Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-13 / 37. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta ' • • ' • • 'AJ f uJtMr - V." • • . ,­. -W5 AP^ mm* X&SF'y.' ' Sok egymáshoz nagyon hasonló galaxis létezik, ez a kép egy spirális galaxist mutat be. SUGÁRZÁSBÓL KELETKEZETT AZ ANYAG? Hogyan keletkezett a világ? A kérdésre a választ nem egyszerű megadni. Mint ahogyan azt dr. Horváth András mondja, a tudomány egyre többet tud, sőt, már meglehetősen sokat tud mindarról, ami az idők kezdetén történhetett, de egyáltalán nem mindent. a Nagy Bumm CSILLAGÁSZAT FÁBIÁN GYÖRGY „Az univerzum keletkezésének vannak spirituális, vallási meg­közelítései is. Ezeket a kérdéseket is fel kell tenni. Van Isten vagy is­tenek, aki(k) kívül/felül áll(nak) a világon? Miért hozta(ák) létre a világot? Az ember kiemelt fontos­ságú lény vagy sem?" - mondja a Széchenyi István Egyetem fiziku­sa, ám tudjuk, ő leginkább arról tud mesélni nekünk, mit mond a fizika tudománya az univerzum keletkezéséről. És ez sem érdek­telen, ez sem kevésbé titokzatos. „A tudósokat leginkább az foglal­koztatja az univerzum keletkezé­sével kapcsolatban: Milyen anyag alkotta a régi világmin­denséget? Milyen hatások for­málták? Milyen maradványai vannak a kezdeti folyamatok­nak? Ezek talán mai tudásunk szerint is megválaszolhatók. Bár az kétségtelen, amikor eljutunk majd a Nagy Bummig, mindenki­ben felmerül a kérdés, amelyre igazán jó válasz még nem szüle­tett: mitől vagy kitől indult be az ősrobbanás? A kozmológiában az ősrobba­nás (vagy Nagy Bumm, angolul Big Bang) egy olyan tudomá­nyos elmélet, amely szerint a vi­lágegyetem egy rendkívül sűrű és rendkívül forró állapotból fej­lődött ki nagyjából 13,7 müliárd évvel ezelőtt. Az elméletet Georges Henri Joseph Édouard Lemaítre (1894-1966) belga pap, a Leuveni Római Katolikus Egye­tem fizika- és csillagászattanára vetette fel először 1931-ben »ős­atom« név alatt. Akik kicsit is fogékonyak a misztikára, bizonyára elgon­dolkoznak azon, milyen érde­kes, hogy pont egy pap nyitot­ta ki az ősrobbanás dossziéját. „Mai tudásunk szerint az ős­robbanás pillanata kívül esik a fizika érvényességi körén. A kez­deti hatalmas hőmérséklet és nyomás olyan viszonyokat jelen­tett, melyről nincs kísérleti ta­pasztalatunk, ezért elfogadható elméletünk sem. A kezdeti gyors tágulás és hűlés után azonban csakhamar olyan állapotok lép­tek fel, amit már tudunk értel­mezni. Például tudjuk, hogy az első másodpercekben az univer­zum energiájának nagy része nem elemi részecskék, azaz anyag, hanem sugárzás formájá­ban volt jelen. Az is bizonyos, hogy a hűlő világmindenség egyre jobban kezdett hasonlítani a mai vüágunkra, pl. 380.000 év­vel a kezdet után megjelentek az első atomok, majd a gravitációs vonzás a gázfelhőket csomókba rántotta össze, amiből kialakul­tak az első galaxisok és csilla­gok" - meséli dr. Horváth And­rás, majd rögtön megvilágítja, miként lehetséges, hogy ez az el­mélet gyökeret vert a tudomá­nyos vüágban, pontosabban mi­re alapozzák ezt a tudósok. „Az ősrobbanás-elmélet leg­fontosabb alapja a Hubble-tör­vény. Edwin Hubble csillagász kb. 100 évvel ezelőtt megállapította, hogy a galaxisok nagy része távo­lodik tőlünk, méghozzá épp a tá­volságukkal arányos sebességgel. A távolodó galaxisok fénye ugyanis a vörös felé tolódik el, és így színképvizsgálattal pontosan megmérhető a mozgás gyorsasá­ga. A galaxisok színpompás vilá­gában tehát nemcsak gyönyör­ködni lehet, hanem a színek által hordozott információ fontos szá mítások alapja is egyben A csillagászok egyébként rendkívül sokat számolnak, de még többet figyelik az eget. Eh­hez persze kiváló segédeszközök­re van szükségük. Bár napjaink­ban már van olyan űrszonda, ami a Plútó pályáján is túl jár, ez a tá­volság elenyésző a csillagok, ga­laxisok távolságához képest. Ezért a galaxisok vüágát közelről megismerni csak az erős távcsö­vek segítségével lehetséges. A tá­volba nézés az idő és a tér külön­leges, Einstein által definiált ösz­szetartozása révén a múltba való betekintést is jelenti. Hiszen egy tízmillió fényévnyire lévő csillag­ról kapott kép az égitestnek a múltjából érkezik hozzánk. Pon­tosan azt látjuk, ami tízmillió év­vel ezelőtt történt." Az univerzumunk keletkezé­séről sokat tudunk. Azt is tudjuk, hogy folyamatosan tágul, ám azt csak sejtjük, hogy több milliárd­nyi év múltán két út van előtte. „Ha elég sok az anyag: a gravitá­ció visszafordítja a tágulást, és az univerzum visszazuhan egy pontba. Ha kevés az anyag, akkor a tágulás lassuló ütemben a vég­telenségig folytatódik. De egyes elméletek szerint egy exponen­ciálisan gyorsuló tágulás is jöhet! Ez hasonlítana a korai felfúvódá­si szakaszra, utána teljesen más vüágban találnánk magunkat." Azt tudjuk, érezzük, milyen világban élünk. A tudósok, a fizikusok, a csillagászok kuta­tásai segítenek nekünk elkép­zelni, milyen lehetett a múl­tunk, mit hozhat számunkra a jövő. Mert az ember kíváncsi, érdeklődő. Ez a kíváncsiság tette lehetővé, hogy ma már olyan dolgokról beszélgethes­sünk, hallgathassunk előadá­sokat, mint az univerzum ke­letkezése. M CÍ3 A CSILLAGÁSZOK A JÖVŐ KUTATÁSÁVAL A MÚLTAT IS VIZSGÁLJÁK „A Hubble-törvény magyarázata, hogy az egész univerzum tágul, mint egy lassan felfúvódó lufi felülete. Ha egy lufira kis pöttyöket rajzolunk, ak­kor ezek felfújás közben mind távolodnak egy­mástól: minél messzebb vannak, annál nagyobb sebességgel. Valami hasonló történik az univer­zumban, csak óriási méretekben. Első hallásra nem is igazán érthető. Olyan ez, mint egy lufi, amit elkezdünk felfújni. Előtte azonban rajzo­lunk rá három-négy kört egymás mellé. Amint el­kezdjük felfújni, ezek a körök egymástól egyfor­ma távolságokra távolodnak el a tér minden irá­nyában. Ez a lufi a keletkező és egyre táguló uni­verzumunk. Persze óriási méretekről, óriási tá­Dr. Horváth András KEVESEK VAGYUNK? Az univerzum keletkezésé­nek titkaiból sok mindent tudunk, de ez a tudás csak ahhoz elég, hogy tisztában legyünk azzal, amit nem is­merünk. lEGKEDVE­SEBS GALA­XISUNK, A TEJÚT A Tejútrendszer a Lokális Gala­xiscsoport egyik küllős spirálgalaxisa, amelybena Naprendszer és ezen belül Föl­dünk található. 20CM00 mil­liárd csillag ta­lálható benne, átmérője 30 kiloparszek (97.800 fény­év, azaz 95x10 a tizenhetedi­ken kilométer), legnagyobb vastagsága 5 kpc (16.300 fényév). volságokról és óriási számokról beszélünk a va­lóságban." Elménk gyakran képtelen felfogni a csillagá­szati számokat. Ezért van, ha valami nagyot aka­runk kifejezni, azt mondjuk rá, csillagászati ösz­szeg. Az univerzumban nem csupán a bolygók, holdak száma Uyen nagy. Maguk a galaxisok is olyan sokan vannak, hogy szinte megszámlálha­tatlanok. Arról nem is beszélve, hogy csak egyet­len galaxis akár több milliárd csillagból állhat. Ahogy a Nyugdíjasegyetem első előadását tartó dr. Horváth András mondja: „Olyanok a galaxi­sok, mint a kutyák. Vannak belőlük az apró, kicsi ölebek és a hatalmas bernáthegyik. A galaxisok száma egyébként olyan nagy, hogy maguk a tu­dósok sem képesek osztályozni őket. Pedig a tí­pusaik jól elkülöníthetőek. A spirálistól az ellip­tikuson át egészen a legújabban felfedezett zöld­borsószerű galaxisokig. Ezért álmodták meg és hozták létre az úgynevezett »Galaxis állatkert« programot" - mesélte el dr. Horváth András. Az interneten bárki bejelentkezhetett és meglévő ké­peket osztályozhatott. Mivel a vüágháló nagyon hatékony a közös munkára, a problémán dolgo­zó pár tucat tudós helyett százezernyi lelkes amatőr sorolta osztályokba egy automata távcső által lefotózott galaxisokat. így van már egy egé­szen jól használható, sok-sok ezer galaxis képét és osztályzatát tartalmazó adatbázis. 7 Albert Einstein

Next

/
Thumbnails
Contents