Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK VII. Csendes éj A szívnek vannak érvei, melyek az ész számára nem hozzáférhetők. Pascal tendős Csurár Sándor is, aki elmesélte: édesapja az ő „purdékorában" a lakás bizonyos helyeire szalmát szórt, vödörbe piros almát tett, abból itatta a lovat. Ez a teljes kará* csony ideje alatt így történt, azt szimbolizálva, a Megváltó jászolban, barmok, állstók között született. Ő ezt már nem gyakorolja. Úgy emlékszik, pár évtizede, hogy a ciA gányság körében divattá vált, elterjedt az ajándékozás, karácsonyfát azonban már régóta állítanak. - Szerintem ez a legszebb ünnep a világon. „Szentéccakán" összejön a család, megköszönjük Istennek, hogy békében, egészségben ismét megérhettük ezt a napot, és emlékezünk az ősökre, gyertyát gyújtunk értük. Az is lényeges: ha az utolsó filléreket költjük el, akkor is gazdag, bőséges karácsonynak kell lennie, ekkor senki sem éhezhet. Ünnepi szótár Nézzünk egy-két olyan cigány szót, amelyek kötődnek a karácsonyhoz, Jézus Krisztus születéséhez. Ünnepi szótár: ajándék - davipe; angyal - angyelo; bárány - bakriso; cukor, - gudlo, cukro; csillag - cserhen, cserkhan; csomag - kalávo; fa kast; fiú - csavo, savó; gyertya - momeli, momelyi; hal - macso, maso; harang - harangi, klopotó; hit - patyiben; hó hiv, jiv, viv; ima - rugyipé; isten - del, devel, devla; istenes devlaszkero; jászol - jászla, jaszlie; karácsony - krecsuno vagy krechuno; kereszt - trusal; lélek - gyi; pap - radzsaj, rásáj; szent - szunto; szenteste szunto rátyi, vilija; szeretet kamipé; templom - ghangheri, khángheri; temető - práhométhán; úr - raj; ünnep - patragyi, szirbotáre; fenyőfa - devleszko kast; szaloncukor - devleszko kaso cukro (vagyis az isten fájának cukra); az isten fia - devleszko savo. KARÁCSONY A ROMÁKNÁL - HOZZÁVALÓK: 50-60 KILÓ HAL, 60 KILÓS BIRKA, 180 KILÓS DISZNÓ ÉS EGYÉB LÁBASJÓSZÁGOK Ötvenen gyűlnek össze szentestére évfordulós meglepetés a 100 éves Délmagyarral A legszebb, a legszentebb ünnep a karácsony. De minden családnál kicsit más, speciális szokások épülnek a „programba". Különösen igaz ez akkor, ha például a cigányság hagyományait vizsgáljuk (a teljesség igénye nélkül): sokáig nem volt szokás az ajándékozás, az viszont igen, hogy elhunyt szeretteiket meglátogassák, köszöntsék, megvendégeljék a temetőben. Az ünnepnapokon a legszegényebb családoknál sem éhezhet, nélkülözhet senki, hiszen az örömteli, bőséges lakomának kultikus hagyományai vannak. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY IMRE PÉTER zsikása, az Anna-versek poétája elvonult az emberek közül, és gyógyulást keres a szanatóriumok csöndjében. (...) De nem beszél, csak elsuttogja szomorú-halkan: - Nekem a karácsony - nagypéntek..." PISKÓTATEKERCS BORHABBAL ötven éve a fejlécre rajzolt fenyőág jelezte, hogy a december 25-i, pénteki a karácsonyra szóló ünnepi szám. Disszidensek karácsonya címmel „bécsi tudósítónk", „Richárd Klinger" szólaltatja meg a Molnár családot, Traiskirchen disszidens lágeréből. Mert „Érzelgős karácsonyi sztorikat csak az imperialista rádiók sugároznak a menekültek sorsáról. A valóság nagyon súlyos és kemény, tele van ellentmondásokkal. - A karácsony csak otthon szép - mondja Molnárné..." A gyerekeknek rejtvényt, a nőknek Divathíradót és a vendégváráshoz két receptet adunk. „A húst felszeleteljük, és megsütjük. Saját levében pároljuk, majd hosszúra vágott burgonyát és ugyanolyan hosszúra vágott hagymát süssünk, és ezzel szervírozzuk föl a húst. (...) A sütemény: piskótatekercs borhabbal. (...) Hat személyhez három tojást, 12 deka cukrot és 2 deciliter fehér bort számítsunk. A tojás fehérjét felverjük kemény habbá, a sárgáját pedig cukorral elkeverjük. Majd a tojás fehérjét és a sárgáját összekeverjük, s ezt a masszát folyamatosan belekeverjük a forró borba..." FÚRÓTORONY A KARÁCSONYFA A szegedi olajipar kivilágított karácsonyfája, vagyis egy algyői fúrótorony az 1979. december 24-i, hétfői ünnepi szám címlapjának dísze. Az újságírók ünnepi témáiról beszélnek a címek: Taxis praxis, Búcsú, Kóstoló, Mit kíván a magyar gyermek?, Költők országa, Ráncok vallomása, Mosolyogva köszönnek, Ki ki nyugalomban, Életút két gyárban, A tornacipős orvos, A csillagban élni, Egy haditudósító karácsonya, Jövőkutatás a jelenért. Ezek mellé teszünk néhány költeményt, és Somogyi Károlyné felvételeit: A tél virágai. Kész az ünnepi szám, amelyet az új köztéri alkotásról készült képes hír zár: „a szegedi származású szobrászművész, Szigeti Magda adományozott a városnak. A nemzetközi gyermekév emblémájára is emlékeztető mészkőszobrot a napokban állították fel Újszegeden, a Vedres utcában" - az alkotás címe: Életfa. Fenyőillatú örömök 1959-ből a szegedi Somogyi családban, FOTÓ 'SOMOGYI KÁROLYNÉ A karácsony a szeretet és a „Kisjézus", ahogy a romák nevezik, születésének ünnepe. A cigányság körében sokáig nem csak az anyagiak okán nem dívott az ajándékozás, és manapság is, a zsidó hanukához hasonlóan, elsősorban a gyerekeket lepik meg. De nem csak ez a különbség. - Ilyenkor nálunk nagy sütés, főzés van - árulta el a 48 éves, vásárhelyi Mezei László, akinek nappalijában hatalmas Mária- és Jézus-szobor taMezei Lászlóék asztalára szárma, mákos kalács, hal, kakaspörkölt is kerül karácsonykor. FOTÓK: TÉSIK ATTILA lálható -, sokkal többet készítünk, mint ami a családnak ' elég. A főétel a szárma, amit Ez a legszebb ünnep a világon - vallja Csurár Sándor. bokolival, vagyis kovásztalan cigánykenyérrel fogyasztunk, sütünk mákos kalácsot, de a különbözőképpen elkészített halak, töltött húsok, kakaspörkölt, zserbó és az édes túrós lepény sem hiányozhat az asztalról. A konyha az asszonyok birodalma, míg a férfiak kártyáznak, beszélgetnek és iszogatnak - a tradíció és a „szereposztás" szerint ez a reszortjuk. Mezeiéknél egy 60 kilós birka, egy 180 kilós disznó, 50-60 kiló hal és egyéb lábasjószágok estek az ünnep áldozatául. Szükség is lesz rá, Lászlóék kilencen, magyar feleségéék, Katalinék tízen testvérek - fiatalon került Mezeiékhez, anyósa tanította főzni, és mindenben átvette a roma szokásokat -, ők öt gyereket nevelnek. Szentestén legalább ötvenen gyűlnek össze. Mindhárom napon nagy a jövés-menés: rokonok, ismerősök, idegenek jönnek karácsonyt köszönteni, akiket étellel, itallal kínálnak, ezt sértés visszautasítani. Az asztal reggeltől megterítve várja a betérőket. De az ünnepen a holtakról sem feledkeznek meg. Huszonnegyedikén délelőtt feldíszített kis fenyőfával látogatunk ki a temetőbe, enni-, innivalót is viszünk elhunyt szeretteinknek. Mezei László - Huszonnegyedikén délelőtt feldíszített kis fenyőfával látogatunk ki a temetőbe, enni-, innivalót is viszünk elhunyt szeretteinknek. Köszöntjük őket, koccintunk az emlékükre, részei az ünnepnek, hisz továbbra is családtagok. Az otthagyott étel általában elfogy - jegyezte meg László, majd hozzátette: tudják, kóbor kutyák és madarak zsákmányává válik. Ezzel a ceremóniával a lelket „táplálják", mert hisznek örökkévalóságában, halhatatlanságában. A fenyőt 23-án, vagy 24-én együtt díszítik' - évtizedekkel ezelőtt több helyen felfűzött táblás csokik függtek a fán -, s mint már írtuk: a Kisjézus születése feletti örömben bárki osztozhat velük, bár kétségtelenül a családé a főszerep, az a legfontosabb, hogy együtt legyenek. Ezt megerősítette a 73 esz-