Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-29 / 123. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár KwiiiitEii Szieszta BÁRDOS ANDRAS: VISSZATÉRNÉ A KEPERNYORE, DE EGYELŐRE NINCS KEDVE \<D sQJ vCD ÍTÉLET Öt februári nap története ez a krimi, amikor ezek az életek, ezek az egyszerű vágyak a drámaian gyors fertőzés nyomán keresztezik egymást, és felfordul a világ. Utána már soha semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt sem cigánynak, sem magyarnak, se szervezkedő szélsőségesnek, se nyomozónak. Sőt, még a cigánykutyáknak sem. Bárdos könyve sok szálon futó, tetehetetlenül izgalmas politikai krimi, a legjobb amerikai mintára, de nyugtalanítóan ismerős, magyar ízekkel. Rémisztő és valóságos víziója üzeni: ha nem vigyázunk, ide juthatunk! il \ 1 * FOTÓ Frank Yvette Egy ideje hátat fordított a televíziózásnak Bárdos András, így befejezhette első könyvét. Az ítélet című kötet kapcsán politikai krimiről, televíziózásról és egészségügyről faggattuk. A négygyermekes családapa úgy véli: Magyarország nincs felkészülve semmilyen katasztrófára. Lehetősége volna rá, hogy visszatérjen a képernyőre, de megcsömörlött egyelőre nincs kedve. En már mindent apaként csinálok INTERJÚ NYEMCSOK ÉVA - ítélet című könyve elején olvasható: a történetet, a szereptőket meg több helység nevét is a fantázia szülte. Aki összefüggéseket vél felfedezni, szereplőket valóságos személyekkel azonosít vagy fordulatokat megtörtént eseményekkel vet össze, az képzeleg. Ezek szerint én képzelegtem a könyv olvasása közben: nemzeti gárda, cigánygyilkosságok, egy országos kereskedelmi tévé kulisszái, halálos, az egész világon végigsöprő ismeretlen vírus, radikálisok összecsapása a tehetetlen rendőrséggel - az elmúlt néhány év magyar valóságának lenyomata ez. - Az volna a csoda, ha nem képzelegne. A könyv elején olvasható szöveggel azt akartam elérni, hogy az emberek » A munkahelyemen nem voltak személyes tárgyaim, soha semmi. Nem vittem be a gyerekekről a családi képet az asztalomra. A munkahely az mindig munkahely volt. Muszáj valami távolságot tartani a munkahelytől, mert másképp felolvad benne az ember, Bárdos András ne keressék, hogy most ez a szereplő az a politikus vagy az a tévés, ne próbálják azonosítani a karaktereimet valóságos személyekkel, annak ellenére, hogy két különálló eseménysor, a valóság és amit én elképzeltem, ezek szerint valamilyen módon egybevág. ÜZENTEK, HOGY HARAGSZANAK RÁM - Az ön könyve azonban sokkal brutálisabb, mint a Magyarországon megtörtént események. Rengetegen halnak meg a cigányok és radikálisok összecsapásában, és a vírus a megfertőzöttek húsz százalékát is megöli. Rettenetes képeket fest le a pusztításról. - Maga a kiindulópont durvább. A Magyarországon eddig megjelent vírusok nem voltak gyilkos vírusok. Csak a riadalom volt nagy. És a történetem abból a fikcióból indul ki, hogy egy ilyen vírus berobban és komoly pusztítást visz véghez nemcsak Magyarországon, hanem a világban is. Azt gondolom, a reakciók a valósághoz képest ugyanúgy túlzók, mint a vírus hatása a történetben a valódihoz képest. De ez ennyire hiteltelen? - Nem, csak furcsa, hogy a néző lát egy hiteles, barátságos televíziós újságírót, és meghökken, hogy ennyire durva könyv jön ki a keze alól. - Nem lehet tudni, mi lakozik egy emberben. Elképesztő dolgok tudnak egy emberről kiderülni. Megmutattam egy barátomnak a könyv felét, és pont azt mondta, amit maga, hogy egy kedves, hiteles, decens tévés ne adjon ki ilyen könyvet. Vagy ha kiadom, akkor ne a saját nevemen. - Elég friss a könyve, de azért megkérdezem: senki nem akarta még beperelni? - Beperelni még senki nem akart, de üzenetet kaptam már több helyről, hogy haragszanak rám. DRÁGA FILM LENNE - Politikai krimit írt. Vannak példaképek, olvasott hasonló regényeket? Inkább összeesküvésfilmeket néztem. Azokat szeretem. A könyv struktúrájában picit olyan akar lenni, mint egy film. - Pont ezért, mert nagyon sok szálon fut a történet, és szinte forgatókönyvszerű, nagyon koncentrálni kell, hogy nyomon tudjuk követni. Nem akarta még senki megvenni a jogot, hogy megfilmesítse? - Bár megtörténne. De félek, hogy drága film lenne, és nem lenne rá pénz. - Mi volt az az esemény, eseménysorozat, ami arra késztette, hogy könyvet írjon? - Amikor elkezdtem két éve, akkor valódi riadalom volt. Akkor azt gondoltam, hogy a madárinfluenza megváltoztatja az emberiség történetét. Ez most sem kizárt persze. Azt kijelenthetjük, hogy az emberiség teljesen felkészületlen egy ilyen típusú virusra, és Magyarország teljesen felkészületlen bármilyen katasztrófára. SOHA NEM VITTEM MÉG EL DOBOZBAN A DOLGAIMAT - Ettől apaként félt, vagy olyan újságíróként, akihez több infor99 Olyan is van, aki magát vélte felfedezni a könyvben, és több orvostól is hallottam - egytől kifejezetten nagyon rosszallóan hogy nem örült annak, amit írtam. Bárdos András máció jut el egy ilyen helyzetben, mint egy átlagemberhez? - Mindkettő, de én már mindent apaként csinálok. - A könyvben elég szomorú képet fest a magyar egészségügyről. Úgy gondolja, hogy a valóságban is tragikus a helyzet? - Tragikus. Vannak orvosok, ápolók, akik heroikus küzdelmet folytatnak önmagukkal, a helyzettel, a szegénységgel, az erkölcstelenséggel, a züllöttséggel és a kollégáikkal szemben. Ez tény, és amikor az ember az orvosok keze közé kerül, ha nincs sok pénze, ha nem tud kiválasztani egy nagyon jó, tisztességes orvost, ha nincs szerencséje, akkor csúnyán maga marad. - Van egy rész a könyvében, amikor a rendőr bemegy az irodájába, és összepakol egy dobozba. Amerikai filmekből ismerős: akit kirúgnak, az így távozik. Ebben volt valami személyes élménye? - Nem. Sok munkahelyemről távoztam már így vagy úgy: úgy, hogy kitessékeltek, vagy úgy, hogy megállapodtunk, de soha nem vittem még el dobozban a dolgaimat. Kisétáltam, és lett, ami lett a dolgaimmal. - Nem túl barátságos könyvében a televízióval sem, egy állami csatorna szerepel a könyvében, elszomorító képet fest az ott folyó munkáról. Ha ez a véleménye, mi az, amire tanítani tudja osztályát a színművészeti Névjegy. Bárdos András (1964. július 5.) újságíró, televíziós. Korábban a Tények főszerkesztője, jelenleg a színművészeti egyetemen docens, osztályfőnök. Nős, felesége Máté Krisztina. Négy gyermekük van. egyetemen? Nem sziszifuszi, nem értelmetlen munka ez? - Az elszomorító szót vitatnám. Én ilyennek látom, és a véleményem nem túl pozitív, így aztán könnyű tanítani. Nem azt kell mondani, hogy ott van, csináljátok, amit mások csinálnak, hanem meg lehet mondani, hogy nem így kell. Ha a tanítványaimat nézem, Suszter Richárdot mondjuk, aki tavalyelőtt az év dokumentumfilmjét készítette, és most évfolyamelsőként felvették a Hongkongi Egyetemre, ami a világ 21. legjobb egyeteme, vagy S. Takács Andrást és Cseke Esztert, akik dokumentumfilmeket készítenek a Spektrum tévének, vagy Hajdú Esztert, aki a Fideszes zsidó című filmjével most már az egész világot bejárta - ha ezeket az embereket nézem, akkor az, amit maga mond, hogy értelmetlen, nem igaz. EGYETLENEGY DOLOG NEM KLAPPOL - A Fábry-show-ban elmondta, hogy rettenetesen rossz az arcmemóriája. Ez egy újságírónál nem túl jó tulajdonság. - Nemcsak hogy újságíróként tragikus, hanem hires emberként is. Huszonvalahány éve szerepelek a tévében, engem mindenki ismer. Megyek az utcán, és rengetegen rám köszönnek. És fogalmam sincs, hogy azért köszöntek rám, mert ismerjük egymást, vagy együtt jártunk iskolába, vagy azért, mert láttak a tévében. De nem tudok ezzel mit kezdeni, nem haragudhatok ezért magamra. - Most befejezte a könyvet, el kell engedni. Visszatér a tévé képernyőjére? - Biztosan. Ez a tanult szakmám, a mesterségem, és úgy gondolom, az iskolában is akkor vagyok hiteles, ha látnak a képernyőn. Nem lehet évekre kiszakadni belőle. Minden klappol, hogy csináljam. Egyetlenegy dolog nem klappol: valahogy nincs kedvem. - Megcsömörlött? - Igei. azt hiszem, ez a jó szó. Olyan hatalmas volt a dózis, bármennyire fanatikusan, szenvedéllyel csináltam ezt a munkát, kialakult bennem egy kis csömör. A jó az lenne, ha pár év szünet után ugyanolyan csillogó szemmel tudnám folytatni, mint amilyen öt évvel ezelőtt voltam.