Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-23 / 171. szám

KAPCSOLATOK ; 3 MEGJÖTTÜNK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY ROSTÁS SIMON TAMÁS Július 20., 20 óra 35 perc, 3430 g. Sz.: Kállai Rozália és Rostás Csaba (Vásárhely). TÓTH KAMILLA Július 21., 17 óra 55 perc, 3850 g. Sz.: Takács Edina és Tóth Tamás (Vásárhely). SZEGED CSÁSZÁR NOÉMI Július 21., 15 óra 15 perc, 3350 g. Sz.: Somogyi Tünde és Császár József (Mórahalom). PUSKÁS DÁNIEL ANTAL Július 21., 10 óra 17 perc, 3120 g. Sz.: Áchim Mónika és Puskás Krisztián (Tiszasziget). KISMÁRTON BENEDEK Július 21., 23 óra 10 perc, 3790 g. Sz.: Fodor Katalin és Kismárton Zsolt (Szeged). GOMBÁR BENCE Július 21., 23 óra 50 perc, 2850 g. Sz.: Szegedi Gabriella és Gombár Péter (Szeged). HORVÁTH MÁTYÁS Július 22., 4 óra 47 perc, 2980 g. Sz.: Balázs Ildikó és Horváth Henrik (Szeged). NYULÁSZ ÁDÁM Július 22., 7 óra 34 perc, 4180 g. Sz.: Köböl Noémi és Nyulász László (Szeged). TÍMÁR HANNA LOLA Július 22., 6 óra 47 perc, 3470 g. Sz.: Lukács Erzsébet és dr. Tímár • Tamás (Szeged). MAKÓ HAJNAL JÁZMIN Július 17., 9 óra 50 perc, 3100 g. Sz.: Jójárt Anita és Hajnal Zoltán (Földeák). TÍMÁR ALETTA ANNA Július 19., 12 óra 32 perc, 2800 g. Sz.: Virág Anikó és Tímár József (Pitvaros). BÁRÁNYI BEATRIX Július 18., 3 óra 35 perc, 2350 g. Sz.: Baróczi Andrea és Bárányi Csaba (Makó). BOTOS LARA ÉVA Július 19., 14 óra 52 perc, 2950 g. Sz.: Dömötör Ibolya és Botos Tamás (Apátfalva). HUSZÁR HEDVIG Július 22., 8 óra 55 perc, 2600 g. Sz.: Pintér Adrienne és Huszár Gábor (Makó). SZENTES HORVÁTH-KOVÁCS LÉNA Július 16., 15 óra 18 perc, 3570 g. Sz.: Kovács Janka Nóra és Horváth Attila (Csongrád). BOHÁK NÓRA Július 17., 1 óra 46 perc, 3570 g. Sz.-. Snajder Anikó és Bohák Gábor László (Szarvas). SIPOS ADÉL Július 17., 9 óra 28 perc, 3530 g. Sz.: Kozma Brigitta és Sipos Ferenc (Derekegyház). SÁNTA GEORGINA TERÉZIA Július 20., 4 óra 50 perc, 2570 g. Sz.: Kardos Mónika és Sánta István József (Kunszentmárton). FORGÓ DÁNIEL Július 20., 9 óra 27 perc, 2670 g és FORGÓ VIKTÓRIA Július 20., 9 óra 30 perc, 2280 g. Az ikrek szülei: Pecze Gabriella és Forgó Róbert (Szentes). GUT KINCSŐ Július 20., 18 óra 50 perc, 3460 g. Sz.: Bubori Rózsa és Gut László István (Szentes). VIDÉKI DÁNIEL Július 18., 10 óra 51 perc, 3850 g. Sz.: Kurucz Rita és Vidéki Miklós Mihály (Csongrád). SOMODI ZSOLT Július 18., 16 óra 4 perc, 3640 g. Sz.: Czuczi Renáta és Somodi Zsolt (Cserkeszőlő). KRISTÓ HUNOR Július 17., 20 óra 42 perc, 3850 g. Sz.: Propszt Carmen és Kristó János (Szentes). GYÖRGYI ISTVÁN LEVENTE Július 18., 2 óra 45 perc, 3020 g. Sz.: Sólyom Margit és Györgyi István (Nagymágocs). GRATULÁLUNK! Vihar után az ég A szombati vihart követően, vasárnap hajnalban kapta lencsevégre a napfelkeltét szegedi olvasónk. Mint írta: a látvány nagyon magával ragadta. FOTÓ: DÉKÁNY ZSUZSANNA Kerkyra Már-már giccses szépségű kis sziget Korfun, közvetlenül a repülőtér mellett. A levegőből is, de a partról is csodálatos hangulatú az egészen pici szigetecskét uraló templom látványa. FOTÓ: BÖDE LÁSZLÓ E-MAIL Hagyják végre békén a tanárokat! Lehet őket megrúgni, leköpni, stb. büntetlenül - hisz a kiskorú nem büntethető! Lehet bemenni a szülőnek, és megverni őket nagyjából szintén büntetlenül... De nekik nem lehet a „szegény" gyereket nevelni, rákiabálni, urambocsá! egy pofont lekeverni neki, mert ugye nekik jogaik vannak. Nem móndhatják meg a szülőknek, ha a gyerek verekszik, roszszul tanul, elviselhetetlen magatartást tanúsít, esetleg kábítózik, bár az ilyen gyerekek szüleinek szinte felesleges is mondani bármit is... Ki fogja nevelni a gyerekeket? • A mai körülmények között az a csoda, ha valaki még a pedagógusi pályát választja. Nagy-nagy szeretettel gondolok vissza tanáraimra a Madách Imre Általános Iskolában, akiktől pedig kaptam pofonokat is, a szüleimre is, akiktől szintén kaptam - talán ez is segített abban, hogy az élettől kapott pofonokat jobban el tudtam viselni, úrrá tudtam lenni a nehézségeken. És az ilyen - ma már korszerűtlennek mondott nevelés ellenére (vagy éppen azért?!) megálltam a helyemet a Radnótiban, az egyetemen, és az életben is. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy egy diák felgyújtott valamit - és teljesen mindegy, hogy padot vagy újságot! - a tanteremben, és amikor a tanárok ezért kiabálni mertek vele, öngyilkos lett. És most a tanárokat akarják ezért felelősségre vonni és elítélni! Dr. Czinder Péter Mások másként: struccpolitika „Aláírták a békés együttélésről szóló megállapodást a romák és a magyarok képviselői a Hargita megyei Csíkszentkirályon, ahol néhány nappal korábban konfliktus robbant ki a két közösség között." Több mint tanulságos! Egyrészt a problémákról őszintén és nyíltan kell tudni beszélni, ha rendezni akarjuk azokat. Másrészt mindkét fél akarata szükséges. Nálunk évek óta struccpolitika zajtik ezen a téren. Mert bizony „konfliktusok" itt is vannak, nem csak hónapok óta. Eleddig olyan „megoldások" születtek, hogy pl. kezdetben letagadta a hivatalos propaganda, hogy létezne „cigánykérdés". Utána tabula rasa lett a „cigány" szó. A roma talán „jobban hangzik". Csak épp nem old meg semmit. Később komoly pénzek kezdtek elfolyni „szegregációs programokra", noha hivatalosan még mindig nem elismert a „cigánykérdés", de azért szegregálunk. Tilos kimondani, hogy „cigánybűnözés", de elszenvedni ,,kötelező"(?). A médiában csak az „egyik oldal" hangja hallható. A kormány faji kérdést kiabál akkor is, mikor nem az történik. (Lásd pl. a „Mortimer-ügyet", vagy a saját házát felgyújtó roma ügyét, stb., stb.) Hosszan lehetne sorolni az idétlenebbnél idétlenebb „megoldási kísérleteket", avagy „nemtudommiket". Mert igazából nem is akarunk megoldást. Kell a feszültség, kell a megosztás. Kell a hatalomnak. Ezért nem is szorgalmazza a valós megoldásokat. Nem tudom, Csíkszentkirályon helyre áll-e a béke ettől, de azt tudom, hogy ott tettek ennek érdekében. Kimondták a valóságot, a tényeket. Nem kiabáltak hamis erkölcsi álarc mögé bújva hangzatos nyilatkozatokat. Nem uszították tovább egymásra a két közösséget. Nem látszat tevékenységekkel próbálkoztak fölülről, messziről. Nem a fővárosi pártpolitikusoknak kell ugyanis ott együtt élni. Hiszen könnyű sok száz kilométer távolságból mellébeszélni. Mások testrészét a csalánba verve. Nem váltották le a helyi csendőrség és rendőrség vezetőjét, mert kimondta a tényeket, hanem e szervek ott voltak a megállapodásnál. Tehát más álláspontból, más módszerekkel próbáltak valós megoldást találni, és nem dőlt össze a világ. Talán nálunk se lenne világvége, ha a valóság tagadása helyett kimondanánk a tényeket, és mindkét fél részvételét szorgalmazva próbálnánk megoldásra jutni. Mert a „konfliktus" itt is létezik és hatalmasodik. Itt is nagyot „robbanhat", ha nem tudjuk a „nyomást" időben levezetni. Ezért a hamis önámítást abba kellene hagyni. Minél hamarabb. Remélhetőleg a jó példa (előbb-utóbb) ragad... Koszta Péter, Szeged POSTABONTAS Olimpiatörténeti adalékok A június 22-én megjelent „Emlékfa Szentesen" című cikkhez szeretnék hozzászólni, és helyesbíteni. Az 1924-es időpont nem egyezik. Az 1920-ban rendezett antwerpeni (Belgium) olimpián nem vehettünk részt, amely egybeesett a trianoni békediktátummal! Az 1924-es párizsi olimpián a németek még mindig nem vehettek részt. Itt mi két aranyérmet nyertünk. Halasy Gyula - agyaggalamblövész -, illetve dr. Pósta Sándor - kard egyéni - révén. Összesen 2 arahy-, 4 ezüst- és 4 bronzérmet szereztünk. Erről röviden ennyit. Az 1936-os berlini olimpia minden addigit felülmúlt. Itt már életbe léptek a nürnbergi törvények. Állítólag több ország bojkottálni akarta az olimpiát. A NOB még az amerikai csapatot is nagy nehézségek, heves viták árán fogadta el. A németek nagyszerű új létesítményeket építettek. A magyar sportolók szerepléséről a szentesi polgármester részletesen beszámolt. Erről nincs mit mondanom, mert csak ismételném, amit már ő megírt. Minden tökéletes, részletes. Magyarország rendkívül sikeresen szerepelt. Valóban itt volt az első tv-közvetítés. Éppen ezért lepett meg, hogy a cikkben „színes bőrű" sportolónő szerepel. Nem hiszem, hogy valaki, akit érdekel az olimpia, ne hallott volna Jesse Owensről - aki férfi. Ő volt a négy aranyérmes. Távolugrásban német vetélytársa volt, de ő fölényesen nyert. Távolugrás: 1. Owens, Jesse 8.06 m (USA) 2. Long, Luz 7.87 m (Németország) 3. Tajima, Naoto 7.74 m (Japán) Hitler állítólag dühében elhagyta a díszpáholyát. A német távolugró sportszerűen gratulált a győztesnek. Állítólag életük végéig jó barátok maradtak. Meg kell jegyeznem, volt az olimpián egy holland úszónő, aki 3 arany- és 1 ezüstérmet nyert. Mattenbrock Hendrikáról van szó, aki mindössze 17 éves volt. Akkoriban még sokkal kevesebb versenyszám volt, mint manapság. Az éremtáblázaton Németország és az Egyesült Államok után a megcsonkított Magyarország az előkelő harmadik helyen végzett. Ami a négy aranyérmet illeti, nekünk is volt egy tornásznőnk, Keleti Ágnes, aki egymaga négy aranyérmet szerzett az 1956-os melbourne-i olimpián. Szűcs Vidor, Algyő A pitvarosi szlovákok nyelvhasználata Válasz a „Ha szlovák jön..." kezdetű írásra Bakos Andrásnak, írásából látom - mert kép is igazolja Pitvaroson járt, ahol találkozott Erzsi nénivel, és jót beszélgettek volna az új szlovákiai nyelvtörvényről, de egyikük sem ismerte. Azonnal arra a tényre ami még nem tény - vették az irányt, hogy ötezer euróra büntethetik azt, aki magyarul szólal meg Szlovákiában a hivatalos helyen. Majd gondolatcserék után megállapítják, hogy Pitvaroson bárki büntetlenül beszélhetne szlovákul - ám csak a rendszergazda értené meg szavait. Ez így lehetett volna hatvan évvel ezelőtt, amikor megkeverték Pitvaros lakosságát, és valóban voltak nézeteltérések betelepült és őslakos között - de akkor sem a hivatalban, mert ott akkor is, most is beszélték a két nyelvet. Hosszú lenne elbeszélni, hogyan oldódtak akkoriban a mesterségesen is keltett ellentétek. Már rég nem beszélnek erről a faluban. Olyannyira, hogy napjainkban nem tesznek különbséget az önkormányzatnál hivatalosan eljáró ügyekben, legyen az szlovák vagy magyar nyelvű. Ha éppen szlovák, akkor a szlovák önkormányzattól valaki lefordítja mondjuk a Szlovákiából érkezett hivatalos levelet, és az ügy máris gurulhat a maga útján. Ez ennyire egyszerű. Nem egészen értem - pedig számítógépen dolgozom -, hogy az ügyfél szavait csak a rendszergazda értené. Ebben a békés kis faluban mindenki jól megérti egymást. A szlovák ajkú lakosok, ha kedvük tartja, vagy éppen szlovákiai vendégeik vannak, akkor szlovákul beszélgetnek. Ha szlovákul akarnak olvasni, előveszik újságjukat, vagy a nemrég kiadott, szép kivitelű, szlovák nyelvű, Pitvarosról szóló könyvüket, és elolvassák a róluk szóló történeteket. A nyelvhasználat szabadságáért nem kell harcolni. Azért igen, hogy a mai, modern technikától gazdag világban nem nézhet szlovák nyelvű tévéadásokat sem a fővárosban, sem a Dél-Alföldön az ott élő szlovák nemzetiség. Nem sorolom a többit, rádióadás, színház stb. Nem a nyelvtörvényről van itt szó, hanem a megszokott, roszszut alakított gyakorlatról, ami nem változott az elmúlt 60 évben. Semmit nem haladt előbbre. Pitvaroson sem azt hiányolják a szlovák ajkúak, hogy a hivatalokban nem szólalhatnak meg anyanyelvükön, hanem azt, hogy az anyanyelvüket tanuló gyerekek nem hallhatják leckéiket, nem gyakorolhatják szlovák nyelvtudásukat a rádióból, televízióból jól érthető, hasznos szövegekből. Csak összegezni szeretném, hogy miért írtam le ezeket a gondolatokat. Egy nemzet nyelve a legfontosabb ismertetőjegye használójának, de a legfontosabb az örökség - a hagyományok megtartásában is. Becses értéknek számít a nyelv, mert szavatolja a nemzetiségek szabadságát is. Azt már csak megemlítem, hogy biztosíthatja jogaikat és egyenlő méltóságukat a társadalomban, ahol élnek. Pitvaroson rég rendeződtek ezek a gondolatok. Fél évszázad után kár lenne egy ismeretlen nyelvtörvényre hivatkozva felborzolni a nyugalmat, a megszokott rendet. Másban viszont nem ártana a segítség - próbáljuk meg együtt előbbre hozni -, hátha sikerül. Zelman Ferenc, Pitvaros OLVASOINK FIGYELMEBE Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket, olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában közölje. Az írások olvasóink nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. Olvasói leveleket csak teljes névvel aláírva jelentetünk meg. Az olvasói levelek maximális hossza 2200 karakter.