Délmagyarország, 2010. szeptember (100. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-04 / 206. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE w ja • » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Gyógy-ír Légyott 1 ció csak annyi, vagy akár valamivel kevesebb gyereket vállal, mint a megelőző nemzedékek, akkor is automatikusan emelkedni fog a születések száma. Ezzel szemben csökkenés következett be. - Tizenkét esztendeje évi százezer alatt van a születések száma, ami alig több mint fele az 1975-ös adatnak. Van alsó határ? a legtöbb fejlett országgal ellentét­ben magas a termékenység. Ezek sze­rint van az a pénz, amivel érdemben ösztönözhetők a családok. - Igen, s a megoldás egyik kulcsa éppen a családpolitikai intézkedé­sekben keresendő. A francia demog­ráfusok egyébként arra vezetik visz­sza a magas gyermekvállalási ked­vet, hogy a családpolitika - noha kormányok jöt­tek-mentek - 1975 óta stabil és in­kább bővül. Náluk konszenzus van abban, hogy a születések száma nemzeti kérdés. - Az alacsony szüle­tésszámnak részben nem az az oka, hogy » Nálunk sajnos a Bokros-csomaggal éppen a stabilitás kérdőjeleződött meg. Az emberek szembesültek azzal, hogy minden egy tollvonással megváltoztatható, s ezt a hitet azóta sem sikerült megváltoztatni. Korábban nem gondoltam volna, hogy ezt kell mondanom: Magyarországon már az .un - ikJ, első gyerek megszületését is ösztönözni temre,főiskoiáSÍ huszonhárom-hu­szonöt évesen vé­geznek? Érthető, hogy ők nem azonnal akarnak családot. - A jelenség csak a halasztást ma­gyarázza, azt nem, hogy végül miért nem jönnek világra ezek a gyerekek. Sajátos egyébként, hogy nálunk az alacsony végzettségűeken kívül a diplomások terveznek és vállalnak több gyereket - de sajnos csak vi­szonylag többet. - Tudják, hogy a középfokú végzett­ségűek miért szülnek kevesebbszer? - Sajnos nem igazán. - Nem lehet, hogy éppen ezt a gyakran folyamatos vagy több műszakban dol­gozó réteget sújtja, hogy a munkahe­lyük és a gyermeknevelés csak ráérő nagyszülőkkel egyeztethető össze? Nyugaton például nem kuriózum, ha a bölcsődék, óvodák, iskolák nyitva tar­tása a munkaidőhöz igazodik. - Kétségtelen, hogy minden kuta­tás arra világit rá, hogy meg kellene könnyíteni a munka és a család ösz­szeegyeztetését. Adókedvezménnyel; vagy más módon vissza kellene állír tani a vállalati óvodákat, bölcsődé­ket. Ilyen intézményeket akár bevá-p sárlóközpontokban is létre lehetne hozni. Amit nem lehet Nyugat-Euró­pában megcsinálni, azt sajnos Ma­gyarországon vígan: a cégek azt mondhatják, hogy gyerekes anyákat nem vesznek vissza. Ez is magyará­zat a kevés újszülöttre. kellene. Pongrácz Tiborné - A házasságkötések száma olyan drasztikusan csökkent az elmúlt néhány évben - a 1990-es több mint hatvanhatezerről tavaly har­minchétezer alá hogy a születé­seknél is bármit el tudok képzelni. Ráadásul az 1980 után születettek kevesebben vannak, ha ők is ezt a gyermekvállalási magatartást fog­ják folytatni, könnyen lemehetünk évi hetvenezer újszülöttre. A CÉGEK MONDHATJÁK, HOGY GYEREKES ANYÁKAT NEM VESZNEK VISSZA - A válság miatti elbizonytalanodás nem ronthat tovább a helyzeten? - Elképzelhető, hogy igen. A ki­lencvenes évek elején, a nagy gaz­dasági-politikai átalakulások idején mindegyik rendszerváltó országban radikálisan visszaesett a születések száma - különösen a keletnémetek­nél kivéve Magyarországon. En­nek az volt az oka, hogy nálunk nem nyúltak hozzá a családpoliti­kai ellátásokhoz. A stabilitást a Bokros-csomag intézkedései törték meg - emlékezetes, hogy például a gyedet és a családi pótlékot részle­gesen eltörölték -, utána csökkent százezer alá a születésszám. - Franciaország családpolitikája az egyik legbőkezűbb Európában, és ott Előbb-utóbb megnő a (3J3 jelenleg tíz százalék körüli \QJ végleges L/) gyermektelenség. Ez azért veszélyes, mert alapjaiban QJ ingathatja meg azt az általános értékrendet, \QJ hogy az emberek nem /— tudják elképzelni az életüket gyerek nélkül ­állítja lapunknak adott interjújában Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese. DEMOGRÁFIA HANCZ GÁBOR rosszul állunk, de az emberek előbb-utóbb meghalnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a problé­mát hosszú távon a születésszám emelkedése oldaná meg. Ebben Ma­gyarország három évvel ezelőttig a kontinens középmezőnyében helyez­kedett el, majd lecsúsztunk: a szülő­képes korú nők számához viszonyít­va csupán Szlovákiában és Lengyel­országban rosszabb ez az adat. - Mi ennek az oka? - Egyelőre nem tudjuk, mi ma­gyarázza a lecsúszást, azt azonban igen, milyen tényezők állnak a régóta alacsony születésszám mögött. Az egyik problémát az okozza, hogy ki­tolódott a gyermekvállalási életkor. Míg 1990-ben átlagosan még 23, most már 28 évesen hozzák világra első gyermeküket a nők. Mi, demog­ráfusok egy ideig abban reményked­tünk, hogy a halasztás csak átmeneti és előbb-utóbb azért megszületnek ezek a gyerekek. Félő azonban, hogy nem így történik, emelkedik ugyanis a gyermektelenek aránya, amely a harmincéves nőknél jelenleg már negyven százalék körüli. MA MÉG A TÁRSADALOM SAJ­NÁLJA A GYERMEKTELENEKET - Azzal is baj van, hogy a fiatalok nem akarnak gyereket? - Pillanatnyilag még nem. Az át­lagos tervezett gyerekszám a fiatalok körében 2,1-2,2 - ebből azonban csak 1,3 születik meg. így előbb-utóbb megnő a jelenleg tíz százalék körüli végleges gyermekte­lenség, várhatóan húsz, de le­het, hogy huszonöt száza­lékra. Ezt azért tartom veszélyesnek, mert alapjaiban ingathatja meg azt az általános érték­rendet, hogy az emberek nem tudják elképzelni az életüket gye­rek nélkül. Ma még a társadalom sajnálja azokat, akiknek nincsen gyerekük. Amíg a többség így gon­dolkodik, addig lényegesen köny­nyebb serkenteni a gyermekválla­lást, ugyanis mindössze a feltétele­ket kell megteremteni ahhoz, hogy a fiatalok a terveiket valóra válthas­sák. Utána sokkal nehezebb lesz, ahogy ez a németeknél - ahol har­minc százalék a tudatosan gyermek­telenek hányada - már látható. Ők iszonyatos összegeket invesztálnak a családalapítás ösztönzésébe, vaj­mi kevés eredménnyel. AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOKBÓL KEVESEBB GYEREK SZÜLETIK - Olyan tendenciától fél, mint ami az élettársi kapcsolatok esetében a há­zasság rovására bekövetkezett? - Pontosan. A kilencvenes évek elején még a megkérdezettek negye­de mondta, hogy nincs abban sem­mi rossz, ha valaki házasságkötés nélkül együtt él valakivel, ma há­romszor ekkora az arány. Nehogy odáig jussunk, hogy a többség a gyermektelenséget gondolja elfoga­dottnak, netán követendőnek. Az élettársi kapcsolatok megszaporo­dása amúgy szintén oka az alacsony születésszámnak, ezekből ugyanis lényegesen kevesebb gyerek szüle­tik, mint a házasságokból. - Csekély vigasz, de népesedési problémánkkal legalább nem va­gyunk egyedül Európában. - Most már. 1981-ben, amikor nálunk elkezdődött a népességfo­gyás, mi voltunk az elsők. - Az ebnúlt években az 1974 és 1978 kö­zött született Ratkó-unokák­nak kellett vol­na megtölteni­ük a szülőszo­bákat. A de­mográfusok csalódtak ben­nünk - ebbe a generációba tartozom én is, igaz, két gye­rekkel vagy ezt lehetett várni tőlünk? - A józan ész alapján egyáltalán nem ezt lehetett várni. Az előrejel­zések egyszerű matematikai számí­tásokra alapozva azt mutatták, hogy ha ez a nagy létszámú generá­j Az élettársi kapcsolatokból kevesebb gyerek születik. Már akkor sem lenne gondunk, ha annyi házasság köttetne, mint korábban, és azokból annyi gyermek jönne világra, mint a házasságokban manapság jellemző. Pongrácz Tiborné - A legfrissebb adatok szerint június­ban tízmillió-négyezren éltek Magyar­országon. A sportban, a gazdaságban gyakran beszélnek lélektani határról. A tízmillió lakost tekinthetjük annak? - Igen, bár elsősorban nem a szám, hanem maga a csökkenő tendencia negatív lélektanilag. Szerintem amúgy ma már tízmilli­ónál kevesebben vagyunk. - Elképzelhetetlen, hogy a 2011-es népszámláláskor meglepődnek, mert nem annyian vagyunk, mint várják? - Kétségtelen, hogy érhetnek bennünket meglepetések, a népes­ségszám meghatározása ugyanis úgy történik, hogy a 2001-es nép­számlálási adatot vezetik tovább a születések és halálozások, vala­mint a ki- és bevándorlók számá­val korrigálva. A kivándorlók szá­mát azonban csak becsülni lehet. KITOLÓDOTT A GYERMEKVÁL­LALÁSI ÉLETKOR - Ha az elmúlt húsz évben sem ki, sem be nem vándorolt volna senki, hányan élnénk az országban? - A rendszerváltozás óta csak­nem hétszázezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek, így a bevándorlási többlet nélkül az ország lélekszáma már csak alul­ról súrolná a kilencmillió-hétszáz­ezret. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a mostani, tízmillió-négy­ezerre becsült lélekszámban ben­ne van százhetven-száznyolcvan­ezer hazánkban élő külföldi is. - A népesség fogyása mögött leegy­szerűsítve az a tény áll, hogy túl so­kan halnak meg és túl kevesen szü­letnek. Európai viszonylatban meny­nyire sok a sok és kevés a kevés? - A népességszám alakulásában a születéseket tartom meghatározó­nak, mert ugyan tény, hogy a halálo­zásokat tekintve európai vi­szonylatban

Next

/
Thumbnails
Contents