Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-02 / 230. szám

12 2010. OKTÓBER 2., SZOMBAT - wv A belga koreográfus, Ben van Cauwenbergh korábban a wiesbadeni, jelenleg az esseni Aalto Balett Színház ^^^ balettigazgatója Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA BEMUTATÓ WERNER KRISZTINA Régi színházi szokás, hogy bemutató előtt kéz- és lábtörést kívánnak egymásnak a művészek. A társulat kiváló orosz táncosán, Dolbilov Alekseyen a jó szándékú babona valóra vált, a szerda esti próbán egy ugrásból olyan roszszul érkezett, hogy megsérült. Hiába reménykedett mindenki, hogy zúzódással megússza, az orvos diagnózisa törés, lehet, a műtét sem kerülhető el. Szerepét bravúros betanulással Horváth Krisztián vette át. Hogy egy másik színházi szokással folytassam, a kudarcos főpróbának sikeres premier a folytatása. Kiss János Kossuth-díjas igazgató reméli, hogy a darab Győrben is hasonló sikereket ér el, mint Bécsben, ahonnan megvásárolták a jogokat. - Májusig játszották Bécsben a darabot, hosszú és korrekt tárgyalások után vehettük át a jogokat. Egyelőre egy évre, harminc előadásra kaptuk meg Győr 500 kilométeres körzetére, Bécs kivételével. Szeretnénk az idő- és távolságbeli határokon is bővíteni, nem titkoltan nagy sikerre számítunk. Az érdeklődés is óriási, a premierre várjuk Svájcból a Queen-zene jogtulajdonosát, impresszáriókat, kritikusokat. Több bécsi szakíró is bejelentkezett, ők nyilván az összehasonlító kritikára készülnek. A Queen rockegyüttes zenei stilusvüágát leheteüen egy szóval jellemezni. Része a rock and roll és a fűnk, a népzene, a blues és a komolyzene elemei. Ennek a zenének a zsenialitása nyilvánvalóvá válik, ha tudatosítjuk, mennyi nemzedékre hatott. Ben van Cauwenbergh koreográfus ihletet merített a Queen együttes sokarcú zenéjéből és elevenségéből, valamint Freddie Mercury egyéniségéből és 2004-ben létrehozott egy páratlan produkciót, amely ötvözi a rockzenét és a klasszikus balett esztétikáját. Főleg a szerelemről szól (Love Of My Life), a rock and roll aranykoráról (Crazy Little Thing Called Love), a groteszkről (Lazing On A Sunday Afternoon), egy izgalmas bűnügyi légkörről (Another One Bites The Dust). A záró jelenet kompozíciója rekvi em Freddie Mercuryért és búcsúja közönségétől (Who Wants To Live Forever). A PREMIEREN SZÓLÓT TÁNCOLNAK Don't stop me now: Benedict Gromann It's a kind of magic: Szendrei Georgina Love of my life: Stefanie Pechtl és Artem Pozdeev Don't try so hard: Sebestyén Bálint Harangozó-díjas, Benedict Gromann I want to break free: Cserpák Szabina Harangozó-díjas, Horváth Krisztián Bohemian Rhapsody: Sóthy Virág Harangozó-díjas és Pátkai Balázs Harangozó-díjas Lazing on the Sunday afternoon: Horváth Krisztián Killer Queen: Marya Mizinskaya, Benedict Gromann Fat bottom girl: Simon Renáta Invisible man: Yudea Uematsu Save me - Who wants to live forever: Artem Pozdeev, Sebestyén Bálint Harangozó-díjas Színházat nyitnak Tíz éve alapította meg az ExperiDance társulatot Román Sándor koreográfus. Szinte mindenütt felléptek már az országban: az Ezeregyévet és a Muskétásokat eddig 350 ezer néző látta. Legújabb darabjába nyolc olimpiai válogatott tornászt hívott meg szerepelni. A társulat március 15-én a Forrás premierjével nyitja meg saját, 630 főt befogadni képes színháza kapuit. LJ NfÖ TÁNCMŰVÉSZET NYEMCSOK ÉVA - Tízéves az ExperiDance. Annak idején a néptánc iránti hagyománytisztelet szellemében alapította meg az együttest. Sikerült ehhez tíz éven át hűnek maradni? - Kellett, mert én néptáncos vagyok. Azt az anyagtudást, ami nekem van, a Zemplén gyermektáncegyüttesben, Cigándon, majd az Állami Balettintézetben Timár Sándornál, illetve a Honvéd Művészegyüttesben, Nóvák Ferenc „Tatánál" szereztem meg. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a magyar tánckultúrának legyen írott anyaga. Egyik példaképem ebben a munkában Martin György, aki akkor halt meg, amikor a balettintézetben végeztem, Kallós Zoltánnal és vele gyüjtőútra akartunk menni. Minden, ami nincs leírva és publikálva, egy idő után eltűnik. A néptánckultúra ápolása mellett fontosnak tartom mindennek a tudományos oldalról való feldolgozását és lexikális megjelenését, mert a jövőben lesznek olyanok, akik élőben már nem láthatják ezeket a táncokat, nem hallhatják ezeket a dalokat, de a fennmaradó anyagokból nagyon sok mindent ki tudnak majd következtetni erről a kultúráról. Amikor a magyar néptánc és népzene gyűjtése elindult, már a 24. óra is elmúlt, de kijelenthetem, hogy mindezen örökség felgyűjtésében Magyarország világnagyhatalom. Tudósaink zseniális munkát végeztek, az utolsó pillanatban mentették meg az európai kultúrának ezt a részét. A magyar nép mindig is olvasztótégelye volt az európai tánckultúrának, a periférián élő emberek mindig is jobban megtartották a múlt hagyományait, erre a néptáncművészet is példa. Mára a néptánc a városközpontúság miatt elveszítette eredeti funkcióját, de szerencsére Magyarországon megmaradt a kultúra részeként. - 2000-ben, tíz évvel a rendszerváltás után mekkora esélye volt annak, hogy egy ilyen társulat megél, keresetté és elfogadottá váük? - Reméltük. De nem gondolom, hogy Magyarországon rendszerváltás történt volna. Nem váltott struktúrát az ország, és a kultúra még hontalanabb lett. Annak idején a színházak és a táncegyüttesek szovjet mintára alakultak meg, minden gondolat és cselekedet számon kérhető volt. Ezzel szemben ma a kultúra gazdasági struktúra szerint működik, és ez keményen kihat az ország minden területére. Ebben a helyzetben nincs megoldás arra, hogy a régi típusú kulturális felépítmény hogyan tudna a jövőbe átmentődni. Az államnak erre pedig nincs pénze. - Számos nagy sikerű, telt házas előadás van a hátuk mögött, az Ezeregyévet és a Muskétásokat például 350 ezer néző látta. Gondolta volna, hogy ilyen pályát fut be a társulat? - Alapvetően azért mentem el a szolnoki Szigligeti Színházba Schwajda György mellé, mert nekem Tata annak idején azt mondta: a táncművészetnek egyetlenegy útja van, ha közönséget tudunk magunknak toborozni, és erre a legjobb a színház. Én ezt az utat úgy szerettem volna követni, hogy elmegyek egy színházba, és mindent elsajátítok, amit át lehet menteni a tánckultúrába. Tíz éve láttam, hogy az a fajta állami mecenatúra, ami a hivatásos táncművészetben gyakorlat volt, előbb-utóbb működtethetetlenné vált, és az ország nem tud eltartani ennyi kulturális intézményt. Kiderült számomra, hogy mindig a balettművészet találta ki a legjobb struktúrát, így ez alapján építettem fel az együttesemet. - Szigorú a táncosaihoz? - Igen, nagyon. Ebben a szétesett világban két dolgot tehet az ember: sodródik vagy kialakítja magának azokat az értékeket, amelyekből nem enged. Természetesen nagy a lemorzsolódás, sokan nem bírják ezt a fajta követelményrendszert. Az új darabunkba nyolc olimpiai válogatott tornászt hívtam meg. Ők példaképek: miközben minden amortizálódott körülöttük, nekik lépést kellett tartaniuk a világgal, és áldozatokat kellett hozniuk. Más utakat szeretnék bejárni, mint ami a néptáncban ma jelen van. Szerintem nincs jó vagy rossz, én azt mondom: virágozzék minden virág. És én olyan virág szeretnék lenni, amit nagyon szeret a közönség. Nekünk van a legnézettebb repertoárunk, mi vagyunk a Török Jolán által zseniálisan vezetett táncszínház zászlóshajója. - Mit kívánna a társulatnak a következő tíz esztendőre? - Amit kívántam, megvalósulni látszik: jövő március 15-én nyitjuk meg a saját, 630 férőhelyes színházunkat, a RaM Kolosszeumot Budapesten, Lipótvárosban a Forrás című darab premierjével. Emellett egészséget kivánok a táncosaimnak, akkor bírni fogják a munkát. ROMÁN SÁNDOR 1983-ban végzett az Állami Balettintézetben Tímár Sándor növendékeként. KOREOGRÁFUS VAGY TÁNCOS? Román Sándor azt mondta: már régóta koreográfusnak vallja magát. - 27 éves korban az ember le tudja rúgni a csillagokat, de onnan kezdve nem fejlődik a teste. A tapasztalatát, a megszerzett tudást viszont jól tudja hasznosítani - fogalmazott. GYŐRI BALETT-PREMIER: FELTAMAD A LEGENDA Színpadon a Queen Nagy várakozás előzi meg a Győri Balett ma esti premierjét. Egyrészt a bemutatás jogáért járt kultúrdiplomáciai Canossa, másrészt maga a balett zenéje és témája fokozza a nézők kíváncsiságát. A premiernek híre ment a rajongók körében is. Az egyik legnagyobb közösség, a Magyar Queen Rajongók Klubja Kulturális Egyesület felajánlotta a tulajdonában lévő fotókat és plakátokat, melyből kiállítás nyílik a márványcsarnokban. Az előadás forgatókönyve D. Simkin közreműködésével készült, ő tervezte a produkció színpad- és látványképét is. FOTÓ: H BARANYAI EDINA