Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

2010. DECEMBER 24., PÉNTEK 11 Karacsony „- Két szörnyű éjszakánk volt, mielőtt átjöttünk. Semmit sem aludtunk. Emlékszem, hogy az utolsó éjszakán még főztem valamit a nagyfiunknak, az akkor 22 éves Arnoldnak, aki otthon maradt, nem jött velünk Magyarországra, mivel nősülés előtt állt. Denisz azt mondta, ha SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ~ maradunk, felakasztja magát - idézte fel a szabadkai házukban történt utolsó órákat Sötét László felesége, Jankovity Szlavica." FELIRAT A FALON: MEGDÖGLÖTÖK, MAGYAROK! Az eset után ugyanis folyamatosan zaklatták a családot telefonon. Szabadkai házuk falára vörös festékkel a „Halál" szót és a „Megdöglötök, magyarok!" fenyegetést festették fel, lakásuk ajtajába pedig egy kést állítottak. Ezek után döntött úgy a család, hogy elhagyja hazáját. Erről tájékoztatták az őket Szabadkán meglátogató Mádl Ferenc akkori köztársasági elnököt is, aki elmondásuk szerint semmit sem ígért, csupán azt: ha így döntenek, Magyarország befogadja a családot. - Két szörnyű éjszakánk volt, mielőtt átjöttünk. Semmit sem aludtunk. Emlékszem, hogy az utolsó éjszakán még főztem valamit a nagyfiunknak, az akkor 22 éves Arnoldnak, aki otthon maradt, nem jött velünk Magyarországra, mivel nősülés előtt állt. Denisz azt mondta, ha maradunk, felakasztja magát - idézte fel a szabadkai házukban történt utolsó órákat Sötét László felesége, Jankovity Szlavica, akinek bár magyar volt az édesanyja, elmondása szerint 17 éves koráig nem beszélt magyarul, mert az egykoron katonatisztként és rendőrként dolgozó szerb nacionalista apja így nevelte őt és három testvérét. MINDENKI TÖRÖLGETTE ÉS NYELTE A KÖNNYEIT A Sötét család 2004. szeptember 17-én reggel elköszönt a rokonságtól és 13 éves lányuk, Klementina osztálytársaitól, s elindult Magyarországra. A búcsúzáskor mindenki törölgette és nyelte a könnyeit, az idősebbek zokogtak. Sötét László, felesége és két gyermeke egy bőrönddel, két utazótáskával és 100 euróval érkezett Röszkére, ahonnan a bevándorlási hivatal szegedi igazgatóságára szállították őket, ahol politikai menedékjogot kértek. Innen a békéscsabai menekülttáborba kerültek. - Kilenc hónapig éltünk a befogadóállomáson, ahol meglátogatott bennünket Arnold is, aki elköltözött a családi házból, és 2005 májusában megnősült. Sajnos sem az esküvőjén, sem az unokánk 2006 májusi születésénél nem tudtunk ott lenni, mert akkor még nem volt útlevelünk fűzte tovább a történetet Sötét László. A szerbiai újságokban olyan cikkek jelentek meg ekkor, hogy Sötéték tele vannak pénzzel, 20 ezer eurót és úszómedencés házat kaptak Magyarországtól. Ebből persze semmi sem volt igaz. A családfő elmondása szerint az akkori szerb köztársasági elnök, Borisz Tadics szerette volna, ha visszatérnek Szerbiába. Tudomása szerint bármit megadtak volna nekik. A történethez hozzátartozik, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal két évig vigyázott Sötétékre, minden lépésüket követték, lehallgatták a telefonjukat. - Már Békésen éltünk albérletben egy, az önkormányzattól kapott régi házban, amikor 2007. augusztus 27-én megkaptuk a maber 24-én Arnoldéknál, 25-én és 26-án pedig a férjem testvéreinél leszünk, mert az én testvéreim megharagudtak rám, amikor átjöttünk. Azóta nem beszélnek velem. A dologban az az érdekes, hogy ha három napig Szerbiában vagyunk, már vágyunk haza, Magyarországra, Békésre, mert nekünk már ez az otthonunk - mutat körbe Szlavica a lakásban, Arnold, Denisz, Klementina. Sötét László és jankovity Szlavica legnagyobb gyermeke, a jelenleg 28 éves Arnold Szabadkán él és dolgozik. A 25 éves Denisz Békésen lakik, de már külön a családtól, tavaly megnősült, és jelenleg gondnokként keresi a kenyerét, de szeretne főiskolán továbbtanulni. A19 éves Klementina még a szüleivel él, és Békésen dolgozik a helyi albán pékségben eladóként, de sokszor a tulajdonosnak is besegít tolmácsként a beszerzésekben, papírmunkákban. Hogy miért Arnoldnak, Denisznek és Klementinának nevezték el a gyermekeiket Sötéték? Szlavica elmondása szerint azért nem akartak a gyermekeiknek se szerb, se magyar keresztnevet adni, hogy egyik szülő se sértődjön, haragudjon meg. gyar állampolgárságot, majd novemberben az útlevelet." Bár mindenki segítőkész volt, sokáig tartott a jogi hercehurca, amelyben bizonyítanunk kellett, hogy a felmenőink magyarok. Ráadásul Klementinát fiúként tüntették fel a hivatalos iratokban, s ennek kijavítása is időbe telt - mondta Sötét László. így a család több mint három év elteltével, 2007 novemberében ment haza újra, Szabadkára. A rokonok sírtak örömükben, amikor meglátták őket. HÁROM NAP UTÁN MÁR HAZAVÁGYNAK - Azóta két-három havonta hazajárunk. Most is hazamegyünk karácsonykor Szabadkára. Decemahová 2008-ban költöztek át a régi házból, amit lebontottak. A másfél szobás, 58 négyzetméteres panellakás is albérlet. A bérleti díjat az önkormányzatnak fizetik, s remélik, hogy össze tudnak majd gyűjteni annyi pénzt, amiből egyszer vesznek majd maguknak egy kis házat. Sötét László korábban biztonsági őrként dolgozott Békéscsabán. Most időseket gondoz feleségével a házi segítségnyújtás rendszerében. A hit fontos szerepet játszik az életükben, ugyanis megtértek, s egy vallási közösség tagjaként gyakran segítenek hajléktalanokon, nehéz sorsú családokon, halmozottan hátrányos helyzetű roma felnőtteken és gyerekeken. I „Nekünk már ez az otthonunk" v/ 77 Az elátkozott ház - mindent otthagytak Egy bőrönddel, két utazótáskával és 100 Q ) euróval menekült E

Magyarországra, és kért politikai menedékjogot 2004 szeptemberében a szabadkai Sötét László és családja. Nem bánták meg, hogy elhagyták hazájukat. Azt mondják, hogy ma már itt vannak otthon. Karácsonykor azonban - ahogy fogalmaztak hazamennek Szerbiába. Sötéték Békés városában élnek, időseket gondoznak, és nehéz sorsú embereken segítenek. Sötéték mindenüket otthagyták, házukat, bútoraikat, ruháikat, amikor átjöttek Magyarországra. Sötét László elmondta, hogy a szabadkai házukat a két kezükkel építették fel a fundamentumtól az utolsó cserépig. A mester csak a villanyt kötötte be. Bár a házukat kínálták, árulta az épületet az otthon maradt Arnold, hoszszú ideig senki sem akarta megvenni. Mert amikor az érdeklődők, akár szerbek, akár magyarok megtudták, hogy az Sötéték háza, azt mondták, jobb attól távol lenni. A házat végül 2007-ben sikerült eladni. Akkora már teljesen tönkrement az üresen hagyott épület, lelopták a cserepeket, és más dolgokat is elvittek belőle. Végül 1 millió forintért adták el az ingatlant. A házért kapott pénzből és hitelből Szegeden vásároltak volna egy Tisza-parti üdülőházat a hullámtérben, amit le is foglalóztak, de kiderült, hogy oda nem adnak lakcímet, márpedig Sötétéknek arra lett volna a legnagyobb szükségük, ugyanis csak úgy kaptak volna hitelt. 600 ezer forintot buktak, ennyi volt az ügyvédi munkadíj és a foglaló. CSALÁDI TÖRTÉNET SZABÓ C. SZILÁRD Klementina testvérei fotóival, valamint Jankovity Szlavica és férje, Sötét László. FOTÓK: KARNOK CSABA A Sötét család akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2004 augusztusának végén 19 éves fiukat, Deniszt megverték Szabadka belvárosában, és az esetet - nevüket és arcukat is vállalva - nyilvánosságra hozták. Deniszt már korábban is bántalmazták magyarsága miatt, s a fiú kérte szüleit, hogy álljanak ki ország-világ elé, ne hagyják eltussolni az ügyet. Később ezért kellett menekülniük. Klementina a 2004-es újság címlapját mutatja, amely történetükről számolt be.