Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

* 0 Karacs t DÉLMAGYARORSZÁG / DÉLVILÁG ÜNNEPI MELLÉKLETE • SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LÉVAY GIZELLA,FÁBIÁN GYÖRGY O txO CD MATTHIAS GRÜNEWALD HÁRMAS TRIPT1­CHONJA Az 1512 és 1516 között készült oltár többszörösen kihajtható szárnyakból áll, összesen háromféle lát­ványt kínál. Csukott álla­potában a Ke­resztre feszí­tés jelenetét, nyitott állapo­tában az An­gyali üdvözle­tet, Angyal­koncertet, Máriát a kis jézussal, és a feltámadt Krisztust áb­rázolja. AZ EGYHÁZ FELELŐS­SÉGE Ittzés János püspök sze­rint az egyház felelőssége, hogy az em­berek a csen­det és a fényt az esztendő minden nap­ján magukban érezhessék. „Az egyház felelőssége, hogy az emberek ne csak karácsonykor, hanem egész esztendőben érezzék: jézus velünk van. Nemcsak apró gyermekként a jászolbölcsőben, hanem mikor a szürke hétköznapok terhét hordozzuk, vagy loholunk és kiszolgáltatottan éljük a magunk életét" ­hangsúlyozta lapunknak Ittzés János evangélikus püspök, akivel felidéztük emlékezetes karácsonyait. Grünewald monumentális szárnyán Máriát, Jézus urunk édesanyját láthatjuk királyi pompába öltözötten, karjában a kisdeddel. Megdöbbentő látvány, hogy ezt a csecsemőt ugyanolyan rongyba tekerték, mint amilyen tépett, nyomo­rult vászon takarja a keresz­_ ten függő Krisztus testét. ,ISTEN UGY GONDOLTA, AZ ELSŐ KARACSONYON ÖNMAGAVAL AJANDEKOZZA MEG AZ EMBERISEGET" Krisztus ígéretének bizonyosságával AZ EVANGÉLIUM ÜZENETE GÜLCH CSABA - Gyermekkori karácsonyaimat édesapám hiánya határozta meg, aki akkor halt meg hirtelen és vá­ratlanul, amikor iskolába készül­tem, így ezerkilencszázötven ka­rácsonya már nélküle telt el. Ép­pen emiatt azt igazából nem tu­dom ellenőrizni, hogy alakja mennyiben él bennem a szemé­lyes emlékek és mennyire a róla folytatott családi beszélgetések le­csapódásaként. Az évtizedek tá­volába visszanézve, majdnem fel­nőtt fejjel tudatosult bennem, hogy családunk meglehetősen ne­héz anyagi helyzete ellenére a ka­rácsonyaink gazdagok voltak. En­nek okát édesanyám szándéká­ban látom, aki ezzel próbált kár­pótolni ben­i \ nünket édesapánk elvesztése és körülményeink miatt - idézte fel lapunknak gyermekkori karácso­nyait Ittzés János. - Ezek külső emlékképek, de ezekből az idők­ből megmaradt bennem az is, hogy karácsony üzenetét a győri öregtemplom fizikai közelsége, az istentiszteleteken való részvétel, a lelki kapcsolat is magától értődő­vé tette. Az, hogy Isten úgy gon­dolta, az első karácsonyon önma­gával ajándékozza meg az emberi­séget. MERÍTKEZÉS A VÍZBŐL - Ötvenhat karácsonyáról sajátos hangulatú emléket őriz. - Gyakran eszembe villan, bár nem a szent misztériumhoz, nem a csa­lád ünnepléséhez kapcsolódik, ha­nem egy orosz tankhoz, ami no­vember negyedike után egy hely­ben állt hosszú hetekig. Emlék­szem, az orosz katonák nem értet­ték, hogy Szuezben miért van ilyen hideg. Többször felbukkan bennem a kép, amint a bádoglavórral a fo­lyópartra mennek, feltörik a jeget és a metszően hideg vízből meríte­nek. Nekik ez volt a karácsony! HAZAVÁGYÓDÁS MELANKÓLIÁJA - A lelkész ünnepnapjai elsősorban a szolgálatról szólnak. Az első ilyen élményem Kő­szeghez kötődik, ahol segéd­lelkészként feleségemmel a városhoz közeli leánygyü­lekezetben végeztem az első ünnepi szolgála­tot, hetven december huszonnegyedikén. Mi­kor onnan visszaértünk, láthattuk, amint a kőszegi templomunkból az ünneplő tömeg kifelé áradt. Ezt az érzést, a kőszegi karácsonyok tra­dicionális, helyi jellegzetességek­kel gazdagított, fenséges ünnepét később, parókus lelkészként ma­gam is átélhettem. Még a kőszegi szolgálatomhoz kötődik egy másik emlék a nyolcvanas évekből. Ak­kor még működött a határzár, állt a kerítés a tényleges határtól öt­száz méterrel beljebb, működtek még Kőszeg és Horvátzsidány kö­zött azok az ellenőrzési pontok, ahol kiskatonák igazoltattak ben­nünket. Mikor a karácsonyi szolgá­latomra mentünk, feleségem ked­veskedett nekik süteménnyel, kis ajándékkal, amit ők örömmel és köszönettel, illetve a hazavágyó­dás melankóliájával fogadtak. Jó érzés volt valamit továbbadni a ka­rácsony ajándékozó öröméből. VALAMINEK A KEZDETE - Püspök úr szerint mennyire halvá­nyult el mára a karácsony igazi tar­talma, üzenete? - Karácsony a népkegyességben csúcsünnep, azt viszont már keve­sen értik meg, érzik át, hogy kará­csony valaminek a kezdete. Hogy miért? Az inkarnációval, a testté létei csodájával kezdődő út kicsi­vel több mint három évtized után ér célba a golgotai kereszten és húsvét diadalában. Karácsonyi prédikációimban gyakran felidé­zem Matthias Grünewald alkotá­sát, azt a több száz éves oltárképet, amely döbbenetes módon ábrázol­ja a Golgotát, a halált. Ennek a mű­nek az egyik oldalszárnyán Máriát, Jézus urunk édesanyját láthatjuk királyi pompába öltözötten, karjá­ban a kisde'ddel. Megdöbbentő lát­vány, hogy ezt a csecsemőt ugyan­olyan rongyba tekerték, mint ami­lyen tépett, nyomorult vászon ta­karja a kereszten függő Krisztus testét. Ez olyan mély teológiai igazság, amelyet nem lehet elég­szer elmondani, mert bizony kará­csony öncélú ragyogása, piacos forgataga ezt a távlatot gyakran el­dékozás ünnepét említették. És való­ban, ebben nem kerülhető meg az egyház felelőssége sem. Hogy miért? Sajnos, az evangélium üzenete soka­kat csak ezekben a napokban, a kará­csonyesti istentiszteleten, éjféli mi­sén érint meg, ahol ugyan a hangulat elandalítja az embert, de a teológiai mélység befogadására egy-egy alkal­mi óra nem elég. Erről nemcsak az ünnepen, hanem egész évben érthe­tőbben, az emberekben meglévő, de takarja a sze- . ,„ 99 Sajnos, az evangelium üzenete sokakat csak ezekben a napokban, a karácsonyesti istentiszteleten, éjféli misén érint meg, ahol ugyan a hangulat elandalítja az embert, de a teológiai mélység befogadására egy-egy alkalmi óra nem elég. münk elől. Ez a felidézett oltárkép, amely ma a franciaorszá­gi Colmarban látható, jó le­hetőséget kí­nál arra, hogy újra meg újra felfedezzük azt a mély összefüggést, amely a testté létei és a megváltás misztériumá­ban rejtezik. így fedezhetjük fel a betlehemi gyermekben az élet­mentő, életet szolgáló kenyeret, amit - ahogy Túrmezei Erzsébet költő írta - Isten tett a betlehemi jászolba. Az egyház küldetése, hogy őrá mutassunk mint mai éle­tünk reménységére, biztonságára és biztosítékára. BETLEHEMI CSODA - A helyzet alakulásában az egyház­nak nemcsak küldetése, hanem fele­lőssége is van! - Évekkel ezelőtt egy felmérés kér­déseire válaszolók elenyésző és el­szomorító kisebbsége utalt csak a betlehemi csodára. Karácsony kap­csán legtöbben a szeretet, az aján­visszafojtott igényre apellálva, haté­konyabban kellene tanúságot tenni. Az egyház felelőssége, hogy az embe­rek a csendet és a fényt az esztendő többi napján is magukban érezhes­sék. A másik oldalra tekintve jegyzem meg: a karácsonyi templomozók ma­guk ellen is vétenek, hiszen úgy vé­Uk, abban a hatvan percben, néhány órában és napban érhető csak el az, ami ott őket megérinti. Pedig bizo­nyossággal mondhatom: erre az év mind a háromszázhatvanöt napján is lehetőségük lenne. Nyilván nem ka­rácsonyfával, vásári csillogással, ha­nem Krisztus ígéretének bizonyossá­gával, hogy ő velünk van nemcsak apró gyermekként a jászolbölcsőben, hanem akkor is, mikor a szürke hét­köznapok terhét hordozzuk, vagy lo­holunk és kiszolgáltatottan éljük a magunk életét.

Next

/
Thumbnails
Contents