Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-13 / 37. szám
Korai vámpírtörténetek. A vámpírkultusz a 19. századi Európában kezdődött, amikor a svájci Diodati-villában Lord Byron és titkára, john Polidori, illetve szomszédjuk, az író Mary Shelley vendégeskedett. Állítólag unatkoztak, sok ópiumot fogyasztottak, és rémtörténeteket meséltek egymásnak. A mókázás ihlette Polidori Vámpír című regényét és Mary Shelley Frankensteinjét, aki tulajdonképpen egy művelt, angol nemes úr volt, kastélyban élt, mások vérét szívta, és koporsóban aludt. Szieszta SZERKESZT LÉVAY GIZELLA 2010. FEBRUÁR 292., SZERDA AKTUALIS „A múlt emlékét semmi sem éleszti fel oly maradéktalanul, mint egy illat." Nabokov Illatok Sorozatunkban a szegedi Somogyi-könyvtár kínálatából szemezgetünk. Ez alkalommal Alexander Brody Hét évtized illatai: egy orrvadász emlékezései című kötetét ajánljunk olvasóink figyelmébe. A szerző, Bródy Sándor unokája gazdag, kalandos életet tudhat maga mögött. Gyermekkorában a Bródy-villában olyan hírességek fordultak meg, mint Csortos Gyula, Czóbel Béla, Bajor Gizi. Előző kötetéhez hasonlóan (Hét évtized ízei) ezúttal is saját emlékeiből szemezget, a vezérfonalat a különféle illatok és a hozzájuk tapadó hangulatok képezik. Megható kedvességgel ír gyermekkori felfedezőútjáról az illatok világába, az édesanya retiküljének illatfelhőjéről, az PLEXANDER T BRODY „.; t st'V ÍÚ'/MY/Í'/ÍN/Nt ELAVULTTA VALTAK A SZŐKE HERCEGEK Hódítanak a vámpírok \ Fénykorukat élik a vámpírtörténetek. Nemcsak könyvekben, a mozivásznon és televíziós sorozatokban is hódítanak a természetfeletti lények. A nők az ideális férfit látják a fantázia szüleményében: a vámpírban. FANTÁZIAVILÁG KANCSÁR TÍMEA Az Interjú a vámpírral című filmben Tom Cruise. szen a mesehős megszerzi, amit akar, ráadásul más emberek elfogyasztott vérével rengeteg energiatöbblethez jut - magyarázta a szakember. Elmondta, a nőknek jólesik egy kicsit álmodozni, kiszakadni a valóságból, hiszen manapság egyre ritkább az említett férfikép. Ezenkívül a gazdasági válság érzelmi válsághoz is vezetett, ilyenkor életre kapnak az ezotériával kapcsolatos dolgok és a misztikum világa. Kiutat jelent, segítségükkel elrugaszkodhatunk a racionalitás talajáról. Orvosi szemmel ez hasznos lehet. Nem véletlen, hogy Stephenie Meyer első regénye, az Alkonyat - mozifilm is készült belőle ilyen sikeres. A történet valószínűleg pont azért népszerű, mert a tinédzser vámpír, Edward és szerelme, Bella hétköznapi figura, bárki könnyedén bele tudja képzelni magát a helyzetébe. édesapa levendula arcszeszéről, az első csók „izzadságáról", fenyőillatú karácsonyokról, majd később már a felnőttkori illatokról. „A jellegzetes disznóbőrszag, amely minden egyes II Bisonte védjegye, már azelőtt boldoggá tesz, hogy belenéznék magába a könyve", vallja egy helyen a szerző. És hogy ne csak finom illatokról szóljanak a történetek, egy fejezetet a „büdös poétái"-nak szentel, olyan magyar költőknek, akik hol humorosan, hol komolyan írtak rossz szagokról. Például Babits Mihály, Kányádi Sándor, Berda József és Csukás István próbálkozott a bűzről verselni. A kötetet az író személyes tárgyainak fotói és családi fényképek gazdagítják. Mosonyi Helga, könyvtáros Róbert Pattison, az Alkonyat vámpírja Első lemezén hallható a Vámpír című szám. A férfi és nő közötti kusza viszonyt próbálta szimbolizálni azzal, hogy a videóklipben vámpírként tűnt fel: hiszen a nő szívja a férfi vérét, ezért használta a furcsa misztikumot, amely az intimitást, a szexuális túlfűtöttséget érezteti. - Jobb ezeket az ikonokat imádni, mint a hús-vér embereket, akik szörnyű dolgokat tartogathatnak számunkra, viszont az idealizált lények úgy ártanak nekünk, hogy közben jót tesznek - segítségükkel örök életet kaphatunk. Furcsa vonzalom ez: hiszen miközben a vámpírtörténetek mesések és romantikusak, túlmutatnak a szereteten és az összetartozáson. Erotikus tartalmat rejtenek - érvelt az énekesnő. A nők pont azért szeretnek a vámpírokról fantáziálni, amiért a rosszfiúkat is előnyben részesítik - állítja Almási Kitti klinikai szakpszichológus. - Minden nő vágya, hogy a férfi erősebb legyen nála, letörje a makacsságát. A gyengébbik Drakula-kastély A törcsvári kastély Erdélyben, Brassótól 30 kilométerre, a törcsvári szoros előtt álló Törcsvár falu mellett található. A kastély I. Lajos magyar király engedélyével, 1377-ben épült a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzésére és a havasalföldi román vajdák betörései ellen. Fekvéséből adódóan a nehezen bevehető várak közé tartozott. A15. században a kastélyt Vlad Tepes uralkodó használta. A kastély ma múzeumként működik, mellette pedig egy kis falumúzeum található. A kastély igen látogatott belföldi és külföldi turisták által egyaránt, ugyanis tévesen, a legendákból és horrorfilmből ismert Drakula gróf (Vlad Tepes) kastélyának tartják. hat a karjaiba. A tehetetlen, „papucs" férfiakra nem lehet felnézni, pedig ez a tartós kapcsolat alapbek, a férfiak „hátradőltek" - felborultak a szerepek. A vámpírok képviselik ezt az agresszívabb férfitípust, hi^ í V Péterfy Bori Brad Pitt Különleges, erős, szexis sármőr. Nem rémíti a Biblia, a kefészt és a fokhagyma. A napra is kimehet, legfeljebb gyémántosan csillog a bőre. Nem koporsóban alszik, köztünk él, akár a szomszéd fiú is lehetne. Szokatlanul bókol a választott nőnek, áldozatának: „ember vérére életemben nem vágytam ennyire". Mégis legyőzi magában a kísértést, hisz „vegetáriánus", csakis állati vért fogyaszt. Fénykorukat élik a vámpírtörténetek: nemcsak könyvekben, a mozivásznon és televíziós sorozatokban is hódítanak a természetfeletti lények. Csakhogy ma már nem Drakula rémítgeti a rajongókat. Brad Pitt és a kisfiús Róbert Pattinson vámpírszerepbe bújva letaszította a porondról a szőke herceget. Tini lányok és családanyák rajonganak rtük. Manapság, amikor a löknek az élet számos területén meg kell felelniük, úgy érzik, egy mesebeli vámpírikon mellett " válhatnának gyöngévé, elesetté. - Nem szeretek felnőni, ezért is rajongok annyira a szuperhősökért, köztük a \ fantáziavilágba - mesélte Péterfy Bori. nem képviselői szeretik, ha egy férfi domináns, betöri a szeretett nőt, aki beleomolja. Örökzöld téma a praxisomban, hiszen valahogy manapság a nők erősebHa leesik a konyharuha Egyszer laktam egy olyan lakásban, amelyet megszálltak a tárgyak. Invázió volt, igazi invázió! Itt egy varázsgömb buborékolt, ott egy régi, lendkerekes játékautó döcögött, a vitrinek mögött kagylók, csigahéjak, utolsó cigaretták és hajtincsek porladtak, a 69-es Balaton rohadt egy parfümös üvegcsében. Szép volt, mint Hollywood. Nekem innen van egy egyforintos villamosjegyem is. Általában semmire sem való tárgyak voltak. Nem lehet őket fölhasználni, nem is díszek voltak, már nem lehetett tudni, honnan származtak, mire emlékeztettek. Ezért is jutott az eszembe a konyharuha. Én a tárgyakat nagyon tisztelem, és még akkor is, ha olykor összegyűjtöm, és kidobálom őket a fenébe. Aztán pedig gyakran megyek ki a konyhába, hogy megnézzem, bent van-e még az Ördög a mélyhűtőben, maradt-e az angyalpörköltből, illetve mutatja-e még a szemközti tűzfal a világpolitikai lélekhelyzetet. Mindenki azt hiszi, holnap majd jobb lesz. ő is jobb lesz, a dolgok is javulnak, újra jól működnek, nahát, a működés! Higgyük akkor ezt. És legyen is így. Az ember tesz-vesz a konyhában, nézegeti, miért csöpög az átkozott csap, van-e babérlevél, pác, szemetes zacskó, és egyszer csak, na, egyszer csak leesik a konyharuha. Úgy száll lefelé, mint valami gazdáját vesztett árnyék, vagy olyan, mint angyal elesése Betlehemben, lát egy kis fényt valami pajta felől, és elcsúszik, hasra esik, sssss, puff. Puff! A kurva életbe, szól az angyal angyali hangon. Nálam leesett a konyharuha. Este kilenc van, a krimi már elkezdődött, a Himnusz még messze, leesett a konyharuha. Dübörgés, megremeg a világ. Hatalmas órák késnek eztán másodperceket. Jól hallom a szomszédokat, él a ház, mint a mesében, a klarinétos úr gyakorol, a magas lány kifújta az orrát, nagyon ki tudja fújni, erő és magabiztosság van abban a fújásban, az antipatikus kiskutya nyávogó vakolatot ugat a fordulóban, és. És leesett a konyharuha. Az ember hajol érte, fölveszi, a helyére rakja. Ha az ember öreg, mint Móricz Zsigmond, vagy Krúdy Gyula bácsi a Tabánban hajnal négykor, előbb guggol(!), megfogja, majd fölegyenesedik. öregember nem hajlik, de tudja, hogyan kellene csinálni. És ha az ember az ifjú Déry Tibor, éppenséggel Karinthyéktól jövet, akkor nyilván olyan könnyű, rugalmas, fordulékony, bátor, öntudatos, kedves derékkal hajol, s kapja el őkegyelmét, akár a labdagyűjtögető hercegi fiúszolga, hogy máris dobhassa vissza a helyére, hess, hess, ne játszd, hogy más is lehetsz, mint rongyok rongya, mások rabszolgája! Én másként viseltetek az elhulló konyharuhákkal. A trubadúros kakukkos órák, a vajfinom számítógépek, a forgószínpados házikápolnák ezüst Jézuskája mellett a konyharuhát is tisztelet illeti. Én megszólítom a konyharuhát! A konyharuháknak is sokféle jelleme, lelke és története van, és például másként kell tárgyalni a romániai magyar cigányfiúktól vett rongyokkal - ó, hát megvezettek, mint a napsugár -, a svéd, a magyaros ruhákkal, a kínaiakkal, és a nem is tudom, honnan maradt egyéb törlő alkotmányokkal. Általában ilyeneket mondok. Nyugalom, ruha, ne akarj szállni, repülni neked nem dolgod! Aranyos vagy, ruha, szállj vissza a helyedre. Mire fel ez a rebellió?! Hékás, törlőruha nem lázad! Legfeljebb forradalmár lőtt sebébe dugják, halott férfi arcára terítik. Úgy lenne logikus, hogy két finom ujjal emelem a tányérok fényes arcára, villák és kések kényesen hajló hátára, a lábasok éhes gyomrára szakosodott szövetet. De nem ezt teszem. Ha leesik este kilenckor a konyharuha, én nem veszem fel. Nézem kicsit, mintha én lennék a Nap, a nemzeti főreflektor. És ott hagyom. És aztán elfelejtem, mert elalszom, mert haldoklom kicsit, mert krimit nézek vagy olvasok, vagy böngészem a semmirekellő világhíreket, és kész. És alvás. Van alvás. Olyan alvás van, de olyan, hogy reggelre csatasorba áll a penész a homlokon, az ágyékon, a lélek farmján, mindenütt. És aztán reggel megyek a konyhába, hogy kávét főzzek, és látom, a konyhakövön hever a konyharuha. Letépett szárny, elhagyott lélek, utolsó lélegzet, amit akarok. És ezért eszembe jut minden. Eszembe jut, mi történt vele, és mi történt velem, míg nem láttuk egymást. Ő lent volt, én valahol. De gyűlt a halál, a penész, gyűltek a kincsek. És akkor azt mondom neki: Te ruha, ne haragudj, én most elmosogatok. Szív Ernő