánkat: “Isten, kinek ezer év egy lehelet, Ki gonddal állsz meg az árva mellett, Jaj, minket gyalázat és szégyen takar, Hozzád sóhajt most a haldokló magyar. Uram! hozzád most, ki hagyod hogy szenvedjen, Hisz’ irgalmad, kegyelmed végtelen, Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben. Uram! A szégyenpadról vonj le minket, A szenvedés kapuját tedd be Te, Ábrándok lidércfényét oltsd ki, S ne vigy minket a kisértetbe. Szánd meg árva népünk, Ne csattogjon rajta a kemény ostor Igaz békére, Szabadságra vágyunk . . . És szabadíts meg a gonosztól. Atyám, ki bolygók útját kiméred, S világok forgását közelről nézed, Veled lakozik, az Ut, Igazság s Élet, Hozzád könyörgünk s hittel kérünk Téged: Fényei jen Szabadság már a magyar népen, Uram . . . most és mindörökké . . . Amen. Magyarok! Testvérek! Ké­szüljetek a nagy ünnepre! Jöj­jetek seregestől a Magyar Sza­badság ünnepére. Legyen a márciusi ünnep, komoly és ön­tudatos hódolat a Szabadság eszménye, tanúsága és summá­zó gondolata előtt. Kossuth La­jos eszményei, gondolataink és magyar lelkünk világában fel­röppennek, mint viharmadarak s ide-oda, csapongva szállnak s keresik a helyes irányt a biz­tos utat . . . Keressük a ma­gyar nemzetnek Szabadságát és Igazságát, mert hitünk van. amely most gördült a szivére a magyar nemzetnek s rábilin­cselte kezére szabadsága elvesz­tésének erős láncait. De né­­künk hitünk van s nézzük a jövőt. Hitünk van, erős magyar hitünk s mi bízunk és hiszünk a nagy magyar Feltámadás­ban! A magyar név megint szép lesz, letöri bilincseit, el­szaggatja láncait s mint az 1848 március 15 örökre felejt­hetetlen ünnepnapján, magas­ba emeljük a Szabadság Szent Zászlaját s lelkesedés felcsap majd az égig. Szabad lesz újra Magyarország s reánk fog ra­gyogni a Szabadság verőfényes tavaszi napsugara és bera­gyogja, arcunkat, lelkünket és életünket, mert mi ebben tör­­hetetlenül hiszünk. Hiszünk egy boldogabb ma­gyar jövendőben, mert hátunk mögött van egy roppant ezer esztendő, ami elmúlt a magyar nép felett. Látjuk a jelent, A Detroiti Magyar Nagybi­zottság 1848 március idusának emlékére f. évi március hó 13- ikán, vasárnap, délután 3:30 órai kezdettel nagyszabású ha­zafias ünnepélyt rendez az El­ső Magyar Ev. és Református Egyház dísztermében (Vander­bilt — West End). Az ünnepély részletes műso­rát lapunk legközelebbi száma közli. A Nagybizottság ezúton is testvéri szeretettel meghívja Detroit és Környéke magyar­ságát és reméli, hogy a szenve­dő szülőhaza iránti töretlen lelki kapcsolatunk bizonyság­­tételt fog kapni a résztvevő ün­neplő közönség nagy számá­ban is. A magyar ruházatban való megjelenése mindazoknak, akik ilyennel rendelkeznek, nagyban emelné az ünnepély fényét. “Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország Feltámadásában.” * * * A DETROITI MAGYAR NAGYB1ZOTTSÁG HAZAFIAS ÜNNEPÉLYE

Next

/
Thumbnails
Contents