Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

2010. JANUÁR 30., SZOMBAT Szieszta SZERKESZT WERNER KRISZTINA Cakó Ferenc idén lesz hatvanéves Nagyszabású élő animáció-előadással és vándorkiállítással szeretné meglepni a kő zönséget. A fertőrákosi Barlangszínházban zenekari animációs bemutatóra készül. Aki milliárdos akar lenni, gyerekei agyába fektessen Nógrádi Gábor író úgy véli, legjobban az emberi agyba, a tudásba, a tanulásba befektetett pénz térül meg, és ezerszeres nyereséget hoz. Az Egy szoknya, egy nadrág, A mi Kinizsink, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Meseautó, a Hippolyt, a Patika-sorozat, a Sose halunk meg és a Gyerekrablás a Palánk utcában film forgatókönyvírója íróiskolát „nyitott", és arra biztatja a szülőket, pedagógusokat: abban támogassák a gyerekeket, amiben tehetségesek. PORTRÉ CS. KOVÁCS ATTILA 99 Öt-hat év gyakorlással minden képességet hatalmas mértékben, maximumra lehet pörgetni. Ezt bizonyította Polgár László, amikor három lányából sakkzsenit nevelt. - Ön rendszeresen jár író-olvasó találkozókra. Vevők rá a gyerekek, népszerű még ez a fajta kapcsolattartás? - „A nagy könyv" verseny óta ötszáz találkozón voltam, mivel od a legkedveltebb első százba bekerült a Petepite című könyvem. Addig mindig lemondtam a találkozókat, arra hivatkozva, hogy az írónak nem az a dolga, pláne ebben a modern korban, hogy találkozókra szaladgáljon. Ma már videón, kis kamerán keresztül is tudunk beszélgetni az olvasókkal. A személyes kapcsolat, a közvetien beszélgetés mégis más. A gyerekek feltöltenek, ők szinte az én mentálhigiénés kezelésem. Egyébként remélem, hogy ez fordítva is igaz. Arról beszélek nekik, hogy mindannyian tehetségesnek, sőt, zseninek születünk, és hogyan lehet ezt fejleszteni. - A mai gyerekeket az a vád éri gyakran, hogy nem olvasnak. - Az olvas, akinek szüksége van rá. A világ változik, voltak évezredek, amikor az emberek kevésbé olvastak, mert csak meséltek nekik. Az is jó volt. Az, hogy az emberek olvasnak, kétszáz éves történet, és körülbelül száz éve olvasnak igazán tömegesen. Hogy a gyerekek nem olvasnának, az így egyszerűen nem igaz. Közvedenül könyvet talán nem sokat, de az interneten rengeteget. Úgy, ahogy a táplálékból a szervezetünk kiválasztja a számára szükséges anyagokat, a szellemünk is kiválasztja a léleknek szükséges, gyógyító meséket, történeteket. Hogy aztán ezt filmben, zenében, táncban, képzőművészetben vagy regényben választja ki, egyedi dolog. Előfordulhat, hogy valaki nem olvas könyvet, de mégis boldog ember, mert a zene, a tánc vagy akár a játék táplálja. A gyerekeket abban kell támogatni, amiben tehetségesek, és akkor boldogok lesznek. - Nógrádi Gábor korábban azt is mondta: fontos, hogy milyen könyvet adnak a gyerekek kezébe. - És hogy mit tud kiválasztani. Minden embernek megvan a saját könyve. A könyv gyógyít, ahogy a művészet többi ága is. A felnőttek nagyon jól tudják, hogy milyen könyvet szeretnek. Engedni kell, hogy a gyerek is azt olvassa, ami neki tetszik. Természetesen fel kell nekik kínálni az olvasnivalót. A klasszikusokat, a moderneket, a meséket, a magyar írókat, a világirodalom szerzőit, és ezekből válogathat, neki mi tetszik leginkább. - A ma szülőknek még feüánüták annak Nógrádi Gábor idején az olvasnivalót, például öntől a Palánk utót Mecsekivel és a gyerekrabtókkaL Ma is népszerűek ezek a könyvek? - A Gyerekrablás a Palánk utcában is népszerű még, de inkább az új, kissé talán izgalmasabb, humorosabb írások kedveltebbek. Ilyen A bátyám zseni, a Marci öröksége, az Édes Munyimunyi. Ezek egy része már kötelező irodalom. Mellettük egyre népszerűbb a Klasszikusok újramesélve sorozat. - Népszerűsége mellett nem kis vitát is gerjesztett irodalmi körökben ez a vállalkozás. - Azt kellett eldönteni, hogy Jókai Mór is Kemény Zsigmond és Eötvös József sorsára jusson, tehát végleg a polcokon maradjon, vágy megmentsük a jelennek és a jövőnek. Nagyon sokan már nem olvassák el ezeket a csodálatos műveket, mert nem értik. Ezért ugyanúgy, mint az elmúlt évszázadokban, s ma is Nyugaton, megpróbáltuk újramesélve közelebb vinni az emberekhez a klasszikusokat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a statisztikák szerint szinte egyáltalán nem olvassák ezeket a műveket, száz példányból három-négy van az olvasóknál. Ez semmi. - Ebben segítenek a rövidített változatok? - Igen. És ezt tudta Jókai, aki támogatta regényeinek ifjúsági átiratait. Tudta Móricz, aki maga is átírta Kemény Zsigmondot, Tolnai Lajost. Tudta ( Kosztolányi, aki a saját Aranysárkányát írta át. - Az íróiskola beváltotta a hozzá fűzött reményeket? - Jópofa dolog volt, sok gyerek jelentkezett rá. Az az elméletem, hogy aki egy picit tud fogalmazni, focizni vagy futni, az meg tud tanulni nagyon jól írni, focizni, futni. Talán kicsit bizonyítottam én is, hiszen mindkét fiamból író lett, s Gergely emellett operaénekes. Figyelni kell arra, hogy a gyereknek miben van tehetsége és minden energiánkkal segíteni. Ne szakítsuk tízfelé a gyereket, és ne mindig csak arra biztassuk, hogy az iskolában kitűnőnek kell lenni. Fontos persze, hogy jól tanuljon, de még fontosabb arra az egy, esetleg két dologra sarkallni, amiben igazán tehetséges és amit szeret. Az agyba befektetett pénz ugyanis ezerszeres pénzt hoz. Minden másba befektetett f pénz maximum két-háromszorost. Aki tehát milliárdos akar lenni, az a saját és gyermekei agyába fektesse a pénzét. - Min dolgozik most? - A bátyám zseni című könyvből készül egy játékfilm, illetve egy új regény írásával is foglalkozom. 99 Produkcióimat narrátor nélküli, álomszerű „filmversekn hívom. Cakó Ferenc A SZAÚDI URALKODO SAJAT REPÜLOGEPET KÜLDTE CAKÓ FERENCÉRT, HOGY LÁTHASSA MŰVÉSZETÉT Álomszerű filmversek Cakó Ferenc világhírű animációsfilm-rendező idén ünnepli 60. születésnapját. Nagyszabású előadások egész sorozatát tartja majd szerte az országban. Aki egyszer látta, mit produkál a művész, egész biztos látni akarja megint. Homokból épít csodás várakat. SOPRON GOSZTONYI MIKLÓS Legendás báb- és gyurmafilmek figurái, így a Sebaj Tóbiás és a Zénó-sorozat fűződik - számos más emlékezetes filmje mellett - Cakó Ferenc érdemes és kiváló művész nevéhez, aki az idén ünnepli 60. születésnapját. Munkássága során elnyerte a cannes-i filmfesztivál animációs fődíját, s a legrangosabb elismeréssel jutalmazták a kecskeméti, illetve az uppsalai nemzetközi animációs filmfesztiválokon. Az animációsok Mekkájának tekintett Annecyban, az Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon és a San Franciscó-i Golden Gate Fesztiválon fődíjjal, Berlinben Arany Medve-díjjal jutalmazták munkáit. A Hamu című filmjét Oscar-díjra is jelölték. Megtörtént, hogy a szaúd-arábiai uralkodó repülőgépét küldte érte, hogy a királyi család előtt mutathassa be művészetét. - Hogyan is kezdődött fényes életpályája? - Édesapám festőművész volt, innen eredeztethető vonzódásom a rajzhoz, a festészethez, a művészetek gyakorlásához. A ^ budapesti képzőflfe^ művészeti ^Cj szakközépiskola után a főiskolán alBl kalmazott graMirr-Murr fikát tanultam. Még diploma előtt a filmmel kezdtem el foglalkozni. A hetvenes évek elején Petőfiről készített festményfilmemet kezdőként beneveztem az országos amatőr-filmfesztiválra. „Szűzként" megnyertem a fődíjat. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy aztán frissdiplomával a kezemben Foki Ottóhoz, a legendás animációs mesterhez kopogtattam be, akit 13 éves korom óta ismertem. Az ő ötlete volt, hogy második alkotásom térbeli produkció legyen. így született - sok-sok szemüveggel - az Okulária című tárgymozgatásos filmem, amivel újabb fődíjat érdemeltem ki. Ezt követően a Pannónia Filmgyárba hívtak dolgozni. A díszletműhelyben kezdtem, s az animáció műfajának minden csínját-bínját - a díszletezést, az operatőri munkát, a bábkészítést, a hangosítást - a „padlóról", fokról fokra megtanultam. Huszonnégy évesen „dobtak be" a Mirr-Murr sorozatba, aztán a 80-as évek elején jöttek a gyurmafilmek. Képzőművészeti „ízű", kísérleti jellegű művek születtek a kezem alatt. Örömömre ez végül is népszerűvé vált a nagyközönség körében. Az Ad astra című filmem - amelyben gyurmaszobor mozgott Annecyban, négy-ötezer animációs szakember filmszemléjén nyert díjat. Egy olyan mű kapott kitüntetést - s később még több helyen is amelyet valójában maradék nyersanyagokból készítettünk... - Több mint húsz évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett első homokanimációs filmje, az Ab ovo című. Honnan jött az ötlet egyedülálló homokanimációs munkásságához? - A stúdióban a rajzfilmek készítéséhez nélkülözhetetlen elem a nagyméretű üveglap. Nap mint nap sokáig bent voltam a stúdióban - én zártam akkoriban az épületet s amikor késő délutánonként egyedül maradtam, kísérletezgetésbe fogtam. A nagy üveglapra lisztet szórtam, búzadarát, prézlit, cukrot, végül homokot. A cukor ragadni kezdett, a liszt túl könnyű volt, a homokkal viszont az első pillanattól kezdve jól lehetett dolgozni. Nagy örömömre az első homokanimációs filmem szép nemzetközi sikert aratott. Aztán sorra nyertem a fődíjakat. Egy alkalommal Claudia Cardinale olasz filmcsillagtól vehettem át a kitüntetést. Mindez persze lökést adott számomra: most akkor csinálhatom tovább azt, ami nekem tetszik? A homokanimációs filmből 1996-ban létrejött az élő homokanimációs előadás is. Persze ebben nagy szerepet játszott az akkor megjelenő projektor. A technikus kollégáktól megtudtam, nincs akadálya annak, hogy a kivetítőt összekapcsoljuk a videóval. Akkor gondoltam arra, zenére, projektor kivetítésével fogok rajzolni a homokba egész történeteket, ami iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg világszerte, Japántól kezdve az Egyesült Államokig. Mindenütt igen kedvező fogadtatásban volt részem. Az igazat megvallva soha nem gondoltam volna, hogy élő homokrajzolásom után, amely csendes tevékenység, élő vastapsban lehet részem. Indiában például egyszerre tizenötezer néző előtt egy arénában mutathattam be a műfajt. Az emirátusokban, a Közel-Keleten is kitörő lelkesedéssel fogadták a homokanimációt. Cakó Ferenc legutóbb festőművész édesapja emlékére készített Érintés címmel filmet, s további tervek is foglalkoztatják. Napjainkban könyveket illusztrál, s a festészet is vonzza.