Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT AKTUÁLIS 13 KATONA TAMAS: LEGENDATERMO NEP A MAGYAR Rendhagyó történelemlecke \QJ ff-Még délelőtt elvitték két sorban menetelve, hogy többnek látszanak, Landerer és Heckenast nyomdájába sokszorosítani a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Odagyűlt 5000 ember a havas esőben. Jókai csukatta be az ernyőket, hogy ki ne verjék egymás szemét Katona Tamás Legendatermő nép a magyar - fogalmazott Katona Tamás történész, amikor az 1848. március 15-ével kapcsolatos történelemismeretünket igazította ki Szegeden. TÖRTÉNELEM DOMBAI TÜNDE - Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum előtt nem szavalta el a Nemzeti dalt. Négy helyen elmondta 1848. március 15-én, de ott nem. Ráadásul a refrénsorok eredetileg úgy kezdődtek: „rajta magyar". Egy társa figyelmeztette a költőt, hogy előbb ugyebár fel kell állni az induláshoz - igazította ki a sokat emlegetett sablont rendhagyó történelmi leckével Katona Tamás. A 78 éves történész úgy fogalmazott: legendatermő nép a magyar, holott a forradalomról és szabadságharcról sok részletet lehet tudni a korabeli emlékiratok alapján. Azt is pontosítani kell: Kossuth Lajosék nem voltak idehaza, mert ugyan nem a bécsi forradalmat megnézni utaztak az osztrák fővárosba, mint azt emlegetik, hanem István nádornak kértek teljhatalmú meghatalmazást a császártól. Közben Pesten a Pilvax kávéházban Jókai Mór, Petőfi, Bulyovszky Gyula, Sebő Gyula, Hamary Dániel és Gaál Ernő eldöntötte, hogy segítendő a pozsonyi országgyűlésben Batthyányéknak, március 19-ére a József-napi vásárba aláírásgyűjtést szerveznek. Erre készült a 12 pont, és buzdító bordalnak nem Petőfi versét, hanem Vörösmarty Mihály megzenésített Fóti dalát választották. - Még délelőtt elvitték két sorban menetelve, hogy többnek látszanak, Landerer és Heckenast nyomdájába sokszorosítani a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Odagyűlt 5000 ember a havas esőben. Jókai csukatta be az ernyőket, hogy ki ne verjék egymás szemét - magyarázta a történész. - Landerer jó titkosrendőrségi kapcsolatai révén tudott a fiatalok tervéről, előző nap ki is adta a nyomdászoknak, hogy ha kevesen lesznek, ki kell pofozni őket, ha sokan, akkor teljesíteni kell a követelésüket. Sokan voltak. Amikor Petőfi, Irinyi és Vasvári megjelent a tömeg élén, azzal fogadták őket, hogy mivel a cenzor nem írta alá a kéziratokat, nem szabad kinyomtatni. A megilletődött ifjaknak Landerer súgta oda a szakálla alól: foglaljanak már le egy nyomdagépet! Erre ők így is tettek, mire a nyomdászok az erőszaknak engedve dolgozni kezdtek. Petőfi rá is írta a versnyomatára, hogy ez a szabad sajtó első kiadványa. Délben Irinyi a fáradt nyomdászokat és a tömegeket is hazaküldte pihenni, és délután 3-ra hívta vissza őket a Nemzeti Múzeum tágas kertjébe, hogy kioszsza a két kiadványt. lábbal berontanak. Rottenbiller Lipót, Pest polgármestere fogta a pártjukat, mondván: a szabadság első fecskéi a szabadság leheletét hozzák. Elfogadták a 12 pontot. A fiatalok pedig a fegyverraktárból felfegyverkeztek, hogy a várba vonuljanak kiszabadítani az ott raboskodó Táncsics Mihályt. Nem abból a cellából, amit ma is így mutatnak a látogatóknak - az akkoriban fegyverraktár volt. Azt sem emiitik az ünnepségeken, hogy siettükben a forradalmárok Fordítva hordjuk a kokárdát. A kokárda Franciaországból elterjedt forradalmi jelkép. Katona Tamás felhívta a figyelmet: a meghajtott nemzeti szín „szalagcsillag" belülről olvasandó, vagyis a magyar szabályosan közepén piros és kifelé zöld, fehér. Már a 48-as honvédcsákók egy részére is fordítva tették fel, és azóta is sokan fordítva használják. A republikánus Petőfi kokárdáját Szendrey Júlia varrta ki gyönggyel, és még koronás címert is tett rá. - 10 ezres tömeg gyűlt össze. Kubinyi Zsigmond múzeumigazgató, amikor az ifjak elvitték neki a haza oltárára a forradalom két „szent szövegét", éppen a teheneket hessegette ki a múzeumkertből, ezek a szomszédos szénapiacról kódorogtak el - fogalmazott Katona Tamás. Utána a forradalmi ifjak betódultak a városházán ülésező tanács termébe, ahol a meglepett képviselők megszidták őket, amiért sáros a másik politikai foglyot, Eftimie Murgu román ügyvédet elfelejtették kiengedni, mert nem abban az épületben raboskodott, ezért ő csak egy hónappal később szabadult. Kossuth Lajos érdekes módon egy évre rá sem értette, miért ünneplik március 15-ét, mint évfordulót. Feleségének azt írta levelében, hogy szerinte az csak egy „pesti kravál", vagyis zavargás volt - emlékeztetett a történész. VÖRÖS CSILLAG LUDAS MATYI KALAPJÁN - MIÉRT KEZD ELTŰNNI A POLITIKAI HUMOR? Ennek már a fele sem tréfa Nyomokban tartalmaz politikai humort a Fábry-show és a Rádiókabaré, a Heti hetes már egyre kevesebb közéleti témával foglalkozik, és a Showder Klub fiataljai is jobban érzik magukat e nélkül. A politikusok és szavazótáboraik ugyanis egyre kevésbé tudnak nevetni önmagukon - sőt ellenfeleiken sem. És ez nem vicc. KÖZÉLET BAKOS ANDRÁS Időkapszulát talált nemrég egy kiszombori olvasónk: régen megvakult, farámás tükre, amelyet egy ideje a színben pakolgatnak ide-oda, a legutóbbi rámoláskor összetört. Az üvegdarabok közül előbukkant egy 1947. augusztus 27-i Ludas Matyi. KOMMUNISTA POÉNOK Címoldalán a karikatúra polgári iskolát ábrázol, amely előtt pedagógusként lerajzolt embereket faggat a lúd: „- Mi az, tanár urak? Nincs tanítás? - Tanítás van, csak növendékek nincsenek." Olvasónk azzal hívott fel minket, hogy írjuk meg az újságban: milyen érdekes, hogy akkor is az volt a baj, ami most, kevés a gyerek az iskolában. A karikatúra azonban nem erről szólt, és egyáltalán nem volt vicces. A polgári demokrata politikusokat - köztük a Szegedről indult Balogh István pátert gúnyolta kevés hívük miatt, egy évvel azelőtt, hogy brutális központi döntéssel államosították a felekezeti és a polgári iskolákat. Olvasónk a szatirikus hetilapra - ahogyan a 30 évesnél idősebbek is - jól emlékezett, de ez a 63 évvel ezelőtti címoldal már megfejthetetlen üzenet volt számára. Nem is csoda. A Ludas Matyi - az élclapok hagyományait követve - hoszszú ideig a magyar közéleti humor fő letéteményese volt, a 80-as években pedig Hofi műsorai mellett a legszínvonalasabb rendszerbírálat fóruma. Ám Matyi már az induláskor pici vörös csillagot viselt a kalapja mellett. „Az első pillanattól félreérthetetlenül a baloldalhoz, s utóbb mind egyértelműbben a kommunistákhoz kötődő hetilap (...) a legnagyobb papírszűke idején kétszázezres példányszámmal indult, és sikerrel toborozta maga köré a jól fejlett magyar humor lesoványodott képviselőit" - önt tiszta vizet a pohárba László Ferenc, aki kétrészes tanulmányban dolgozta föl az újság történetét. A Magyar Narancs által közölt szövegből kiderül, a humor és az ideológia hatásos árukapcsolás volt. VADÁSZAT MINISZTEREKRE Az előbb 400, majd 600 ezer példányban eladott újságtól azt várta el a kormány, hogy rajzaival azoknak is elmagyarázza a párt szándékát, véleményét, akik nem szeretnek sokat olvasni. 1953 után jó néhány szerző a politika helyett örök emberi témák felé fordult, majd ahogy enyhült a szorítás, megint a politika felé, de akkor már a személyi kultusz visszásságait bírálva. Ami pedig az 1957 utáni igazi aranykort illeti, az olvasók tényleg érezhették úgy, hogy a Ludasnak szabad a legtöbbet, de valójában „éles határvonal húzódott a kritizálható személyek és intézmények, s az illethetetlen illetékesek között" állapítja meg László. Szabadon lehetett vadászni a Patyolatra, a BKV-ra, a televízióra, a rádióra, a vendéglátóiparra, később, már Árkus József főszerkesztősége idején a könnyűipari, beldast. A vállalat azonban ragaszkodott a névhez, és - a hagyomány kötelez? - az MDF-kormányt támogató csapattal folytatta a Ludas Matyi kiadását. Mindkét újság tönkrement. A politikai humor azért élt. A rádiókabaré mellett Fábry Sándor másfél milliós nézettséget produkáló Esti Showderében most is jelen van, az ezredfordulón pedig például a Heti hetesben hozott nagy nézettséget a tévének. De már e műsor praxisában is előfordult, hogy a tévé előtt ülők egy részéből nem Dávid Ibolyának van humora? Az uniós választások idején a Tudósok zenekar közreadta Dávid Ibolya for president című animációs klipjét, amelyben Bokros Lajos énekelve vall szerelmet az MDF elnökének, s mindez egy puli hátán, a bolhacirkuszban zajlik. Az érintett, Dávid Ibolya kért egy dedikált példányt a CD-ből. - Az más lapra tartozik, hogy később a másik végletbe esett - mondja dr. Máriás, az együttes tagja. - Már-már kampányzenekarként akart volna minket használni. Persze elutasítottuk a kérését, amelyen fel is háborodtunk, mégis ez a civilizált, kulturált, elfogadható pálya. Sajnos kis hazánkban sok a beteg ember, köztük sokan politikusok, magukat istennek képzelik, akiken nem szabad viccelődni. Ez egy többé-kevésbé kelet-európai jelenség, amelyen a demokrácia foka is simán lemérhető. Nemcsak a politikusok képtelenek nevetni magukon, hanem az értelmiség is, sőt öncenzúrát alkalmaz, nehogy baja essen. Több bátorsággal sokkal jobb kedvű, vidámabb és szabadabb világban élnénk. Fábry a BKV-botrányra utaló pénzes talicskával. Az utolsó mohikán? kereskedelmi és építésügyi miniszterre, valamint az anyag- és árhivatali elnökre. De amikor az áremelések idején az „Éljen augusztus 26.50!" cím megjelent, a főszerkesztőt büntetésből pártiskolára küldték. Az újság a reform idején kétségtelenül tágította a határokat. A szerzőgárda azonban nem akarta, hogy a hírlapkiadó vállalat a Ludas Matyi nyereségéből finanszírozza veszteségét, . és kivált, megalapítva az Új Lunevetést, hanem bosszúságot, vitriolos levelet váltottak ki a politikai indíttatású poénok. NEM SÍRNAK UTÁNA A politikai szatíra közösségi műfaj, akkor hatásos, ha minél több ember nevében szól. Ez ma egyre nagyobb kihívás. A több párt nemcsak több, de legalábbis kétféle szavazótábort jelent, hanem manapság kétféle ízlést is, ami határt szab a humorérzéknek. Az elmúlt évtizedben kiderült, ki számít jobbés baloldali humoristának, miközben alkotó ember számára egyáltalán nem öröm belekerülni ezekbe a méltatlan skatulyákba. A Heti hetes az utóbbi időben inkább kevesebb politikai témájú hírt kommentáltat vendégeivel. Még szembetűnőbb, hogy a tehetséges fiatalok, akik a Showder Klubban láthatók, jellemzően politikai témák nélkül építik karrierjüket. Beliczay Balázs és Kiss Ádám néhány poénja csak erősíti ezt a megfigyelést. - A politika ügyeit a sajtó annyira részletesen tárgyalja, hogy a történetek zöme jórészt alkalmatlan nyersanyagnak felelte kérdésünkre Badár Sándor. - Régebben csak négyévente politizált ez az ország, most viszont folyamatosan. És ez azzal is jár, hogy a fiatalok úgy gondolják, az már sok lenne, ha a műsorba is belefolyna. Másrészt fölmérhették, hogy egy-egy esetleges támadással szemben nehezen tudnák védeni magukat. Nem vesztenek sokat a politika mellőzésével. Szerintem is lehet közéleti mondanivalója egy műsornak, attól, hogy nem a pártok ügyeiről szól.