Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-10 / 212. szám

2009. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK MEGYEI TŰKOR BIZALMASAN SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA john Bradshaw a szeretetről: Minden gyereknek szüksége van arra, hogy feltétel nélkül szeressék - legalábbis kezdetben. U1 NfÖ Apuka a szülőszobában CO Szinte divat lett az apás szülés, és az apukák egy része jól éli meg a baba születését. Geszti Péter életre szóló élménnyel gazdagodott, de a szexuálpszichológus szerint a férfiak 25-30 százaléka nem vágyik a szülőszobára. Ne erőltessük: a lényeg a közös megegyezés! nek a szülőszobára, de bennem nem volt ilyen félelem. Olyan harmonikus, erős kapcsolatban élünk, hogy természetes volt: ott leszek a feleségem mellett. Mondtam, ha őt zavarja a jelenlétem, nyugodtan kizavarhat, hiszen a szülés az ő nagy erőfeszítése. Nekem az volt a dolgom, hogy mindenben segítsem, és így is történt - idézte fel kislánya születését Geszti Péter reklámszakember, dalszövegíró, énekes, aki nem tartozik az ájulós apukák táborába. - Meghatározó és felemelő élmény volt, ami kihat az egész életemre. Adomány jelen lenni egy élet megszületésénél, olyan enerlójában idegenkedik attól, hogy végigkísérje gyermeke születését. Közülük jó 16 százalék éli át ezt borzalmas traumaként. - A férfi jólneveltségből, szerelemből, lojalitásból bemegy ugyan, de lelkileg nincs felkészülve magyarázta a szakember. Túlságosan katartikus lehet végignézni a nő fájdalmát, a vajúdást, látni a megszülető véres, magzatmázas babát. OR. DARU JÓZSEF SZÜLÉSZ-NŐGYÓGYÁSZ PROFESZSZOR: » Volt már rá példa, hogy az apukával több dolguk volt, mint a szülő nővel, és akadt, aki pszichiátriára került a számára sokkos élmény után. PÁRKAPCSOLAT ÉS CSALÁD FARKAS JUDIT Míg a nyolcvanas években még kuriózum volt, ha beengedték az apukát a szülőszobába, mára szinte divat lett az apás szülés. A barát, férj támaszt nyújt a nőnek, megnyugtatja őt a jelenléte. Már ha az „erősebb nemet" nem kell felmosni a fájdalom, a küzdelem, esetleg a pici előbukkanó feje láttán. HARMONIKUS KAPCSOLATBAN. - Az apák tartani szoktak tőle, hogy bemenjegiát ad, mint ^MUlö ^^ ^^ ^ ami kihat az egész életemre. Adomány jelen lenni egy élet megszületésénél, olyan energiát ad, mintha az embert rákötnék egy erőműre. Geszti Péter JAPÁNBAN: Az anyák a szülés idejére hazamennek a szüleikhez és a család idősebb, már szült nőtagjai segítenek nekik. A női környezet többek szerint sokkal inkább támoha az embert rákötnék egy erőműre emlékezett a most hét hónapos Sára Lujza érkezésére. - Néhány másodperccel előbb láttam meg a kislányomat, mint az édesanyja. Engedték, hogy megnézzem, ahogy kibújik, láthatták, hogy nem fogok összeesni - mesélte. Hozzátette: - A következő babám születésénél is ott leszek, ki nem hagynám! VAN, AKINÉL TRAUMA. - Aki magától jelen akar lenni a szülésnél, annál nincs és valószínűleg nem is lesz i probléma. A másik típus mindent L megtesz a felesége kedvéért, de nem szereti a kórház légkörét. Ha a párja ezt felismeri, nem kell erőltetni az apás szülést - világított rá dr. Rusz Edit szexuálpszichológus, aki szerint a férfiak 25-30 százaléka vaAZ APUKA NAGY SEGÍTSÉG LEHET Nem minden apuka van jó hatással a szülő nőre. „A szülés, különösen az első, komoly pszichés terhelést jelent a kismamáknál" - mondta el dr. Daru József. Ennek oldásában lehet szerepe a jelen lévő apának. Ha türelmes, segítőkész, törődik a kismamával, nagyon nagy segítséget jelent, hiszen sokkal közelebb áll a hozzá, jobban tud rá hatni. De az apukák sokfélék, ezért egyénileg kell elbírálni, végigkísérje-e a férfi a gyermek születését. Ha az apa „zizeg", ideges, az idegállapota a szülő nőre is kihat, nem is beszélve arról, ha durva, parancsoló, lekezelő. - Ha látjuk, nincs jó hatással az apa jelenléte a kismamára, megkérdezzük, nem lenne-e jobb, ha magára hagyná - tudtuk meg a szülészprofeszszortól. NEMCSAK AZ ELEJEN, A VEGEN IS OTT KELL LENNI? Geszti Péter elárulta: a szexuális életükben sem okozott később gondot, hogy tanúja volt kislánya világra jövetelének. - Ez a világ legtermészetesebb dolga. Azt szoktam mondani, nemcsak az elején, a végén is ott kell lenni - fogalmazta meg, de nem minden férfitársa ilyen szerencsés. - Hathat úgy az élmény, hogy az addigi szexuális vágy az anya iránti tiszteletbe megy át. Ilyenkor nem könnyű visszahozni a libidót, de a párterápia segíthet - fejtette ki a szexuálpszichológus. A nőkre is jellemző, hogy szülés után egy rövid időre „kispadra ültetik" a férfit, de képesek újra feltöltődni mint nők. A férfira viszont olyan erőteljesen is hathatnak az átéltek, hogy szakítás a vége az apás szülésnek. És a hölgyek sem mindig kezelik jól a vágy megszűnését - követelőznek, „leverik" párjukon a visszautasítást. Fontos tudni. Attól nem lesz valaki rossz apa, hogy nem akar, nem képes részt venni a szülésben. És persze az is előfordul, hogy a kismama tiltja ki a szülőszobából, mert nem akarja, hogy kiszolgáltatott állapotban lássa. A lényeg a közös megegyezés: bár a szülés a nő nagy pillanata, sok hasznát nem veszi egy ájuldozó, halálra rémült férfinak. M CÖ öp M CT3 » Talán azért, mert miközben a földre zuhant, rugdosták és eltalálták az arcát? Hogy beütötte a fejét, és az üvegszilánkok?! . UGYE, EZ ELÉG KÉNYES TÉMA? Pintér Péntek Marica levele a Bizalmasannak. Olvasóink leveleit is várjuk a bizalmasan@lapcom.hu címre! Miért? DARVASI LÁSZLÓ TÁRCÁJA Vajon miért volt fontos, hogy szemüveges? Na és ha megkérdezik, miért mentünk el a felvonulásra, de hogy mindenki jól értse: a melegfelvonulásra, akkor arra azt tudjuk mondani, mert szeretünk sétálni. Finom érzések, járhat a lélek is bottal. Holott fölvonulni nem annyira szeretünk, menetelni pedig kiváltképpen nem, de sétálni, hát azt bármikor. Azért is mentünk ki, mert a hajnali séták a világ legjobb dolgai, egyébként lehetne azt is mondani, hogy ez egy hajnali séta volt. Azért mentünk ki, mert szeretjük a nagyzenekari műveket, melyekben megannyi, különféle hangszer játszik együtt. Mert szeretjük a görög salátát, amelyben többféle zöldség kellemeskedik. Mert egy focicsapatban is sokféle arc van, sokféle jellem, egyik ilyen, másik olyan, össze kell őket illeszteni, és akkor hat-három lesz... Azért mentünk el, mert sok jó barátunk is ott volt, úgymond rendes házaspárok, afféle művészek, irodai dolgozók, polgárok, nyugodt és elszánt ismeretlenek. Azért mentünk el, mert egyáltalán nem volt jó elmenni. Nem volt jó egy halott utcán, a kommandósok fekete fala között araszolni, és közben arra gondolni, hogy milyen rossz nekik a hőségben, rossz ezeknek a nagydarab, fekete legényeknek, akik biztosan a halál f...ra kívánják azokat is, akik odabent és akik odakint vannak, öt éve még sehol sem voltak. Nem kellettek. Most meg itt vigyázzák, ó, nem a rendet, éppenséggel az életet. Enyhén szólva túlzás. De tényleg, miért volt fontos, hogy szemüveges? Talán azért, mert miközben a földre zuhant, rugdosták és eltalálták az arcát? Hogy beütötte a fejét, és az üvegszilánkok?! Mert mindenesetre a feje is megsérült, ez benne volt a hírekben. Meg az, hogy szemüveges. Hárman támadtak rá a vonulás, tüntetés, séta, nevezzétek bárhogyan, után. Három ifjú férfi. Odafutottak hozzá, és szó nélkül ütni kezdték. Ököllel ütötték azt a lányt. Elesett, belerúgtak. Délután volt, szép, fáradt őszi fény keringett a város fölött, az Astoriánál még érződött a könnygáz szaga. Úgy szólna tehát a kérdés, hogy azt lehetett volna írni, hogy egy nem szemüveges lányt három suhanc vert meg, mert a melegfelvonulás trikóját viselte? A dohányzásról Minden sajtótermék tele van - de még maga a cigisdoboz is - a dohányzás súlyos lelki és testi következményeivel, ezt most nem is fejtegetném. Évekig rendszeresen dohányoztam, először tinis lázadásból, majd divatból, aztán „idegességből"... Aztán jött valaki az életembe, akit nagyon szeretek, és mivel fontos volt minden, amit kért, hát leszoktam. Teltek az évek. A dohányzásból csupán anynyi maradt, hogy nagy ritkán titokban elszívtam egy szálat, de mindig lelkiismeret-furdalásom volt, mert hát hazudtam annak az embernek, akit mindenkinél jobban szeretek. Ennek véget kell vetnem! Egy hirtelen elhatározásból, mert a pöfizést mint élményt imádtam, azt kértem egy este a férjemtől, hogy vegyünk cigit. Hogy ki mertem mondani egy ízig-vérig dohányzásellenes embernek vágyamat, talán mindkettőnket meglepett, s nem volt más választásunk, mint elmenni az éjjel-nappali boltba, hogy megvegyük életünk első doboz mentolos cigijét. Irány haza. A tenyerem izzadt. Kinyitottunk egy üveg bort. Cigiztem, borozgattunk és teljesen felszabadult állapotba kerültünk, mindegyikünk mástól. Havonta egyszer-kétszer megismételjük ezt a mi kis szeánszunkat, sőt, azóta bővítettük és tökélyre fejlesztettük ezt, ugyanis ilyenkor a férjem velem szivarozik. Ezért az élményért örökké hálás leszek neki, mert a kedvemért félretette azon meggyőződését, amiben addig eltelt életében hitt, hogy minden dohányos akaratgyenge, hogy nem csókolózik dohányszagú nővel.