Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

14 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT Szieszta t werner krisztina 31 Vági Miklós Nekünk, magyaroknak különösen közel áll a szívünkhöz az íj és nyíl, hiszen a magyarság dicsőséges történelmi tetteinek, csatáinak volt hatásos eszköze. NCÖ A Magyar Történelmi Családok Egyesülete 1994-ben kulturális, hagyományőrző, karitatív céllal alakult meg. Jelenleg 350 a tagok száma, ami folyamatosan bővül szigorú szabályok szerint. Elnökük, a bedeghi és berencsi gróf Nyáry család leszármazottja, Nyáry János lapunknak elmondta: arisztokratának lenni ma is felelősséget jelent. Noha hazánkban törvénnyel törölték el a rangok és címek használatát, ma is sokan súgják neki: jó napot, gróf úr. |r j.sy*?* i() s l'il \\Í IM I sNl l I MH s \ untat >nwi<h n<«w mvwwyy. Nyáry János történelmi re­likviák között Az okirat II. Ferenc csá­szár grófsá­got adomá­nyozó okle­vele, az épen maradt pe­cséttel A fényképeken a Nyáry nagyszülők, gróf Nyáry István és csarodaiCsa­rada Ilona. A címerek a ro­kon családo­ké. Nyáry János es felesége egyesületi tagtársukkal, Almásy Antallal. Nemesnek lenni nem érdem, hanem felelősség HAGYOMÁNYŐRZÉS CS. KOVÁCS ATTILA - Hogy szólíthatom Nyáry urat? - Elnök úrnak vagy Nyáry úr­nak. - Hetven esztendővel ezelőtt mi lett volna az illő és udvarias forma? - Gróf úr vagy méltóságos úr. - 1994-ben alakították meg egyesületü­ket Miért érezték szükségét, hogy a ta­lálkozásaiéit szervezetten tegyék? - Az ismert körülmények miatt néhány évig emigrációba kényszerül­tünk. Amikor hazatértünk, rájöttünk, hogy a nemesség szétzilálódott, nem találja a helyét. Elkezdtem fellcutatni régi nemes barátaimat. Eléggé nehéz volt, ugyanis azokban az években még féltek az emberek, nem akarták elhinni, hogy a rendszerváltozás után most már szabadon lehet beszélni és ki lehet mondani azt, hogy valaki gróf, vagy báró, vagy nemes. Hivata­losan egyébként ma sem lehetne, mert érvényben van az 1947. évi 4-es törvény, amely eltörölte a címeket és rangokat. Ez ugyan egy badarság, mert az egyesült Európában már nem is lehet téma. A budai ferences atyák segítségével végül is sikerült egy pin­cehelyiséget kapnunk, ahol megala­kítottuk az egyesületet. A tagfelvételt szigorúan szabályozzuk, a jelentke­zőknek bizonyítani kell, hogy apai ágon nemesi származásúak. Érheti okmányok alapján bíráljuk el, hogy tagjai lehetnek-e az egyesületnek. - Milyen célokat sikerült megvalósí­taniuk és miket tűztek ki maguk elé? - Egyesületünk tevékenységéről honlapunkon, a www.nobili­tas.hu-n tájékozódhatnak az érdek­lődők. Egyik legnagyobb célunk, hogy bekerülhessünk az Európai Ne­mesi Szövetségbe, kilencéves mun­kámba került, de végül is sikerült. Ezzel párhuzamosan végezzük a dél­vidék és Kárpátalja nemességének toborzását. Szintén nem egyszerű. - Az arisztokrata leszármazottakat úgy képzeli az ember, hogy a régi vi­lág iránti vágyódást érző, megkesere­dett emberek. Igaz ez? - Szó sincs róla. Szerencsére az Úristen úgy teremtette meg az em­bert, hogy a megaláztatásokat, tes­ti-lelki gyötrelmeket, kínzásokat vi­szonylag hamar elfelejti és azután csak előre néz, teszi a dolgát. Kese­regni olyan dolgokon, amelyek meg­történtek, de változtatni már nem tu­dunk rajtuk, nem érdemes. - Kik a tagjai az egyesületnek, kérem, említsen néhány nevet. - Bár az egyesület tagnévsora tit­kos, azt kiadni másoknak tilos, azért néhány nevet megemlíthetek, akik­ről tudom, hogy nem haragudnak meg érte. Például Atzél báró, Almásy gróf, Batthyány gróf, Beniczky, Gör­gey, Vörösmarty, Habsburg és még sokan a történelmi családok tagjai közül. Egyesületünkben a kisnemes­től a főhercegig minden rang képvi­selve van. - Hogyan zajlik egy-egy találkozójuk? Tartják a régi szokásokat, viselkedési formákat, illemszabályokat? Hogyan szólítják egymást? - Találkozóinkat kéthetente tart­juk és mivel kulturális, hagyomány­őrző, karitatív egyesület vagyunk, meghívunk előadókat, akik a genea­lógiáról, művészetekről, zenéről, költészetről, mindenféle érdekes té­máról tartanak előadást. Ha nincs előadás, akkor beszélgetünk a világ dolgairól. Kulturáltan viselkedünk, keresztnevünkön szólítjuk egymást, nincsen hajlongás és urambátyám. - Kinek merre fordult az élete, miután a birtokokat államosították, az ottho­naikból elűzték a családokat? Hogyan tudtak érvényesülni az arisztokraták? - Miután a birtokokat államosítot­ták, kastélyaikból kiüldözték az arisz­tokráciát, a „népnyúzó" urakat, min­denüket elkobozták, földönfutóvá tették őket, jöttek a kitelepítések. Amikor a helyzet enyhült egy kissé és megszüntették a lágereket, az arisz­tokraták fellélegeztek és már dolgoz­hattak. Ám ekkor is csak a legalanta­sabb munkákat végezhették el. így például természetessé vált, hogy a kétdiplomás, több nyelvet beszélő báró kazánfűtő lett. Felesége pedig legfeljebb takarítónő egy gyárban. Ezek a megalázott emberek vasaka­rattal végezték dolgukat, hiszen élni kellett. - Sokan elhagyták az országot, akik itthon maradtak, megbélyegzettek lettek. Hogyan tudták leküzdeni a névből eredő hátrányt? - A forradalom alatt sokan el­hagyták az országot és Nyugatra me­nekültek, ahol többnyire magas kép­zettségükkel karriert csináltak. Akik itthon maradtak, bár megbélyegzet­tekké váltak, de csendben megbújtak egy-egy gyárban mint segédmunkás vagy udvartakarító. A nevüket lassan megszokták. - A közvélemény úgy tartja, hogy az arisztokraták a rendszerváltáskori kár­pótláskor az első sorban nyújtották ke­züket és azóta is élik fényűző életüket, persze a mai keretek között. - Mint azt nagyon jól tudjuk, a rendszerváltozás is elmaradt és a kárpótlás is. A Nyugatról hazatért arisztokraták nagy része legfeljebb egy romos kastélyt, palotát talált ré­gi élete helyén. Azonban akik kint karriert tudtak csinálni, visszavásá­roltak néhány épületet. Nádasdy Fe­renc gróf visszavette páratlan szép­ségű nádasdladányi kastélyát. Fel­újította, létrehozta a Nádasdy Aka­démiát, amely ma már Európa-hírű. Vagy Károlyi György gróf Párizsból hazatérve megvásárolta fehérvár­csurgói romos kastélyát, először a kápolnáját újította fel és nemes gesz­tussal a Szuverén Máltai Lovagrend­nek adományozta. Több ilyen példa van még, ám fényűző életről a mai világban szó sem lehet. Ma már a származás nem is számít, természe­tesen aki közelebbről ismer, az néha nem állja meg, hogy halkan azt mondja, üdvözlöm, gróf úr. - Több nemesi leszármazottól olvas­tam, hallottam, hogy elődeihez méltón ők is felelősséget éreznek a nemze­tért. Miben merül ki ez a felelősség? - Nemesnek lenni nem érdem, hanem felelősség. A nemzet sorsa iránt érzett felelősség egy súly a vál­lunkon, mert nem mindegy szá­munkra az, hogy milyen az ország helyzete, milyen a nemzetközi meg­ítélése. Véleményem szerint ebben az országban a mi dicső elődeink, őseink, nagyjaink mindent jól meg­csináltak, amit kellett, mi ezen csak rontottunk. Ideje most már, hogy nyomdokába lépjünk egy Széche­nyinek, Irinyinek, Vasvárinak, hadd ne soroljam fel nagyjainkat, akik Magyarországot naggyá tették. - Sok arisztokrata leszármazott ma sze­rény körülmények kőzött éL ők büsz­kék és nem fogadják el a segítséget? - Igen, sajnos sok arisztokrata él ma itthon és nélkülözni kénytelen. Gondoljuk csak el, hogy azoknak, akik nem hagyták el a hazát még ak­kor sem, amikor az Andrássy út 60.-ból kiszabadultak, hanem mond­juk ruhatárosként élték le életüket, mennyi lehet ma a nyugdíjuk? Pon­tosan annyi, hogy nem halnak éhen. Na, ez is mindannyiunk felelőssége és a történelem közelmúltjának meg­bocsáthatatlan bűne. - Nyáry János civilben mivel foglalkozik? - Fotóriporter voltam, ma már nyugdíjas vagyok. AZ ÍJ ÉS A NYÍL NEM FEGYVER, DE A KÖZBIZTONSÁGRA KÜLÖNÖSEN VESZELYES Hadieszközből sportszer A modern íjászat - Angliából kiindulva - meghódította a világot, és már 1900-ban olimpiai számként mutatkozott be. A csigás vadász- és a történelmi íjak megjelenésével újabb szakágak jöttek létre, ezért ma már az olimpiai pályaíjászat mellett terep-, vadász-, történelmi és futásíjászatban is vetélkedhetnek az íjászok. HAGYOMÁNY VÁGI MIKLÓS Arról pedig ugye szólni sem kell, hogy a magyarok törté­nelmében milyen fontos ez az egykoron komoly hadi esz­köz. Ám az nem mindegy, ho­gyan és mire használjuk ma­napság. Lelkület kérdése, hogy mi­lyen íjat vesz kézbe az ember, de többnyire az anyagi lehe­tőségek is behatárolják a vá­sárlást. Legkönnyebben talán a hazai gyártó által készített, célzókészülék nélküli íjakhoz lehet hozzájutni, ezeket a leg­különbözőbb méretben, erős­ségben és minőségben vásá­rolhatjuk meg az íjászboltok­ban a gagyitól a versenyzésre is alkalmas eszközökig. A vá­sárlást semmiféle jogszabály nem korlátozza, de szállítását és használatát már igen. Pil­lanatnyilag az íj és nyíl nem fegyver, „csak" a közbizton­ságra különösen veszélyes eszköz. Minden helyszín, ahol használják, legyen az rét, töltésoldal, köz­vagy magánterület: lő­tér! Bármilyen károkozást vagy balesetet foglalkozás körében elkövetett gondatlan vészé- \ lyezte­tés címszó alatt Öpusztaszeren 1300-nátiS több íjász lőtt egyszerre. Az eseményen és az azt köve tő többféle íjászversenyen baleset nem történt. ítél meg a hatóság. A legkeve­sebb, hogy az eszközt a rend­őr elveheti, ha szabálytalan­ságot észlel. Nem felhőtlenül örülnek az íjászok az olyan időről idő­re felröppenő sajtóhíreknek, hogy kutyát, macskát vagy védett gólyát találnak nyíl­vesszővel az oldalában. Az esztelen károkozás nem is a bejegyzett íjászok rovására írandó. Manapság egyébként már va­dászni is lehet íjjal, nyíllal annak, aki vadászvizsgát tesz. Az egyesü­leti íjászok pedig az említett szakágak­ban versenyezhetnek, orszá­gos, Európa- vagy világbaj­nokok is lehetnek. Akik íj vá­sárlására adják a fejüket, ma­gukat vagy gyermeküket ez­zel a hagyományőrző vagy sporteszközzel lepik meg, gondoljanak a valódi íjásztu­dás és a biztonság megszerzé­sére is. Ne csak lövöldözze­nek, hanem lőjenek! A biz­tonságot és a technikát illető­en is első a fegyelem. Aki íjat fog a kezébe, kul­tikus tevékenységet végez. Az íjászat múltja a történe­lem előtti időkben gyökere­zik, a vadászat és a harc fé­lelmetes eszköze volt. Ha a múlt idő egyáltalán helytál­ló, hiszen a modern ember is gyilkos háborúi­vadászatban egy­használja ban és aránt. Nekünk, magyaroknak kü­lönösen közel áll a szívünk­höz az íj és nyíl, hiszen a ma­gyarság dicsőséges történel­mi tetteinek, csatáinak volt hatásos eszköze. Nem vélet­len tehát a gyalog- és lovas­íjászat hihetetlen népszerűsé­ge hazánkban. A technikai tudás meg­szerzése és a biztonságos gyakorlás lehetősége érde­kében mindenkinek ajánlha­tó, hogy a Magyar íjász Szö­vetség tagegyesületeinél je­lentkezzen, ha ezzel a szép sportággal szeretne megis­merkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents