Délmagyarország, 2010. június (100. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-26 / 147. szám

2010. JÚNIUS 26., SZOMBAT 11 Szieszta ^ V I - /v WERNER KRISZTINA A világ 15-16 országában vannak jelen, Kambodzsában egy játszótérnél őrzi a nevüket ez a tábla. A SZERETETSZOLGÁLAT MUNKATARSAI NEM KERESIK A VESZELYT, DE NEM FUTNAK EL ELŐLE Ha a hitedet veszted el, akkor van véged Felnőttként tért meg és lett lelkipásztor Szenczy Sándor, aki ötezer forinttal kezdte szervezni a Magyar Baptista Szeretetszolgálatot. Ma-már hat órán belül el tudnak indulni a világ bármely katasztrófájához, de munkájuk 95 százalékát Magyarországon végzik. Az árvízkárosultaknak is segítenek a segélyvonalon keresztül: óriási az adakozási kedv. SZOLGÁLAT FARKAS JUDIT - Ön felnőttként tért meg. Ho­gyan és miért? - 1987-ben katona voltam Szentendrén. Egy titkos harc­álláspontra küldtek büntetés­ből, mert nem volt rajtam si­sak a hadgyakorlaton. Ottfe­lejtettek hét hétig a harcállás­ponton, amely Budapest lég­védelméért volt felelős a hegy gyomrában. Telefonálgattam egy titkos katonai telefonvo­nalon keresztül és összeakad­tam egy fiúval. Én nem hit­tem, nem ebben nőttem fel ­a nagymamám párttitkár volt, a nagybátyám Kádár bizton­sági főnöke -, de ez az isme­retlen fiú a telefonban úgy beszélt Istenről, mintha is­merné. Soha nem találkoztam vele. Amikor nem sokkal ké­sőbb leszereltem, vettem egy Bibliát, elkezdtem olvasni és a végén arra döbbentem rá, hogy én ezt igaznak tartom. 99 Külföldön 15-16 országban vagyunk jelen, leginkább Ázsiában: Afganisztán, Kambodzsa, Vietnam, Észak-Korea... Egyedüli civil szervezetként a világban van ott irodánk. Találtunk egy magyar kórházat, ebből indult ki minden más, és szeretjük a koreai embereket. Szenczy Sándor Alapvetően változott meg az életem. Elvonási tünetek nél­kül le tudtam szokni a dro­gokról, el tudtam szakadni az akkori barátaimtól. - A Magyar Baptista Szeretetszol­gálat mikor alakult meg? - 1992-ben kerültem gyüle­kezetbe mint lelkipásztor, 1996-ban jött létre a szeretet­szolgálat. Folyt a háború Ko­szovóban, Boszniában, a Dél­vidéken, éreztem a szükségét annak, hogy valahogy segíte­ni kellene. Kihirdettem a gyü­lekezetben: megalakult a sze­retetszolgálat, menjünk és se­gítsünk! Na de miből? Emlék­szem az első adományra: egy nyugdíjas néni ötezer forintot adott a kezembe és azt mond­ta: „Pásztor, csinálj ebből vi­lágmissziót!" Májusban volt a közhasznúsági jelentések be­adásának a határideje, két és fél milliárd forint volt az éves forgalmunk. Az a pénz meg­sokszorozódott, Máté evangé­liuma alapján: öt kenyér és két hal elég, ha elhiszem, hogy tudok segíteni. Ötezer forint semmire nem elég, de én elhittem. - Mire képes most a világszerte ismert szeretetszolgálat? - Helikoptereink, hajóink vannak, hozzáférésünk sok mindenhez. Képesek vagyunk hat órán belül elindulni a vi­lág bármely katasztrófájához, szakképzett munkatársakkal. Híresek vagyunk erről és büszkék vagyunk rá, de alap­vetően az egész arról szól: meg merem csinálni, el me­rek indulni. Ez egy idő után rutinná válik, de az egész ott kezdődött, hogy ki mertem lépni a közegből, ami olyan volt, mint egy békességes, nyugodt csónak. - Úgy tudjuk, nagyon sok veszé­lyes helyen járt. - Nem keressük a veszélyt, de nem is futunk el előle. Ezek a helyzetek nyilván hatással vannak ránk, de nem akadá­lyozzák meg azt, hogy tovább­menjünk. - Nem volt olyan pillanat, amikor azt mondta: elég, abbahagyja? - Az én fordulópontom 2000 húsvétján volt Groznij­ban, amikor megölték az egyik munkatársamat, egy másiknak levágták baltával a kezét. Amikor ott álltam a 19 éves fiú holtteste felett, azt mondtam, elég volt. Többet nem segítek az emberek­nek, az em­ber gonosz, nem érdem­li meg. Sír­tam, üvöl­töztem a ro­mok között, megfogad­tam, ha él­ve kijutok innen, le­mondok a lelkipásztorságom­ról, a szeretetszolgálatról. Ezt nem lehet így csinálni, segíte­ni akarunk és lőnek ránk, megölik a munkatársaimat. - Miért maradt mégis? - Még el kellett mennem a baptista imaházhoz, és a szét­rombolt imaház romjai kö­zött, a pincében éltek öreg nénik: tizenketten maradtak az ötszáz fős gyülekezetből. Az egyikük odajött hozzám: „Pásztor, prédikálj!" Mond­tam: „Hagyj békén, hoztam ételt és innivalót." Ám eltolta az ételt, és azt mondta: „Há­rom éve nem volt itt lelki­pásztor, kérlek, prédikálj!" Letérdelt, és hirtelen rám zu­hant: az életben mindent el lehet veszteni. Egészséget, pénzt, nyugdíjat, há­zat, ahogy most az árvízkárosultak- j nál is látjuk. De ha a hitedet vesz- \ ted el, az életcélo- -„ dat, azt, hogy a he- ^ lyeden legyél a világ- 1 ban, akkor van véged. - Önnek hol a helye a vi­lágban? - Tamási Áron mond­ja: azért vagyunk ezen a világon, hogy otthon le- { gyünk benne. Akkor értet­tem meg, hogy nekem ott­hon lenni a szolgálatot je- V lenti. Azóta nem félek. Hul­lottak már körülöttem bom­bák, repeszek, éltem át föld­rengéseket, jártam széttépett gyerekholttestek között. Nem pattannak le rólam a szörnyű­ségek, de ha egy embert is meg tudunk menteni, az biz­tat: na még egyet és még egyet! - Nemrég tért vissza Kambodzsá­ból. Hány országban segítenek most? - Bár a média inkább a kül­földi munkánkkal foglalkozik, a pénzünk 95 százalékát Ma­gyarországon költjük el prog­ramokra. A drogrehabilitáció­tól a hajléktalanellátásig sok mindennel foglalkozunk, ter­mészetesen az árvízkárosul­taknak is segítünk. - Csökken az adományozási haj­landóság - állt a hírekben pár hó­nappal ezelőtt. Változtatott ezen a magyarországi árvíz? - Igen, most kifejezetten óriási az adakozási kedv. Az egész lakosság megmozdult, milliárdokat adakozik az árvíz­károsultaknak, az árvíz sújtot­ta településeknek, rengeteg szervezeten keresztül. A Nem­zeti Segélyvonal Alapítvány­ban mi is benne vagyunk: csaknem 800 ezer hívás, több mint 215 millió forintnyi ado­mány érkezett eddig úgy, hogy nem lehet minden szolgáltató­tól hívni a vonalat. Reformátusból baptista. - Miért a baptista gyülekezetet választotta? - kérdeztük Szenczy Sándort. - Három évet jártam a református teológiára - reformátusnak kereszteltek -, de nem a gyermekkeresztséggel, hanem a hitvalló keresztséggel értettem egyet. Az lett a vége, hogy bemerítkeztem, kirúgtak a teológiáról, így kerültem a baptista teológiára - fogalmazott. - Itt szereztem meg a diplomámat, baptista gyülekezetbe kerültem, baptista feleségem lett és Isten rohamléptekkel hozatja be velem az elvesztegetett éveket, amelyeket nélküle éltem. >? jíg HAITI A Magyar Baptista Sze­retetszolgálat­tól hat órán belül el tud­k • nak Indulni a k • világ bármely katasztrófájá­hoz: a haiti földrengés Ü1 Kii után is segí­tettek. *** - fjte/ r*. A csecsen főváros, Groznij. AZ ÉV SEGÉLYSZERVEZETE A Magyar Köztársaság amerikai nagykövete „Az év segély­szervezete" címre jelölte a Baptista Szeretetszolgálatot a Conrad N. Hilton Alapítványnál. A 1,5 millió dolláros díjat minden évben más szervezet kapja, olyanok, akik kiemel­kedő munkát végeznek az emberek szenvedéseinek enyhí­tésében. A döntést egy független nemzetközi zsűri hozza meg. Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke szerint már maga a nevezés is megtisztelő, hiszen az ala­pítvány az igazán kiemelkedő munkát díjazza, és világszer­te végez támogatómunkát a következő fő területeken: ivó­víz biztosítása, az állandó hajléktalanság felszámolása, függőségben szenvedő emberek megsegítése, bántalma­zott gyermekek sorsának megjobbítása, katolikus nővérek támogatása. 2009-ben az alapítvány 80 millió dollárt adott ki támogatásként. 1996-os megalakulásuk óta közel 900 millió dollárt adtak támogatásként különféle humanitárius szervezeteknek. FOTÓ Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents