Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-11 / 288. szám

2010. DECEMBER 11., SZOMBAT KAPCSOLATOK 11 m »A két kötelező kellék itt az előadó által viselt Mikulás-sapka és/vagy a fehér ruha. Mindez esetleg megspékelve egy havas tájjal, netán karácsonyfával - nagyon kevés olyan kiadványt SZERKESZTI LÉVAY GIZELLA találni, mely el mer térni ezektől." Kisbeszéd a nagyról Lemezdömping és Amikor a nagyra, a tekinté­lyes méretre gondolunk, ak­kor hegyek, Isten, pénz, keb­lek és egyéb emberi tagok jár­nak az eszünkben. Hagyomá­nyosan és praktikusan. Na jó, olykor a jóságot is észbe vesz­szük. Vagy az otthont. Én most másfelől közelí­tek. Az a kérdésem, mi le­gyen nagy az ember életé­ben? Mi lehet nagy? Miért lenne jó, ha ez vagy az a do­log nagyobb lenne, vagy még nagyobb, vagy egyenesen a legnagyobb?! Igyekszem kifé­nyesíteni ezeket a gondolato­kat, szépen átgondolom a le­hetőségeket. Tessék, gyere­kek, tessék! Például Neme­csek Ernő legyen nagy. Lehet óriás, nem baj. Egy hatalmas, kigyúrt, brutális állat, dübö­rög veled szemben a vasárna­pi utcán, lélek egy szál se a közelben, ő meg már előtted tornyosul. Megy az óriási fü­vészkertbe kicsi, halálos tü­dőgyulladást kapni. Táplá­lékkiegészítője a savanyú cu­korka! Szerintem a pénztárosnő is lehet jó nagy. Az ember áll a liláskék tízezresével, lobog­tatja, mint a lelke fecnijét, miközben az irdatlan pénz­tárgép fönt, éppen a homloka fölött csörög, akár az isten. Hatalmas számok, hatalmas végösszegek sorakoznak fö­löttünk, lezuhan egy nulla, és nyilván fájront. Még egy nulla is agyonüt, gyerme­kem. De azért dideregve lo­bogtatjuk a kicsi tízezrest odalentről. És akkor az óriási pénztáros néni emel bennün­ket is, megforgat, szívgöd­rünket az árleolvasó elé tart­ja, ami már pittyeg is, meg­van az árunk, mondjuk, pon­tosan nyolcvanhárom forint, lefelé kerekedik, és szatyor. Én a kicsi orvosoktól, lehet­nek azok férfiak vagy nők, fé­lek. Nekem egy orvos legyen lassú, matasson, .gyöngyöz­zön szépen a homloka, nyir­kosodjon a háta, szuszoghat is, vegye ki a szívemet, nézze meg az ablak fényénél, on­nan dobja vissza, kosár, há­rompontos. Nahát, a kicsi doktornők mindig olyan szi­gorúak, mint az okleveles, kétnapos munkafelügyelők! Egyszer beutaltak egy ilyen kicsi doktornőhöz, szemmel mértem meg, cirka egy méter ötven centi és ötven kiló volt, és fürge, mint a háborús ha­lál. Körbetapogatta még a szemgolyómat is. Nadrág le­tol, hadd lám! Nyelvet nyújt, kifúj, befúj! Végül nagyon kellemetlen, igazán szigorú hangon fölszólított, ezentúl diétás tárcákat írjak. Csak jó lehet a végük, mindenki bol­dog marad és kiegyensúlyo­zott. Semmi malackodás, vér helyett málnaszörp, húsok helyett kelbimbó, Kosztolá­nyi helyett Hamvas Béla! Jaj, ne, doktornő. Jaj, de, maga egészségromboló krip­topogány!, és rám emelte ki­csi, de nagyon kemény öklét, majd a homlokomra rajztűzte a receptet. így ballag a legnagyobb, kacsalábon forgó, száztornyos gyógyszertárig Szív Ernő! Ide figyeljen, Szív, mondta más­kor egy hatalmas doktornő, tényleg akkora volt, mint egy grúz Sztálin-szobor, hát nem látja, hogy az idő múlása az, hogy minden nagyobb lesz, mi pedig egyre kis'ebbek, hogy végül könnyedén hul­lunk át a világ szitáján, és... ssss?! Hogyne látnám, doktornő, mondom, és közben mégis at­tól félek, hogy becsusszanok a hatalmas mellei szakadékába, az óriási holdfonendoszkóp mellé, és menten agyon­nyomnak a gőzölgő húsok, a testi fodrok és rétegek. Nahát, ezek finom félelmek. Ezek is lehetnek nagyok. Hát persze, a könyvtáros lányok, nénik, virágszálak is lehetnek na­gyok. Akkora könyvtárba jár­ni, de akkorába, hogy csak a legalsó könyvsort érjük el. De az óriás könyvtáros kisasz­szony fölemel bennünket az A betűs szerzők égi sorába, és kézen fogva vezet a világ leg­jobb könyvéig. Egyszer szem­tanúja voltam annak, hogy két hatalmas könyvtáros kis­asszony a könyvespolcok fö­lött dobált egymásnak egy vi­hogó férfiolvasót, csodás lát­vány volt! De hát legyen nagy a fű­szál, a morzsa, a porszem, a gyufaszál, a pehely. A dicséret ne legyen nagy. Az maradhat kicsi. Az állam ne legyen nagy, engem speciel a világra­szóló ünnepek se hoznak láz­ba, úgy értem, jobb szeretem a nemzeti hősöket óvodáscso­portnak látni, kis töpörtyűk­nek, akikkel még mindent, ezerféle dolgot lehet szerkesz­teni, tenni, megcselekedni. Az óriási nemzeti hősökkel két dolgot lehet, imádni, vagy le­dönteni őket. Óriási feleség? Jöhet. Óriási férj? Jöhet! Isten is lehet kicsi. Néha le­gyen csak akkora, mint amek­korák mi vagyunk. Te meg én. Ő is úgy jár és kel a világban, a nagy és a kicsi dolgok kö­zött, ahogy te meg én. Néha a nagyot is emeli, máskor a ki­csit is elejti. Néha nagyon örül, kicsit fél. És fordítva. Most egy icipici megváltást kérek, Uram. Köszönöm szé­pen. És az is eszembe jutott eb­ben a hidegedő, szürke ősz­ben, hogy a szeretetnek sem kell nagynak lennie. Marad­hat kicsinek. Mert a nagy sze­retet nem fér oda mindenho­vá. A kicsi viszont igen. Be­vackol, bebújik, zsebbe, élet­köre mellé jár. Még ha nem is veszik mindig észre. Nem, de azért ott van. Ott, abban a ret­tentő nagyban. Szív Ernő ÜNNEPI KONYVAJANLAT Szakácskönyvek azoknak, akik szeretnek otthon sütni-főzni. C^mer G4*» cigányok \m* Csemer Géza: Cigányok főztje (Bába Kiadó) - ötlethiány karácsonykor Mariah Carey ugyanabban a Mikulás-ruhá­ban pózol új karácsonyi le­mezének bo­rítóján, mint a nagy sikerű hat évvel ez­előttién. Egymást majmoló előadók, fantáziátlan címek és agyonjátszott slágerek - nehéz manapság újat mutatni a karácsonyi lemezpiacon. Az évről évre ismételten kiadható korong és a biztos kereslet reményében ma már egyre többen készítenek ünnepi albumot, a kínálat így szinte átláthatatlan. Ezek között jót találni - na az a nagy feladat. ZENE TÍMÁR KRISZTA Karácsonyi lemezt kiadni az egyik legnagyobb biz­nisz. Egyrészt mert keres­let mindig van rá, más­részt pedig azért, mert egy jól sikerült albummal <-4 VÁSÁRT A'NDRI ú/UA v MÁR A SLÁ­GERLISTÁ­KON A KA­RÁCSONYI ALBUMOK. Bár még két hét van hátra karácsonyig, az eladási lis­ták élére már most több ünnepi album felkúszott. Ezek közül a legkereset­tebb Andrea Bocelli My Christmas cí­mű lemeze, amely a 7., Susan Boyle The Gittje a 19., Vásáry André Ünne­pe a 26., Ma­riah Carey Merry Christ­mas II You-ja pedig a 30., amelyet a Be­reczki-Szine­tár házaspár Duett kará­csonya követ. A válogatás­lemezek si­kerlistáját pe­dig már most egy karácso­nyi lemez ve­zeti: a Gye­rekkarácsony bonusz. A Csingiling ­Karácsonyi muzsika ugyanitt a ha­todik. akár évekig lehet tarolni. A Silent nightnak és a Jingle bellsnek ugyanis nincs „szavatossága", az évtizedek alatt sem megy ki a divatból. Nyugodtan kikerülhet tehát a boltok polcaira újra és újra, mindig lesz, aki megve­szi. Más kérdés persze, hogy lehet-e még valami újat, valami különlegeset mutatni ezen a piacon. Szétnézve az idei kínála­ton azt kellett megállapí­tanunk: nem igazán. Elsőként itt van rögtön a címválasztás. Ajándék, Ün­nep, Karácsony - ha bele­túrunk egy nagy kupac le­mezbe, majd találomra ki­húzunk egyet, jó eséllyel a három közül valamelyik ott szerepel cirádás betűkkel a borítóján angol vagy ma­gyar nyelven. A kicsit több fantáziával megáldott elő­adók túllépnek az agyon­használt szavakon, de ők is csak giccses kifejezésekig jutnak, mint például: Merry Christmas vagy Christmas songs. Ezek közül a ked­vencünk volt az egyik üzlet­ben egymás mellé helyezett két válogatáslemez. Egyik­nek borítóján a felirat: Si­lent night, a másikén pedig: Holy night. A borí­tón persze nemcsak cím kap helyet, ha­nem vala­miféle kép is - szin­tén néhány alapklisére építve. A két kötelező kel­lék itt az előadó által vi­selt Mikulás-sapka és/vagy a fehér ruha. Mindez esetleg megspé­kelve egy havas tájjal, ne­tán karácsonyfával - na­gyon kevés olyan kiad­ványt találni, amely el mer térni ezektől. Persze a variációk számának itt is csak a fantázia szab ha­tárt, néhány előadó azon­ban úgy tűnik, ennek is híján van. Mariah Carey például ugyanabban a Mi­kulás-ruhában pózol új karácsonyi lemezének bo­rítóján, mint a nagy sike­rű hat évvel ezelőttién, mindössze annyi különb­séggel, hogy nem fehér táj, hanem karácsonyi égősor és egy hóember előtt. Aki pedig megnézi Vásáry André néhány he­te megjelent CD-jét, és Karácsonykor sokan lepik meg szerettüket CD-vel. FOTÓ: FRANK YVETTE netán kezébe kerül And­rea Bocelli tavalyi albu­ma, bizony csak megle­hetősen nagy jóindulat­tal gondolhatja azt, hogy a hasonlóság véletlen­szerű. No de kit érdekel a kül­csín, a lényeg a belbecs. Bár a karácsonyi hangulat és témakör szintén örök, a lemezpiacon talán ez az egyetlen, amivel külön­bözni lehet: az eltérő fel­dolgozás. Aki az unásig hallott örökzöldekre kí­váncsi, megtalálja a pár száz forintos válogatásle­mezeken. Aki ezen a na­pon sem hajlandó melan­kóliába süllyedni, választ­hat pop- vagy akár rockal­bumot is, de a dzsessz sze­relmesei sem maradnak ma már stílusukhoz illő ünnepi lemez nélkül. Az instrumentális zenének szintén nagy keletje van: zongora, pánsíp, vagy akár fuvola közül is lehet már választani. Aki bizonyos előadó­hoz ragaszkodik, az is széles kínálatból válogat­hat, ráadásul külföldiek esetében a legnagyobb nevekből. Elvis, a három tenor, Barbra Streisand, Whitney Houston, Celine Dion - hogy csak néhá­nyat említsünk közülük. Ők többségében saját szerzeményeket tesznek a korongra, ráadásul azzal az igényességgel, amely egész munkásságukat jel­lemzi. Aki nem csupán csöpögős, agyonjátszott slágereket akar a kará­csonyfa alatt hallgatni, mindenképpen ezek kö­zül érdemes választania. Fa a világ építészetében Betűvetés Könyv- és Ajándékbolt • Szeged, Pulz u. 14. • Tel.: 62/315-301 Sorozatunkban a szegedi Somogyi-könyvtár kínálatából szemezgetünk. Ez alkalommal Will Pryce Fa a világ építészetében című kötetét ajánljuk. KÖNYVAJÁNLAT Karácsonyiajándék-ötlet is lehet a Kossuth Kiadó gondozásában most megjelent fotóalbum, amely a világ faépítészetének első átfogó átte­kintése. A szerző rövid történeti bevezetőben ismerteti a faépítészet történetét és annak kulturális hát­terét azzal a céllal, hogy bebizo­nyítsa, a fa semmivel sem alacso­nyabb rendű a többi építőanyag­nál, egyszerűen csak más. A világ minden táján a faépítészet szolgált a kőből és téglából emelt épületek mintájául. A kötetben olyan épüle­teket láthatunk, amelyeknél a fa a szerkezet alapja, és nem csupán burkolóanyag. Évszázadokkal ezelőtt nagyon elterjedt volt a faépítészet, hiszen a Földet bőségesen borították er­dők. Kultúránként változott, mely társadalmi réteg emelte a faépít­ményeket. Japánban az ácsokat „daikunak", „nagy mestereknek" hívták, akik minden egyes fa kivá­gása előtt imádkoz­tak, hogy a fa a to­vábbiak­ban is folytassa életét. A fa termé­szet adta tulajdon­ságainak köszönheti népszerűségét a legkü­lönbözőbb éghajlati viszonyok alatt. Elsősorban kiváló hőszigete­lő, így a skandináv és orosz rönk­házak lakói nem dideregtek a csi­korgó teleken. A földrengés sújtot­ta vidékeken a faváz rugalmassága sokkal jobban megvédte a lakókat, mint a kőből vagy téglából rakott falak. Will Pryce neves fotós, építésze­tet és sajtófotózást tanult, bejárta az egész világot, szépséges ismert és ismeretlen faépítmények után kutatva. A gyönyörű fényképalbum több mint 400 színes fotót tartal­maz, a könyvet lapozgatva csodála­tos képzeletbeli utazáson vehetünk részt a Távol-Kelettől Ausztráliáig, Európától Amerikáig. Megcsodál­hatjuk például a japán várépíté­szet, a Massachusetts állambeli imaházak, a svájci alpesi farmok, az erdélyi fatemplomok, az ausztrál lakóházak remekeit. A kötet végén ízelítőt kaphatunk a faépítészet jö­vőjéből is. Mosonyi Helga könyvtáros

Next

/
Thumbnails
Contents