Délmagyarország, 2010. november (100. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-20 / 270. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » napról napra mindig mas « Zt Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta HOSKORSZAK nfö N CO A hitelesség törékeny áru Oroszországi éveire úgy emlékszik vissza Hardy Mihály: sok olyan dolgot meg tudtak oldani, amit a mai kollégák el sem tudnak képzelni. Telexen (távírón) kommunikáltak a budapesti szerkesztőséggel. A Kaukázusban, a tbiliszi vérengzésről tudósítva nem tudták a BETACAM kamerákat rákapcsolni az adótorony lejátszóberendezésére, hogy hazaküldjék az anyagot, ezért forrasztottak, megdrótozták az adót, végül sikerült. Kabulban a japán stábnak adták kölcsön a felszerelésüket, majd kijárási tilalom után stoppal mentek vissza a tévéközpontból a szállodába - egy szovjet páncéloson. FERIHEGY MINŐSÍTÉSE A Ferihegyi repülőtér visszakapta a megfelelő biztonsági minősítést. Hardy Mihály elmondta, ebben a reptér részéről legalább 700 ember munkája benne van. - Mi vagyunk az első és eddig egyetlen európai reptér, amelyet ilyen szigorúan ellenőriztek. Németországban a reptéri biztonság egyetlen szervezethez, a német szövetségi rendőrséghez tartozik. Nálunk három hatóság plusz egy minisztérium a felelős, ha köztük nem teljes az összhang vagy az egyetértés, annak mi, reptériek isszuk meg a levét. A sajtóból igazolt át a szóvivői területre Hardy Mihály, aki most a Budapest Airport Zrt. kommunikációs igazgatója. Munkájában fontosnak tartja a tényeken alapuló, átlátható kommunikációt. Dolgozott moszkvai tudósítóként, televíziós hírműsorok főszerkesztőjeként, volt az ENSZ menekültügyi munkatársa. INTERIÚ NYEMCSOK ÉVA - Miért igazolt át a sajtóból a kommunikáció területére? - Nem volt ez egészen önkéntes dolog, részben a körülmények nyomására született a döntés. Amióta Moszkvából hazajöttem 1991-ben, háromszor kellett megválnom - különböző' okokból - attól a híradótól és televíziós csatornától, ahol addig szívesen dolgoztam. A harmadik után el kellett gondolkodnom: érdemes-e azt csinálni, amit szeretek, és amihez értek. Az Egyenleg című hírműsort politikai okokból, mondvacsinált ürüggyel bezárták az MTV-ben 1993-ban, megpróbáltak meghurcolni. A Boross-kormány úgy gondolta, hogy jobb a többszólamúságtól megszabadulni a tévében a '94-es választások előtt. Kirúgtak. Ezután egész érdekes időszak kezdődött, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) a magyarországi irodájában vállaltam munkát, ez az időszak a boszniai válsággal esett egybe. Éppen sajtószóvivőt kerestek. MOSZKVÁBAN A PERESZTROJKA IDEJÉN - Moszkvában tanult. Miért pont ezt az egyetemet választotta? - Az eredeti képesítésem külpolitikai újságíró, Moszkvában diplomáztam 1980-ban az ottani külügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok egyetemén, az IMO-n. A Brezsnyev-éra nagyon tanulságos volt. Azért oda mentem, mert akkor csak ott lehetett egyszerre nyelveket, nemzetközi kapcsolatokat és újságírást tanulni, itthon újságírást csak az egyetemi diploma megszerzése után. Édesanyám orosz, tudtam oroszul, vele ma is így beszélek. Kétnyelvű családból származom, nagyon nagy előny ilyen családban, kétféle kultúrában felnőni. Sokkal nyitottabb lesz az ember a világra, és könnyebb is úgy újabb nyelvet tanulni, ha nemcsak beszélni, hanem közben gondolkodni is az adott nyelven tudok. - Nem sírta vissza az újságírást? - De igen. Az ml-en ment egy retrospektív sorozat, többen felhívtak, hogy látták a '80-as évek végi moszkvai tudósításaimat, amelyek ma is vállalhatók, nincs szégyenkeznivalóm miattuk. Nagyon fiatal voltam, 28 évesen kerültem ki Moszkvába, a tudatlan, vak bányaló bátorságával mentem neki mindennek, nem is gondolván, hogy egy-egy tudósításom miatt itthon milyen botrányok voltak. Aczél Endre, Sándor István és Elek János vezette akkor a híradót, ez volt a híradó egyik aranykora, és mindig megvédtek bennünket, munkatársakat a külső támadásoktól. Oroszországban ez volt a glasznoszty és a peresztrojka időszaka, nagyot fordult a világ. Moszkvából lehetett okosan úgy belpolitizálni Magyarországra, hogy a demokrácia felé mutató dolgokat hangsúlyoztuk, a sajtónyilvánosságot. - Mikor rukkol elő önéletrajzi könyvvel? - Gondolkodtam sokat rajta, de a reptéri munkám mellett nincs időm erre. Sok minden letisztult, nagyon szerencsés voltam, jó helyen, jó időben. Végigtudósíthattam a XX. század egyik legfontosabb eseményét, a Szovjetunió széthullását. Igyekeztem eljutni, ahová csak lehetett: tengeralattjáróra, rakétabázisra, Afganisztánba, orosz-amerikai csúcstalálkozókra, ott voltam a Tienanmen téren Pekingben a tüntetéseken. A sarkkörön túl, Szibéria legtávolabbi végén, szemben Alaszkával csukcs nomád pásztorokkal találkoztam a tundrán. Volna miről írni. Egyfelől az események háttere lehetne érdekes a mai fiataloknak, a személyes, szakmai dolgok pedig a világ iránt érdeklődőknek és az újságíróknak. Az ex-Szovjetunió vagy Oroszország - mindegy, hogy hívjuk - olyan ország, amely mindenkit rabul ejt. Az oroszok egyszerre képesek hihetetlenül kegyetlenek és barátságosak lenni, hatalmas gazdagság és mérhetetlen szegénység jellemzi az országot most is. Svájc működése egy hét alatt kiismerhető, Oroszországban viszont folyamatosan érik meglepetések az embert. Engem is, pedig 11 évet töltöttem ott. NEM LEHET MEGHAMISÍTANI A TÉNYEKET - Szóvivőként egy cég érdekeit képviseli. Nem került még olyan helyzetbe, hogy amit nyilatkoznia kellett, azzal nem értett egyet? 91 A kecskeméti repülőnapon volt szerencsém egy F18 D típusú vadászgépen repülni vagy 45 percet, 20 láb és 20 ezer láb között, vagyis teljes földközelben és 6000 méteres magasságban a Kiskunság fölött. A Kennedy repülőgép-anyahajón szolgáló Mike Ryan volt a pilóta, mindent megtett, ami egy civillel a háta mögött bevállalható. Hardy Mihály - Szerencsére nem kerültem ilyen konfliktusba. Fontos, hogy a menedzsment komolyan vegye a dolgát, és elfogadja tőlem azt a vállalati politikát, amely szerint tényekkel és átlátható módon kell kommunikálni. A mai világban nem lehet meghamisítani a tényeket, mert rengeteg eszköz és lehetőség áll az emberek rendelkezésére, hogy az állításokat ellenőrizzék, adott esetben megcáfolják. Nagyon gyorsan le lehet bukni. A hitelesség - legyen szó cégről vagy személyről - felépítése évtizedekig tart, de 20 másodperc alatt el lehet veszteni. Nagyon törékeny áru. - Politikai pártok nem kérték fel szóvivőnek? - Szerencsére nem. - Nem akar újra a médiában dolgozni? - Amikor 2005 decemberében 24 órás határidővel rúgtak ki - minden ok és magyarázat nélkül - az ATV televízióból, elgondolkodtam, hogy érdemes-e azzal a fajta újságírással foglalkozni, amiben én hiszek: van-e igény az objektivitásra törekvő, tényeken alapuló, ha úgy teszik, angolszász stílusú újságírásra. Csináltam egy kasszát, és két következtetést vontam le: erre nincs sem politikai, sem gazdasági igény, és nagyon kevés olyan médium van ma Magyarországon, ahol ezt tényleg meg lehet valósítani. Nem akarok nagyképű lenni, de itthon alig van olyan vezetői poszt ebben a szakmában, amit most szívesen betöltenék. SÖPRŰ KIVÉTELÉVEL MINDENEN REPÜLT - Sokat repül? - Repültem az állásaimból eleget... Repültem már hőlégballonon, motoros sárkánnyal, kis Cessnával és hatalmas Jumbo gépekkel - a varázsszőnyeg és a seprű kivételével mindennel. A katonák 9 G-s (a földi vonzáserő kilencszerese) terheléssel is repülnek, a civilekkel max. 6 G-vel szabad, az F18 D vadászgépen Mike Ryan tartósan 5,4-et „húzott" velem. A botkormányt is átadta, ami nekem óriási dolog volt. Utánégetővel, azaz teljes gázzal szálltunk fel úgy, hogy kétszer 10 ezer lóerő préselte az embert a katapultülésbe. Svédországban C-130-as Herkules teherszállító géppel repültem, az 50. születésnapomra pedig egy műrepülést kaptam a feleségemtől ajándékba: egy Zlin 526-os Trainer Masterrel szálltunk fel Dunakesziről. Az első légi utamat 6 hónapos koromban tettem meg a szüleimmel - én egy mózeskosárban - egy kétmotoros LI-2-es fedélzetén. Ezért volt különleges élmény, amikor idén, a Ferihegyi repülőtér 60. születésnapján egy LI-2-essel megismételtük a történelmi átrepülést, a nap végén ezzel a géppel repülhettem vissza Budaörsre. - De így csak jobb dolgozni, hogy gépközeiben van, nem? - Ha már nagyon unom az irodát, kimegyek a betonra, megsimogatom valamelyik Boeing 737-es szárnyát. Semmihez sem fogható a kerozin szaga, vagy az, amikor áthúz közvetlenül a fejem fölött egy leszállni készülő gép.