Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-20 / 43. szám

MEGYEI TÜKÖR 2010. FEBRUÁR 20., SZOMBAT HÉTFŐN AZ ÚJ KLINIKÁN EGYETEMI POLGÁROKNAK ISMERTETIK PROGRAMJUKAT / // Rektorjelölti monológok a jövőről A dél-alföldi régió legjelentősebb munkáltatója, a legnagyobb költségvetésű közintézmény a Szegedi Tudományegyetem. A 8000 dolgozó és 30 ezer hallgató munkahelyének is számító universitas rektorválasztásra készül. Vázolja az egyetem jö­vőképét! - kértük a két pályázót, Szabó Gábort és Wittmann Tibort. Hétfő délután második alkalommal mutatja be prog­ramját az SZTE két rektorjelöltje az egyetemi polgároknak az új klinikán rendezett fórumon. A szenátus március 8-án dönt a rektor személyéről. A jelölteket Újszászi Ilona kérdezte. Szabó Gábor mérnök, intézetvezető Wittmann Tibor egyetemi tanár, professzor, az SZTE jelenlegi rektora az I, belgyógyászati klinika igazgatója - Az egyetem hasznossága azon múlik, mennyire szolgálja or­szágunk, azon belül a dél-alföl­di régió fejlődését. Az SZTE-nek mindig, de az elmúlt hét évben hangsúlyozottan fontos törek­vése volt olyan oktatási és kuta­tási programok meghonosítása, amely a régió hosszú távú igé­nyeihez is igazodik (közgaz­dászképzés, mérnökképzés, egyetemi tudásközpontok, egészségügyi integráció). Az el­múlt tíz év tapasztalatai alapján nem elég az igényekre válaszol­ni, igényeket kell generálni, irányt is kell mutatni. Ennek a kihívásnak egy egységes, erős egyetem tud megfelelni. Az egyetem jövője szorosan kap­csolódik a régió jövőjéhez, ezért annak fejlődését a saját érdeké­ben is szolgálnia kell, másrészt az előtte álló kihívásokkal egy ­erős karokra támaszkodó, de ­egységes célrendszert követő egyetem tud eredményesen megbirkózni. Két út közül kell választani. Melyik lehet sikeres? A befelé forduló, amelyik a karok jelen­legi problémáit szedi csokor­ba, és azok megoldását ígéri? Szerintem inkább az, amelyik nyit a környezete felé, a kör­nyezet kihívásaiból kiindulva az egyetem egésze számára fo­galmaz meg célokat. Melyik szervezeti megoldás lehet sike­res a mai és jövőbeni viszo­nyok között, az egyre élesedő versenyben? Az, amelyik a ka­„A 3. generációs egyetem modellje megvalósítható." FOTÓ: KARNOK CSABA rok önállóságát mindenek fölé emeli, és a koordináció gyenge eszközével kívánja az egyete­mi célokat érvényesíteni? Sze­rintem inkább az, amelyik egy a külvilág felé egységesebb, átfogó egyetemi célokat követő szervezet, amelyen belül érvé­nyesül a karok önállósága. A Szegedi Tudományegye­tem az egyik legelfogadottabb közintézmény a régióban, az or­szágban, az Európai Unióban is. Ez utóbbit igazolja, hogy a kü­lönböző közösségi keretprogra­mokban is támaszkodnak a sze­gedi universitasra. Ez az a mi­nőségi pálya, amit tovább kell folytatni. A 3. generációs egye­tem modelljét azért látom meg­valósíthatónak, mert a hallgató­kért és oktatókért versenyzünk itthon és külföldön, közösen pe­dig a fejlesztési forrásokért. - A két rektorjelölt pályázata koncepciójában különbözik. Én nem a most jellemző, erő­teljesen központosított irányí­tást fogom folytatni. Progra­mom nem az egymás mögött, hanem az egymás mellett álló karok harmonikus szövetsé­gére épít. Oj összefogást sür­getek. A valós helyzetből kiin­dulva fogalmazom meg a megoldási javaslataimat. Az oktatás területén a bolognai képzési folyamat felülvizsgá­lata, és elsősorban a tanár­képzés területén az egységes - 5 éves - képzés helyreállítá­sa látszik sürgetőnek. A kuta­tás területén az alapkutatások évek óta nehézségekkel küz­denek. A következő évek tu­dományos, innovációs straté­giai tervével összhangban a helyes egyensúly megteremté­sére törekszem az alap és az alkalmazott kutatás, a gazda­sági vállalkozói feladatok kö­zött. A következő évek konk­rét fejlesztési feladatai közül a legfontosabbak: ELI (Extrémé Light Infrastructure) project, a TTIK laboratóriumainak, a bölcsészettudományi, a zene­művészeti kar épületének fel­újítása, a mérnöki, a fogor­vos-tudományi kar új épületé­nek létrehozása, az informati­kai fejlesztés. Az eddigi eredmények alapján uniós feladatkört kell egyetemünknek betöltenie, a dél-európai uniós fejlesztések Az egymás mellett álló karok szövetségére építek." FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA kiinduló- és koordináló pont­jaként. Ennek módjai a tudás­átadás, a közös innováció és fejlesztés. Mindez meghatáro­zó fejlődést biztosít Szeged városának is. A betegellátás biztonságát, a fejlesztést fogja szolgálni a 265 ágyas új klinikai tömb, amelyet a következő években kell felépíteni és felszerelni. Pályázatom tételesen tartal­mazza a klinikák, az egészség­ügyi ellátás pénzügyi konszo­lidálásának lépéseit. Jól átte­kinthető egyetemi gazdálko­dást, konszenzussal történő és demokratikus egyetemi döntéshozatalt, új stílusú ve­zetést kívánok kialakítani. A hallgatókra, az oktatókra, a dolgozókra egyaránt számítva kívánom a nagy ívű egyetemi feladatokat megvalósítani. VÁLSÁGBAN VAN A TANÁRKÉPZÉS? Megromlott a bolognai Bűn lenne kidobni a bolognait. - Menet közben nem lehet kereket cserélni a száguldó autón - vallja Pukánszky Béla, az SZTE BTK Neve­léstudományi Intézetének egyetemi tanára, aki a Magyar Akkreditációs Bizottság tanárképzési bizottságának elnökeként, a bolognai albizott­ság tagjaként részt vett a szisztéma kidolgozásában. Szerinte nem sze­rencsés most kritizálni a rendszert, meg kellene várni, amíg az első év­folyam végez - 2011-ben. - Sosem volt még ennyire összetett, kigon­dolt a tanárképzés, például fél évet töltenek „terepen", gyakorló taní­tásban a hallgatók. Több a pozitívum, mint a negatívum, bűn lenne hozzányúlni. Ha ugyanis változtatás van, az egész rendszert vissza kell állítani, a főiskolai, egyetemi képzés dualizmusát is - érvelt. Arról, hogy kevesen jelentkeznek a természettudományos képzésekre, sze­rinte nem a képzés tehet - rendszerproblémának tartja. A tanárképzés bajban van - hangzik el szakmai fórumo­kon. Bolognai rendszerű, osz­tott vagy egységes elitkép­zés? - ez is vita tárgya, mi­közben néhány éven belül megszűnhet a fizika-, kémia-, biológiatanári szakma után­pótlása. SZEGED R. TÓTH GÁBOR „És hozzáragadt a kisbárány­hoz a kukta, hozzá a kisegér, a madarász, a kocsis..." ­mesél tátott szájjal hallgató elsőseinek az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Általános Is­kola 24 éves napközis tanító­ja, Onódi Klára. Szerdán állt munkába. - Gyermekkorom óta peda­gógus akartam lenni. Tanító nénim volt a példaképem ­árulja el. Gyógypedagó­gus-tanítóként végzett a Ju­hász Gyula Pedagógusképző Karon. - Rengeteg gyakorla­tot adott, jól megtervezett volt a képzés - mondja a „régi rendszerről" - úgy hallja, a mostani hallgatók nem kedve­lik a bolognait. Már a 3 éves alapképzést és 2 éves mesterképzést biz­tosító bolognai rendszer 2006-os bevezetésekor so­kan ellenezték a tanárképzés új formáját. Az utóbbi idő­ben újra hangosodik a rend­szerkritika, több szakmai fó­rumon. A tanárképzésben „vissza kell térni a régi szisztémához, és be kell vezetni az elit szintű osztatlan, kétszakos tanár­képzési modellt" - fogalma­zott nemrég lapunknak adott interjújában Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke. A természettudományos ta­nárképzést a kihalásos meg­szűnés fenyegeti - állapítot­ták meg az ELTE Bolyai Műhe­lyében egy konferencián. Ha­sonló véleményt fogalmazott meg lapunknak korábban Papp Katalin, a Szegedi Tudo­mányegyetem Természettudo­mányi és Informatikai Kar Kí­sérleti Fizikai Tanszékének docense is. - 1500-1800 hallgatót ve­szünk fel évente, közülük nagyjából 60-an választanak tanári szakot - „klasszikus" párosításokat, például mate­matika-fizikát pedig olyan 30-an. Hogy erre Bologna ráse­gített-e, számomra is kérdés. A következő 5-6 évben kiürül­nek a fizika-, kémia-, biológia­tanári szakmák - jövendöli Mucsi László, a természettudo­mányi és informatikai kar ok­tatási dékánhelyettese. 10 év­vel ezelőtt például még 56 fizi­ka szakos tanár végzett náluk - 2007-ben már csak 5. Szak­mai berkekben már az is felme­rült: ösztöndíjjal támogatnák a természettudományi szakokra jelentkezőket - ha például 10 éven keresztül a pályán ma­radnának, nem kellene vissza­fizetniük a diákhitelt. - Nagyon nagy baj van. De a mostani komoly problé­máknak csak egy részéért fe­lelős a képzési rendszer - re­form kellene az érettségiben is, a kétszintű szisztéma el­törlése. Legyen közös gondol­kodás, induljon el a párbe­széd, mert a gyenge tanár­képzést 4-5 éven belül „visz­szakapjuk", a későbbi gene­rációkon keresztül - vallja Csernus Sándor, a bölcsészet­tudományi kar dékánja, aki lát fantáziát a bolognai rend­szerben, bizonyos területe­ken, de a tanárképzésnek szerinte kétszakos, osztatlan elitképzésnek kell lennie. Onódi Klára egy tanítványával. A régi pedagógusképzés szerinte haté­konyabb volt. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents