Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-24 / 95. szám

Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta Kubában ápolták a sugárfertőzötteket. A csernobili atomerőmű-robbanás mintegy 25 ezer 500 áldozatát ápolták ingyen az elmúlt húsz évben Kubában - ezt minap jelentették be a szigetország hatóságai. A robbanás következményeitől szenvedők többsége a katasztrófa 1986. április 26-i bekövetkezte után született, ukrán nemzetiségű gyermek volt. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben Oroszország és Fehéroroszország megvonta anyagi hozzájárulását a gyógyításhoz - jelentette ki Jüan Medina kubai programkoordinátor Leonyid Kucsma volt ukrán elnök jelenlétében a Havanna melletti tararai egészségügyi központban. Kucsma meggyőződését fejezte ki, hogy Ukrajna Viktor Janukovics elnöksége alatt folytatja a program finanszírozását. LEGALÁBB 180 ÉVNEK KELL ELTELNIE, HOGY ÉLHETŐ LEGYEN A KÖRNYÉK Csernobil: a felelőtlenség szimbóluma 1986. április 26., hajnali 1 óra 23 perc. A világ sohasem fogja elfelejteni ezt a pillanatot, ami percek alatt változtatta meg több millió ember életét. A nukleáris energia békés célú felhasználásának legnagyobb balesete, a csernobili atomerőmű negyedik blokkjának felrobbanása máig érezteti hatását. SZERELMI TÖRTÉNET KATASZTRÓFÁVAL A csernobili atomkatasztrófával a háttérben egy szerelmi történetet ábrázoló játékfilm készül nemzetközi koprodukcióban a reaktor felrobbanásának 25. évfordulójára, 2011-re. A hárommillió euró költségvetésű dráma egyelőre a That Saturday munkacímen fut, és gyártásában a német Bavaria Filmen kívül ukrán, orosz és fehérorosz cégek is részt vesznek. A film rendezője az orosz Alekszandr Mindadze, aki főként forgatókönyveket ír, ám három éve rendezőként is debütált az Otrüv (Elszakadás) című filmmel, amely egy repülőgép-szerencsétlenség utóéletét dolgozta fel. LEÁLLT AZ UTOLSÓ SZOVJET TÍPUSÚ ATOMERŐMŰ TRAGÉDIA MÉHES ÁKOS Mint ismeretes, a reaktorban egy rosszul megtervezett kísérletet hajtottak végre az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával. A kísérlet során elkövetett súlyos hibák következményeként a reaktorban gőzrobbanás, majd gázrpbbanás következett be, és a reaktor grafitmoderátora meggyulladt, az égő grafit miatt felszálló levegővel a radioaktív anyagok több kilométer magasra jutottak. Csaknem az egész északi féltekén ki lehetett mutatni jelenlétüket. Az erőmű szomszédságában fekvő város, Pripjaty 35 ezer lakója és a környező harminc kilométeres zónában élők sorsa végleg megpecsételődött abban a végzetes pillanatban. Mint ahogy annak a 800 ezer, a Szovjetunió minden pontjáról érkezett fiatal katonának, bányásznak, tűzoltónak és civilnek is, akik a robbanást követő nyolc hónapban azon dolgoztak, hogy megszüntessék a radioaktivitást és egy szarkofágot készítsenek a megrongálódott reaktor köré. A PÁNIK VESZÉLYESEBB A SUGÁRZÁSNÁL Noha a robbanást követően Moszkvában még pirkadat előtt értesültek a történtekről, az erőmű szomszédságában élőket nem tájékoztatták a rájuk leselkedő veszélyről. Úgy gondolták, a pánik veszélyesebb a sugárzásnál. A szovjet vezetés igyekezett minden információt eltitkolni a lakosság elől, ennek köszönhetően az ott élő emberek nagy része sugárterhelést kapott. Az első Az erőműtől néhány kilométerre fekvő Pripjaty huszonnégy éve érintetlen, halott város, a fosztogatásokat leszámítva ma Is szinte ugyanabban az állapotban van, ahogy a baleset utáni napokban, a gyors kitelepítés során hátrahagyták. A legátfogóbb vizsgálatot lefolytató Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint az emberi tényezők és az erőmű konstrukciós hibája együtt, egymást felerősítve okozta a robbanást. Csernobil mára az emberi felelőtlenség örök szimbólumává vált. KÉSIK A VÉDŐBUROK ÉPÍTÉSE A négyes blokk erősen radioaktív maradványai máig ott rejlenek a baleset után sietve, ideiglenesen felépített vasbeton szarkofág alatt, amit néhány éve már az összeomlás réme fenyegetett, ám az elmúlt esztendő végére sikerült stabilizálni a szerkezetet. A szakemberek szerint ezzel 15 évre ismét biztonságossá tették az objektumot. A szarkofág belsejében máig ugyanaz az állapot uralkodik, mint 1986-ban. A reaktorban lévő fűtőanyag teljesen megolvadt és összekeveredett az épület törmelékeivel. A szakemberek körülbelül 200 tonnára becsülik ezt a radioaktív masszát. Az újabb katasztrófa megakadályozása érdekében egy új védőburok építését tervezték a szarkofág fölé. Ez az árkád formájú építmény védené meg az erőműben dolgozókat és a környéken élőket a sugárzástól, s így megkísérelnék a védőréteg alatt szétbontani és elszállítani a felrobbant reaktor maradványait. Az eredeti tervek szerint már a tragédia huszadik évfordulójára elkészült volna ez a védőburok, ám a munkálatok a mai napig nem kezdődtek meg. A hivatalos közlés szerint a tervezési folyamat elhúzódása miatt késlekedik a kivitelezés. Az ukrán állam ugyanis olyan szerkezetet szeretne felépíteni a felrobbant reaktor köré, ami legalább száz évig szavatolja a biztonságot akkor is, ha nem sikerülne elszállítani a sugárzó hulladékot. A szerkezet becsült költsége 1,6 milliárd euró, ami több mint a kétszerese az eredetileg tervezett öszszegnek. Az emberek egy láthatatlan ellenséggel küzdöttek egy könyörtelen és eltitkolt csatában. A csatában, ami mára majdnem elfeledett névtelen ezrek életébe került, és még ma is szedi áldozatait. Pedig általuk sikerült elkerülni a legrosszabbat, egy második robbanást, mely elpusztította volna fél Európát. tóLÉLŐ Olyan tűz ez, amelyet a mi életünkben nem lehet eloltani. Litvániában az év elején leállt az utolsó csernobili típusú szovjet építésű atomerőmű. A létesítmény bezárását az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződésben vállalta a balti ország, amely most átmenetileg a korábbinál drágább importáramra szorul. Az Ignalina Atomerőmű az utolsó szovjet gyártmányú atomerőmű, amely Oroszországon kívül üzemelt. Leállítását az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződésben vállalta a balti ország. Brüsszel azért követelte meg ezt, mert a reaktor ugyanolyan típusú, mint a csernobili, amelyben az 1986-os robbanás történt. Sokan bírálták a litván kormányt, hogy a válság sújtotta országban nem készültek fel eléggé a leállás következményeire, és átmenetileg a drága importra szorulnak. Litvánia áramellátásának 80 százalékát biztosította az 1320 megawatt teljesítményű reaktor. Leállítása miatt Vilnius ezután Oroszországtól és Észtországtól, Fehéroroszországtól, Ukrajnától fog áramot beszerezni. 320 ÉVIG ELHÚZÓDÓ BOMLÁSI FOLYAMAT Közben pedig a Pripjatyban és a környező harminc kilométeres zóna még megmaradt településein a sugárzás az elmúlt huszonnégy évben sem csökkent számottevően. Hiába tervezi a csernobili zóna betelepítését az ukrán kormány, a tudósok egyöntetűen azt állítják: jóval többet kell várni erre, mint gondoltuk. A radioaktív cézium-137 izotóp felezési ideje 30 év, a csernobili talajban azonban mégsem csökkent olyan mértékben a cézium mennyisége, mint ahogyan azt a kutatók remélték, mindezt pedig még megmagyarázni sem tudják. A csernobili talajvizsgálatokat végző tudósok szerint sokkal több időnek kell eltelnie, amíg újra be lehet népesíteni a területet. A kutatócsoport jelenlegi becslései szerint legalább 180 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra biztonságos életet lehessen élni a környéken, de a bomlási folyamat akár 320 évig is itíf. könnyen elhúffT^Wzódhat. körben tíz kilométeres zónát hoztak létre és ürítettek ki, majd a következő napokban ezt követte a harminc kilométeres terület lezárása. Az elhagyatott óvoda szanaszét heverő tárgyai arról a korról mesélnek, amikor még biztonságban éltek a pripjatyi gyerekek, akik boldogsága egy pillanat alatt pokollá változott. Azok a gyerekek, akiknek a városi tanács építtetett egy vidámparkot a város közepén 1986-ban. Az ünnepélyes átadását május elsejére tervezték, ám a vidámpark óriáskereke egyszer sem fordulhatott körbe pripjatyi gyerekekkel, akik közül sokan sajnos nem érhették meg a tragédia tizedik évfordulóját sem. Az óriáskerék a gyerekek önfeledt szórakoztatása helyett az atomenergia veszélyeire figyelmeztető emlékműként tornyosul a kihalt házak fölé.