Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

| AKTUÁLIS 2009. DECEMBER 102., CSÜTÖRTÖK Csendes éj Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot. Alfréd E. Neuman Három a Mikulás a zentai színház színpadán. Lehet, hogy tényleg ezt érdemeltük. FOTÓ: ÚJVIDÉKI MAGYAR SZÓ zad eleji meseirodalom, majd az amerikai filmek sora, s az 1931-ben megszületett Coca-Cola-reklámkampány is szentesített. Az üdítőgyártó világcég szerződtette marketingesnek először Santa Claust. Ő eredetileg az angol Christmas Father, csak rövidebbre nyírták a szakállát, és sportosabb kabátot adtak rá palást helyett. Az angolszász hagyományok szerint ez a bácsi nem december 6-án, hanem karácsonykor hoz ajándékot, mégpedig a kéményen leereszkedve. Ez a vagányság lett a veszte szegénynek, mert így, hogy nem annyira szenteskedő, könnyen meg lehet tenni a karácsony előtti bevásárlás jelképévé. Egyszerű üzenet ez: ha látod a Mikulást, ideje bevásárolni karácsonyra. Szent Miklós utódjának ma már egyáltalán nem számít, hogy a gyerek jó volt-e. Nem erkölcscsősz ő, csak továbbítja az árut pontosan és gyorsan. Ez szép lassan alakulhatott így a nyugati világban, nálunk azonban húsz éve átszakadt a gát. Kezdtek szaporodni a Mikulások, és nőtt az az időintervallum, amelyben látjuk őket. Amikor a kilencvenes évek közepén Makón egy Mikulás-szolgáltatást vállaló férfiúval készítettem interjút, azt mondta, hogy megrendelésre vitt már bugyit is egy fiatal lánynak. Olyan műmikulást, amely a Jingle bellst énekli, és közben riszálja a fenekét, először a kilencvenes évek végén láttam a szegedi Párizsi körúti, azóta megszűnt elektronikai áruházban. Borzalmas giccs volt, mindenki mosolygott rajta. Nem hittük, hogy övé a jövő. RITKA, ÁLDOTT PILLANATOK Ezután kezdték Mikulás-ruhában dagasztani a kenyeret a Kárász utca sarkán lévő kirakat törpéi. Ma már minden nagyobb üzletben lehet látni ilyeneket, mi pedig észre sem vesszük, mennyire hozzánőttek a karácsony előtti hétköznapokhoz. Az ezredforduló után jött divatba a házak párkányán kapaszkodó Mikulás. Szemlátomást a kémény felé igyekszik, mintha sürgős dolga lenne, például az, hogy megelőzze, és végül kiszorítsa a piacról a Jézuskát. Ám a globalizáció úgy áll körülöttünk, hogy mindezt már csak ritka, áldott pillanatokban vesszük észre és gondoljuk végig. A minap Zentán, a színházban tízéves fönnállását ünnepelte a helybeli könyvkiadó. A vállalkozás vajdasági magyar írók, költők, esszéírók műveit adja ki, és fönntart egy internetes folyóiratot is. A jelenlévőknek nem volt illúziójuk: abban az időpontban, amikor a legnézettebb magyar kereskedelmi tévében, ami ott is fogható, a Csillag születik megy, fölösleges arra számítani, hogy megtelik magyar olvasókkal a nézőtér. A jelenlévő írók jórészt egymásnak olvasták föl erre az alkalomra hozott szövegeiket. A rendezvény, amely mégis igazi ünnep volt, avantgárd akcióval ért véget: felemelkedett a lepel a színpadon, és három szigorú tekintetű Mikulás nézett velünk szembe. Fotocellás robotok. Ez úgy derült ki, hogy a kiadó vezetője átballagott előttük, erre az egyik elkezdett táncolni a Jingle bellsre. Halk nevetés hullámzott végig a jelenlévőkön, aztán csak álltunk, néztünk. Később páran fényképezkedtek is a három Mikulással, amely annak a világnak a megszelídített, kinevethető képe volt, amely a színpadról lelépve megint körülvett minket. Amivel kezdenünk kellene valamit - vagy inkább amiben kezdenünk kellene magunkkal valamit, okosan. Miért? Például azért, mert mégiscsak magyarok vagyunk, vagy mi az Isten! Karácsony a szegedi Barna családban: emlék 1930-ból. Ünnepi lapszámmal köszönti immár 99 éve a régió újságolvasóit a jövőre száz esztendős Délmagyarország. Az első és a húsz évvel későbbi csillagszórós mellékletet, illetve az ötven és a harminc esztendővel ezelőtti újságot lapozva villantunk föl témákat és hangulatokat az egykori és a közelmúlt karácsonyaiból. CSONGRÁD MEGYE ÚJSZÁSZI ILONA „A huszonnégy oldalas, nagy értékű, eredeti riportokkal záródó főlap mellett két melléklete van a Délmagyarországnak. Az egyik a rendes vasárnapi melléklet, a másik a Család, amelyen kívül még egy huszonnégy oldalas mellékletet kap az olvasó" ajánlja magát az első karácsonyon Szeged akkori legifjabb napilapja, az 1910. május 22-én született Délmagyarország. KALEIDOSZKÓP Nem politikamentes a 99 évvel ezelőtti december 25.: a Kaleidoszkóp rovatban Szalay János publicisztikájának alcímei: A forradalom Krisztusa, A forradalmár Krisztus, A forradalmi ember, Krisztusi forradalmat. Egy éj a nyomortanyán címmel ismertetjük Jójárt Mihály koldus monológját. „Hogy mint lettem koldus? Testi nyavalyák miatt (...)" Sorjáznak a „karácsonyi témák": „A téli Szeged" - leányok és asszonyok (például Gaál Mariska, Jedlicska Jolánka, Szarvady Rózsika és Margitka, Domokos László dr.-né) vallanak a hótakarós városról. „Gaál Mariska például bizonyos fölénnyel, gúnnyal beszél a télről, mert a zsúrokat ellepik a nagyhajú, lilaarcú poéták, akik - a nyilatkozata szerint - rendesen fölötte unalmasak. (...)" A nevesincs újságíró könnyű riportot hoz a Royalból, ahol „kitűnő honvédzenekar játszik, a vendégek kellemes szórakozásán pedig átüt az élelmes, futkosó pincérek zaja: - Üveg Törley! Kapuciner! Debreceni, irodalmi! Fröccs! Csokoládé!" AZ ÜNNEP SZAVAI Húsz évvel később, 1930. december 25-én 48 újságoldal az olvasó ajándéka. „Az ünnep szavai" után kutatva a vezércikkíró a boldogság, béke, testvér, szabadság kifejezéseket emeli ki. Fohászkodik: „Szent csudatevő, áldott ünnep, boldog karácsony, tedd meg ezt a csudát is: add viszsza még egyszer a szavak hitét, s add vissza még egyszer a hit szavait!" „Beszélnek Szegedről és a szegedi színházról" azok, „akiket elengedtek a szegedi színházból" - köztük Páger Antal, aki azt mondja: „viszszaálmodom a szegedi színházat". Anekdotával is szolgál pesti fogadtatásáról: „(...) hirtelen be kellett ugrani valakinek egy szerepbe. Az egyik kollégám felém fordult, és tüntetőleg, szinte gúnyosan így szólt: - Mondja, vidéken is így ment ez? Ránéztem, és tüntetőleg így feleltem: - Én nem vidéken voltam. Én Szegeden voltam..." Ünnepi olvasmány Móra Ferenc ajándéka: a „Don Mohabim három veje" című novella. „A szomorúság és az öröm Juhász Gyula kórházi szobájában" című dolgozatból kiderül: „Két esztendeje, hogy a szegedi melódiák muJELENTÉS A GLOBAUZÁCIÓ ÁLLÁSÁRÓL Santa Claus Jézuskát előzi a kéményben Mikulás nevével az volt a baj, hogy ez a Miklós szlovák változata. A 20. század elején kitalálták: legyen inkább Télapó. Ez az alak tetszett Rákosiéknak is, de egészen más okból. Napjainkban a Coca-Cola 1931-es reklámarca az úr, és nálunk is kezdi kisajátítani a karácsonyt. Ezt már nem kellene hagyni. ÉLETMÓD BAKOS ANDRÁS Kezdetben egy Mikulásunk volt. Inkább mesebeli, mint valóságos, de mindenesetre ritkán látható személy. Legföljebb hallani lehetett, ahogy elment, például a hátsó gangon Babits versében, amikor „Nappal kezdődtek az éjszakák, / csilingelt és búgott a világ, / cicázott az ablakok visszfénye..." Idővel ez a titokzatos, szent ember egyre közelebb került a gyerekekhez. A Télapó szánkója című, 70-es évekbeli híres diafilmen már levelet ír neki egy kisfiú, és letegezi. POSTÁS BÁCSI, PIROSBAN Tehát Istvánka levelet ír a Télapónak a Mennyországba, de hát persze a posta nem tudja továbbítani. Nagy a tanakodás a hivatalban. Végül a fiatal postás beöltözik, lovas fogatot bérelnek neki. Ajándékozás után a gyerekek véletlenül leleplezik, de aztán abban maradnak, hogy ez titok, a felnőtteknek nem kell tudniuk arról, hogy ilyenkor csak beöltözik valaki. A mű nagyvonalúan megválaszolatlanul hagyja a kérdést: mi történt a többi gyerekkel, ha Istvánkáéknál ilyen sokáig időzött a kézbesítő? Az is érdekes, hogy kereskedelmi mennyiségű játékot hozott december 6-án. Hadd zavarodjon össze a gyerek, hadd higgye azt, hogy igazából ilyenkor szokás komoly ajándékot kapni, nem karácsonykor. A szülők roszszul tudják, de nem kell szólni nekik; ti, gyerekek már egy jobb, emberibb világban fogtok élni. A két egyházi indíttatású ünneppel komoly tervei voltak a „jobb, emberibb világ" letéteményeseinek. Ám a Mikulásból nem a Rákosi-rendszer akart először Télapót faragni: ezt a névváltozatot a 20. század elején vezették be, merthogy a Mikulás név sajnálatos módon a Miklós szlovák változata... A COCA-COLA SZERZŐDTETTE A Mikulásból a szocializmusban - mint a diafilm is mutatja - úgy lett Télapó, hogy a ruhája változatlan maradt. A piros kabát, a hozzá való konya sapka és a hófehér álszakáll így együtt körülbelül ugyanaz a fizimiska, amelyet a 20. száEgyenlőtlen csata a globális karácsonnyal. A szegedi Virág cukrászda előtt elrendezik a műmikulást (december 15-én). FOTÓ: KARNOK CSABA