Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-27 / 49. szám

MEGYEI TÜKÖR 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT Nincs ára a vaddisznónak. Felét eszi egy vaddisznó, mint a házi: másfél-két kiló takarmányt. A házi legalább 10-et fial, a vad 5-8-at. A felére is hízik, mint a házi; a koca 100, a kan 200 kilósra. Igaz, nem is a húsa a legfőbb értéke, hanem az agyara. Ezért nehéz összehasonlíta­ni az árukat, de a röszkei tartó elárulta, nincs most ára a vadnak. 20-30 kilós vadmalacot 30 ezerért kapni, házit a harmadáért. A vad­kan 100-200 ezret ér, a házi vágnivaló 20-60 ezret. - Aki hobbivaddisznóval kezd, hozzám hasonló 60-as ál­lományt tart egy tenyészkan­nal, 8-10 anyakocával - mutat­ta szeme fényeit a félhektáros kifutóban. - Vadat befogni nem szabad, de nem is érde­mes, mert az az élete árán is menekül a karámból. A te­nyésztett vaddisznóból nem vá­lik soha házi disznó, bármeny­nyit is szelídüljön; vad marad a vére. Az állat-egészségügyi sza­bályok rájuk is olyan szigorú­ak, mint a háziakra, hely vi­szont sokkal több kell nekik. Nincs orrkarikájuk, ezért túr­nak is. Nem vályúba kapnak enni, hanem a földre szórjuk a takarmányt, különben a hierar­chia szerint csak az erősebbek­nek jutna falat. Soha nem lehet egészen kiismerni őket; eső­ben, hóban dagonyáznak, de kánikulában ők is szívesen be­húzódnak a tető alá. Az állatorvos legtöbb kocá­ját levágni viszik, ő maga sem veti meg a resztelt vadmalac­májat. A kanokat vadaskertek veszik vadászatra, és hogy életszerűbb legyen a kaland, választanak melléjük kocákat és malacokat is. A tenyésztett vad veszélyesebb a természet­ben élő rokonainál; míg a „vad vaddisznó" menekül, amikor hajtják, a tenyésztett akár vissza is fordul, mert is­meri az embert és kutyát. Sokkal több hely kell nekik, mint a háziaknak. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Isznak a lányok „Fiatal hölgyek körében újra terjed a hétvégi iszákosság" - mondja Kökény Mihály, az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. Erről több szó nem esik - talán épp ezért kezd el tűnődni az olvasó, hogy ezek szerint ko­rábban kevesebbet ittak hét­• végén a hölgyek, azelőtt vi­szont egy ideig több csúszott le a torkocskáikon, mint kel­lett volna. Mérget lehet rá venni, hogy ez így van, fele­lős egészségpolitikus nem beszél a levegőbe. Biztosan komoly, tudományos minta­vétel történt, megbízható ku­tatókkal, akik közelről mér­ték föl a jelenséget; a fiatal hölgyek kocsmai és nem nyilvános, otthoni iszogatá­sának mibenlétét, kereteit, méreteit, pontosan, közelről, és úgy, hogy ne tűnjön föl, ők itt most csak megfigyelők. Igen, kedves olvasó: pá­lyát tévesztettél. BAKOS ANDRÁS Bemérik a kolbász­füstölőt Eddig négyszer jártak a környe­zetvédelmi felügyelőség ellen­őrei annál a szegedi kolbász­gyártó üzemnél, amelynek füst­jére a környékbeliek panasz­kodtak. Háromszor nem műkö­dött a füstölő, egyszer igen, de a kibocsátás határérték alatti volt. Még visszatérnek. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged egyik legsűrűbben la­kott részén, a József Attila su­gárút és a Makkosházi körút ke­reszteződéséhez közel működik egy kolbászgyártó kisüzem, amelyre a szomszédai panasz­kodnak a füst miatt. Erről la­punk 2010. február 10-i számá­ban írtunk. Előtte megkérdez­tük az üzemről az Alsó-Tisza-vi­déki Környezetvédelmi, Termé­szetvédelmi és Vízügyi Fel­ügyelőséget is. Szelesné Kutas Borbála hatósági felügyeleti irodavezető most arról tájékoz­tatott, hogy amikor korábban, 2003. május 9-én megmérték az üzem által kibocsátott füstöt, „a kibocsátás határérték alatti volt". 2006. február 27-én is pa­naszkodtak a felügyelőségnél a környékbeliek a füstölőre. Ek­kor - anélkül, hogy értesítette volna az üzemet - a hatóság el­lenőrzést akart tartani, de az el­lenőrök nem tudtak bemenni, mert nem volt a háznál senki, az üzem épp nem működött. Azóta a felügyelőségnél nem panaszkodott senki. 2009. feb­ruár 23-án megint ellenőrzés volt, de az üzem nem műkö­dött: a tulajdonos azt mondta, hogy az átalakítás után haszná­latbavételi engedélyezési eljá­rás indult, de ez még tart. Ha vége, 30 napon belül szól. Má­jusban levelet irt a hatóságnak, hogy megkapta a használatba­vételi engedélyt, de jogerős működési engedélye még nin­csen. Kérte, ha ez megszületik, azután állapítsa meg a hatóság az ilyenkor szokásos mérési kö­telezettség határidejét. Vállal­ta, hogy értesítést küld, mihelyt ez aktuális. Egyelőre nem küldött. 100 ÉV, 100 TÖRTÉNET A JUBILÁLÓ DÉLMAGYARORSZÁGGAL Panni kismotoron az elnök előtt rehozott Nemzeti Oskola he­lyén. A „hőskorban" Móra Fej renc 1-6. osztályosok számára írt olvasókönyveit használták, a gyermekek hit- és erkölcs­tant, beszéd- és értelemgya­korlatot, olvasást, írást, szám­tant, rajzolást, éneklést, kézi­munkát tanultak elsőben. Leg­nagyobb jelentőségű létesít­ményük, a sportcsarnok 1997-ben épült. Az iskola ered­ményeivel, büszkeségeivel rendszeresen szerepel lapunk­Ossza meg velünk történetét! Várjuk kedves olvasóinkat, elő­fizetőinket: osszák meg velünk élményeiket, történeteiket! Rendszeresen jelentkező rova­tunkban és a delmagyar.hu-n is bemutatjuk a beérkezett sztori­kat. Jelentkezni a 62/567-817-es telefonszámon, ügyfélszolgála­tainkon és a marketing@delma­gyar.hu címen is lehet. ban. - Mi már „150 éve" olvas­suk az újságot, nagyon régi előfizetői vagyunk a szüleim­mel. Mindent megtalálunk benne, ami helyben fontos ­árulta el Kádár Mihályné. - 63 éve Mezőtúron élek, de szegedi vagyok, sőt a lap 100 esztendejéből pár hónap­nyi részt én is kaptam - em­lékszik olvasónk, Komár La­josné, aki 1942-ben, érettségi után gépelőként helyezkedett el a lapnál. - Kicsi pont vol­tam, de nagy élmény volt. Örültem, ha lemehettem a pincébe, a nyomdába, nézni a betűket szedő nyomdászokat. Még a nehéz ólomszagot is szerettem. Életem első mun­kahelye volt. Közben eszembe sem jutott, hogy háború van. Már 63 éve élek Mezőtúron, de a Délmagyarországot soha nem felejtettem el. Köszönöm azt a 100 évhez képest pilla­natnyi időt, amit az újság éle­tében betölthettem. Lendületben a Dollár Boys IDÉN LESZ HÚSZÉVES A SZE­GEDI BULIZENEKAR, A DOL­LÁR BOYS. Fél év pihenő után részint új műsorral és új felállás­ban lép pódiumra az együttes március 3-án, este 8 órakor az IH Rendezvényközpontban. A ré­gi tagokhoz, Nagy Péter (gitár), Hopenthaler Gábor (gitár), Árva Gábor (basszusgitár), Fehér Zol­tán (dob), csatlakozott Berényi Apollo (billentyű). A koncerten egyebek mellett Shadows-, Cliff Richárd-, Elvis-, Fonográf-sláge­reket hallhat majd a közönség. Célkeresztben a rák A RÁKOS MEGBETEGEDÉSEK az egyik vezető halálokot je­lentik világszerte. A rák világ­napja alkalmából szervezte meg februárban a Szent Gel­lért Egészségközpont azt az egynapos rendezvényt, ame­lyen neves szakemberek tar­tottak tájékoztató jellegű elő­adásokat az érdeklődőknek. A Negyedik Dimenzió magazin évek óta kiemelten foglalkozik az egészséggel, épp ezért a témának szentelte a szegedi városi televízióban szombaton 17.30-kor jelentkező adását. Házi kedvenc a vaddisznó Az Orczy István Általános Iskola egyidős lapunkkal. A 95. évfordulót is együtt ünnepeltük. FOTÓK: VERÉB SIMON A KOCÁK A FAZÉKBA, A KANOK VADÁSZATRA MENNEK Hobbiállatnak vaddisznókat tart egy szegedi állatorvos, de van, aki rókára, borzra, őzre kért en­gedélyt. A kerítésen belül sem lesz kezes bárány a vadállatok­ból, sőt olykor veszélyesebbek, mint vadon élő rokonaik. CSONGRÁD MEGYE D0MBAI TÜNDE 24 állattartónak van engedé­lye Csongrád megyében, hogy vadállatokat tartson zárt he­lyen. Legelterjedtebb hobbi a vaddisznótartás, összesen 1000-1500 példányra becsülik számukat a megyében. Pontos leltár nincs arról, hogy milyen vadból kinél mennyi él, de a kérvényezők listáján dámvad, gímszarvas, őz, muflon, róka, borz és nyest szerepel. A ható­ságok nem adják ki a nevüket, címüket. Egy ötvenéves szege­di állatorvos - aki nevét és fényképét nem engedi közölni - Röszke határában helyezte el kedvenceit három éve. A vaddisznókhoz munkája so­rán kapott kedvet, korábban még házi sertést sem nevelt. 100 év, 100 történet - a május 22-én jubiláló Délmagyarország hűséges olvasóit, előfizetőit, is­mert megyei polgárokat és a lap­hoz ezer szállal kötődő munka­társakat sorozatunkban arra kérjük: meséljenek el egy-egy élményt, történetet, amely a 100 esztendős laphoz kapcsolódik. CSONGRÁD MEGYE R. TÓTH GÁBOR - Ilyen képe élő embernek nincs rajtam kívül - kezdi tör­ténetét Somogyi Károlyné, aki 45 éven át dolgozott a Délma­gyarország fotóriportereként. Az Algyőnél 1968 decemberé­ben történt olajkitöréshez sen­kit nem engedtek közel a tűzol­tókon, rendőrökön, mentősö­kön, szakembereken kívül ­csak Magdikát. - Két méterről, egy földhányásról fotóztam a feltörő oszlopot. Egy szuper­szonikus repülőgépnek nincs olyan hangja. Algyő felett ak­kor már koromfekete volt az ég. Nem mondom, hogy nem fél­tem. Remegett a föld. De nem bírtam ki, hogy ne menjek oda. Újvidék legrosszabb gyereke voltam - mindig nagyon rossz és mindig nagyon kíváncsi ­meséli a 83 éves fotóriporter, aki közel 1 millió kilométert au­tózott, s ugyanennyi kockát fényképezett pályafutása so­rán. Holtszezon a krematóri­umban címmel nemrégiben je­lent meg riportkönyve. A fenti történet is olvasható benne - s az is kiderül, hogyan vezette fel Panni kismotorján Antonín No­votnyt, a cseh kommunista párt első titkárát és köztársasá­gi elnököt az Április 4. útján. Tornasor helyett 100-as alakzatba kellett állniuk teg­nap az Orczy István Általános Iskola diákjainak. A 305 gyer­meket nevelő dorozsmai in­tézmény egyidős a Délmagya­rországgal - idén fennállásá­nak centenáriumát ünnepli. - 95. szüle­tésnapunkat együtt ünne­peltük a Klau­zál téren, a gyerekekkel a színpadon. Idén is ott leszünk a lap szüle­tésnapi rendezvényén - ígéri Kádár Mihályné igazgató. A dorozsmai iskola építését 1909-ben kezdték el, a tanítás egy év múlva indult. Impo­záns épülete a templom mel­lett található, az 1827-ben lét­9$ Újvidék legrosszabb gyereke voltam - mindig nagyon rossz és mindig nagyon kíváncsi. Somogyi Károlyné Somogyi Károlyné: 1 millió kilométer, ugyanannyi képkocka.

Next

/
Thumbnails
Contents