Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT AKTUÁLIS 13 KATONA TAMAS: LEGENDATERMO NEP A MAGYAR Rendhagyó történelemlecke \QJ ff-Még délelőtt elvitték két sorban menetelve, hogy többnek látszanak, Lande­rer és Heckenast nyomdájá­ba sokszorosítani a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Oda­gyűlt 5000 ember a havas esőben. Jókai csukatta be az ernyőket, hogy ki ne verjék egymás szemét Katona Tamás Legendatermő nép a magyar - fogalmazott Katona Tamás történész, amikor az 1848. március 15-ével kapcsolatos történelemismeretünket igazította ki Szegeden. TÖRTÉNELEM DOMBAI TÜNDE - Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum előtt nem szavalta el a Nemzeti dalt. Négy helyen elmondta 1848. március 15-én, de ott nem. Ráadá­sul a refrénsorok eredetileg úgy kezdődtek: „rajta magyar". Egy társa figyelmeztette a költőt, hogy előbb ugyebár fel kell állni az induláshoz - igazítot­ta ki a sokat emlegetett sablont rendhagyó történelmi leckével Katona Tamás. A 78 éves törté­nész úgy fogalmazott: legendater­mő nép a magyar, holott a forra­dalomról és szabadságharcról sok részletet lehet tudni a korabeli emlékiratok alapján. Azt is pontosítani kell: Kossuth Lajosék nem voltak idehaza, mert ugyan nem a bécsi forradalmat megnézni utaztak az osztrák fővá­rosba, mint azt emlegetik, hanem István nádornak kértek teljhatal­mú meghatalmazást a császártól. Közben Pesten a Pilvax kávéház­ban Jókai Mór, Petőfi, Bulyovszky Gyula, Sebő Gyula, Hamary Dáni­el és Gaál Ernő eldöntötte, hogy segítendő a pozsonyi országgyű­lésben Batthyányéknak, március 19-ére a József-napi vásárba alá­írásgyűjtést szerveznek. Erre ké­szült a 12 pont, és buzdító bordal­nak nem Petőfi versét, hanem Vö­rösmarty Mihály megzenésített Fóti dalát választották. - Még délelőtt elvitték két sor­ban menetelve, hogy többnek látszanak, Landerer és Hecke­nast nyomdájába sokszorosítani a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Odagyűlt 5000 ember a havas esőben. Jókai csukatta be az er­nyőket, hogy ki ne verjék egy­más szemét - magyarázta a tör­ténész. - Landerer jó titkosrend­őrségi kapcsolatai révén tudott a fiatalok tervéről, előző nap ki is adta a nyomdászoknak, hogy ha kevesen lesznek, ki kell pofozni őket, ha sokan, akkor teljesíteni kell a követelésüket. Sokan vol­tak. Amikor Petőfi, Irinyi és Vas­vári megjelent a tömeg élén, az­zal fogadták őket, hogy mivel a cenzor nem írta alá a kézirato­kat, nem szabad kinyomtatni. A megilletődött ifjaknak Landerer súgta oda a szakálla alól: foglal­janak már le egy nyomdagépet! Erre ők így is tettek, mire a nyomdászok az erőszaknak en­gedve dolgozni kezdtek. Petőfi rá is írta a versnyomatára, hogy ez a szabad sajtó első kiadványa. Délben Irinyi a fáradt nyomdá­szokat és a tömegeket is haza­küldte pihenni, és délután 3-ra hívta vissza őket a Nemzeti Mú­zeum tágas kertjébe, hogy kiosz­sza a két kiadványt. lábbal berontanak. Rottenbiller Lipót, Pest polgármestere fogta a pártjukat, mondván: a szabadság első fecskéi a szabadság leheletét hozzák. Elfogadták a 12 pontot. A fiatalok pedig a fegyverraktárból felfegyverkeztek, hogy a várba vonuljanak kiszabadítani az ott raboskodó Táncsics Mihályt. Nem abból a cellából, amit ma is így mutatnak a látogatóknak - az akkoriban fegyverraktár volt. Azt sem emiitik az ünnepségeken, hogy siettükben a forradalmárok Fordítva hordjuk a kokárdát. A kokárda Franciaországból elterjedt forra­dalmi jelkép. Katona Tamás felhívta a figyelmet: a meghajtott nemzeti szín „sza­lagcsillag" belülről olvasandó, vagyis a magyar szabályosan közepén piros és ki­felé zöld, fehér. Már a 48-as honvédcsákók egy részére is fordítva tették fel, és azóta is sokan fordítva használják. A republikánus Petőfi kokárdáját Szendrey Júlia varrta ki gyönggyel, és még koronás címert is tett rá. - 10 ezres tömeg gyűlt össze. Kubinyi Zsigmond múzeumigaz­gató, amikor az ifjak elvitték neki a haza oltárára a forradalom két „szent szövegét", éppen a tehe­neket hessegette ki a múzeum­kertből, ezek a szomszédos szé­napiacról kódorogtak el - fogal­mazott Katona Tamás. Utána a forradalmi ifjak betódultak a vá­rosházán ülésező tanács termé­be, ahol a meglepett képviselők megszidták őket, amiért sáros a másik politikai foglyot, Eftimie Murgu román ügyvédet elfelejtet­ték kiengedni, mert nem abban az épületben raboskodott, ezért ő csak egy hónappal később szaba­dult. Kossuth Lajos érdekes módon egy évre rá sem értette, miért ün­neplik március 15-ét, mint évfor­dulót. Feleségének azt írta levelé­ben, hogy szerinte az csak egy „pesti kravál", vagyis zavargás volt - emlékeztetett a történész. VÖRÖS CSILLAG LUDAS MATYI KALAPJÁN - MIÉRT KEZD ELTŰNNI A POLITIKAI HUMOR? Ennek már a fele sem tréfa Nyomokban tartalmaz politikai humort a Fábry-show és a Rádiókabaré, a Heti hetes már egyre kevesebb közéleti témával foglalkozik, és a Showder Klub fiataljai is jobban érzik magukat e nélkül. A politikusok és szavazótáboraik ugyanis egyre kevésbé tudnak nevetni önma­gukon - sőt ellenfeleiken sem. És ez nem vicc. KÖZÉLET BAKOS ANDRÁS Időkapszulát talált nemrég egy kiszombori olvasónk: ré­gen megvakult, farámás tük­re, amelyet egy ideje a szín­ben pakolgatnak ide-oda, a legutóbbi rámoláskor össze­tört. Az üvegdarabok közül előbukkant egy 1947. augusz­tus 27-i Ludas Matyi. KOMMUNISTA POÉNOK Címoldalán a karikatúra polgári iskolát ábrázol, amely előtt pe­dagógusként lerajzolt embere­ket faggat a lúd: „- Mi az, tanár urak? Nincs tanítás? - Tanítás van, csak növendékek nincse­nek." Olvasónk azzal hívott fel minket, hogy írjuk meg az új­ságban: milyen érdekes, hogy akkor is az volt a baj, ami most, kevés a gyerek az iskolában. A karikatúra azonban nem erről szólt, és egyáltalán nem volt vicces. A polgári demokrata po­litikusokat - köztük a Szegedről indult Balogh István pátert ­gúnyolta kevés hívük miatt, egy évvel azelőtt, hogy brutális köz­ponti döntéssel államosították a felekezeti és a polgári iskolákat. Olvasónk a szatirikus hetilapra - ahogyan a 30 évesnél időseb­bek is - jól emlékezett, de ez a 63 évvel ezelőtti címoldal már megfejthetetlen üzenet volt szá­mára. Nem is csoda. A Ludas Matyi - az élclapok hagyományait követve - hosz­szú ideig a magyar közéleti hu­mor fő letéteményese volt, a 80-as években pedig Hofi mű­sorai mellett a legszínvonala­sabb rendszerbírálat fóruma. Ám Matyi már az induláskor pi­ci vörös csillagot viselt a kalapja mellett. „Az első pillanattól fél­reérthetetlenül a baloldalhoz, s utóbb mind egyértelműbben a kommunistákhoz kötődő heti­lap (...) a legnagyobb papírszű­ke idején kétszázezres példány­számmal indult, és sikerrel to­borozta maga köré a jól fejlett magyar humor lesoványodott képviselőit" - önt tiszta vizet a pohárba László Ferenc, aki két­részes tanulmányban dolgozta föl az újság történetét. A Magyar Narancs által közölt szövegből kiderül, a humor és az ideológia hatásos árukapcsolás volt. VADÁSZAT MINISZTEREKRE Az előbb 400, majd 600 ezer példányban eladott újságtól azt várta el a kormány, hogy rajzai­val azoknak is elmagyarázza a párt szándékát, véleményét, akik nem szeretnek sokat olvas­ni. 1953 után jó néhány szerző a politika helyett örök emberi té­mák felé fordult, majd ahogy enyhült a szorítás, megint a po­litika felé, de akkor már a sze­mélyi kultusz visszásságait bí­rálva. Ami pedig az 1957 utáni igazi aranykort illeti, az olvasók tényleg érezhették úgy, hogy a Ludasnak szabad a legtöbbet, de valójában „éles határvonal húzódott a kritizálható szemé­lyek és intézmények, s az illet­hetetlen illetékesek között" ­állapítja meg László. Szabadon lehetett vadászni a Patyolatra, a BKV-ra, a televízióra, a rádió­ra, a vendéglátóiparra, később, már Árkus József főszerkesztő­sége idején a könnyűipari, bel­dast. A vállalat azonban ra­gaszkodott a névhez, és - a ha­gyomány kötelez? - az MDF-kormányt támogató csa­pattal folytatta a Ludas Matyi kiadását. Mindkét újság tönkre­ment. A politikai humor azért élt. A rádiókabaré mellett Fábry Sán­dor másfél milliós nézettséget produkáló Esti Showderében most is jelen van, az ezredfor­dulón pedig például a Heti he­tesben hozott nagy nézettséget a tévének. De már e műsor pra­xisában is előfordult, hogy a té­vé előtt ülők egy részéből nem Dávid Ibolyának van humora? Az uniós választások idején a Tudósok zenekar közreadta Dávid Ibolya for president című animációs klipjét, amelyben Bokros Lajos énekelve vall szerelmet az MDF elnökének, s mindez egy puli hátán, a bolhacirkuszban zajlik. Az érintett, Dávid Ibolya kért egy dedikált példányt a CD-ből. - Az más lapra tartozik, hogy később a másik végletbe esett - mondja dr. Máriás, az együttes tagja. - Már-már kampányzenekarként akart volna minket használni. Persze elutasítottuk a kérését, amelyen fel is háborodtunk, mégis ez a civilizált, kulturált, elfogadható pálya. Sajnos kis hazánkban sok a beteg ember, köztük sokan politikusok, magukat istennek képzelik, akiken nem szabad viccelődni. Ez egy többé-kevésbé kelet-európai jelenség, amelyen a demokrácia foka is simán lemérhető. Nemcsak a politikusok képtelenek nevetni magukon, hanem az értelmiség is, sőt öncenzúrát alkalmaz, nehogy baja essen. Több bátorsággal sokkal jobb kedvű, vidámabb és szabadabb világban élnénk. Fábry a BKV-botrányra utaló pénzes talicskával. Az utolsó mohikán? kereskedelmi és építésügyi mi­niszterre, valamint az anyag- és árhivatali elnökre. De amikor az áremelések idején az „Éljen augusztus 26.50!" cím megje­lent, a főszerkesztőt büntetés­ből pártiskolára küldték. Az új­ság a reform idején kétségtele­nül tágította a határokat. A szerzőgárda azonban nem akarta, hogy a hírlapkiadó vál­lalat a Ludas Matyi nyereségé­ből finanszírozza veszteségét, . és kivált, megalapítva az Új Lu­nevetést, hanem bosszúságot, vitriolos levelet váltottak ki a politikai indíttatású poénok. NEM SÍRNAK UTÁNA A politikai szatíra közösségi műfaj, akkor hatásos, ha minél több ember nevében szól. Ez ma egyre nagyobb kihívás. A több párt nemcsak több, de leg­alábbis kétféle szavazótábort jelent, hanem manapság kétfé­le ízlést is, ami határt szab a hu­morérzéknek. Az elmúlt évti­zedben kiderült, ki számít jobb­és baloldali humoristának, mi­közben alkotó ember számára egyáltalán nem öröm beleke­rülni ezekbe a méltatlan skatu­lyákba. A Heti hetes az utóbbi időben inkább kevesebb politi­kai témájú hírt kommentáltat vendégeivel. Még szembetű­nőbb, hogy a tehetséges fiata­lok, akik a Showder Klubban láthatók, jellemzően politikai témák nélkül építik karrierjü­ket. Beliczay Balázs és Kiss Ádám néhány poénja csak erő­síti ezt a megfigyelést. - A politika ügyeit a sajtó annyira részletesen tárgyalja, hogy a történetek zöme jórészt alkalmatlan nyersanyagnak ­felelte kérdésünkre Badár Sán­dor. - Régebben csak négy­évente politizált ez az ország, most viszont folyamatosan. És ez azzal is jár, hogy a fiatalok úgy gondolják, az már sok len­ne, ha a műsorba is belefolyna. Másrészt fölmérhették, hogy egy-egy esetleges támadással szemben nehezen tudnák vé­deni magukat. Nem vesztenek sokat a politika mellőzésével. Szerintem is lehet közéleti mondanivalója egy műsornak, attól, hogy nem a pártok ügyei­ről szól.

Next

/
Thumbnails
Contents