Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-29 / 123. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár KwiiiitEii Szieszta BÁRDOS ANDRAS: VISSZATÉRNÉ A KEPERNYORE, DE EGYELŐRE NINCS KEDVE \<D sQJ vCD ÍTÉLET Öt februári nap története ez a krimi, amikor ezek az életek, ezek az egy­szerű vágyak a drámaian gyors fertő­zés nyomán keresztezik egymást, és felfordul a vi­lág. Utána már soha semmi nem lesz ugyan­olyan, mint előtte volt ­sem cigány­nak, sem ma­gyarnak, se szervezkedő szélsőséges­nek, se nyo­mozónak. Sőt, még a cigánykutyák­nak sem. Bárdos köny­ve sok szálon futó, tetehe­tetlenül izgal­mas politikai krimi, a leg­jobb amerikai mintára, de nyugtalanító­an ismerős, magyar ízek­kel. Rémisztő és valóságos víziója üzeni: ha nem vi­gyázunk, ide juthatunk! il \ 1 * FOTÓ Frank Yvette Egy ideje hátat fordított a ­televíziózásnak Bárdos András, így befejezhette első könyvét. Az ítélet című kötet kapcsán politikai krimiről, televíziózásról és egészségügyről faggattuk. A négygyermekes családapa úgy véli: Magyarország nincs felkészülve semmilyen katasztrófára. Lehetősége volna rá, hogy visszatérjen a képernyőre, de megcsömörlött ­egyelőre nincs kedve. En már mindent apaként csinálok INTERJÚ NYEMCSOK ÉVA - ítélet című könyve elején olvas­ható: a történetet, a szereptőket meg több helység nevét is a fan­tázia szülte. Aki összefüggéseket vél felfedezni, szereplőket való­ságos személyekkel azonosít vagy fordulatokat megtörtént eseményekkel vet össze, az kép­zeleg. Ezek szerint én képzeleg­tem a könyv olvasása közben: nemzeti gárda, cigánygyilkossá­gok, egy országos kereskedelmi tévé kulisszái, halálos, az egész világon végigsöprő ismeretlen ví­rus, radikálisok összecsapása a tehetetlen rendőrséggel - az el­múlt néhány év magyar valóságá­nak lenyomata ez. - Az volna a csoda, ha nem képzelegne. A könyv elején olvasható szöveggel azt akar­tam elérni, hogy az emberek » A munkahelyemen nem voltak személyes tárgyaim, soha semmi. Nem vittem be a gyerekekről a családi képet az asztalomra. A munkahely az mindig munkahely volt. Muszáj valami távolságot tartani a munkahelytől, mert másképp felolvad benne az ember, Bárdos András ne keressék, hogy most ez a szereplő az a politikus vagy az a tévés, ne próbálják azo­nosítani a karaktereimet va­lóságos személyekkel, annak ellenére, hogy két különálló eseménysor, a valóság és amit én elképzeltem, ezek szerint valamilyen módon egybevág. ÜZENTEK, HOGY HARAG­SZANAK RÁM - Az ön könyve azonban sokkal brutálisabb, mint a Magyaror­szágon megtörtént események. Rengetegen halnak meg a cigá­nyok és radikálisok összecsapá­sában, és a vírus a megfertőzöt­tek húsz százalékát is megöli. Rettenetes képeket fest le a pusztításról. - Maga a kiindulópont durvább. A Magyarországon eddig megjelent vírusok nem voltak gyilkos vírusok. Csak a riadalom volt nagy. És a törté­netem abból a fikcióból indul ki, hogy egy ilyen vírus be­robban és komoly pusztítást visz véghez nemcsak Magyar­országon, hanem a világban is. Azt gondolom, a reakciók a valósághoz képest ugyan­úgy túlzók, mint a vírus hatá­sa a történetben a valódihoz képest. De ez ennyire hitelte­len? - Nem, csak furcsa, hogy a néző lát egy hiteles, barátságos televí­ziós újságírót, és meghökken, hogy ennyire durva könyv jön ki a keze alól. - Nem lehet tudni, mi la­kozik egy emberben. Elké­pesztő dolgok tudnak egy em­berről kiderülni. Megmutat­tam egy barátomnak a könyv felét, és pont azt mondta, amit maga, hogy egy kedves, hiteles, decens tévés ne adjon ki ilyen könyvet. Vagy ha ki­adom, akkor ne a saját neve­men. - Elég friss a könyve, de azért megkérdezem: senki nem akarta még beperelni? - Beperelni még senki nem akart, de üzenetet kaptam már több helyről, hogy haragsza­nak rám. DRÁGA FILM LENNE - Politikai krimit írt. Vannak pél­daképek, olvasott hasonló regé­nyeket? Inkább összeesküvés­filmeket néz­tem. Azokat szeretem. A könyv struktú­rájában picit olyan akar len­ni, mint egy film. - Pont ezért, mert nagyon sok szálon fut a történet, és szinte forgatókönyvszerű, nagyon kon­centrálni kell, hogy nyomon tud­juk követni. Nem akarta még senki megvenni a jogot, hogy megfilmesítse? - Bár megtörténne. De fé­lek, hogy drága film lenne, és nem lenne rá pénz. - Mi volt az az esemény, ese­ménysorozat, ami arra késztette, hogy könyvet írjon? - Amikor elkezdtem két éve, akkor valódi riadalom volt. Akkor azt gondoltam, hogy a madárinfluenza meg­változtatja az emberiség tör­ténetét. Ez most sem kizárt persze. Azt kijelenthetjük, hogy az emberiség teljesen felkészületlen egy ilyen típu­sú virusra, és Magyarország teljesen felkészületlen bármi­lyen katasztrófára. SOHA NEM VITTEM MÉG EL DOBOZBAN A DOLGAIMAT - Ettől apaként félt, vagy olyan újságíróként, akihez több infor­99 Olyan is van, aki magát vélte felfedezni a könyvben, és több orvostól is hallottam - egytől kifejezetten nagyon rosszallóan hogy nem örült annak, amit írtam. Bárdos András máció jut el egy ilyen helyzet­ben, mint egy átlagemberhez? - Mindkettő, de én már mindent apaként csinálok. - A könyvben elég szomorú képet fest a magyar egészségügyről. Úgy gondolja, hogy a valóságban is tragikus a helyzet? - Tragikus. Vannak orvo­sok, ápolók, akik heroikus küzdelmet folytatnak önma­gukkal, a helyzettel, a sze­génységgel, az erkölcstelen­séggel, a züllöttséggel és a kollégáikkal szemben. Ez tény, és amikor az ember az orvosok keze közé kerül, ha nincs sok pénze, ha nem tud kiválasztani egy nagyon jó, tisztességes orvost, ha nincs szerencséje, akkor csúnyán maga marad. - Van egy rész a könyvében, amikor a rendőr bemegy az iro­dájába, és összepakol egy do­bozba. Amerikai filmekből isme­rős: akit kirúgnak, az így távo­zik. Ebben volt valami szemé­lyes élménye? - Nem. Sok munkahelyem­ről távoztam már így vagy úgy: úgy, hogy kitessékeltek, vagy úgy, hogy megállapod­tunk, de soha nem vittem még el dobozban a dolgai­mat. Kisétáltam, és lett, ami lett a dolgaimmal. - Nem túl barátságos könyvé­ben a televízióval sem, egy álla­mi csatorna szerepel a könyvé­ben, elszomorító képet fest az ott folyó munkáról. Ha ez a vé­leménye, mi az, amire tanítani tudja osztályát a színművészeti Névjegy. Bárdos András (1964. július 5.) újságíró, televíziós. Korábban a Tények főszerkesztője, jelenleg a színművészeti egyetemen docens, osztályfőnök. Nős, felesége Máté Krisztina. Négy gyermekük van. egyetemen? Nem sziszifuszi, nem értelmetlen munka ez? - Az elszomorító szót vitat­nám. Én ilyennek látom, és a véleményem nem túl pozitív, így aztán könnyű tanítani. Nem azt kell mondani, hogy ott van, csináljátok, amit má­sok csinálnak, hanem meg le­het mondani, hogy nem így kell. Ha a tanítványaimat né­zem, Suszter Richárdot mond­juk, aki tavalyelőtt az év do­kumentumfilm­jét készítette, és most évfo­lyamelsőként felvették a Hongkongi Egyetemre, ami a világ 21. leg­jobb egyeteme, vagy S. Takács Andrást és Cseke Esztert, akik dokumentumfilmeket készí­tenek a Spektrum tévének, vagy Hajdú Esztert, aki a Fi­deszes zsidó című filmjével most már az egész világot be­járta - ha ezeket az embere­ket nézem, akkor az, amit ma­ga mond, hogy értelmetlen, nem igaz. EGYETLENEGY DOLOG NEM KLAPPOL - A Fábry-show-ban elmondta, hogy rettenetesen rossz az arc­memóriája. Ez egy újságírónál nem túl jó tulajdonság. - Nemcsak hogy újságíró­ként tragikus, hanem hires emberként is. Huszonvala­hány éve szerepelek a tévé­ben, engem mindenki ismer. Megyek az utcán, és rengete­gen rám köszönnek. És fogal­mam sincs, hogy azért kö­szöntek rám, mert ismerjük egymást, vagy együtt jártunk iskolába, vagy azért, mert lát­tak a tévében. De nem tudok ezzel mit kezdeni, nem hara­gudhatok ezért magamra. - Most befejezte a könyvet, el kell engedni. Visszatér a tévé képernyőjére? - Biztosan. Ez a tanult szakmám, a mesterségem, és úgy gondolom, az iskolában is akkor vagyok hiteles, ha látnak a képernyőn. Nem le­het évekre kiszakadni belőle. Minden klappol, hogy csinál­jam. Egyetlenegy dolog nem klappol: valahogy nincs ked­vem. - Megcsömörlött? - Igei. azt hiszem, ez a jó szó. Olyan hatalmas volt a dózis, bármennyire fanatiku­san, szenvedéllyel csináltam ezt a munkát, kialakult ben­nem egy kis csömör. A jó az lenne, ha pár év szünet után ugyanolyan csillogó szemmel tudnám folytatni, mint ami­lyen öt évvel ezelőtt voltam.

Next

/
Thumbnails
Contents