Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-02 / 256. szám

10 2009. NOVEMBER 2., HÉTFŐ A UpT TFMÁIA Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, r\ IIL I I LIVI r\j r\ megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. (Paulo Coelho) ERKESZTI NYEMCSOK EVA A gyász színei A gyász színe kontinensenként, népenként változó: a katolikus világban a fekete, másutt a fehér és a sárga. NAGYVILÁG MUNKATÁRSUNKTÓL India egyes részein, Kínában, Japánban, Malajziában, valamint több afrikai törzsnél a fehér a gyász színe. Európában a középkor végéig a spanyol, a francia és az angol özvegyek is fehérben gyászoltak. Ebből a szokásból annyi maradt fenn, hogy a gyerekeket még ma is szokás fehér koporsóban eltemetni. A keresztény országokban feketében gyászolnak, Burmában és Egyiptomban sárga színű az illő viselet. Az örmények, irániak és szírek számára a mennyországot jelképező kék a gyász színe, míg Thaiföldön a nők lila ruhával jelzik férjük elvesztését. A gyászviselet egyfajta jelzés a közösség felé az elszenvedett veszteségről. Megkönynyíti a közösség tagjainak dolgát is, hiszen a gyászoló emberhez másképpen kell viszonyulni. A görögök a hőskorban hosszú hajat viseltek. Ha viszont gyászoltak, levágatták hajukat. Tiszteletük kifejezéseként, ajándékba egy tincset halott szerettük, barátjuk kezébe tettek. A rómaiak a gyász köveként viselték a füstkvarcot, ami a veszteség okozta fájdalom idején is akaraterőt és életkedvet ajándékozott nekik - legalábbis ők ebben hittek. Temetés Malajziában. A halottat fehér ruhába öltöztetik, s maguk a gyászolók is többnyire fehéret viselnek, FOTÓ: DAILY MAIL Étel, ital, koszorúk Eleink ételt, italt is raktak halottaik sírjára. Hagyomány a virág és a koszorú - utóbbi a XIX. században terjedt el Magyarországon. SZOKÁSOK MUNKATÁRSUNKTÓL A kezdetekkor halottak napján élelmiszereket vittek a sírokra. Úgy gondolták: az elhunytnak - az élőkhöz hasonlóan - táplálékra van szüksége. Időszámításunk előtt 2600-2100 között Mezopotámiában már temetőben földelték el a holtakat, a sírokat rózsával és örökzöld cserjékkel díszítették, és illatos virágokból készült füzérekkel. Egyiptomban az alvilág istennőjének áldoztak a bőség és termékenység szimbólumának tartott virágokkal, kék lótusszal és tündérrózsával, hogy a halottat kegyesen fogadják a túlvilágon. A görögöknél a holttestet felkészítették az utolsó útra: megmosdatták, bekenték illatos olajjal, díszes takarót terítettek rá, hajába diadémot, babérkoszorút raktak, majd felravatalozták. Egyiptomban ágakkal, lombokkal, virágfüzérekkel díszített kocsin vitték a halottat a sírjához. Az összekapcsolt girlandok a koszorú ősei. A rómaiak pedig cipruskoszorúkat függesztettek a halottas házak bejáratára. A magyar nyelvben a XV. században jelent meg a koszorú szó. Ekkor még egyszerű koszorúkat készítettek: hajlított fűzfavesszőt fedtek be zöld leveles ágakkal, amit végül rózsával díszítettek. A szalaggal átkötött babérkoszorúkat az 1870-es évek vége óta használják Magyarországon. > •m QJ 99 A gyászviselet egyfajta jelzés a közösség felé az elszenvedett veszteségről. Megkönnyíti a közösség tagjainak dolgát is. hiszen a gyászoló emberhez másképpen kell viszonyulni. ELHUNYT SZERETTEINKRE EMLÉKEZTÜNK Ezernyi gyertyaszál az Alsóvárosi temetőben Több ezren fordultak meg hétvégén a sírkertekben. Gyertyagyújtással, virágokkal, koszorúkkal és imádsággal emlékeztek elhunyt szeretteikre, FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Ezernyi lángocska járta széltáncát tegnap az Alsóvárosi temetőben, ahol mindenszentek napján halottaikra emlékeztek a sírkert látogatói. SZEGED BOBKÓ ANNA Ezrek keresték fel halottaik sírjait tegnap, mindenszentek napján a szegedi temetőkben. Az Alsóvárosi sírkert már korán reggel megtelt élettel. Nagy csokor virágokkal, mécsesekkel a kezükben érkeztek az emberek, hogy leróják tiszteletüket halottaik előtt. Elhunyt szeretteikre, szülőkre, testvérekre, barátokra, régi szerelmekre emlékeztek tegnap a sírkert látogatói, köztük Frankó János és felesége. - A nagyszülők, anyósom és apósom nyugszik ebben a sírban. Alsóvárosiak vagyunk, év közben is gyakran kijárunk. A férjem szinte minden héten - mondta Frankó Jánosné. Férjével már hét elején elkezdték az emlékezést: a Belvárosi és a Dugonics temetőben is nyugszanak hozzátartozóik, őket már napokkal korábban meglátogatták. Ilyenkor kis szivacscsal érkeznek, amit letesznek a sírra. Néhány percre leülnek, s felelevenítik az emlékeket. Tegnap mintha az égiek megpróbálták volna kompenzálni az emlékezés keserédes pillanatait: délelőttre kisütött a nap, sugaraival finoman melengette a fekete kabátos emberek hátát. Egy idős néni könnyeit törölgette az egyik megkopott fejfa előtt. Mellette egy kalapos férfi hosszan állt, s meredten nézte a borostyánnal borított nyughelyet, összekulcsolt kézzel nagyokat sóhajtott. Mások szinte meg sem álltak, egyfolytában tüsténkedtek. Sokan kissöprűvel hessegették el a lehulló faleveleket a nyughelyekről, mások puszta kézzel tépkedték ki a gazt a sírhantokról. Fodor Sándor gereblyével húzta össze a földre hullott lombot. Először mindig szülei sírját teszi rendbe, majd a két szomszédos kereszthez tartozó nyughelyet. - Mindkettő legalább százéves sír, nincs már aki gondozza. A bal oldali nem tudom kié, még soha nem láttam ott senkit. A jobb oldaliban Bálint Sándor édesanyja, Kónya Anna nyugszik - magyarázta a középkorú úr, majd folytatta a sírok megszépítését. Szinte alig maradt olyan nyughely vasárnap az Alsóvárosi temetőben, amelyre ne került volna virág vagy mécses. Széltáncot jártak az aprócska lángnyelvek, amelyekre a népi hiedelem szerint azért van szükség, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. EZERÉVES HAGYOMÁNYAINK - IMA, VEZEKLÉS, SZENTMISE Amikor a halottak kikelnek a sírból Mindenszentek a katolikusoknál az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. A halottak napja egyházi ünnepből vált az elhunytakról való általános megemlékezéssé. A néphit szerint ilyenkor kiszabadulnak a halott lelkek a sírból. Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy megszenteljék a kelták régi népi újesztendejét. A halottak napját Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapul, a XIV. század elejétől Róma is átvette. Magyarország egyes vidékein mindenszentekkor harangoztattak a család halottaiHAGYOMÁNY MUNKATÁRSUNKTÓL November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek ünnepét eleinte a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. ért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. A katolikusok a „temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, megáldják az új síremlékeket. Úgy tartották, a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek. Minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket. Mindenszentek és halottak napján rendbe teszik és virággal, koszorúkkal díszítik a sírokat, és gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertyafény az örök világosságot jelképezi. Hazánkban a sírok feldíszítése a 19. század elején terjedt el német katolikus hatásra, a protestánsok is átvették. A sírokat azért kell megszépíteni, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapszik. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt tisztulniuk kell. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért: imával, vezekléssel, szentmisével.