Délmagyarország, 2010. július (100. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-24 / 171. szám

AKTUALIS .2010. JÚLIUS 10., SZOMBAT Szieszta cn NCT3 M U1 DJD CD TISZTELŐ A HEGYET! 99 Egy hegyet sohasem sza­bad lebecsül­ni. Még a Tát­rát vagy az Alpokat sem, nemhogy a Himaláját. Mindig kiala­kulhatnak olyan váratlan körülmények, amelyekre nem lehet előre felké­szülni. Szinte minden máso­dik nap lezú­dul egy lavina, főleg, ha sok hó esik. Az is előfordult már, hogy miköz­ben az alaptá­borban üldö­géltünk. rálát­tunk egy jég­esésre és éreztük egy hatalmas lavi­na szelét. Nem sokkal később értesí­tettek, hogy valaki életét vesztettea helyszínen. Tudtuk, hogy másnap ml is oda megyünk. FÁBIÁN GYÖRGY, SUDÁR ÉVA Névjegy. Ugyan Anita 1969. október 8-án született Nyíregyházán. Szülővárosában járt általános és középiskolába, testnevelési főiskolára, majd tanulmányait Budapesten, a Testnevelési Egyetemen fejezte be. 2003-ban szerzett nemzetközi hírnevet, amikor első magyar nőként nyolcezer méter felett járt. 2001-ben egyszer már próbálkozott a Mount Everesttel, de akkor 7800 méterről vissza kellett fordulniuk, mert az expedíció orvosa, Gárdosi Sándor egy 2009-ben aztán ő volt az első magyar nő, aki megmászta a Föld legmagasabb hegyét. 8850 méteres Csomolúngmára. CSÚCSTÁMADÁS KANCSÁR TÍMEA - Csalódott? - Persze. Hiszen volt egy célom, egy álmom, amit most nem tudtam teljesíteni. Természetesen ez szo­morúsággal tölt el. Kiszámíthatat­lan, hogy az emberi szervezet ho­gyan reagál 8600-8700 méteren. Korábban teljesítettem már nyolc­ezer méteres csúcsokat oxigénpa­lack nélkül, de ilyen magasságban már pár száz méter különbség is kritikus lehet az emberi szervezet­re. Alaposan át kellett gondolnom, hogy belevágjak-e ebbe az életve­szélyes kísérletbe, hiszen az agy­működés és a mozgás is lelassul, amikor az ember a megszokott oxi­génmennyiség egyharmadához jut csak hozzá. Aztán amikor beteg let­tem, úgy döntöttem, nem kockáz­tatok, palackkal mászok tovább. De ez sem bizonyult jó ötletnek, mert az állapotom súlyosbodott, kisebb problémák is eldurvulhat­nak odafönt. Nem véletlen, hogy négyezer hegymászóból csak száz­hatvannak sikerült az expedíciót oxigénpalack nélkül teljesíteni. Ed­dig a világon mindössze öt nő büszkélkedhet ezzel a sikerrel. - Azóta rendbe jött? Kipihente magát? - Június végén jöttem haza, előt­te néhány hétig Nepálban regenerá­lódtam. Igyekeztem visszaszedni a leadott kilókat, szám szerint kilen­cet. Sokat alszom, pihenek, és per­sze miután valaki megtapasztalja a szélsőséges körülményeket, egy kád meleg fürdőnek és az ágynak is hihetetlenül tud örülni. - A tavalyi Mount Everest-expedíció különlegesnek számított: ön volt az első magyar nő, aki teljesítette a 8850 méteres csúcsot. A hegytetőn azonban nem tudtak fényképeket ké­szíteni, mert a nagy hideg miatt nem működtek a gépek. Most nagyobb szerencsével jártak? Ugyan Anita: „Bár valóban veszélyes sport, de kellő óvatosságra intés mellett példát mutathatnánk a fiata­loknak a természet és a mozgás iránti szeretetünkkel." - Jobban készültünk, három gépet vittünk magunkkal. Persze most is volt olyan, amelyik fel­mondta a szolgálatot a szélsősé­ges hidegben. - így a második Mount Everest-expe­díció után mit gondol, gyakorlat teszi a mestert? Vagy a Föld legmagasabb he­gye mindig tartogat meglepetéseket? - Egy hegyet sohasem szabad lebecsülni. Még a Tátrát vagy az Alpokat sem, nemhogy a Himalá­ját. Mindig kialakulhatnak olyan váratlan körülmények, amelyekre nem lehet előre felkészülni. Szinte minden második nap lezúdul egy lavina, főleg, ha sok hó esik. Az is előfordult már, hogy miközben az alaptáborban üldögéltünk, rálát­tunk egy jégesésre és éreztük egy hatalmas lavina szelét. Nem sok­kal később értesítettek, hogy vala­ki életét vesztette a helyszínen. Tudtuk, hogy másnap mi is oda megyünk. - Volt már életveszélyben? - Igen, a legutóbb is. A hegyen ugyanis nem lehet egy-két óra alatt biztonságba kerülni. A tábo­rok között öt-hat órás a gyalogút, és ezt az időjárási viszontagságok csak meghosszabbíthatják. Szóval nem olyan egyszerű jó körülmé­nyek közé kerülni, ha megsérül valaki vagy megbetegszik. De mu­száj a félelmet kontrollálni, soha nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam ez az érzés, mert akadályoz a kitűzött cél elérésében. - A legutóbbi túrán mászás közben kapta a hírt, hogy a hegy túloldalán, jégomlásban életét vesztette Várko­nyi László, a magyar hegymászás ve­teránja. Megviselte lelkileg a rossz hír? Nem bizonytalanította el? - Egy ilyen hír megviseli a lel­ket. Akkor a legkritikusabb, ha va­lamelyik társammal történik, köz­vetlenül mellettem... - Milyen fizikai felkészülést igényel egy ekkora kaliberű expedíció? - A sport fiatalkorom óta jelen van az életemben. Mindennap mozgok, de a túrák előtt intenzí­vebben terhelem magam: hétvé­gente három-négy órát futok hegyi ösvényeken Budán, úszók és erő­sítek. A futás azonban számomra nem csak edzés, azért csinálom, mert szeretem. A csúcs megmászá­sa előtti egy hónap pedig az akk­limatizálódással telik. De ez már nem a felkészülés része, hanem a mászás maga. - Miért kevesebb a női hegymászó, mint a férfi? Fizikailag sokkal megter­helőbb egy nőnek ez a sport? - Pontosan. A női szervezet gyengébb, nehezebben viseli ezt a UGYAN ANITA MÁSODSZOR IS MEGHÓDÍTOTTA A MOUNT EVERESTET Oxigénpalack nélkül indult a világ i legmagasabb csúcsára Ugyan Anita nemrégiben tért vissza Ázsiából, ahol hetedik Himalája- és második Mount Everest-expedícióján vett részt. A túra nem egészen úgy sikerült, ahogyan tervezte: egy súlyos légúti megbetegedés miatt nem tudta oxigénpalack nélkül megmászni a hegyet, de a csúcsot így is elérte. Tizenévesen lett a hegyek szerelmese, a családja minden útja előtt reménykedik: ez volt az utolsó. fajta kihívást. Nem véletlen, hogy a hegymászók csupán tíz százaléka nő. Nem beszélve arról, hogy a fér­fiak is úgy gondolják, hogy a gyen­gébbik nem nem a hegyre való. Mindenkinek magának kell mérle­gelnie, hogy mire képes, és ha úgy érzi, menni fog, bele kell vágni. - Mikor lett a hegyek szerelmese? het abbahagyni, mindig visszavá­gyik az ember. - A legutóbbi expedícióra a férje is el­kísérte, viszont a tavalyi Everest-tú­rára idegenekkel ment. A bizalom éle­tet menthet egy ilyen úton? - Igen. Nagyon fontos. Persze hogy más, amikor a férjem is velem tart, de tavaly csak nemzetközi expe­- Tizenkilenc évesen kezdtem el a sziklamászást. Magyarországon nincsenek magas hegyek, így az ex­pedíciós, magashegyi mászással csak később ismerkedtem meg. Most már ez teszi ki az életem jelen­tős részét. Ebben a sportban nem­csak maga a mászás fantasztikus, az is nagy élmény, amíg eljutunk a hegy lábához. Ez a gyalogos, akár kéthetes út számtalan élményt, ka­landot tartogat, új emberekkel, kul­túrákkal ismerkedem meg. - Mit érez, amikor felér a csúcsra? - Hát nem felhőtlen boldogsá­got. A hegycsúcson szélsőségesek a körülmények, mínusz 35 fok van és iszonyatos szél. Képtelenség tel­jesen felszabadultnak lenni, hiszen ott kavarognak a fejemben a gon­dolatok: még vissza kell térni, és ez ugyanolyan nagy feladat, mint ma­ga a csúcshoz vezető út megtétele. Koncentrálni kell, egyetlen rossz lépés végzetes lehet. Valódi örö­möt akkor érzek, amikor visszatér­tem az alaptáborba. - A családja hogy viseü extrém hob­biját? - Aggódással teli minden el­utazás, de a két, két és fél hóna­pos távolléteket is nehéz átvészel­ni. Valójában a szüleim mindig azt remélik, hogy az lesz az utolsó utam, amire éppen készülök. De aki hegymászó, az pontosan tisz­tában van azzal, hogy eZt nem le­Everest, 6100 méter körül. díció indult, én pedig mindenáron el akartam menni. Egy üyen túra meg­szervezése akár egy évig is eltarthat. Nem elég a vágy, a menni akarás, szponzorokat kell keresni, ami egyál­talán nem könnyű, mert itthon még nem érdeklődnek sokan a hegymá­szás iránt. Bár valóban veszélyes sport, de kellő óvatosságra intés mel­lett példát mutathatnánk a fiatalok­nak a természet irántí szeretetünkkel. - Tudtommal több millió forintba ke­rül egy ilyen vállalkozás. Ki segít? - A barátok nagyon sokat, illetve most egy bank is mögém állt. A Mount Everest a legdrágább vállal­kozás, ha egyedül megy valaki, 25 ezer dollárba (5 millió 455 ezer forint­ba) kerül a csúcsengedély, ha tízfős egy csoport, akkor 10 ezer dollárt (2 millió 182 ezer forintot) kell fizetni fe­jenként csak azért, hogy felmehes­sünk a hegyre. És még ehhez jön az utazás költsége és a felszerelés. - Következő vállalkozás? - Tervek mindig vannak. Ősszel egy magyar csapattal szeretnénk meghódítani Nepál és Tibet hatá­rán fekvő Cso-Oju, azaz „Türkiz Is­tennő" névre keresztelt csúcsot. A tervek szerint Erőss Zsolt is részt vesz az expedícióban. A magas-tátrai lavi­nabalesetet követően januárban térdtől lefelé amputálni kellett a jobb lábát, de most ismét nyolcezer feletti magasságokba tör. A túrát a csapat el is nevezte „rehab expedíciónak".

Next

/
Thumbnails
Contents