Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT AKTUÁLIS 32 WERNER KRISZTINA Kossuth-díj: az Országgyűlés 1948-ban 1848. március 15. centenáriuma alkalmából alapította 1963 óta csupán kulturális és művészeti alkotótevékenységért adják. Alapításaitor 2,1951-től 3,1953-tól 4 fokozata volt; 1977 óta újból 2 fokozatú. ROMSICS IGNÁC TÖRTENESZ ARRÓL, HOGY RÁKOSI EK ÉS KÁDÁRÉK MIÉRT TARTOTTAK MÁRCIUS 15. EMLÉKÉTŐL lefokozott ünnep Kádárék mindvégig tartottak március 15. emlékétől, ezért folytatták Rákosi gyakorlatát, és nem nyilvánították munkaszüneti nappá állítja Romsics Ignác (képünkön) történész, akivel 1990-ig követtük nyomon az ünnep sorsát. TÖRTÉNELEM HANCZGÁBOR - A Kádár-rendszer ellentmondásosan kezelte március 15-ét: munkaszüneti nappá nem tette, de tanítási szünetet rendelt el arra a napra, az iskolákban pedig a gyerekekkel zászlókat és kokárdákat készíttettek. Miért tartott a hatalom 1848 emlékétől? - Március 15. kezdettől a szabadságeszmét szimbolizálta. Ez már 1860-ban is így volt, amikor a pesti diákok először ünnepelték meg ezt a napot. Az önkényuralmi rendszer ellen tüntető fiatalokba a rendőrség belelőtt, a sebesültek egyike belehalt sérüléseibe. A dualizmus kori magyar parlament ezért és más okokból nem is március 15-ét, hanem 1898-ban április 11-ét, a polgári átalakulás alaptörvényei elfogadásának napját tette nemzeti ünneppé. A Habsburg Birodalom felbomlása után változott a helyzet; a császár és király érzékenységére többé nem kellett ügyelni. Ezzel magyarázható, hogy 1927-ben végül nemzeti ünnep lett Petőfiék napjából. A konzervatív rendszer és a demokratikus ellenzék számára azonban mást jelentett az ünnep, és nem is együtt ünnepeltek. 1945 után úgy tűnt, hogy március 15. végre méltó helyére kerülhet. 1948-ban a hatalmon lévő koalíciós pártok a magyar társadalom túlnyomó többségével együtt emlékeztek a száz évvel korábban történtekre. Az új hatalom, a második magyar köztársaság címere az 1848-as Kossuth-címer lett. Rákosinak azonban nem kellett ez a nap, pontosabban a nap által szimbolizált szabadságeszme. Ezért 1951-ben lefokozták. Bár iskolai szünet maradt, a munkaszünettel járó napok sorából törölték. 1956 után ez a gyakorlat folytatódott. - Mennyiben játszhatott szerepet március 15. háttérbe szorításában, hogy 1956 októberében élő hagyományként mutatkozott meg? - A pesti diákok közül sokan 1848 szimbólumát, a kokárdát tűzték mellükre 1956. október 23-án, követeléseiket - mint március 15-én - tizenkét pontban fogalmazták meg, s a ledöntött Sztálin-szobor helyén a 48-49-es hősöknek és mártíroknak akartak emléket állítani. Ezek ismeretében talán magyarázatra sem szorul, hogy Kádárék miért tértek viszsza Rákosi gyakorlatához, és miért tartottak március 15-étől. És a maguk szempontjából igazuk is volt. 1986: BRUTÁLIS RENDŐRI ELLENAKCIÓK - A demokratikus ellenzék a nyolcvanas években miként tekintett erre az ünnepre? - A demokratikus ellenzék viszonya március 15-éhez, ahogy kezdetben 1956-hoz is, ambivalens volt. Többen nacionalista érzelmek és indulatok hordozójának tartották mindkét eseményt, 197273-ban ezért néhányan közülük ellentüntetést is tartottak. Később módosították álláspontjukat, s az 1980-as évektől március 15. lényegében minden ellenzéki csoport számára ellenzékiségük megélésének és megmutatásának a napja lett. A hivatalos ünnepségekkel szembeni alternatív demonstrációk 1983-ban kezdődtek. Az 1980-as évek közepéig ezeken az ellenzéki színezetű budapesti megmozdulásokon néhány száz, olykor egy-kétezer fiatal vett részt. A rendőrség eleinte nem akadályozta az alternatív ünneplést, sőt, 1985-től rendelet írta elő a középületek és a bérházak fellobogózását. 1986-ban azonban brutális ellenakciókra került sor. A rendőrök néhány fiatalt megvertek, s több mint tízet letartóztattak. A brutalitást több nyugati ország - köztük az Egyesült Államok - kifogásolta. Ezek a tiltakozások is közrejátszottak abban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1986. július l-jén kimondta: „Az ellenséges csoportok tevékenységével szemben [...] elsődlegesen politikai módszerekkel kell fellépni." 1988: HÁZKUTATÁSOK, LETARTÓZTATÁSOK - Más volt 1988-ban március 15., mint a korábbi esztendőkben? - A rendőrség megelőző ellenintézkedéseket foganatosított 1988-ban. Március 14-én este több radikálisnak ismert ellenzéki vezető lakásán házkutatást tartottak, majd 15-én reggel nyolcat közülük - egy napra - le is tartóztattak. A megfélemlítési akció azonban nem járt sikerrel. A négy-öt órás alternatív megmozduláson ebben az évben már mintegy tíz-tizenötezren vettek részt. A tüntetők többsége ekkor látta és hallotta először beszélni Kis Jánost és Tamás Gáspár Miklóst, a leendő SZDSZ két kulcsszemélyiségét. A harmadik, Demszky Gábor a letartóztatottak között volt. 1989: KÜLÖN ÜNNEPEL A PÁRT ÉS AZ ELLENZÉK - Mi változott meg 1989 márciusára, hogy március 15. újra állami és nemzeti ünnep, valamint munkaszüneti nap lett? - Kiderült, hogy a rendszer össze fog omlani. Erre az időre az MSZMP Központi Bizottsága már népfelkeléssé nyilvánította 1956-ot, ami addig ellenforradalom volt, és legalizálta a többpártrendszert. Az állampárt mellett ekkor már működött az 1987 szeptemberében létrejött MDF, és az 1988-ban Egy rövidhír jelent meg a Magyar Nemzet március 15-i ünnepi számában (forradalmian hatott a fejlécen a Kossuth-címer): „Vida Miklós (Budapest, 23. választókörzet) országgyűlési képviselő a VIII. kerületi választási elnökségben kedden benyújtotta írásban, hogy lemond képviselői mandátumáról. Egyúttal jelezte az Országgyűlés elnökének: kéri, hogy a parlament a következő ülésszakon mentse fel alelnöki megbízatásából." Vida Miklós döntésével átvágta a gordiuszi csomót, öt nappal korábban még arról adott hírt a Magyar Nemzet, hogy „nem volt könnyű helyzetben" a VIII. kerületi választási elnökség. Vida Miklós volt ugyanis az első magyar országgyűlési képviselő, akivel megesett az a csúfság, hogy visszahívták. A mandátumától való megfosztását az egy évvel korábban alakult Fidesz műegyetemi csoportja kezdeményezte. (A csoport vezetője Wachsler Tamás volt.) Az ok: Vida egyike volt azoknak, akik zárt ülést kezdeményeztek a bős-nagymarosi vízlépcső szavazásán. » Az 1970-es évek elején, amikorra a rendszer elnyomó jellege enyhült, az egyetemi városok diáksága ismét március 15-ét használta fel arra, hogy elégedetlenségének és szabadságvágyának hangot adjon. Eltérően 1860-tól, ezeknek a megmozdulásoknak halottja nem lett, de néhány fiatal karrierje kettétört. megalakult Fidesz, SZDSZ és Kisgazdapárt. 1989. március 22-én kilenc ellenzéki párt és szervezet létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt, amely júniustól az MSZMP tárgyalódelegációjával együtt a Harmadik Magyar Köztársaság alapjait megvetette és a demokratikus átmenet menetrendjét kidolgozta. - 1989. március 15-én a Magyar Szocialista Munkáspárt javaslata ellenére az ellenzék szinte teljesen külön ünnepelt. Mi volt a két fél szándéka? - Az MSZMP közös megemlékezést javasolt, amellyel a „nemzeti egységet" és saját elfogadottságát szerette volna dokumentálni. Az ellenzék nagyobb része viszont nem óhajtott közösséget vállalni korábbi üldözőivel, és emellett az erejét is meg akarta mutatni, így aztán az történt, hogy a hivatalos, a Nemzeti Múzeum előtti rendezvényen az MSZMP képviselői mellett csak a szociáldemokraták és a kisgazdák jelentek meg és beszéltek. A többi ellenzéki szervezet a Március 15. téren gyülekezett, és onnan a Szabadság térre vonult. Cserhalmi György ott olvasta fel a demokratikus ellenzék 12 pontba foglalt követeléseit. Majd Csengey Dénes, az MDF politikusa jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót. Romsics Ignác 1848-ban Petőfiék Landerer és Heckenast nyomdájával tették ugyanezt. - Aznap hatalmas tömegek voltak az utcákon, de nem csak az ellenzék demonstrációin, hiszen például Pozsgay Imre államminiszter több mint tízezer ember előtt beszélt Győrött. Melyik oldal sikere volt az ünnep? - Pozsgay Imre sikerét nem lehet általánosítani. Ő akkor az ország legnépszerűbb politikusa volt. Az állampárt elfogadottsága viszont rohamosan csökkent. A budapesti rendezvényeket nézve, melyeket a televízió közvetített, jól látszott, hogy az ellenzéki szónokokat több tízezer, a hivatalosakat viszont csak néhány ezer ember hallgatta. Elképzelhető persze, hogy a vidéki városokban más volt a helyzet. Különösen, ha hiányzott a diákság, amely 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is a tömeg nagy részét adta. 1990: VÁLASZTÁSI KORTESBESZÉDEK - 1990. március 15. megint csak más volt, mint az előzőek, hiszen akkor már az ellenzéki pártok is külön ünnepeltek. Ennek a hátterében a tíz nap múlva esedékes választás állt? - Akkorra megérkeztünk a többpártrendszerbe, és már folyt a verseny a hatalomért. Az MSZMP utódszervezeteként 1989 októberében megalakult MSZP befolyása minimálisra csökkent. A két legnagyobb ellenzéki párt, az MDF és az SZDSZ viszont egyre inkább szembekerült egymással. Ezért nem sikerült megállapodni a méltó ünneplés szabályaiban. Lényegében mindegyik párt szónoka választási kortesbeszédet tartott. Előfordult az is, hogy a nekik nem tetsző szónokokat a tömeg kifütyülte. Mindezek miatt a tévé nem is közvetítette az eseménysorozatot. AUGUSZTUS 20. KONTRA MÁRCIUS 15. - Ahhoz képest, hogy október 23. és március 15. vált jelképpé a rendszerváltás folyamatában, az első szabad parlament mégis augusztus 20-át tette meg állami ünneppé. Miért? - Az új kormány elnöke, Antall József és mások úgy gondolták, hogy a magyar államiság folyamatossága fontosabb, mint a forradalmi szellem. Ugyanez fejeződött ki abban is, hogy állami címerünk nem az 1848-ban, 1918-ban, 1945 és 1949 között, valamint 1956-ban használt republikánus Kossuth-címer, hanem a magyar állam régi koronás címere lett. Nem várta meg az eljárás végét az alelnök Kádár János pártfőtitkár úttörők körében. A szocialista rezsim tartott a március 15-éhez kötődő szabadságeszménytől, ezért az ünnep napja csak az iskolákban volt tanítási szünet, a munkahelyeken dolgozni kellett. 1989: VIDA MIKLÓS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ LEMOND, MIUTÁN VISSZAHÍVTÁK