Délmagyarország, 2010. június (100. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-26 / 147. szám

12 2010. JÚNIUS 26., SZOMBAT „Használd az eszed, és jótett helyébe jót várj." Závada Pál LEVAY GIZELLA Harminchárom szlovák népmese Sorozatunkban a szegedi Somogyi-könyvtár kínálatából szemezgetünk. Ez alkalommal Závada Pál Harminchárom magyar népmese című kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe. ZÁVADA PÁL HARMINCHÁROM SZLOVÁK NÉPMESE KÖNYVAJÁNLÓ A 81. ünnepi könyvhetet Szegeden megnyitó Závada Pál, új kötetében a szlovák népmesekincs legjavát ültette át magyar nyelvre. A Tótkomlóson született író gyerekkorában szlovákul beszélt nagyszüleivel, így a mesék eredeti archaikus nyelvezete ismerős volt számára. Elmondása szerint egy szlovák internetes oldalon bukkant rá arra a 19. századi mesegyűjteményre, amely Pavol Dobsinsky és Sámuel Czambel nevéhez fűződik. Az író művével a szlovák és magyar népmesék hasonlóságára és különbözőségére kívánta felhívni a figyelmet. Mátyás király Szepes megyében is álruhában jár, és leleplezi az urak gonoszságát. Érdekesek azok a mesék, amelyekben magyarok és szlovákok találkoznak, ahol is a magyar urak buta tótoknak nézik a szlovákokat, akik persze jól túljárnak az eszükön. Závada Pál a könyv budapesti bemutatóján elmondta, hogy érzése szerint a szlovák mesékben mintha többször szerepelnének furfangos nők és okos lányok, akik megoldják a próbatételeket. A két nép mesekincsében a legnagyobb különbség a helyszínekben van: a szlovák népmesék többsége hegyvidéken játszódik. Az író a közös nyelvi kincs megőrzését és megismertetését is fontosnak tartja. Sok olyan szó van, amely ugyanúgy hangzik szlovákul, mint magyarul, például huszár, lovász, kisaszonka (!). A mesékkel az író az olvasó gyermekek szókincsét is gazdagítani szeretné, hiszen sok helyen meghagyta az eredeti szlovák kifejezést (például gros, drabina, robota, farár, vagyis garas, létra, munka, pap), de természetesen meg is magyarázza a szövegben a szavak jelentését. A kötetet Kun Fruzsina 42 színes, gyönyörű illusztrációja diszíti. A fiatal képzőművész képein szereplő lények álom és valóság határán lebegnek. A mesefordítás-kötet egyaránt szól olvasni tudó és szerető gyereknek és mesélni szerető felnőttnek. Mosonyi Helga könyvtáros Passzióból tanít angolt. Az éneklés, koncertezés mellett Póka Angéla az angoltanítást sem hagyta abba. - Nekem a tanítás egy passzió, az egyetlen szakma, amit szégyenkezés nélkül lehet csinálni. Minimális szinten, heti két alkalommal tanítok, de megtartottam azokat a tanítványaimat, akik akarnak tanulni, mert az akarat fontos. nagyobb jótékonysági eseményről, sajnálom, hogy nem hívnak. Nekem kellene jelentkeznem? Azzal sincs semmi baj, csak nem akarok kellemetlenkedni, hogy azt mondják: na, idejött a Póka nyomulni, mert nem erről van szó. - Mi kell ahhoz, hogy megtalálja azokat a zenészeket, akikkel dolgozni szeretne? - A pénz nagy úr. Nem tudsz állni egy kétgyermekes családapával szemben, aki húsz éve fog egy basszusgitárt, de rád néz, és azt mondja: a családomat meg kell etetnem. Nem lehet ez az ötödik ingyenes alkalom, amikor elmegyünk bratyiból fellépni. Szóval felkérés és pénz kérdése. A mai napig nekem is görcsben áll a gyomrom, amikor egy szervező keres. Mert tudom, hogy azt fogja mondani: Angéla, tőled.csak a megasztáros dalokat, jó? A saját számaidat nem kérjük, azok nagyon elvontak. A zenészek is mindig egy megasztáros mögé kényszerülnek bújni, hogy legyen munkájuk egy évig. Ők sem tudnak szabadon alkotni, és sokszor nem maradnak meg melletted. Mert aki hívja a jó zenészt, ad neki mondjuk ötvenezer forintot. Te meg ott állsz: nekem nincs ötvenezer forintom, de gyere velem fellépni, haverok vagyunk! Harcolni kell, rendesen. Póka Angéla az álmait c7ű ra t^ n q tiszta k°sz dmű 1/ V i V i iv előadás egyik je ^/l—K^l lenetében.FOTÓ: A megasztáros Angéla FRANK YVETTE Az 1930-as évek világa elevenedik meg a blueselőadáson, amelyben együtt énekel Póka Angéla és Szabó Győző: remek köztük az együttműködés. A Megasztár 3 harmadik helyezettje öt formációban is dalol, és szívesen vállalna több jótékonysági fellépést. NÉVJEGY Póka Angéla 1974. május 20-án született Budapesten. Nyolcéves volt, amikor édesanyjával és testvérével Németországba. majd az Egyesült Államokba költöztek. Kisgyermekkorától énekelt, 14 éves volt, amikor a Los Angeles County Schoolfor the Performing Arts középiskolában felvették az intézmény főiskolai karának gospel szakára. Véglegesen 2001-ben költözött vissza Magyarországra. 2005-ben harmadik helyezést ért el a Megasztár 3-ban, a Dalok a döntőből című albuma másfél hónap után aranylemez lett. Énekese többek között a Fekete Tej és a Chieffoundation zenekarnak. nak nem volt feladata engem szeretni, és ez kölcsönös volt. A műsor szerkesztői rám húzták: kell egy lázadó, legyen ő! Jogos, amikor egy PR-os azt mondja: válaszd jól meg, mit akarsz közvetíteni kifelé, mert a média gyarló. Ha nem teszed, megválasztja helyetted. Amikor tudom, mik mennek a világban, és miről kellene tájékoztatni, akkor abszurdumnak tartom, hogy arról van szó, milyen cipőfűzővel kötöttem be a pink cipőmet. - Láttam a honlapján: a toleranciát hirdető Tarka Magyar linkjét is... - A tolerancia nem az erősségem, és ezt nagyon nagy alázattal mondom. Még nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy százszázalékosan elérjem. De szeretnék afelé tartani, és körülvenni magam olyan emberekkel, akik szintén ebben hisznek. Olyan környezetben érzem magam jól, ahol jelen van a hit, és itt nem vallásról beszélek. Ha jó emberekkel veszem körül magam, jönnek maguktól a jó dolgok, például segíteni egy állatmenhelyen... - Sok sztár énekelt a közelmúltban az árvízkárosultak megsegítéséért. Ön szívesen vállal jótékonysági fellépéseket? - Szeretnék többet vállalni, ha lenne ilyen műfaj, hogy jótékonykodó, azt simán magamra varratnám. Amikor olvasok egy meg, hogy rá írnak egy darabot. És ez így történt, mind a hatvan percével. Reméljük, olyan valamit dobtunk most kifelé, ami nagyon sok embernek gyógyulást hoz. - Az a zene egyik értelme, hogy gyógyítson? - Zene nélkül az emberek lelki sérültek lennének. Amúgy is azok vagyunk, de a muzsika olyan töltőelem, ami egyszerűegy éves voltam, és nem huszonegy, azt gondoltam, nő létemre, gyerek nélkül: az álmokat, amelyeket gyerekként álmodtam meg, meg szeretném egyszer élni. - A bulvárban nem látni a nevét. Hogyan kerüli el a pletykalapokat? - Amúgy sem volt jó a viszonyom a bulvárral. A Megasztár 3-ban a bulvársajtóZENE FARKAS jUDIT - Nagy sikerrel játsszák a Thália Színházban és vidéki előadásokon a Tiszta kosz cimű darabot, amelyben Szabó Győzővel énekel. Hogy találkoztak össze? - Szerettük volna bevinni a blueszenét színházi környezetbe, de nem úgy, hogy belőlem színésznőt akarjunk csinálni. Én hadd maradjak énekesnő, a prózai részét vigye más a hátán, akinek ez a hivatása. Egy kedves közös ismerősünk ötlete volt: mi lenne, ha Szabó Győző szerepelne velem ebben a bluesdarabban? Emlékezett rá, hogy Győző annak idején énekelgetett: kerestünk a YouTube-on néhány videót, és mondtam: ezzel nem lesz baj. - Nem féltek a premier előtt? - Rettegtünk. Valljuk be, nem sok emberrel történik en szükséges. Talán észre sem veszik az emberek, mennyire. Csak akkor éreznék a hiányát, ha már elvennék tőlük. - Ötféle formációval dolgozik: sok felkérést kapnak? - Mind az öt formációval élő muzsikát játszunk, de sajnos nem tudjuk betenni a lábunkat fesztiválokra. Nem tudom, ez a megasztáros múltamnak köszönhető-e. Nem igazán szeretik ezeken a helyeken a megasztáros arcokat. - Ezek szerint kicsit kétoldalú a megasztáros szereplés: egyrészt megismeri a nevét az ország, másrészt kiszorul dolgokból. - így van, én ezzel teljesen tisztában voltam, amikor oda bementem. De mivel harmincKisbeszéd az üres házért A küszöbön álltam, s bár tudtam, hogy hiábavaló, de be kellett köszönnöm. A testes, halványkék kukák még az ajtók mellett álltak. Régi harcosok. Az egyik üveget eszik, a másik mindent bezabál. A fű él. A ház oldalában a farakás sötétlett, rá fenyők vetik az árnyékot, finoman hajladoznak a fák csúcsai, és aztán az aranyeső bokrok remegése is. Azt kellett mondanom, jó napot kivánok. Szervusztok. Mást már nem tudtam volna mondani. Biztosan válaszoltak is, onnan, messziről, csak nem hallottam. Mert nem lehet mindent hallani, és nem is kell. A szél átfúj a szíven, a tekinteten, és hogy ne hallj mindent, gépek zúgnak, odafönt és a mélyben, gépek zúgnak a bukszusok túloldalán kanyargó sztrádán, apró, kis halálos gépek zúgnak a zsebeinkben, és gépek őrzik az üres házat. Jó napot kívánok! Szevasztok. És beléptem a falak közé, és tudtam, hogy szemfényvesztés az egész, mert egy hete, két hete még ott ültek a kanapén vagy a szófán, és újságokat lapozgattak, de most már nem fognak ott ülni. Soha. Én is utoljára vagyok itt, ez egy legutolsó látogatás. Még leng, ide-oda száll a ház illata. Az elfogyott emberi testek illata. A kint felejtett kenyerek, húsok, sajtok, a csapból csordogáló víz illata. A házigazda soha nem engedte, hogy a kávézaccot a lefolyóba öntsem, mert az dugít, csakhogy én azt tanultam egy magyar vízszerelőtől, a zacc leszedi a lefolyó belső falára rakódott zsírt, ezért, titokban persze, szorgosan leöntögettem a zaccot. A kiscsalások illata. A könyvespolc illata. Dedikálások Szabó Magdától, Nemes Nagy Ágnestől, Hajnóczy Pétertől. A ruhák, a padlószőnyeg, a virágok, a falakra függesztett képek illata, és most már a nincs illata is. Annak az illata, ami elmúlt. Életek illata. Jó napot kívánok! Szevasztok. Érintik a karomat, ahogy a pince felé lépnék, felesleges. Az alsó szinten már nincsen semmi, üres, üresség, oda felesleges leereszkedni. Csak egy üres pince, egy üres dolgozószoba, a garázs a két autóval, ócska gépek, régi gépek. Jól szuperáltak. Lent vannak, és ott sötét van. Majd eladják őket. A házat is eladják. A nagyszoba déli fala valójában egyetlen hatalmas ablak. Déli, kora délutáni pillanatokban ragyogott az egész lakás, látni lehetett a porszemek szitáló táncát a rézsútosan bedőlő fényben, és a képek a falon másféle, derűsebb arcokat mutattak, mint aztán délután „Még leng, ide-oda száll a ház illata. Az elfogyott emberi testek illata." vagy este. Most a családi képek helyén fehérebb foltok virítanak. Jó napot kívánok! Szevasztok. A konyhában rózsaszínű hűtőszekrény és rózsaszínű konyhaszekrény volt, a hatvanas évek itteni divatja. Pörkölteket, csirkepaprikásokat, szigorúan egytáltarhonyákat főztem itt. És aztán egyszer lángost is sütöttem, kint méteres hó paplanozta be a világ didergő hasát, én meg bent küszködtem a sziszegő, csapkodó zsírral, a lehetetlen, szörny alakú tésztával, amely úgy nézett ki, akár egy retardált keleti zsemle, és végül mégis lángosíze lett. Jó napot kívánok, szervusztok. Eladják a házat, el kell adni, oda kell adni másnak, az újaknak, akik itt tervezik majd a jövő üveggolyóit, az életet, az új hűtő sörrel, sajttal és felvágottal lesz tele, és jönnek a gyerekek is, és nekik ez lesz a pazar, a nagyszerű kezdet. Ők nem gondolnak, nem is gondolhatnak arra, hogy előttük akárki fia és lány éppúgy jött és ment, lélegzett, mint ők. Kint, a kertben a növények nekik, az újaknak zöldellnek, nekik bólogatnak majd a fák, nekik aranylik a bukszus, és nekik iramodik föl a csavart törzsű hársfán a mókus, nekik cserreg az ágak közt a szarka. Jönnek az újak, s mintha könyvből lépnének elő, és akik itt éltek eddig, furcsa, félkemény kötésű, vászongerinces könyvekbe húzódnak vissza, finom, szomorú, tanácstalan mozdulatokkal. Hát igen. Az a tanácstalanság, ahogy rá kell döbbenni: eltelik. Tudjuk, hogy lesz. Tudjuk, hogy eljön. Tudjuk, hogy normális esetben nem elkerülhető. És mégis. Nyilj ki, élet könyve, elvackolódok benned. így kell? Jó helyen vagyok? Nem bántok másokat? Jó napot kívánok. Szervusztok. Aztán ahogy az ember behúzza maga után az ajtót. Nem nyikorog. Ja igen, soha nem nyikorgott. Olyan, mintha egy könyvet hajtanál be, rá életekre lelkekre, tekintetekre, mozdulatokra. A könyv be van hajtva. A ház üres. Bólogatnak a fenyők. Recseg a gyalogút kavicsa, ahogy az autó felé tartok. Jó napot kívánok. Szevasztok, szevasztok. Szív Ernő